arra, hogy most sem lesz semmi a Vadasparklátogatásból. Pontosan emiatt legalább nem csalódtam, de azért dühös vagyok. Pénteken délelőtt kiment apám a buszpályaudvarra egy adott időpontban (amit a neten nézett), hogy az - elvileg - akkor Szegedre induló járat sofőrjét megkérdezze, be lehet-e majd rakni a széket a csomagtartóba (mert volt már, hogy megtagadta a sofőr és nem akkor akartunk ezzel szembesülni, amikor már szállnánk fel). Mikor hazajött, kérdeztem, hogy mit mondott a sofőr, erre mondta, hogy a busz meg sem állt. Nem tudom milyen buszt látott elhúzni, vagy mit nézett a neten, de valamit benézett valószínűleg. Mondta, hogy mindegy, mert úgyis másik járattal megyünk, ugyanis kánikulát ígértek aznapra, így a hajnalival megyünk, mert akkor fél 8-kor már Szegeden leszünk, elsétálgatunk mondjuk 2 órát a parkban és még a nagy hőség előtt hazaindulunk. Mondom ja, ha lesz egyáltalán busz délelőtt visszafelé, előbb arról kéne biztosat tudni. Azt mondja megnézi a neten. Mondom ne ott nézd, mert amit most néztél, azt is buktad, mert az orrod előtt húzott át az állomáson, már ha jót néztél egyáltalán... Mondom neki, hogy a buszpályaudvaron kérdezze meg az adott járat sofőrjét, mert az a biztos. Azt mondja oké, majd délután kimegy, mert most dolga van. Mint mondtam, ez pénteken délelőtt volt. Tegnap, azaz szombaton koraeste kérdeztem, hogy kiment-e a pályaudvarra (mert mindig járkál valahol, így nem tudtam, merre kóválygott), hogy megtudja, amit kell, erre benyögte, hogy nem ment, mert nem megyünk Szegedre. A fejem már kezdett gőzölögni és kérdeztem, hogy miért? Azt mondja azért, mert hőség lesz. Mondom ezt eddig is tudtad, sőt, te magad mondtad, hogy menjünk a hajnali busszal, hogy ne a hőségben kelljen járkálnunk! Erre elkezdi, hogy "igen, de most voltam kint és már most megsültem, pedig még nincs is 33 °C." (Annyit jósolnak hétfőre.) Mondom fasza, hogy megint nem megyünk. 😡 Eldurrant az agyam, aztán inkább nem is pörögtem már ezen, de azért rákérdeztem ma mégegyszer, hogy biztosat tudjak, erre azt mondja úgy döntött mégis megyünk. Hú, bakker... 🙄 Azért az elég vicces, hogy a múltkor beszólt nekem, hogy "borzalmasan döntésképtelen tudsz lenni!" Mondom neki, hogy ő is, persze hevesen tagadta. 😁 Na mindegy, szóval ma már újra azon az állásponton volt, hogy megyünk, mert hogy "változott az előrejelzés és enyhébb időt jósoltak". Nem tudom amúgy ezt hol látta, mert én is megnéztem, de ugyanúgy 33 °C van odaírva. Mutattam is neki, erre elkezdi, hogy "szarom le, nehogy már ne menjünk!" Aha, szóval amikor én akarom, akkor hőség van, de amikor ő, akkor le van szarva. 😂 Marhára fárasztó. 😄 Mondom neki nem vagy te borderline a döntésképtelenségeddel, meg a pillanatonként változó döntéseiddel és hozzáállásoddal? Persze tagadta. Amúgy ennyitől még nyilván nem az, csak elég vicces, hogy beszól nekem azért, ami rá is erősen igaz. Visszatérve az eredeti témára; kiment ma a buszpályaudvarra tudakozódni, de állítólag kb. semmit nem tudtak a sofőrök. Ugye tudnunk kéne, hogy hánykor van busz (a netes kiírásban nem bízik, miután azalapján ment ki pénteken és áthúzott a pályaudvaron a busz, bár lehet, hogy nem is az a járat volt, csak ő hitte). Állítólag