Alakul az őrület

Már egy ideje élhető volt a helyzet, szokás szerint megint nem jártam péntekenként a dokihoz sem, amiért meg is fogom kapni a magamét holnapután, mert elvileg akkor is kéne járni, amikor tudom kezelni a létet. Kb. egy hete már érzem, hogy próbálkozik a poklom, de természetesen és szokás szerint nem adtam át magam neki, hanem minden necces alkalommal igyekeztem/igyekszem azonnal lekötni az agyamat, ami időnként segít is. A gond az, hogy nem mindent és nem is a végtelenségig vagyok képes uralni. Durva mértékű a hangulati hullámvasutazás, csak az a pech, hogy erről a masináról ilyenkor nem lehet leszállni. Random kap el az eufória ok nélkül, ahogy a gyászos hangulat is. Képes ez megtörténni néhány perc különbséggel, de ami ennél is meredekebb, hogy egyszerre is tudom érezni a nagyon nagyfokú boldogságot (már-már valami lebegésszerű állapot, mert totál túlpörög bennem valami) és a mély, meg többmázsás bánatot. Egyik percben folyamatosan dumálok (nekem nem tűnik fel, apám szól rám, hogy zizeg tőlem az agya), röhögök, de olyasmiken is, amik nem is viccesek és 2 perc múlva nem értem, mi a frászt tudtam röhögni - esetenként könnyezésig - az adott dolgon, vagy épp' teszek-veszek, tervezek (akár irracionálisan, de erre vagy csak apám hívja fel a figyelmemet, már ha megosztom ugye vele, vagy én magam jövök ugyan rá, de csak később), stb., következőben nincs kedvem beszélni, meg létezni sem és túl nehéz minden, kb. a légzés is. Megint nagyon ingerlékeny vagyok (a szokásosnál is jobban) és jönnek a dühöngések (bármin). Tegnap azért vágtam földhöz a macskakajás vödröt, mert nem akart rázáródni a teteje és ez csak egyetlen példa. Teljesen idióta vagyok. Mint mondtam, készülődött egy ideje az őrület, de még tudtam uralni, azonban tegnap az egyik hangulatváltáskor olyan kínzó lett a feszültség és a belső fájdalom mértéke, hogy legszívesebben elővettem volna valami vágóeszközt. Nem tehetem, mivel megígértem a Tesómnak, hogy nem használom és ehhez tartom magam, de ilyenkor alig tudok uralkodni a késztetésen. Fater levágta, hogy gáz van, mert elkezdtem "hintázni", ahogy ültem (a terápián tudtam meg, hogy ez a billegés egy ösztönös önnyugtatás) és kivételesen nem leoltott, hogy "hagyjam abba, mert olyan vagyok, mint egy retardált", hanem megkérdezte mi van. Na, itt álltam fel és jöttem be a szobámba, mielőtt darabokra hullok az orra előtt. Sosem szokta megkérdezni és ugyan most sem érdeklődéssel tette, hanem inkább lenézően, de legalább nem beszólt, mint máskor. Sikerült egybenmaradnom, igaz ahhoz az kellett, hogy a kezemet a falba üssem, meg üvölttessem a zenét (fejhallgatóval), mert ahogy az tombolt, úgy olyan volt, mintha én is azt tenném és ez csökkentett annyit a feszültségemen, hogy ne robbanjon. Érdekes, hogy egyfelől még észnél vagyok, mert próbálok nem tombolni, de másfelől már nem vagyok. Zsong a fejem és megint itt vannak a halluk, meg az az érzet, mintha minden valószerűtlen volna, még én magam is. Mintha elszakadnék magamtól és a világtól. Tegnap okkal is nagyon felpörögtem, ugyanis tudtunk beszélgetni a Tesómmal, nem is keveset. 🥳 Baromira hiányzott már, szóval úgy kellett a jelenléte, mint egy falat kenyér. Nagyon jót beszélgettünk, röhögtünk is, jó volt a légkör. Az is a barátságunk (már-már ugye testvérség) minőségét igazolja, hogy a kommunikációs akadályok és ezért a hosszabb csendek után is pont olyan gördülékenyen tudjuk folytatni a beszélgetést, a baromkodást, mintha előző nap hagytuk volna abba. Ma is írt, de 'természetesen' már megint épp' kajáltam, szóval pacsi nekem. 😡 (Köszönöm Tesóm a kedves üzenetet! 😘 Fogok reagálni, amikor majd tudunk beszélni, mert nem ide tartozik a mondanivalóm.) Amikor elköszöntünk, akkor még mindig pörögtem egy darabig, aztán már éjjel 1-2 óra körül volt, amikor valami kattant a toronyban és megint elviselhetetlen kínt éreztem. Minden átmenet nélkül átkapcsolt a kedélyállapotom megint és (kerozin)gőzöm sem volt arról, hogy mi a gond, szóval még segíteni sem tudtam magamon azzal, hogy esetleg megkísérlem a helyére tenni a problémát. A semmiből olyan bőghetnék környékezett meg, hogy alig tudtam megakadályozni. Ma is ez ment, többször a nap folyamán, de legalább mindannyiszor sikerült uralkodni rajta, bár baromi nehezen, mivel nagyon erős az 'inger'. Ez sem jó jel, mert ez is jelzi a BPD "rohamot" és afelett tényleg nincs kontrollom, ott semmit nem tudok irányítani. Ilyenkor mindig tudom, hogy órák, vagy napok kérdése és le fog tarolni. Ameddig tudom, összetartom magam és próbálok nem dühöngeni sem, bár van, hogy csak késleltetni sikerül, vagy az van, hogy sikerül ugyan visszafogni a dühömet, aztán ér valami olyasmi, ami feldühít és esetleg hiába nem nagy dolog, akkor robban az az adag is, amit előzőleg elfojtottam, ergo az adott problémához képest jóval hevesebb a reakcióm. Ma nem voltam idióta, csak hol röhögtem, hol meg alig tudtam lenyelni a torkomban keletkezett Mount Everestet. Most is rezeg a léc, pedig mindent megteszek, hogy kizökkenjek ebből a hangulatból. Holnaputánra helyre kellene rázódnom ilyen téren, mert mennem kell a pszichodokihoz és ott egyben kell maradnom, ami nem fog menni, ha ilyen labilis leszek és így kérdez bele dolgokba. Amiket mára virradóra álmodtam, azokból megintcsak az jön le, hogy közeleg a téboly, legalábbis abból, amelyikben az apám alázott, ordított, én meg kiakadtam (ez visszatérő és ilyenkor mindig kölyök vagyok). A másikban szintén gyerek voltam és vizen voltunk, ahol belé kapaszkodtam, mert nem tudtam úszni, de ő elengedett és a biztonságérzetemnek szevasz volt. Azért érdekes ez, mert valóban történt ilyen, csak nem ő engedett el, hanem a Laci. A doki majdcsak megfejti, miért keveri bele apámat a tudatalattim. Remélem még egybenmaradok legalább péntekig, hogy a terápián megmaradjon a méltóságom. Ami tőlem telik, nyilván beleadom az egybenmaradásba.

Nem akarom elkiabálni

de meglepően jól vagyok. 👍 Nyaranta minden bajom szokott lenni, most viszont alig van panaszom és remélem ez így is marad jódarabig! Tegnap jött a vihar és még az sem okozott panaszt, pedig szokott, jócskán. Szinte egészségesnek érzem magam (leszámítva a ketyegőmet, meg apróságokat, amikre nem adok), étvágyam is van rendesen.

Sokfelé okozott nagy károkat a tegnapi vihar. Felénk annyiról tudok, hogy egy fa kidőlt és leszakított egy vezetéket, ezért ment el az áram az egész utcában. A konyha feletti kéményünk inog, szóval imádkoztunk, hogy ne dőljön le az erősen viharos szélben. Van egy meggyfa a túloldalon, ami veszélyesen meg van dőlve már jóideje, a gyökere körül már púpos a talaj és jó ideje meg is van jelölve, hogy ki kell vágni, de azóta sem történt meg. Tegnap rossz volt nézni, ahogy tekergette a szél, plusz ugye a talaj is puhább volt az esőtől és a fater be is telefonált a Katasztrófavédelemhez, hogy csináljanak vele valamit, mert életveszélyes. Állítólag a diszpécser "továbbította a tűzoltóknak és jönnek". Azóta is. 😁 A fa még áll, de hogy meddig, az jó kérdés.

Nagyon sok teendőnk lett volna a házzal és a kerttel tavasztól őszig, de az időjárás miatt nagyon sokat csúsztunk és még fogunk is, mivel sem viharban, sem közel 40 °C-ban nem lehet haladni. Nem kicsit dühítő, mert így egy csomó minden nem lesz készen, köztük olyasmik sem, amiknek az őszre-télre már készen kéne lenniük.

Ma majdnem kiszökött az ablakon a Mogyi. Csak a felső van valamelyest nyitva és eddig eszébe sem jutott felmászni. Nagynehezen sikerült maradásra bírni a folyamatos magyarázásommal, mert arra figyelt, amíg odaértem (ami persze kb. 5 mp volt 😁) és leszedni onnan. Nem tudtam melyikünk fog hamarabb lezúgni; ő a keret tetejéről, vagy én a párkányról, de végül szabályos landolásban volt részünk. Nem attól tartottam, hogy nem jönne haza, hanem attól, hogy elütik, mert itt húzódik az ablak előtt a főút.
Ma két kismacska követte apámat hazáig, nyávogva. Adott nekik vizet, amit benyakaltak, de nyávogtak tovább. A kutyáknak félrerakott húsból adott nekik és állítólag zabáltak szerencsétlenek, pedig van gazdájuk. 😡 Ismeri apám a palit. Bele sem merek gondolni, hogy mennyi gazdátlan, vagy hasonlóan 'gondos' gazdával megáldott állat szenved. 🤬

Levágtam a sérómat, mert egyrészt már egy dzsungel volt a fejemen, másrészt izzadt alatta a búrám és a tarkóm, most annyira nem is csesztem el, mint legutóbb, majdnem vállalható. 😁

Megint elkerültelek Tesóm, így itt reagálok arra, ami publikus. Sajnálom, hogy megint elkerültük egymást! 😞 Megütött a guta, amikor megláttam, hogy 20 percen múlt, hogy összefussunk. 😡 Köszönöm, hogy írtál! 🥳 Ami az éjfélt illeti, tudom, hogy múltkor nem akkor írtál, én írtam már éjfél után a blogbejegyzést és arra értettem az éjfélt.
Nagyon hiányzol, de tarts ki Te is! Köszönöm, hogy az eszedben vagyok és ez persze kölcsönös! Adjon ez erőt Neked is! Múltkor működött a telepátia, mert pont aznap írtál! 😁 Amiket írtál, sajnálom! Ha összefutunk, elmondom a véleményemet róluk. Köszönöm, adtak erőt a soraid és szeretném viszonozni, de azt majd privátban, mert csakis rád tartoznak a Téged érintő dolgok. Köszönöm a támpontot, mindenképp' fellépek az adott időpontban, remélem nem lesz épp' vihar, mert ugye akkor nincs áramunk, de ha tudok, jönni fogok! Tarts ki addig is! 😘🙏

Már egy hónapja

nem tudtunk beszélni a fogadott Tesómmal és ma - vagyis mivel jócskán elmúlt éjfél, így tegnap - írt, viszont megint pont vacsoráztam. 😡 Mire végeztem, már nem volt online, mert mennie kellett. Minden este (van, hogy napközben is) fent vagyok az oldalon, ahol elér, erre most elszalasztottam, holott a hóhér tudja, hogy mikor tud legközelebb írni. 👏 Baromira dühös lettem magamra. Marhára hiányzik és láttam, hogy ez kölcsönös, szóval egyrészt egyből jött az eufória, másrészt nagyon le is törtem. Próbálok arra koncentrálni, hogy írt és ebből töltekezni! Remélem lesz még alkalmunk beszélni! 🙏 (Tarts ki! 😘 Köszönöm a köszöntést is és hogy írtál! Sajnálom, hogy elkerültük egymást!)

Még nem érkezett meg a medence, de jó szolgálatot fog tenni, ha olyan forró lesz a nyár, mint amilyet jósolnak. A házban egyelőre élhető a hőmérséklet és egyelőre én sem vagyok nagyon rosszul, sőt, meglepően lightos a helyzet és ez maradjon is így! Hiszem, hogy számít az is, hogy azt 'sugallom' a szervezetemnek, hogy jól kell lennie. Ez önmagában nyilván kevés, de biztos, hogy számít valamennyit.

Ma, vagyis ugye már tegnap jött haza a fater, felháborodva. A Józsi (az egyik ismerőse) állítólag kérdezte, hogy nem vagyok itthon? Mondta neki apám, hogy dehogynem, erre állítólag azt mondta a Józsi, hogy ő azt hallotta, hogy nem is lakom itthon már jóideje, hanem Bácsbokodon vagyok egy bentlakásos intézetben, állítólag még látott is engem ott az a valaki, akitől hallotta a Józsi. 😄 Egyrészt rohadt jót röhögtem, hogy ennyire unatkoznak egyesek, másrészt marhára dühít a pletykálás. Mondjuk a szomszéd Géza is úgy járt állítólag, hogy egy ismerőse meglátta az utcán és döbbenten kérdezte tőle, hogy "te élsz még? Azt hallottam meghaltál!" Szánalmas ez a pletykálás, ami kisebb közösségekben megy. Mondtam az öregemnek, hogy ne csodálkozzon azon, hogy azt hiszik nem is lakom itt, mivel ki sem visz, sosem látnak. Persze ettől még nem kéne a feltevéseiket tényként kezelni és terjeszteni, de vidéken nagy divat a pletyka. Lezsibbadtam ettől a baromságtól, főleg hogy állítólag még látott is, aki kavar. 😄 Más hülyeségeket is hallottunk már vissza.

Nagy összegben fogadtam volna

arra, hogy most sem lesz semmi a Vadasparklátogatásból. Pontosan emiatt legalább nem csalódtam, de azért dühös vagyok. Pénteken délelőtt kiment apám a buszpályaudvarra egy adott időpontban (amit a neten nézett), hogy az - elvileg - akkor Szegedre induló járat sofőrjét megkérdezze, be lehet-e majd rakni a széket a csomagtartóba (mert volt már, hogy megtagadta a sofőr és nem akkor akartunk ezzel szembesülni, amikor már szállnánk fel). Mikor hazajött, kérdeztem, hogy mit mondott a sofőr, erre mondta, hogy a busz meg sem állt. Nem tudom milyen buszt látott elhúzni, vagy mit nézett a neten, de valamit benézett valószínűleg. Mondta, hogy mindegy, mert úgyis másik járattal megyünk, ugyanis kánikulát ígértek aznapra, így a hajnalival megyünk, mert akkor fél 8-kor már Szegeden leszünk, elsétálgatunk mondjuk 2 órát a parkban és még a nagy hőség előtt hazaindulunk. Mondom ja, ha lesz egyáltalán busz délelőtt visszafelé, előbb arról kéne biztosat tudni. Azt mondja megnézi a neten. Mondom ne ott nézd, mert amit most néztél, azt is buktad, mert az orrod előtt húzott át az állomáson, már ha jót néztél egyáltalán... Mondom neki, hogy a buszpályaudvaron kérdezze meg az adott járat sofőrjét, mert az a biztos. Azt mondja oké, majd délután kimegy, mert most dolga van. Mint mondtam, ez pénteken délelőtt volt. Tegnap, azaz szombaton koraeste kérdeztem, hogy kiment-e a pályaudvarra (mert mindig járkál valahol, így nem tudtam, merre kóválygott), hogy megtudja, amit kell, erre benyögte, hogy nem ment, mert nem megyünk Szegedre. A fejem már kezdett gőzölögni és kérdeztem, hogy miért? Azt mondja azért, mert hőség lesz. Mondom ezt eddig is tudtad, sőt, te magad mondtad, hogy menjünk a hajnali busszal, hogy ne a hőségben kelljen járkálnunk! Erre elkezdi, hogy "igen, de most voltam kint és már most megsültem, pedig még nincs is 33 °C." (Annyit jósolnak hétfőre.) Mondom fasza, hogy megint nem megyünk. 😡 Eldurrant az agyam, aztán inkább nem is pörögtem már ezen, de azért rákérdeztem ma mégegyszer, hogy biztosat tudjak, erre azt mondja úgy döntött mégis megyünk. Hú, bakker... 🙄 Azért az elég vicces, hogy a múltkor beszólt nekem, hogy "borzalmasan döntésképtelen tudsz lenni!" Mondom neki, hogy ő is, persze hevesen tagadta. 😁 Na mindegy, szóval ma már újra azon az állásponton volt, hogy megyünk, mert hogy "változott az előrejelzés és enyhébb időt jósoltak". Nem tudom amúgy ezt hol látta, mert én is megnéztem, de ugyanúgy 33 °C van odaírva. Mutattam is neki, erre elkezdi, hogy "szarom le, nehogy már ne menjünk!" Aha, szóval amikor én akarom, akkor hőség van, de amikor ő, akkor le van szarva. 😂 Marhára fárasztó. 😄 Mondom neki nem vagy te borderline a döntésképtelenségeddel, meg a pillanatonként változó döntéseiddel és hozzáállásoddal? Persze tagadta. Amúgy ennyitől még nyilván nem az, csak elég vicces, hogy beszól nekem azért, ami rá is erősen igaz. Visszatérve az eredeti témára; kiment ma a buszpályaudvarra tudakozódni, de állítólag kb. semmit nem tudtak a sofőrök. Ugye tudnunk kéne, hogy hánykor van busz (a netes kiírásban nem bízik, miután azalapján ment ki pénteken és áthúzott a pályaudvaron a busz, bár lehet, hogy nem is az a járat volt, csak ő hitte). Állítólag a sofőrök még azt sem tudják, hogy ki fogja holnap vinni a szegedi járatot. (Az fasza.) Tudnunk kéne azt is, hogy berakja-e a sofőr a székemet, mert vannak járatok, amiknek nem lehet a csomagtartójába pakolni. Hogy miért, azt nem tudjuk és magyarázatot sem kaptunk, amikor először tapasztaltuk. Mondta állítólag apám, hogy adjanak egy telefonszámot, amin elér egy illetékest, akitől tájékozódhat, de állítólag a sofőr, akivel beszélt, nem tudta milyen számot adhatna. (Király ez az olajozottan működő rendszer és utastájékoztatás. 👍) Azt sem ártana tudni, hogy mikor van járat visszafelé, de nyilván azt sem tudtuk meg, ha előbbieket sem. Teljes a homály, viszont így nem indulhatunk el, hogy vagy van hajnalban busz, vagy nincs, vagy berakja a sofőr a széket, vagy nem, vagy haza tudunk jönni még délelőtt, vagy nem (ez azért fontos, mert ha fosul vagyok, nem kóvályoghatunk mondjuk délutánig Szegeden). Elengedtük egyelőre a dolgot. Most azt találta ki, hogy menjünk át reggel Bajára, mert az csak ¾ óra busszal és onnan van járat visszafelé délelőtt, így nem kell a hőségben kóvályogni. Oké, de Baján mi a fenét csinálunk? Ott is csak üzletekbe lehet bemenni, meg esetleg 'Mekizni'. Azt mondja nem baj. Ez érdekes, mert pont tegnap mondta, hogy a hónapban már nincs édesség (ugye ő tud elmenni a boltba és a pénzt amúgy is ő kezeli, én meg mivel függő vagyok, nem is tudnám beosztani, alapból sem tudom kezelni a pénzt), szóval az édesség már nem fér bele, de a 'Meki', meg más dolgok igen? 🤔 Na mindegy, nem tudom megyünk-e, én már nem hiszek neki, bár nem hiszem hogy van értelme háromnegyed órát buszozni azért, hogy üzletekbe menjünk, ráadásul azok itt is vannak. 'Meki' nincs, de nem fogok azért ¾ órát buszozni. Ma nagyon meglepett, ugyanis köszöntött a névnapomon! 😯 A (mindjárt) 32 évem alatt először! 😂 Amúgy nem izgat, hogy eddig nem, mert csak egy névnap, de azért érdekes. Persze nem magától tudta most sem, hanem a szomszéd unokája Levente és mondtam, hogy akkor egynapon tartjuk, de ezt csak mellékesen mondtam, nem is gondoltam, hogy megjegyzi, mivel az eddigi 32 év alatt sem sikerült neki. Ma reggel dörömbölt a szobám ablakán, én meg kómás és morcos fejjel csattogtam oda, hogy mi van már, erre még megszólalni sem volt időm, beadott egy tálca süteményt egy "boldog névnapot!" kíséretében! Szokatlan volt tőle a figyelmesség, mivel szinte sosem tapasztaltam. Ez felvitte a hangulati görbémet az űrbe, csak aztán a pincéig is lehúzta apám kb. negyedórával később, mert a viselkedése olyan területet kapott telibe, amit amúgy is majdnem naponta talál el, meg ami régi "seb". Ezt hívja a pszichológia "triggernek". Igyekeztem minél hamarabb megnyugtatni az ilyenkor felszínre kerülő "gyerek" személyiségrészt és nemsokára újból a felnőtt oldalam dominált. 👍 Ma egész' jól voltam, így aktív tudtam lenni. Bringát is szereltem, mert apám ráhajtott valamire, ami teljesen szétvágta a gumit, szóval le kellett cserélni. Mondtam, hogy majd én megcsinálom, mivel egyrészt dolga is volt, másrészt mindig éhezem a teendőkre, legyen az szinte bármi. Rajzolni is tudtam, mert a kezem még mindig együttműködik.

Egy lépést előre, egyet hátra

Hihetetlen módon tegnap végre megérkezett a faanyag a kutyakennelhez. Jó sokat csúsztunk a várakozás miatt, de mostmár majdnem minden megvan hozzá, majd még a tetőhöz kell anyag, de már el lehet kezdeni építeni. Még jó, hogy áprilisban akartuk elkezdeni... Egy ideig a szar idő is akadály volt, aztán az, hogy a Tüzépen nem volt olyan fajta faanyag, ami nekünk kellett és ugyan megrendelték, de sokára kapták meg. Amint megvan a kutyáké, elkezdjük a macskákét. Ezzel tehát léptünk egyet előre. Pihenek mostanság, de jobb óráimban majd besegítek apámnak az építésben.

Nemsokára érkezik a medence is, de mondtam apámnak, hogy ha így folytatja az időjárás az esőzést, inkább cserélje egy csónakra. Tényleg abbamaradhatna ez az esős idő, mert haladnunk kell a kennellel, meg a jóból is megárt a sok és a termés sem örül már a sok víznek.

Hétfőn mennénk a Vadasparkba, mert jó idő lesz (ha minden igaz), viszont itt jön a hátrafelé tett lépés, ugyanis vacakol a szervezetem. Addigra használható állapotba kellene kerülnöm. Az utóbbi 2-3 napban légszomj, terhelés nélkül is - fektemben is - pörgő szív, karszorongatás, szédülés (olykor majdnem ájulásig), rossz közérzet, görcsroham (egyelőre nem voltak durvák és eddig csak napi egy jött), visszaesett étvágy, hányinger, aluszékonyság, ingadozó vérnyomás boldogít, meg érzem a hideg-meleg váltakozását itt-ott, szóval a keringésem sem stabil. A keringési instabilitásról jut eszembe: nemrég hozták le azt a hírt, hogy meghalt egy 11 éves gyerek egy repülőn és emiatt Ferihegyen szakította meg az útját a járat. Állítólag születése óta beteg volt, de amikor beszálltak még nem volt gond, viszont amint elkezdett emelkedni a gép, folyamatos oxigénhiánya támadt, ami ájulásig fokozódott és leállt a szíve is. A gépen elkezdték az újraélesztést, amit a földön is folytattak, de hiába. Állítólag összeomlott a keringése a légnyomáskülönbség miatt. Már értem miért tiltotta meg a Dokim a nagygépes repülést. 🤔 Kijózanító volt ez az eset több okból kifolyólag is, de gyorsan lapoztam, mielőtt olyasmiknek adok teret, amiknek tilos, mert azzal zöld utat adok annak,.ami ellen küzdök. Visszatérve az állapotkövető részhez: a fenti tüneteket megelőzően kb. egy hétig állandóan csurom vizesre izzadtam, az egyelőre elmúlt. Hiszem, hogy ez sem visszaesés, csupán a változékony, meg nyirkos idő nem tetszik a szervezetemnek, márpedig holnaptól megint esőzést ígérnek. Hétfőn meg berobban 30 °C-kal a nyár. Nem is csoda, ha az ember fosul van ilyen hőingásnál. Nem adtam még fel a hétfői menetelt, bár ha el is tudunk indulni, necces lesz a meleg miatt. Már tavasszal mondtam apámnak, hogy még a kánikula előtt menjünk, mert nem szoktam bírni, ehhez képest mégis elhúzta az időt és melyik napot választja a menetelre? Naná, hogy az első 30 °C-sat. 🙄 Oké, az időjárás is elég szar volt idáig, de volt párszor száraz nap, amikor elmehettünk volna és még nem kánikulában. Na mindegy, majd kiderül, hogy egyáltalán el tudunk-e indulni miattam hétfőn. Azzal is 'megnyugtatott', hogy olvasta, hogy akár 50 °C körül is lehet majd idén nyáron. Remélem ez nem fog bekövetkezni, mert azt nem tudom hogyan vészeli majd át a szervezetem (meg persze a többi betegé, de nyilván az egészséges szervezetűeknek is megterhelő volna már az a hőség). Egyelőre igyekszem nem pörögni ezen és bízni abban, hogy 'csak' a szokásos mértékű hőség lesz, mert már az is bőven sok. Nem engedek semmilyen negatív gondolatnak, az állapotomat illetően sem! Jobban leszek most is, mert úgy kell lennie! 🙏 Nagyon akarom és eddig mindig győzött az akaratom, szóval remélem a legjobbakat!

Vegyes

Megmakkant a hűtő. Mikor máskor, ha nem nyáron... Most megint lehet elvenni a házfelújításra szánt zsozsóból, mert hűtő mindenképp' szükséges. A folyosóval is kezdeni kell valamit, hogy be tudják hozni a hűtőt, mert pont útban van a támaszték, ami a mennyezetről leszakadni készülő bazinagy vakolatdarabot tartja a helyén. Addig szégyenszemre a szomszéd hűti a kajánkat. Jóban van vele apám, de akkor is gáz.

