Tegnap este

sikeresen hazaért a fater. Vigyorogva mondta, hogy végig nála volt a kulcsom, de csak akkor vette észre, amikor a Gabinál kipakolt a táskájából. Mondom fasza, akkor keresgélhettem itthon. Gyorsan visszaszereztem, mielőtt újra elkeveri valahová, pláne hogy két hét múlva elvileg ismét utazik a Gabihoz. Azt mondta most béke volt, nem balhéztak. Küldött nekem egy fejhallgatót a Gabi. Pont jól jött, mert bár összeraktam a másikat, amire ráfeküdtem, de nem százas, mert nem találom a forrasztópákát, azt' jobb híján szig'szalagot használtam, de kezd lazulni, szóval nem tartja össze rendesen a dolgokat. Fater meg vett nekem egy XL-es inget. 😂 S-es a méretem... Ránézésre is látható, hogy 'kétszer beleférek', szóval nem tudom mi járt a fejében, amikor megvette. Miután már kétszer vett a lábamnál kisebb cipőt is, meg sem lepődöm. Nyilván értékelnem kéne a szándékot, de azzal cseszi el, hogy ezekből is látszik, mennyire felszínes, meg mennyire nincs képben semmilyen téren velem kapcsolatban. Remélem hamarosan jöhet az Öcsém. Már nagyon várom, hogy jókat dumáljunk, meg röhögjünk. Állandóan baromkodunk, meg húzzuk egymás agyát poénból. Jó volna, ha még az Alexszel is találkozhatna, mert kölcsönösen bírják egymást. Annyira megszerette a Gabit, hogy miután hazaköltözött, kereste és azóta is ha csengetnek nyüszít, mert azt hiszi az Öcsém jött, mivel míg itt lakott, mindig így várta haza. Napról-napra rosszabb az állapota, ezzel arányosan a stressz szintem is egyre nő. Már inkább csak fekszik, alig eszik, gyakran nyüszít és elég durván látszik már a testén is a rombolás, a gyógyszer továbbra sem hat. Itt az idő, nem szabad ezt húzni, úgyhogy ha megérkezik a pénz, hívni kell az orvost, hogy altassa el. Addig már csak napok vannak hátra, ami abból a szempontból jó, hogy nemsokáig szenved már, viszont abból a szempontból iszonyatos, hogy már csak ilyen kevés idő jut Neki az életben, ígysem élt még sokat, meg nagy űrt fog hagyni. Ez így igazságtalan, még csak 3 éves és egy nagyszerű kutya! Ha gyógyulást kérhetnék, azt Neki kérném, nem magamnak. Dühös vagyok és elkeseredett, de egyelőre még egyben vagyok, bár ahogy fogy az idő és újra, meg újra a tudatomba férkőzik, hogy mi felé haladunk, egyre többször telepszik a torkomba egy szikla és nagyon kell erőlködnöm, hogy letuszkoljam. Remélem marad erőm az utolsó napra is, Ő egy higgadtan búcsúzó gazdát érdemel, nem olyat, akinek a síró arcát látja utoljára. Nem is értené szerencsétlen, hogy mi bajom van. A feszkót biztos ígyis fogja érezni, de igyekezni fogok a szokott módon viselkedni. Gyűlölöm az egész rohadt helyzetet. Na, befogom, mert nem ilyen posztot akartam, de ez most kikívánkozott. Sikerült a macskakennelt átvariálni, el tudtam szeparálni a két főkolompost, ma éjjel kiderül nyugi lesz-e és végre kialszom-e magam? Nappal szabadon vannak. Vaklárma volt, nem robbantam le tartósan. 👍 Persze elég hamar beint a hátam-derekam, de rápihenésekkel működőképes vagyok. Ideje az enyhülésnek, begolyózom már a házban. Jó lesz kiülni a teraszra, meg tenni-venni kint, amennyit bírok és el lehet menni csavarogni is. Itt kb. semmilyen kikapcsolódási lehetőség nincs, szóval szívás, de sokszor egy séta is jobb a semminél. Régen unalmasnak tartottam a sétát, mivel szabad és mobilis voltam, de azóta megbecsülöm azt is.

Murphy meglátogatott

Nem romlott el semmi, viszont amivel szívni lehetett, azzal ma szívtam. Olyan peches, idegesítő napom volt, hogy a sokadik baki után már csak röhögni tudtam rajta. Pont ezért is írom le. Azzal kezdődött, hogy a macskák most nem 6-kor, meg fél 6-kor kezdtek tombolni, hanem már 3/4 5-kor. Mivel jóideje ez megy, a kialvatlanságtól ma hajnalban is lenyeltem keresztbe a két főkolompost. Holnap megoldom, hogy vége legyen a balhéknak, mára végre megszületett a tervem a kennel átvariálására. Próbáltam visszaaludni, de nem tudtam, mert folytatták a balhét, aztán 5-kor megszólalt az öreg ébresztője. Lenyomta, de mivel még félóra múlva sem mocorgott, átmentem szólni. Tudtam mi lesz ennek a vége és bingó; fél 6-kor észbekapott, aztán jött is a szokásos puffogás, hogy kapkodhat, különben le fogja késni a buszt. Senki nem mondta, hogy fetrengjen, ha tudta, hogy szokása szerint az utolsó pillanatban szedegeti majd össze most is, amit visz, meg elvileg reggel mosakodott volna, de így arra sem jutott idő. Szerencsére legalább engem nem égetett le a buszon... Nekem mindegy hogyan nehezíti meg a saját dolgát, csak akkor ne pattogjon az embernek korán reggel. Idegbeteg volt, nem lehetett hozzászólni, meg kb. bezavart a szobába, hogy idegesítem, holott csak egy kiskanálért mentem ki, mondom vegyél már be egy nyugtatót! Be is jöttem, de nem a beszólás miatt, hanem mert a rosseb volt kíváncsi a műsorra. Az utolsó pillanatban sikerült elindulnia, de elérte a buszt. Tegnap mondta, hogy vág össze fát és hoz be 3 rekesszel, hogy elég legyen és ne kelljen becipelnem (mivel nem emelhetek nehezet). Reggel láttam, mikor elment, hogy csak 1 rekesznyi van bent, de gondoltam nem gáz, többrészletben majd hozok be, amennyit cipelhetek. Mennék ki, de a kulcsom nincs a helyén. Mondom de hülye vagyok, hová kevertem el? Átnéztem az esélyes helyeket (nemsok van), de nem találtam. Írtam az öregnek, hogy látta-e valahol? Válaszolt, hogy persze, a múltkor azt használta, mert nem találta az övét, de nem tudja, hogy utána hová tette az enyémet. (Bravo!🏆) Természetesen én voltam a hülye, hogy jókor szólok. Ki a tököm tudta, hogy eltüntette?! Mivel rámzárta a sajátjával az ajtót, az enyém meg ki tudja hol van, így nem bírok kimenni a házból, nem tudtam fát behozni. Az agyvizem forrt. Csomó ideig forgattam fel a házat, meg nézegettem a ruhái zsebeit, de nem lett meg, szóval vagy nála van még most is, csak amilyen ügyes, észre sem vette, vagy valami nagyon idióta helyre szórta el, de már nem volt türelmem kutatni, mert nagy a ház is, rengeteg a cucc is, ígyis vagy kétórát keresgéltem. Sírba tesz a trehányságával, meg hogy önkiszolgál, ráadásul úgy, hogy erre is kivetül a trehánysága, mert amimet elvesz, az mindig eltűnik és hiába pofáztam el ezerszer, hogy ne vegye el a cuccaimat, vagy legalább ugyanoda rakja vissza, mintha nem is neki beszélnék. 😠 Lényeg, hogy cumiztam miatta, mert sem elegendő fát nem hagyott, sem pedig kulcsom, hogy kimenjek és hozzak, a konyhaablakon meg nem férek ki, mert gondoltam jobb híján ott oldom meg a ki-bejutást. Nagyon be kell osztanom a tüzelőt, pedig kellett volna a melegvíz sokmindenhez. Reggel megcsináltam a sparhelten a kaját az állatoknak, hogy az tuti meglegyen, ha netán elfogyna a fa, de aztán inkább nem fűtöttem, hogy legyen estére. Most a begyújtás is szívatott, mert nem akart égni a fa, aztán nagynehezen sikerült, de nem ért semmit, mivel az egésznapos jégveremmel nem tud csodát tenni néhány hasáb fa. Arra legalább elég volt, hogy az állatok vacsoráját és a magamét is megmelegítettem, közben feldobtam legalább egy mosakodóvizet, amivel a kritikus alkatrészeket lerendeztem, aztán holnap este már lesz bent elég fa, alaposabban tudok fürdeni. Holnap estére is hagytam egy kevés fát, azzal elleszek, míg hazaér a fater. Örültem volna, ha nem cseszik ki velem már megint.

Ez a kulcskeresős buli reggel zajlott, délelőtt meg nekiláttam a szokásos kennel, meg szobatakarításnak és jött a következő pech. (Pfejj, de utálok takarítani. 😆) Eszti macska nekiállt a kennel tetején futkosni, amikor bent álltam a kennelben. Újra eldübörgött felettem, amire elég durván elkezdett mozogni a cucc teteje, na mondom ha a fejemre esik, megnézhetem magam, szóval kiléptem alóla. Ahogy kiléptem, futott mégegyet és baaang. Landolt a nehéz tető a kennel belsejében. 👍 Mondom fasza vagy haver, egyedül jó játék lesz azt onnan kiemelni, meg a helyére illeszteni. Mákom volt, hogy nem hamarabb esett be, mert szépen eltrafált volna. Tavaly rámborult az egész kennel. 😆 Akkor is mákom volt, mert megúsztam csupán egy púppal a fejemen, meg az egyik térdemen, ahogy közeli kapcsolatba kerültek a betonnal. Leginkább annak örülök, hogy ezúttal sem sérültek meg a macskák, mert nem voltak benne. Mire visszaügyeskedtem az amúgy kétemberes tetőt, mert nehéz is, meg csak bentről lehetett, de úgy nehezen találtam el a jó szöget a kiemeléshez a szűk hely miatt, addigra jól megizzadtam, meg a ketyegőm verte a legalább 120-130-at, szóval ennyi erővel fát is cipelhettem volna, ha meglenne a kulcsom. 😃 Visszarögzítettem, így már nem tud beesni.

A következő finomságot nem részletezem, legyen elég annyi, hogy majdnem behánytam a fater miatt. Gyanútlanul kezetmostam az általam meghagyott mosószeres vízben, mire kiderült, hogy már nem volt tiszta. Nem kicsit ment fel a 💩 az agyamba.
Ekkor még csak délkörül járt az idő, de már az volt a véleményem, hogy a mai nap monnyon' le. 😆
Nem mondott, délutánra 'megrokkantam'. (Ez egy rokkant szájából elég poén. 😃)
Nem kell jegy a Planetáriumba, mert így is látom a csillagokat, ha járkálok. Az egész hátam-derekam be akar szakadni, a forgóknál is be-becsípődik az ideg. Mostanában valamiért kevés táv után is idegenek a lábaim és húzom őket, vagy pedig le akarnak azok is szakadni.
Ez az egész amúgy véletlenül sem egy panaszáradat, csupán a poén kedvéért jegyeztem le, hogy a mai mennyire nem az én napom volt. 😆
Az viszont jó volt, hogy órákig üvölthetett a zene. 😎 A falak vagy 60 cm vastagok, mivel ez egy régi ház, szóval nem zavarok senkit, a hangszigetelés meg van oldva. 😆 Holnap is ez lesz, ki kell használnom, hogy lehet, mert ha a fater itthon van, nem tudok bömböltetni, pedig az mindig feltölt.

Az öregem

holnapután megy Pestre. Engem nem tud felvinni, mert kitalálták a Gabival, hogy bevásárolnak és ugye ha cipeli a szatyrokat, nem tud engem tolni. Nem gond, mert amúgy sem mennék a változékony idő miatt, ugyanis eléggé megérzem a frontokat szívügyileg is, meg idegrendszerileg is; valamelyik este jött roham, meg 3 napja bizsereg az orrom hegye, máshol is játszik az érzékelés, stb. Nem ez az akadály nyilván, hanem a rohamok esélye, meg ha rámjön ott is az a rosszullét, ami órákig nem hagy felkelni az ágyból, akkor hogy' indulunk el haza? Maradok itthon, úgyis jön másnap haza a fater, arra az időre meg rám fognak nézni, szóval ha esetleg kell, lesz segítségem.

Alex állapota folyamatosan romlik (azóta kapott mégegy adag gyógyszert, de az sem hat), ettől pedig stresszes vagyok. Még eszeget, de már sírdogál, meg újra kijöttek a kinövései és kezdenek sebesedni, megint hullik ki a bundája, elbújik egész napokra, stb. Kevés időnk maradt, persze lehetne egy nagyon kicsivel több, ha kivárnám a legvégét az állapotnak, de azt nem fogom megvárni, mert nem fogom feleslegesen szenvedtetni. Most a fater is belátja, hogy nincs mit tenni. Felkészített a doki anno, hogy esélyes, hogy egy idő után nem fog reagálni a gyógyszerre (mondjuk elég durva, hogy csak egyszer hatott), de ettől még nem könnyebb. Persze igyekszem nem beleesni a folyamatos és erősen feszült állapotba, mert az egyikünknek sem használ, szeretném ha nyugit érezne felőlem, meg nem akarom elrontani az utolsó időszakot rossz légkörrel. Megpróbálom élvezni ezt a kis közös időt és ezzel Neki is adni. Nehéz egyensúlyozni azon a keskeny sávon, ahol kikapcsolom a rossz gondolatokat és rossz érzéseket - legalábbis nagyon törekszem erre -, lehetőleg hitelesen nyugodt maradok, miközben feszítenek dolgok és azokat nem engedhetem érvényesülni. Azoknak később lesz itt az idejük. Nem is írok egyelőre többet erről az egészről, mert tényleg nem szabad gondolkodnom, hogy higgadt tudjak maradni. Olyan ez, mint amikor az ember alatt szakadék van és át kell kelnie egy vékony pallón; nem szabad belegondolni, csak menni előre, különben ha megáll az alatta tátongó mélységgel foglalkozni, lezuhan. Nekem is egy pszichikai 'csőlátással' kell most előre haladni nem megállva, nem gondolkodva, nem érezve, nehogy lezuhanjak. Marha nehéz, de muszáj.

Margó cicám ma 3 éve 'alszik'.

Mostanság többektől is olyan visszajelzést kaptam, amin felhúztam magam. Nem azokra lettem dühös, akiktől érkezett, hanem magamra, mert ezek szerint tök máshogy jön le a viselkedésem, nem azt közvetítem, ami a valóság és én észre sem vettem, csak mikor sorra ugyanazt hallottam. Mind azt hitték/hiszik, hogy zavarnak és nem kívánom a társaságukat, pedig ez nincs így. Tény, hogy periodikusan bezárkózom magamba akaratlanul és gondolom ezt érzi a környezetem, aztán magukra veszik, de akiket kedvelek, vagy kifejezetten szeretek, azokat még ezekben az időszakokban sem zárom ki. Próbálom kifejezni a szimpátiámat/szeretetemet ezek felé az emberek felé, de úgy tűnik nem jut el, vagy nem eléggé jut el hozzájuk és ez gáz. Már értem miért mennek tönkre a kapcsolataim, gondolom ez a téves visszajelzés az oka, na meg a gyér szociális készségeim, pedig igyekszem. Csoda, hogy a fogadott Tesómmal 7 éve működik, bár tény, hogy ezalatt az idő alatt nekünk is sokszor volt gondunk amiatt, hogy azt hitte nincs Rá szükségem, szóval minden barátságomban/ismeretségemben felmerül ez a probléma. Szerencsére Ő már ismer és tudja, hogy nem neki szól, amikor megközelíthetetlen vagyok, vagy tévesen annak tűnök. Jól jött ez a figyelmeztetés, mert ráébresztett, hogy jobban kell csinálnom a dolgokat, meg kell tanulnom kifejezőbbnek lenni, hogy akiket kedvelek/szeretek, azok érezzék is, ne csak hallják, mert ha azt érzékelik, hogy a viselkedésem ellentmond a szavaimnak, joggal gondolhatják, hogy csak a szám járt, holott ez nincs így. Meg kell tanulnom kimutatni dolgokat.

Megint farkasétvágyam van, állandóan éhes vagyok és jó adagok tűnnek el bennem, meg befigyelnek a köztes nassolások, aminek köszönhetően híztam 1,5 kg-t. A kórház előtt 61 kg voltam, ma 62,5-öt írt a mérleg, szóval lassan, de biztosan kezdem visszaszedni, ami leugrott.
Az erőnlétem is jobb és nem folyamatos, meg nem annyira erős a szédülés, szóval dolgozik a vas és a vér.
A futóműveim továbbra is fagynak, színeződnek, szóval az értágítás sem hatotta meg őket, de ezt leszámítva javultak a dolgok és ez a lényeg.

