Egy lépést előre, egyet hátra

Hihetetlen módon tegnap végre megérkezett a faanyag a kutyakennelhez. Jó sokat csúsztunk a várakozás miatt, de mostmár majdnem minden megvan hozzá, majd még a tetőhöz kell anyag, de már el lehet kezdeni építeni. Még jó, hogy áprilisban akartuk elkezdeni... Egy ideig a szar idő is akadály volt, aztán az, hogy a Tüzépen nem volt olyan fajta faanyag, ami nekünk kellett és ugyan megrendelték, de sokára kapták meg. Amint megvan a kutyáké, elkezdjük a macskákét. Ezzel tehát léptünk egyet előre. Pihenek mostanság, de jobb óráimban majd besegítek apámnak az építésben.

Nemsokára érkezik a medence is, de mondtam apámnak, hogy ha így folytatja az időjárás az esőzést, inkább cserélje egy csónakra. Tényleg abbamaradhatna ez az esős idő, mert haladnunk kell a kennellel, meg a jóból is megárt a sok és a termés sem örül már a sok víznek.

Hétfőn mennénk a Vadasparkba, mert jó idő lesz (ha minden igaz), viszont itt jön a hátrafelé tett lépés, ugyanis vacakol a szervezetem. Addigra használható állapotba kellene kerülnöm. Az utóbbi 2-3 napban légszomj, terhelés nélkül is - fektemben is - pörgő szív, karszorongatás, szédülés (olykor majdnem ájulásig), rossz közérzet, görcsroham (egyelőre nem voltak durvák és eddig csak napi egy jött), visszaesett étvágy, hányinger, aluszékonyság, ingadozó vérnyomás boldogít, meg érzem a hideg-meleg váltakozását itt-ott, szóval a keringésem sem stabil. A keringési instabilitásról jut eszembe: nemrég hozták le azt a hírt, hogy meghalt egy 11 éves gyerek egy repülőn és emiatt Ferihegyen szakította meg az útját a járat. Állítólag születése óta beteg volt, de amikor beszálltak még nem volt gond, viszont amint elkezdett emelkedni a gép, folyamatos oxigénhiánya támadt, ami ájulásig fokozódott és leállt a szíve is. A gépen elkezdték az újraélesztést, amit a földön is folytattak, de hiába. Állítólag összeomlott a keringése a légnyomáskülönbség miatt. Már értem miért tiltotta meg a Dokim a nagygépes repülést. 🤔 Kijózanító volt ez az eset több okból kifolyólag is, de gyorsan lapoztam, mielőtt olyasmiknek adok teret, amiknek tilos, mert azzal zöld utat adok annak,.ami ellen küzdök. Visszatérve az állapotkövető részhez: a fenti tüneteket megelőzően kb. egy hétig állandóan csurom vizesre izzadtam, az egyelőre elmúlt. Hiszem, hogy ez sem visszaesés, csupán a változékony, meg nyirkos idő nem tetszik a szervezetemnek, márpedig holnaptól megint esőzést ígérnek. Hétfőn meg berobban 30 °C-kal a nyár. Nem is csoda, ha az ember fosul van ilyen hőingásnál. Nem adtam még fel a hétfői menetelt, bár ha el is tudunk indulni, necces lesz a meleg miatt. Már tavasszal mondtam apámnak, hogy még a kánikula előtt menjünk, mert nem szoktam bírni, ehhez képest mégis elhúzta az időt és melyik napot választja a menetelre? Naná, hogy az első 30 °C-sat. 🙄 Oké, az időjárás is elég szar volt idáig, de volt párszor száraz nap, amikor elmehettünk volna és még nem kánikulában. Na mindegy, majd kiderül, hogy egyáltalán el tudunk-e indulni miattam hétfőn. Azzal is 'megnyugtatott', hogy olvasta, hogy akár 50 °C körül is lehet majd idén nyáron. Remélem ez nem fog bekövetkezni, mert azt nem tudom hogyan vészeli majd át a szervezetem (meg persze a többi betegé, de nyilván az egészséges szervezetűeknek is megterhelő volna már az a hőség). Egyelőre igyekszem nem pörögni ezen és bízni abban, hogy 'csak' a szokásos mértékű hőség lesz, mert már az is bőven sok. Nem engedek semmilyen negatív gondolatnak, az állapotomat illetően sem! Jobban leszek most is, mert úgy kell lennie! 🙏 Nagyon akarom és eddig mindig győzött az akaratom, szóval remélem a legjobbakat!