A befekvős terápiát bebuktam most is, de számítottam rá.

3 hete nem beszéltem a fogadott Tesómmal. Nagyon hiányzik, de biztos, hogy írna, ha tudna.

Ha minden igaz, a most következő héten végre megyünk a Vadasparkba. Fater felébredt, hogy magunkra is kell időt és energiát szánni. Persze csak azért, mert már ő is begolyózik itthon, de mindegy, a fő, hogy kimozdulunk. Remélem az időjárás is kegyes lesz és én sem leszek szarul. El ne kiabáljam egy ideje nincs különösebb gond, szóval jó volna ígymaradni, hogy eljussunk, meg hogy ne vonja el a figyelmünket a rosszullétem, valamint ne kelljen hazasietnünk miatta. Úgy tűnik vaklárma volt a május eleji visszaesés, mert azóta nem vagyok rosszul, szóval még mindig tart a remisszió! 👍 Mondjuk nagyon 'üzengetem' is a szervezetemnek, hogy jól van és jól is lesz! Vannak ugyan fájdalmak, de azok nem érdekelnek annyira. Ne legyek veszélyben, meg tudjam ellátni az állataimat és magamat, ennyi a lényeg számomra. Mindjárt itt a jövőhét, ezért bízom abban, hogy kitart ez a jó állapot és tudunk menni, meg persze az időjárástól is függ.

Fater vett egy medencét, szóval idén nyáron már nem kell majd annyira megsülni. Jól fog jönni, mert a hőszabályozásom be van krepálva és nyáron pl. állandóan hőemelkedésem lesz, mert túlhevülök, de mostantól beugorhatok a vízbe, hogy lehűtsem magam. Persze annyi eszem van, hogy nem felhevült testtel megyek bele, hanem lehetőleg még mielőtt elérem azt a pontot.

Sűrű napom volt

tegnap, így már nem maradt sem energiám, sem agysejtem, sem pedig hangulatom a firkáláshoz. Nem megyünk az esküvőre és nem rajtunk múlt, de nem rohanok előre. Fater a múltkor (kb. egy hónapja) mesélte, hogy találkozott az Ildivel a hivatal előtt. A Zoliékat várta, mert valami időpontért mentek. Fater állítólag megkérdezte, hogy "csak nem esküvő lesz?", de az Ildi azt mondta, hogy nem. Ez is mutatja, hogy nem akartak minket meghívni. A múltkor ott volt apám az Ildinél, ahol szintén ott volt az unokahúgom a palijával és állítólag a fater hallotta, ahogy a Péter kérdezi a Zolit, hogy "és mikor lesz a nagy nap?" Nekik szóltak ezek szerint, fater előtt meg letagadta az Ildi, hogy esküvő lesz. A Zoli motyogta állítólag az időpontot, hogy apám ne hallja. Mondtam neki, hogy szarja le, hiszen tudja milyen a család. Mint mondtam, ez kb. egyhónappal ezelőtt zajlott, erre mit ad Isten, kedden este hívta a Zoli apámat, hogy hétfőn esküvőjük lesz és menjünk. Hogy miért hívtak mégis, arról majd lejjebb írok. Maradt kemény 3 napunk arra, hogy alkalmi holmit vegyünk, jó dühös is volt a fater, hogy kapkodni kell, ráadásul felénk semmi ilyen gönc nincs. Ekkor volt az, hogy az Ildi szerint "nem kell kiöltözni", aztán amikor a napokban ment át hozzájuk apám, látta kilógatva az alkalmi ruhákat. Mondtam is az öregnek, hogy ennyire nem kéne igénytelennek néznie bennünket. Oké, apám az, de azért azt ő is tudja, hogy ilyen alkalomra nem állíthat be melegítőben, meg én sem mehetek pólóban, vagy Adidas csukában. Tegnapelőtt is elment ruhákat keresni, de nem talált alkalmit és mivel állítólag a Zolinak is kellett ing, megbeszélték az Ildivel, hogy tegnap elviszi őt is Bajára, mert akkor ő is tud venni, ami kell. Mivel a Zoli 5-ig dolgozott, így arról volt szó, hogy akkor indulnak Bajára és felveszik apámat is. Fontos adalék még, hogy állítólag a Zoli tegnapelőtt dühöngött, mert nincs pénzük és hogy lemondja a kaját, meg hogy az ing sem érdekli, megy pólóban és állítólag elkezdte flegmán, hogy "én nem fizetem az italt sem, majd aki szomjas, az fizeti magának!" Állítólag a fater mondta neki, hogy ilyet nem lehet csinálni, hogy lemondja a vacsorát, meg hogy a vendégek fizetik maguknak az italt. Kérdezte tőle állítólag, hogy miért vágtak egyáltalán bele, ha nincs pénzük? Állítólag kölcsönt akartak felvenni, de nem kaptak. Nagyon okos mindegyikük, mert előbb meg kellett volna győződni arról, hogy kaphatnak-e és csak utána nekivágni, meg vendégsereget hívni, de hogy az Ildinek sem volt esze, hogy erre emlékeztesse őket, az komoly. Persze fater megint hülye volt (erre nincs jobb szavam), mert állítólag felajánlotta, hogy beszáll az ételbe is, meg a dekorációba is, mivel az sem volt szinte (ezekre állítólag felcsillant az Ildiék szeme) és az okos még ajándékot is vett. Annak a párnak akart segíteni és vett ajándékot, akik amikor pár éve ideengedte őket (mert az Ildiéknél nem lehettek együtt, mivel az Ildi nem bírta a Nikit és akkoriban még nem volt az Ildinek az a háza, amiben most lakhatnak külön), szóval fater ideengedte őket (igen, a putriba...), nem voltak képesek köszönni nekem, meg szórakoztak azon, hogy rángatódzom, valamint meg is loptak bennünket. (Persze hamar ki is lettek rakva.) Velem mindig szemetek, mert állítólag "furcsa vagyok". Oké, de normális esetben senkit nem közösítünk ki, főleg nem egy rokont. A Nikinek meg főleg nincs joga röhögni, meg sutyorogni rólam, mert ő a családunkhoz csak csatlakozott. Most pedig az egész banda elhallgatta az esküvőt, de csak előlünk. (Hogy miért szóltak az utolsó pillanatban mégis, arról majd később, de annyi sejthető, hogy nem azért, mert a társaságunkra vágytak.) Megmondtam most apámnak, hogy palimadár, amiért ezek után bármiben is segíteni akart! Csodák-csodájára bólogatott. A lényeg tehát, hogy egyből segíteni akart és pontosan erre apelláltak. Mondtam neki, hogy kicsit érdekes, hogy csak nekünk nem szóltak az esküvőről, aztán miután kiderült, hogy nem tudnak hitelt felvenni, az utolsó pillanatban meghívnak minket, akiket amúgy ki- és lenéznek, viszont tudják, hogy egy bizonyos összeg már össze van gyűjtve a házfelújításra és azt is tudják, hogy ő teper azért, hogy ne zárjanak ki minket, így biztosan nem fogja szarban hagyni őket! Azt mondta igazam lehet és hogy mekkora g€cik, hogy kihasználják a szeretetét és a jóságát. Mondom nem, a hülyeségedet használják ki, mert ne haragudj, de ostoba vagy, hogy az ismétlődő szemétségeik ellenére állandóan adsz, meg segítesz nekik! Kérdeztem tőle, hogy mit szeret az ilyen embereken, mert én semmit! Azt mondja "de az Ildi a nagynénéd, a Zoli meg az unokaöcséd!" És?! Akkor viselkedjenek is úgy velem! Kérdeztem mégegyszer, hogy mit szeret ezen a bagázson? "Mégiscsak a rokonaink!" Fú... 🙄 Kérdeztem tőle, hogy te kapsz jóságot, vagy szeretetet tőlük? Akkor miért adsz?! Azt mondja nem azért kell adni, hogy kapjunk. Na ezt hagyjuk, mert számtalanszor vallotta be, hogy egyesekkel azért rendes, hogy ha szarban van, tudjon kihez fordulni. A másik az, hogy ez ugyan igaz, de arra az esetre nem vonatkozik, amikor pofonokat kap cserébe az ember. Mondtam neki, hogy ez nem jószívűség, hanem ostobaság! Kérdeztem tőle azt is, hogy fordított esetben szerinte ők segítettek volna? Hányszor is hagyták szarban? Nem ők voltak azok, akiknek vitetett 2 mázsa fát, de amikor mi fáztunk és tényleg csak egy taligányit kért, akkor nem adtak? Nem a Zoli volt az, aki itthagyta félben a munkákat, (holott ő fizetett neki)? Nem az Ildi volt az, aki egésznapra felügyelet nélkül hagyott engem, pedig rá volt bízva, hogy nézzen rám, míg ő Pesten volt? Nem az Ildi férje hagyott itt minket szétvert fürdőszobával, kiszedett wc-vel, félig lerakott vízcsövekkel? Nem az Ildi hívott át minket megünnepelni a születésnapomat, majd végül velem nem is foglalkozott, csak a (számunkra) idegen vendégekkel és amikor apám kért egy pohár innivalót, közölte, hogy csak csapvíz van (amit apám utál), de rá 1-2 perce egy vendég poharát Colával töltötte tele? Nem ő volt az, aki egyszer idejött nézegetni a házat és közölte, hogy csak nézi mit kell majd javítani a házán (!) (amikor úgy volt, hogy neki adja el apám) és amikor apám megkérdezte, hogy amíg a miénk, addig nem kell javítani, akkor cinikus vigyorral az arcába mondott egy "nem"-et? Sorolhatnám a dolgokat... Hiába emlékeztetem ezekre. Persze most megint rohadtul pipa és magyarázza, hogy így leszarja már őket, meg úgy köcsögök, de mondtam neki, hogy ezt ismerem, kb. 5 percig tart, aztán majd újra megy a bájolgás. 🤮 Azt mondja nem, ez tényleg vérlázító húzás volt és befejezte velük. Mondom aha, pont úgy, mint legutóbb, meg mint ahogy tavaly is és még ki tudja hányszor! Hiába világítok rá a dolgokra és ő maga is hiába tapasztalja a köcsögségeket és még fel is idézi, ugyanúgy önként sétál be a pofonerdőbe. 👏 Rohadtul idegesítő látni, hogy ő teper, a 'család' kihasználja, aztán jön 'sírni' nekem és amikor tizenötezredszerre is a fejébe verem, hogy fogja már fel, hogy csak kihasználják, akkor fogadkozik, hogy befejezte velük, aztán rövid idő múlva ismét megy a bájolgás. Megmondtam tegnap neki, hogy engem már nem érdekel, hogy mit csinál, mert hiába dumálok, de akkor ne sírjon a szája a legközelebbi aljasságuk után! Visszatérve a dolgokra: kiderült, hogy teljes a káosz. A kaját az Ildinek kell állni, de egyedül nem győzi, így ugye apám beszállt volna. Italra sem futja. Nem volt dekoráció, csak néhány léggömb, meg egy-két gyertya, de virág pl. semmi. Fater adott pénzt az Ildinek, hogy vegyen, ami kell. Az is kiderült, hogy a dekorálás sem lesz meg, majd akkor akarja az Ildi megcsinálni két barátnőjével, miután a ceremónia lezajlott és mennénk az étterembe, szóval a násznép majd nézi a díszítést, addig pedig malmozik. Állítólag még bent sem volt az étteremben, azt sem tudja hová tud díszeket tenni és mennyi kell, meg hogyan lesznek az asztalok, stb. Nem csodálom, hogy a két alig huszonéves ilyen ügyetlenül indult neki az egésznek, ha az Ildi - az elvileg tapasztalt - 52 évével is ennyire meggondolatlan, meg "ahogy esik, úgy puffan" elven csinálja a dolgokat. Mikor ezeket a fater elmesélte, mondtam neki, hogy ez egy tragikomédia. Mondtam neki, hogy ne szálljon be, meg ne ossza az észt, mert nem az ő dolga és meg sem érdemlik! Erre jött a szokásos szöveg, hogy "de egycsalád vagyunk!" Mondom bakker, nem veszed észre, hogy mi nem vagyunk a család tagjai? Hányszor kell megalázniuk, kihasználniuk, ignorálniuk, hogy felfogd?! Mondom neki, hogy azzal, hogy nyomul, nem azt fogja elérni, hogy befogadjanak minket, hanem jól kiröhögik, hogy "nézd, az a marha hogy' teper!", meg méginkább ellenszenves lesz a tolakodással! Persze amit nyújt, azt azért elfogadják és ez addig lesz így, míg ő hagyja! Mondom neki, hogy ezerszer meg lettünk alázva és sírt-rítt miatta, de ezeregyedszerre is odatartja a képét a pofonért, miért jó ez neki?! Azt mondja "de ők a rokonaink!" Hú, b+... 🙄 Mondom igen, de milyenek?! Mondom neki, hogy én is családi hovatartozásra vágyom, de nem nyomulok be az ablakon, miután az ajtón kidobtak és nem veretem őssze magam képletesen a pofonjaikkal, csak hogy hozzájuk tartozhassak. Akar a rosseb ilyen emberekhez tartozni! Igen, marha szar a családon belüli magány, de hiába teper, mert amit kap is, az sem őszinte. Kérdezem tőle, hogy mitől jó az, hogy kicsikar dolgokat, amiket amúgy nem is kapna meg őszintén? Ez egy hamis kép, tudja is, akkor miért kell? Mondom már rég' nem kéne foglalkozni velük! Ezt is annyiszor elmondtam neki, hogy szakítsa meg a kapcsolatot! Azt is megmondtam neki, hogy ők sokszor g€ciznek vele/velünk, mégis most is nekik segít, meg az Ildihez ment a napokban is, míg az én szükségleteim mindig háttérbe szorulnak az ő javukra, holott nem én vagyok genya! Persze bólogatott, de sejtem, hogy 5 perccel később ez a belátása már sehol sem volt. Na, de visszakanyarodva: tegnap még apám elment egy boltba, hogy alkalmi göncöt nézzen, de nem talált. Nekem talált cipőt, szóval nekem már csak ing kellett volna, neki viszont nem volt még semmi, cipő sem, mert a méretében nem volt ott, ahol nekem vette és állítólag amit nekem vett, abból is csak egyetlen pár volt már. Mivel ugye arról volt szó, hogy az Ildiék 5 körül felveszik kocsival, nem görcsölt a dolgon, mert gondolta, hogy majd Baján, ahol nekem néz inget, magának is néz azt + alkalmi nadrágot + cipőt. Nekiállt főzni. 'Természetesen' nem jöttek érte, de még annyit sem böfögött az Ildi, hogy bocs. Fater hívta fel negyed 6-kor, hogy mikor ér ide? Kihallatszott, amiket az Ildi mondott (amúgy is kihallatszik mindig, akivel beszél, de most a vita miatt hangosan is beszélt) és hallottam, ahogy elkezdi, hogy nem volt arról szó, hogy elviszi apámat, hiszen apám azt mondta, hogy az itteni boltba megy. Láttam, ahogy dagad és vörösödik apám feje, meg én is lezsibbadtam agyilag. Fater emlékeztette (durván szelektív a figyelme, senkire nem figyel), hogy de igenis volt róla szó, ugyanis arról volt szó, hogy ha nem talál semmit az itteni üzletekben, akkor át kell mennie Bajára, ráadásul ha magának talált volna gatyát és csukát, ingek akkor is kellettek volna és mivel egyszínű nem volt az itteni üzletekben (és ezt az Ildi is tudta), ezért mindenképp' Bajára kellett volna mennie! Mondta az Ildinek, hogy jól kikúrt velünk, mert nincs ruhánk és így lőttek az egésznek, mivel hétvége jön, hétfőn meg már senkinek nem lesz ideje Bajára futkosni. Az Ildi erre azzal jött, hogy ne pattogjon és hogy meg kellett volna kérdeznie apámnak, hogy egyáltalán mennek-e? Ez hülye... Arról volt szó, hogy a Zolinak is kell ing és ezért mindenképp' mennek! Elkezdi, hogy "minek így felfújni, nem kell kiöltözni!" Mondom apámnak kérdezze már meg tőle, hogy akkor náluk miért volt kiakasztva öltöny a Janinak és alkalmi ruha neki, meg a Klaudiának? Akkor ők is mehetnének "valamilyen nadrágban, meg pulóverben", ahogy ő javasolta, hogy az elég nekünk. Mondta neki a fater is, hogy ennyire nem kéne csövesnek nézni bennünket! Mondtam neki, hogy megint egy bizonyíték arra, hogy nem is akarták, hogy menjünk. Mondta neki a fater, hogy valószínűleg nem is akarták, hogy menjünk és örülhetnek, mert így nem is megyünk. Elkezdi az Ildi, hogy miért nem ment el busszal Bajára? Mondjuk azért, mert meg volt beszélve, hogy 5-kor ő felveszi és jobb helyeken az ígéreteket betartják. A másik fele a dolognak, hogy el kellett menni kaját vásárolni, főzött is apám, meg ugye járkált az itteni boltokba, hogy hátha talál valamit, de ha előre tudja, hogy kikúr vele az Ildi, akkor nem így szervezi a napját, hanem elmegy reggel a boltba, megfőzök én és nem itt helyben kajtat holmik után, hanem felül egy buszra és átmegy Bajára, de mivel megbízott az Ildi szavában (sokadszor, holott ezerszer átpalizta...), így inkább csinálta, amit akart itthon, mert úgy volt, hogy délután együtt elmennek kocsival. Elkezdi az Ildi, hogy hétfőn dél körül beviszi Bajára, ha akarja. Nagyon okos. Egyrészt az út kb. háromnegyed óra oda (legyen fél, ha jobban a gázra lép), szóval oda-vissza elment volna másfél, de legjobb esetben is 1 óra. Ki tudja, hogy ott hány helyre kellett volna betérniük, mire mindent megkapnak, ami megfelelő, szóval erre is rá lehet számolni minimum egy órát. Ez már akkor jó esetben is két óra mínusz és ekkor van nagyjából 2 óra, ha tényleg dél körül indultak itthonról (mert az Ildi mindig késik, ha meg van beszélve, hogy adott időre jön). Nekünk fél 4-kor kellett volna indulni itthonról, hogy 4-re odaérjünk, mivel a remek szervezést látva nem bíztunk abban, hogy tényleg mindenhol le tudok majd ülni, így vittük volna a széket, de ugye az "nem fért volna be" a csomagtartóba, szóval gyalog kellett volna odamennünk és lehetőleg nem rohanva, hogy fater ne izzadjon le és legyen büdös, mire odaérünk az aznapra jósolt ~ 30 °C-ban a hátsómat toligálva. Nagyjából 2 órától tehát maradt volna másfél óránk indulásig. Ezalatt ennünk kellett volna (ugye legközelebb csak vacsorát ettünk volna, szóval éhgyomorral nem indulhattunk volna el, én pl. semmiképp', mert hajlamos vagyok az éhség miatti rosszullétre), a kajálásra szintén számolhatok kb. fél órát, szóval maradt volna egyetlen óránk. Ebbe kellett volna besűríteni, hogy fürödjünk és vállalható frizurát vágjon nekem a fater. A fürdés nálunk nem abból áll, hogy beülünk a kádba és gyorsan megmosdunk, hanem itt be kell gyújtani a sparheltbe (ez így júniusban igazi élvezet), felmelegíteni a vizet (ami szintén vagy fél óra, így már csak fél óra maradt), majd lavórba önteni és nem egyszerű nekem lavórozni, mivel állni kell felette, míg el nem jutok a lábmosásig (ugye akkor ülök a széken), de addig lassabban haladok, mert meg kell pihennem időnként. Nagyjából egy óra mindig, mire a pihenőkkel megfürdök és ezzel máris fél órával kicsúsztam az időből, holott még a fateromnak is fürdeni kellett volna, bár az ő vize melegedhetett volna, amíg én fürdök, de akkor is kicsúsztunk már az időből és még a séróm sem vállalható. Tudja az Ildi, hogy nálunk nem lehet 5 perc alatt lezuhanyozni, nem tudom hogy' gondolta, hogy a járkálásból hazaérve még elég lesz az idő mindenre. Na mindegy, szóval a nagy lényeg, hogy nem a mi jelenlétünk lett volna a lényeg, hanem kellett volna valaki, aki anyagilag kisegíti őket. 🤮 Ez az okos fater meg bele is sétált a csapdába. Mondtam is neki, hogy gratulálok, hogy a házfelújításra félrerakott pénzből költött tök feleslegesen! Azt mondja nem baj, mert ígyis jól állunk és nem költött sokat. Az lehet, de akik egy fűszálat nem raknának keresztbe értünk, azok miatt neki sem kéne törnie magát! 30 ezret vett el, ami szerinte nem sok, szerintem meg igen, főleg ha hozzávesszük, hogy hogyan viszonyulnak hozzánk. Amin még eldobtam az agyamat, hogy állítólag a Gabi adott volna neki 50 ezret, hogy ne 100 hiányozzon majd, csak 50 (mert az okos fater százat akart adni a Zoliéknak). Nyilván ezt is vissza kellett volna fizetni neki, de fater szerint azt mondta neki a Gabi, hogy amikor eladjuk a házat, akkor majd visszaadja neki apám. Aha, csak egyrészt az jó soká' lesz, mivel tengernyi a teendő vele, hogy eladható állapotú legyen, másrészt marhára gáz, hogy már megint ő segítette volna ki, ráadásul olyasmi miatt, ami baromság, mert semmit sem érdemel a famíliánk, ő meg képes lett volna akkora összeget rájuk fordítani. A cipőm is feleslegesen lett megvéve. Fater szerint nem gond, mert máshová is fel tudom majd venni. Ez igaz, mert ugyan elegáns, de nem az a fajta, amiről ordít, hogy alkalmi, viszont ha előre tudjuk, hogy nem jutunk el az esküvőre, nem kellett volna megvenni. Igaz, nem volt drága, de akkor is. Most szarban lesznek, mert nem fogják tudni kifizetni a kaját. Miután jól összevesztek és fater mondta, hogy nem megyünk, mert nincs ruha, az Ildi egyből mondta, hogy hétfőn dél körül beviszi Bajára. Nyilván kellett volna aki beszáll a kaja összegébe és erre csak akkor számíthatott volna, ha megyünk, meg persze ha apámat megpuhítja. Máskor nem ajánlotta volna fel, hogy elfurikázza, mivel azt mondta volna, hogy készülődik. Volt már, hogy más miatt kellett volna bemennie Bajára apámnak és nem vitte be, holott akkor nem esküvőre készülődött. Ő mindenkit csak az érdekei szerint használ. Visszatérve a Gabira: ő sem normális. Nekem eszembe sem jutott volna 50 ezret felajánlani, hiszen senki nem kötelezte apámat arra, hogy egy ilyen bagázsra fordítson nagy összeget. Szerencsére nem történt meg, mert nem megyünk az esküvőre és nem ad nekik pénzt, de így történt volna, ha eljut ruhákért. Ha már a pénznél tartok: hallottam, ahogy a Gabival beszélt telefonon és szó volt a házról, meg hogy nem haladunk, sőt, egyre szarabb minden és mondta a Gabi, hogy hagyja már a fenébe ezt a házat, nézzen egy másikat és ő ad 3 milliót. Tiszta égés! Egyrészt a jelenlegi házat is ő finanszírozta, másrészt nem másnak a feladata volna kivakarni minket állandóan a fosból! Fater mondta neki, hogy van a szomszéd utcában egy ház 3 és fél millióért, de még várni kell, míg megvehető lesz. Nem igazán értek ezekhez a dolgokhoz, így nem értem hogy' van az, hogy árat már lehet tudni, de megvásárolni még nem lehet, gondolom van valami várakozási idő, vagy fene tudja. Állítólag a 3 millión felüli 500 ezret összegyűjtenénk mi (menne is, mert már most is lenne annyink, ha apám nem adott volna 100-at a szomszédnak, meg nem jótékonykodik a 'kedves' családunknak és nem kellett volna hozzányúlnia a kajálás miatt is, csak ugye minden qrva drága). Már nem merem elhinni, hogy még ebben az évszázadban átköltözünk egy élhető közegbe, szóval ebben nem is reménykedem.