Erről ennyit

Az ügyvéd nem volt hajlandó megnézni a bizonyítékokat, meg szerinte rendben vannak azok a szabálytalanságok is, amiket elkövettek. Nyilván valamelyik jómadárnak/jómadaraknak políroz hátsófelet, korrupt majom. 

Undorító, hogy szabadon megtehetnek bármit és még védve is vannak. 😩

Nem baj, nem adjuk fel. Ebből a tortából egyik pénzéhes bűnöző sem eszik.
Megy az okoskodás is, a pletykálás a városban, holott az emberek jórészének fingja sincs a részletekről és az értelmezéssel is gondjaik vannak, de unalmas az életük és bele kell ugatni abba is, amihez semmi közük.
Okádnom kell ettől a szarkeveréstől, korrupciótól és a csaló bandától is.

Jól felcseszték az agyamat. 😠

A Szeretetszolgálat

góréja ajánlott egy ügyvédet az öregemnek, akitől ma délutánra kapott időpontot. Kérdeztem tőle, hogy miből akarja kifizetni? Megint érdekes az észjárása; azt mondja megmondja neki, hogy majd abból a pénzből kifizeti, amiért az ügy folyik. Mondom persze, biztos bele fog ebbe egyezni. 😃 Egyrészt egyetlen ügyvéd sem dolgozik 'hitelben', másrészt az egy dolog, hogy nagyon sanszos a győzelem, mert tiszta sor, hogy jár az a pénz, mivel nekünk gyűjtötték, de attól még nem lehet biztos a sikerben és nem fog elvállalni úgy egy ügyet, hogy vagy kifizetik, vagy nem. Nem tudom mit gondol az öreg, tényleg azt képzeli, hogy mindenki úgy ugrál, ahogy ő fütyül. Össze is mordultunk, mert mertem szólni, hogy fürödjön meg és vegyen magára tiszta göncöt, mielőtt odamegy. Nem égetni akarom, ezek tények. Az sem oké, hogy engem tisztel meg olyan szaggal, amire már kb. rá lehet könyökölni, de azért máshoz, pláne egy hivatalos személyhez nem megy oda büdösen, retkes ruhában az ember. Arról nem beszélve, hogy akárhol megfordul, azzal engem is lejárat, bár akit az sem zavar, hogy elsőkörben magát égeti, azt pláne nem fogja érdekelni, hogy a környezetét is szégyenbe hozza. Akik már találkoztak velem is, azok tapasztalhatták, hogy én jóban vagyok a tisztálkodással, de akikkel leginkább ő tart kapcsolatot, azok joggal gondolhatják, hogy én is hasonlóan 'igényes' lehetek, ugyanis lazán szomszédol, meg vásárolni jár úgy, hogy kb. csípi az ember szemét az ájer. Törlőkendővel törölgeti magát, fürdés gyanánt... 👏😠😬 El lehet képzelni a hatékonyságát, pláne úgy, hogy ténylegesen csak néhány havonta csutakolja meg magát (mert akkor sem fürdik rendesen). Pfejj... 😩 Így ment az ügyvédhez is...

24.-én gyűlés a Szolgálatnál.

A kutyámnak már nem hat a gyógyszer és romlik az állapota, a dokinak pedig nincs más a kezében, szóval nincs jó kedvem. Várunk és ez a várakozás egyszerre jó és rossz; jó, mert addig még itt van velünk, de rossz, mert tudom mi felé haladunk.
Amíg még elvan, addig hadd éljen, de amint abba a stádiumba lép, amiben nagyon szenvedne, hívom az orvost, nem várom meg számára a poklot, amit egyszer már átélt, pedig akkor még hatott a gyógyszer, szóval most az sem volna, mint segítség.

A front most jól megkínzott, tegnap és tegnapelőtt este is jött roham. Valami izmos front lehetett, mert 2 nap kellett, hogy jobban legyek, pedig általában másnapra kialszom a rosszulléteket. Az ereim is fájtak, a vérnyomásom is fent volt folyamatosan és a ketyegőm is jelezte a létezését, meg a fejem majd' szétszakadt. Étvágyam sem volt, de tegnap már sikerült értékelhető mennyiséget enni.
A változatosság kedvéért ma a szar vesém bulizik, de az rendesen, viszont legalább más nem fáj és rosszul sem vagyok.

Megyek haza

A személyzet megunta a képemet, szóval kidobnak. 😉 Valójában az van, hogy javult annyit a vasam, hogy már nem kell belémtöltögetni (ma kaptam az ötödik adagot) és mehetek holnap haza. Most finomabban bántak a pálcával, nem tolták a kisagyamig. 😆 Szóltam a fateromnak, mivel holnapra le kell zsíroznia a Janival a fuvart. Hétfőn mehetnék a terápiára, de most meg azért nem tudok, mert megint korlátozások lesznek. 😠 Egyfelől jó lesz már otthon lenni, másfelől nem, de majd alakul a ház, ha minden jól megy. Alexet is lecsekkolom legalább, mert kapott gyógyszert még akkor, mikor kezdett romlani és kíváncsi vagyok, hogy amíg nem voltam otthon, addig hogy' alakult az állapota. Remélem a fater is normális még, mert mielőtt bekerültem, az volt egy ideje és békében megvoltunk, szóval jó volna ugyanúgy folytatni. Talán neki is jót tett ez a 2 hét, míg nem voltam otthon. Hallottam egy esetről, ami megerősítette bennem a reményt (mert az mindig itt van). Valakinek állítólag sokévvel ezelőtt elmúlt a Raynaudja, ami elvileg esélytelen, gyakorlatilag azonban soha ne mondd, hogy soha - ugyebár. Mindenhez így állok hozzá, mert minden holnap magában rejti az esélyeket és ahogy másokkal történt csoda (velem is, de orvosi még nem), úgy nekem is ugyanannyi a sanszom rá, szóval mindig nyitva van nálam ez a kérdés, de ha nem nyerek ezen a Lottón sem (mondjuk nem is Lottózom 😉), akkor sem csüggedek, mivel egyelőre az esélytelenek táborában vagyok és ezt felfogtam, elfogadtam. Az aranyhal megy elöl, mögötte a ponty, a remény hal meg utoljára. 😉 Viccet félretéve tényleg az hal meg utoljára és pont a remény az, ami mindig húz. Nem tudom, hogy igaz-e a sztori, de mivel 50% az esély arra, hogy igaz, így van egy újabb húzóerő, tudok hinni abban, hogy velem is megtörténhet, ami lényeges, mivel a pozitív (vagy negatív, de az nálam nem játszik) szemlélet erősen kihat a fizikai állapotra. Fater gondolom majd lefikázza a dolgot, de nem érdekel. Az ő hitetlensége az én hitemre nincs hatással és csak ez számít, mert úgyis nekem kell a leginkább hinni és akarni.

Megkaptam ma

az első vasinfúziót. Szóltam az öregemnek szombaton, hogy kifogyott a 'túlélőfelszerelésem' és kellene ez, meg az, mert ezen a héten még tuti ittleszek. Ma leadta a kaját-piát és tiszta göncöt, mivel a múltkor csak 5 napra készülve pakoltam. Behozattam a fülhallgatómat is, mert mióta elintéztem a fejhallgatót, sem filmet nézni, sem zenét hallgatni nem tudtam, mondjuk úgy sem unatkoztam; olvasgatok, chatelek, lenémítva néztem videókat YouTubeon, rejtvényt fejtek, vagy alszom.

A borderline ügyködik, elég erősen próbál legyűrni, de eddig én kerekedtem felül. Csak azt tudom tenni, hogy beletemetkezem a netezésbe, chatelésbe, rejtvényekbe, zenébe, filmekbe, a fő, hogy folyamatosan le legyen kötve a figyelmem és ne tudjon leuralni az a pokoli érzés, amivel kezdődni szokott az őrület. Be-beszűrődik már, de amíg nem hatalmasodik el, addig nincs nagy baj, mondjuk bele is adok apait-anyait, hogy egyben maradjak, már csak azért is, mert a Tesómnak mostanság szüksége van a támogatásomra, úgyhogy megkapja. Pont ma kellett volna terápiára mennem, mert a múltkor áttettük mára a már múlthét hétfőn is elmaradó időpontot, de most ez van. Remélem jövő hétfőn már tudok menni, durva lenne még mindig itt dekkolni.