7.-én hazaengedtek a kórházból.
A kórság remisszióban van egy ideje, ez pozitív.
Az is, hogy az emelt szívgyógyszer már használ.
Második hete járok megint talpmasszázsra, mint pár éve, de most nem a Vargha-félére. Abban bízik a dokim, hogy hátha javítja a keringésemet. Remélem használ majd, ma délelőtt is voltam.
Reggel kontroll vérvételen is jelenésem volt.
A fogászatra is mennem kéne, de nem merek. :-D Előbb-utóbb pedig győz majd a fájdalom, vagyis már győzött.
Ennyit a fizikai állapotomról.
Élhető a helyzet 1-2 napja, de azért ingadozik a hangulatom. (Mikor nem? :-D) A hónap elején valami elpattant az igazság miatt, amit megtudtam valamiről és minden megváltozott. Ez volt a legnagyobb félelmem és rádöbbenni, hogy bejött, meg hogy minden marad így, lesokkolt. Sosem éreztem, hogy helyem lenne bárhol is, de most már végképp egy elszabadult léggömbnek érzem magamat, amit a szél oda visz, ahová akar, illetve a fogadott Tesóm fogja a madzagját, de ha ő nem volna, elvesznék. Lassan mindenre rájövök. Egymás után mutatta meg mostanában a sors, hogy mennyire nem ismerem a családomat, mert nem volt alkalmam, vagy még nem fogtam fel x idősen mibe kerültem, milyen gonosz emberekből áll. Azt is megmutatta, hogy be van falazva a kijárat, nincs menekvés. Nekem kéne feldolgozni a múltat, de van, amit nem tudok. Valami poszttraumás stresszről beszélt a pszichomókus legutóbb, hogy az emlékbeszűrődések és pokoljárások (a nagy zuhanásokat hívom így) attól vannak, hogy nagyon megráztak azok az események és nem ereszt a trauma. A múlt csak egy dolog, a nagy bajom azzal van, amiről megtudtam, hogy nem érhetem el bizonyos okok miatt, pedig nagyon sokat változtatna az életemen. Most szinten vagyok legalább annyira, hogy már eszem, nem borultam ki néhány napja és a fenyegető gondolatok, meg az önmagamban teendő kár késztetése elmúlt, de az utóbbi egy hónapban volt minden. Apám tényleg vak, vagy menekül, de ő is tett azért, hogy lecsússzak ide. Nem bűnbakot keresek, nem minden az ő hibája, de van valamennyi része abban, hogy ide süllyedtem. A lábam miatt megint szóbakerült a szék, de ő megint csak azt fújta, hogy nem toligál, mert neki az kényelmetlen, meg menet közben nem tud másra figyelni és mobilozni sem. Egoista alak. Jönnek az ünnepek és nem akarok vendégeket, kamuvigyort, meg 5 percig tartó 'szeretetet', mert ha évközben nem megy, akkor ne erőltessék ezen a pár napon, csak azért, mert 'kell'.
Megint jól telenyomtam a jegyzetemet fossal.