Lefáradtam tegnap agyilag a fentiektől.
Fizikailag meg attól, hogy délelőttől délután 5-ig takarítottam a szobát. Persze pihenőkkel, mert máshogy nem megy, meg az ízületi gyulladás is próbált korlátozni, de nem hagytam magam. Persze egy ponton az akarat kevés, de úgy vagyok vele, hogy ami maximum kihozható belőlem, azt ki is kell hoznom. Muszáj volt már egy alaposabb takarítás, bár nagyon utálok takarítani, de nyilván muszáj. Ma sem lazsáltam, segítettem a melegházat építeni, meg a teraszon is pakoltunk. Mostanra beintettek az alkatrészeim, de fekve viselhető a fájdalom. Nem érdekel, hasznos lehettem és csak ez számít! El ne kiabáljam, az elmúlt 2 napban jól vagyok, előbbit, meg a mozgásra felszaladó pulzust és egyéb jelentéktelen kellemetlenségeket leszámítva. Az étvágyam is jó, túl jó is, faterom már mondta is a szokásos "kieszel a vagyonomból" poénját.

Tegnap itt repült át felettünk egy helikopter, baromira hangos volt, persze vigyorogtam ezerrel és egy kölyök lelkesedésével pattantam az ablakhoz, de nem láttam a járgányt. Pillanatokkal később mégegyet hallottam. Kicsit távolabb ért, de onnan nem távolodott a hangja, na mondom leszállt a közelben? Jött haza a fater, kérdeztem, hogy ő is hallotta-e a 2 helikoptert, aztán mondta, hogy látta is, de nem 2 volt, csak egy. Mondta, hogy 2× húzott át felettünk egy mentőhelikopter, ami itt szállt le a buszpályaudvarnál (kb. 200-250 méter tőlünk), mert az iskolában volt valami gond. Mondta, hogy egy mentőautó is volt ott, ami szirénázva sietett el és hogy felszállni is látta a gépet, szóval hamar indulnia kellett a másik beteggel. A legjobbakat nekik!