A szédülés makacsul kitart, de kaptam rá infúziót és jobb a helyzet. Már nincs az, hogy elesem, bár néha még 'elvisz a fejem'. A vérnyomásom eléggé ingadozik, 26.-án sikerült elérnie a 200-at is, bár ehhez kellett egy izmosabb kiborulás. A feladás küszöbén álltam, úrrá lett rajtam a kilátástalanság, meg egyebek. Muszáj lesz erőltetni magam mindenben, nem csak a kajában. Hadakozik bennem a "nem csinálok tovább semmit" és a "de igen, mész tovább!" Megbotlottam, de felállok, mint máskor.
A gyulladások szépen visszahúzódtak, már csak az ízületeimben érzem és azok közül sem mindegyikben.
Javulok, a fagyás meg a hűvöstől van, szóval azt figyelembe sem veszem, ha a javulást nézem.
Mennék már haza, de mégsem, mert elviselhetetlenek a Mekk Elekék. 2 emelettel laknak felettünk, mégis olyan zajosak, hogy nem tudunk pihenni, éjjel 2-fél 3 előtt esélytelen elaludni. Veri az anyját, de úgy, hogy halljuk a puffanást, ahogy ellöki. A 2 éves gyerek neveletlen, hisztizik mindenért és közben izomból veri a talpát a talajhoz. Kb. Duracell van benne, a nap 24 órájából jó sokat telitorokból ordítással és magát földhözveréssel, ott dübörgéssel tölt. Kezd a toleranciám fogyni, hogy soha nem lehet tőle pihenni. A fölöttünk lakó csoda, hogy még nem kopasz, mert ő közvetlenül kapja a dolgokat a feje fölül. Próbáltam füldugót, némileg segített, de még azon át is hallom a zajongást. A Mekk Elek rendszeresen éjszaka áll neki kopácsolni, hőlégfúvóval dolgozni, falat vakarászni spaklival, a pálmát az vitte, amikor hatalmas döngéseket hallottunk, apám felment és kiderült, hogy ez a farok téglát tett le, arra rátett valami szart és azt kalapálta! Panelház 8. emeletén! Le sem szarja, hogy alatta laknak, vagy hogy este van, egyik szomszéd sem érdekli. A gyerek még éjjel dobálja a játékait. Semmi nem hat rájuk, pedig már ki akarták rakni őket. Valahogy elérte, hogy maradhassanak és szarik a szabályokra, azokat nem hagyja nyugodtan élni, akik tisztességesen fizetnek a lakhatásért, meg akik képesek úgy élni, hogy másokat ne zavarjanak. Neki kéne a legjobban lapítani. Egy szomszéd bejelentette többször, őt megfenyegette, meg letépte a postaládája ajtaját. Volt, akit azzal fenyegetett meg, hogy átmegy rajta kocsival. Pokollá teszi a családja és a szomszédok életét. Az ilyen helyében én elásnám magam szégyenemben, mondjuk ő nem ismeri a szégyenérzetet, sem a szabályokat és a gátlásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése