Létezem, csak nem volt kedvem írkálni

Rendberaktuk a teraszt nemrég és a kacsaólat is feljavítottuk. Kb. egyhete vett 5 kacsát a fater a Johnny mellé, aki azóta szorgalmasan csajozik. Az egyik szerencsétlent még aznap le kellett vágni, amikor érkeztek, mert láthatóan nagyon szenvedett, sántikált is, de a lábán nem látszott semmi probléma. Mikor feldolgozta a fater, akkor láttuk meg, hogy amelyik lábára sántikált, azon a combján belül le volt szakadva a szövet, szóval nem csoda, hogy kínlódott.
Az Alexnek fogjuk most megcsinálni a rezidenciáját, mert fognak jönni a melósok és be kell tudni csukni valahová, különben megeszi az embereket. 😆 Mivel megkötni nem lehet, mert eltépett már 4 láncot, lerágott magáról 3 hámot és 2 nyakörvet (ezt nem tudom hogyan sikerült neki), így csakis az a megoldás marad, hogy becsukjuk egy tágas helyiségbe, erre pedig alkalmas lesz az egyik nagy ól, azt fogjuk kipofozni a számára. Amúgy sem szeretem, ha meg van kötve egy kutya, úgyhogy mindenképp' így a jobb.

Ma kéthetesek a kölyökmacskák. Tegnap kinyílt a szemük is és már halkan dorombolnak is. Az egyikük le van maradva a fejlődésben, de életben marad most már, rásegítettünk egy kis tápszerrel és már tud szopni, gyarapodik lassan. A macskám is jól van, viszont zörögnek a csontjai, gondolom a kölykök lenyúlják a tápanyagokat a szervezetéből. Neki is adtam a tápszerből, mert rá van írva, hogy adható az ő állapotában is, csak az a gáz, hogy nem issza. Beleivott, aztán otthagyta. Vettem neki magas tápértékű eledelt is, de az meg hajtja és mivel ígyis csontsovány, elvettem előle, mert a hasmenés is ront a fogyásán. Visszakapta az eredeti tápot, majd meglátom hízik-e? Étvágya amúgy jó, nem győzöm újratölteni a tálját.

Haramiák:

Megvagyok, az ízületeim vannak kicsit begyulladva, más gond nincs, a fejzúgás-szédülés folyamatos, szóval már megszokom lassan. Valamelyik este ugyan jött egy hosszantartó, erős rosszullét és roham, de azt a frontra fogtam.

Úgy néz ki nemsokára kapok egy elektromos kerekesszéket. Jobb időszakokban talán egyedül is kimehetek vele, mivel most akadály az is, hogy a jelenlegit hajtani kell és sem az izmaim, sem a ketyegőm nem bírják 5-10 percnél tovább, így csak akkor jutok el valahová, ha a fater eltol. Amikor stabilan jól vagyok (mondjuk hetek óta) és nincsenek rohamok, talán kimehetek majd felügyelet nélkül legalább az utcánkba és kicsit függetlenebbnek érezhetem magam, mert nem attól fogg függeni a kimozdulásom, hogy a fateromnak van-e kedve/ideje tologatni. Emiatt bízom benne, hogy tényleg eljut hozzám a járgány.

Új jövevények

A múltkor valamit benéztem, mikor azt mondtam, hogy valószínűleg pár nap múlva megszületnek a kölyökmacskák. Tegnap este nyávogott a macskám, hogy engedjem ki magamhoz. Tekintve, hogy a szokottnál is jobban rám volt tapadva mostanság, nem csuktam be éjjelre sem a kennelbe, meg ilyenkor úgysem az éjszakai randalírozáson jár az esze, úgyhogy szabadon hagytam. Persze az első útja hozzám vezetett, pedig volt neki tágas, kényelmesre kipárnázott láda előkészítve, az egyik ruhásszekrényem aljába is raktam fekhelyet, hátha el akar bújni oda, de befeküdt mellém a takaró alá, a lábamhoz. Egy darabig elvolt ott, aztán éjjel 1 körül kezdett izgága lenni, minden zugba bemászott, de sehol nem találta a helyét, úgyhogy mindig nálam kötött ki és hol a hasamra feküdt, hol a lábamhoz ment le, hol a hónom alá kuporodott és a mellkasomra dőlve dorombolt. Egyszercsak a mellkasomra hasalt és éreztem a hasán végigfutó görcsöt. Ekkor volt 3 óra, de egyenletes görcsök csak fél 4-kor kezdődtek. Közben is járkált, de zömmel már rajtam fekve volt neki jó. Jóideig csak a görcsök jöttek, ő meg nyomott, de nem történt semmi. 3/4 6-kor már lebillent a fejem egy pillanatra, de megembereltem magam és figyeltem tovább, aztán egy idő múlva se kép, se hang. Arra riadtam fel, hogy a macska nyom, mert még mindig belémpasszírozta magát és éreztem. Párszor bekómáztam így pillanatokra, aztán bökdöste az arcomat az okos! Akkor láttam meg, hogy elfolyt a magzatvíz, néztem az órát, 3/4 7 volt. Az éjjel 1-es kezdet óta lassan történtek a folyamatok, de a 3/4 7-es vízelfolyás után beindultak a dolgok, az első kölyök fél 8-kor lett meg, a második 8-kor, a harmadik 9-kor, a negyedik negyed 11-kor és az ötödik 3/4 12-kor. Úgy tűnik mind jól vannak, egyből rástartoltak az anyjuk mellére és alig hallani a hangjukat, szóval jól bekajáltak. Pacsi a macskámnak, mert egy mukk nélkül csinálta végig az ellést és fiatal kora ellenére szinte egyből tudta mi a dolga, szinte tökéletesen ellátja a bandát. A 4.-5. kölyköt már nekem kellett kiszedni a burokból és letenni az anyja elé, hogy gondozza, mert annyira kimerült addigra, hogy nem bírt felülni. Amint odaadtam a kiszabadított kölyköket, tette a dolgát. 👍
Örülök, hogy gond nélkül zajlott le az ellés. Még nem ivott, de kétszer már elfogadott egy kevés macskaeledelt a kezemből és bízik bennem a kölykeit illetően is, engedi, hogy megfogjam őket, amikor segítek kivenni alóla, vagy a mellére rakom az eltévedt kismacskát.
Ki van merülve, de úgy látom más baja nincs. 👍

Itt még ellés közben volt:

Megérkeztek (bár nem sokat látni belőlük, mert összegyűltek):

Változó

intenzitással rosszul vagyok mostanában, tegnapelőtt jött roham is, de ma jobb napom volt és ezt kihasználva kimozdultam olyan helyre, ahol nem járnak emberek, mert már kezdtem begolyózni a sok fal közt. Szarul kezdődött a csavargás, a szemünk előtt csaptak el egy macskát, aki a kapunktól szaladt volna át az úttesten. Mindig szoktunk kirakni a kóboroknak enni-inni és Ő is idejárt, egy szép nagy fekete példány volt. A vadbarom még csak nem is fékezett, pedig tudnia kellett, hogy gázolt, mert hatalmasat puffant a szerencsétlen. Az az ökör taposta a gázt tovább, annyi sem volt benne, hogy megálljon legalább félrehúzni a fűbe a testet. Hányingerem van, amikor így semmibeveszik egyesek az állatokat. A velük kapcsolatos borzalmakat nehezen veszi be a gyomrom, macskaszerető lévén a macskákkal kapcsolatosakat különösen. Mondtam a fateromnak, hogy húzzuk le az útról, mielőtt sorban áthajtanak rajta. Nem írom le a látványt, de majdnem elsírtam magam, ahhoz meg nyomós ok kell. Fateromon is láttam, hogy rezeg nála is a léc. Az hagyján, hogy nagyon súlyosan megsérült a feje, de vemhes volt, szóval az övé mellett sok másik élet is odaveszett.
Ezért nem engedem szabadon kóvályogni az enyémeket, Ők nem fogják ilyen méltatlanul végezni.
Elmentünk megint a szántóföldek mellé. Fater szereti, számomra baromi unalmas, de egy fokkal jobb ott, mint bent rohadni a házban. Azért jutott öröm is, ahogy kóvályogtunk megjelent a kis Cessna, ami szokott a környéken mászkálni és ott repkedett a földek felett. ✈ 👍
Kiszálltam a járgányból, mert kíváncsi voltam mennyit bírok menni, nagyjából 40 méter után besztrájkoltak a futóművek. Nem számít, van aki sosem tudott járni, úgyhogy én boldog vagyok a maradék negyven méteremmel, meg a 25 gyalogos évemmel. 😉
Ma a fater átengedte az unokatesóimat, de maszkban voltunk és senki nem mászott a másik arcába még így sem. Zömmel ők beszélgettek, én szokás szerint csak hallgattam nagyrészt az eszmecserét. A Kitti már 2 éves lesz nemsokára, úgyhogy a korabeliek energiájával ezerrel rohangált a teraszon, aztán a nagy hévben akkorát taknyolt, hogy nézni is rossz volt. Elkezdett ordítani, de nem vett levegőt, csak kifelé jött neki és merev lett, aztán elájult. Ilyet sem láttam még, pedig anno én nagycsoportos koromig szintén ilyen voltam, csak annyi különbséggel, hogy én nem ájultam el, de tisztán emlékszem milyen szar volt, hogy levegőt akarok venni, de nem tudok. Mindig akkor volt ez, mikor jól elvert az a mocskos alak. Az unokahúgom nem volt meglepett, mondta, hogy szokott ilyet csinálni a Kitti.
Jó lenne már eljutni a pszichodokihoz, bár most kicsit jobb a helyzet, de a napokban nagyon szétcsúszásközelben éreztem magam a fater viselkedése miatt is (kizárom a hülyeségeit, de mivel egyfedél alatt élünk, nem tudok mindent) és egy visszatérő dolog miatt is, ami jóideje békénhagyott, de néhány napja felütötte a fejét és megcincált belül, viszont évek alatt először kezdem gyanítani, hogy honnan fúj a szél, ami reményt ad arra, hogy a gyökereket megtalálva megoldás is lesz a probléma megszüntetésére. Ebben bízom.
A Tesóm sokat segít, beszélgetünk, röhögünk is egy csomót, mert mindig szórakoztatjuk egymást, tegnap is könnyezésig röhögtem a szövegein.