a sofőrök még azt sem tudják, hogy ki fogja holnap vinni a szegedi járatot. (Az fasza.) Tudnunk kéne azt is, hogy berakja-e a sofőr a székemet, mert vannak járatok, amiknek nem lehet a csomagtartójába pakolni. Hogy miért, azt nem tudjuk és magyarázatot sem kaptunk, amikor először tapasztaltuk. Mondta állítólag apám, hogy adjanak egy telefonszámot, amin elér egy illetékest, akitől tájékozódhat, de állítólag a sofőr, akivel beszélt, nem tudta milyen számot adhatna. (Király ez az olajozottan működő rendszer és utastájékoztatás. 👍) Azt sem ártana tudni, hogy mikor van járat visszafelé, de nyilván azt sem tudtuk meg, ha előbbieket sem. Teljes a homály, viszont így nem indulhatunk el, hogy vagy van hajnalban busz, vagy nincs, vagy berakja a sofőr a széket, vagy nem, vagy haza tudunk jönni még délelőtt, vagy nem (ez azért fontos, mert ha fosul vagyok, nem kóvályoghatunk mondjuk délutánig Szegeden). Elengedtük egyelőre a dolgot. Most azt találta ki, hogy menjünk át reggel Bajára, mert az csak ¾ óra busszal és onnan van járat visszafelé délelőtt, így nem kell a hőségben kóvályogni. Oké, de Baján mi a fenét csinálunk? Ott is csak üzletekbe lehet bemenni, meg esetleg 'Mekizni'. Azt mondja nem baj. Ez érdekes, mert pont tegnap mondta, hogy a hónapban már nincs édesség (ugye ő tud elmenni a boltba és a pénzt amúgy is ő kezeli, én meg mivel függő vagyok, nem is tudnám beosztani, alapból sem tudom kezelni a pénzt), szóval az édesség már nem fér bele, de a 'Meki', meg más dolgok igen? 🤔 Na mindegy, nem tudom megyünk-e, én már nem hiszek neki, bár nem hiszem hogy van értelme háromnegyed órát buszozni azért, hogy üzletekbe menjünk, ráadásul azok itt is vannak. 'Meki' nincs, de nem fogok azért ¾ órát buszozni. Ma nagyon meglepett, ugyanis köszöntött a névnapomon! 😯 A (mindjárt) 32 évem alatt először! 😂 Amúgy nem izgat, hogy eddig nem, mert csak egy névnap, de azért érdekes. Persze nem magától tudta most sem, hanem a szomszéd unokája Levente és mondtam, hogy akkor egynapon tartjuk, de ezt csak mellékesen mondtam, nem is gondoltam, hogy megjegyzi, mivel az eddigi 32 év alatt sem sikerült neki. Ma reggel dörömbölt a szobám ablakán, én meg kómás és morcos fejjel csattogtam oda, hogy mi van már, erre még megszólalni sem volt időm, beadott egy tálca süteményt egy "boldog névnapot!" kíséretében! Szokatlan volt tőle a figyelmesség, mivel szinte sosem tapasztaltam. Ez felvitte a hangulati görbémet az űrbe, csak aztán a pincéig is lehúzta apám kb. negyedórával később, mert a viselkedése olyan területet kapott telibe, amit amúgy is majdnem naponta talál el, meg ami régi "seb". Ezt hívja a pszichológia "triggernek". Igyekeztem minél hamarabb megnyugtatni az ilyenkor felszínre kerülő "gyerek" személyiségrészt és nemsokára újból a felnőtt oldalam dominált. 👍 Ma egész' jól voltam, így aktív tudtam lenni. Bringát is szereltem, mert apám ráhajtott valamire, ami teljesen szétvágta a gumit, szóval le kellett cserélni. Mondtam, hogy majd én megcsinálom, mivel egyrészt dolga is volt, másrészt mindig éhezem a teendőkre, legyen az szinte bármi. Rajzolni is tudtam, mert a kezem még mindig együttműködik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése