Boldogat, Nagyvas! :-))

Sajnos nem jutottam el a mai évfordulóra. Bosszant, hogy nem tudok akkor, oda menni, amikor és ahová szeretnék. Csomó mindenből kimaradok, ami elég gáz, mert 27 évesen élnem kellene és élményekkel gazdagodni. Mindegy, nem adom fel ezt sem. Hiszem, hogy egyszer eljön az én időm is. Jó lett volna ma és holnap ott lenni a TU-154-es 50 éves jubileumán, így viszont jobb híján csak az eddigi infókat örökíthetem itt meg magamnak, pedig jó lett volna még gyűjteni és beszélgetni megint a kapitánnyal, akivel tavaly lehetett, mikor ott voltunk az Aeroparkban.

Most akkor következzen egy kis nosztalgia. :-)) Akik olvasgatnak most biztos a pokolba kívánnak a sokak számára talán unalmas posztom miatt (bár, szerintem a többi sem túl érdekes ;-))), de számomra sokat jelent ez a típus és maga a repülés, meg a gépek.

Egyik ismerősömnek volt szerencséje repülni a típussal. Így mesélt róla :-D:

A volt főpilóta is megerősítette, akivel az Aeroparkban beszélgethettem, hogy baromi jól gyorsult és hogy pikk-pakk fent volt a francba'. :-D

Úgy tudom, felújították a parkban álló Nagyvasat erre az alkalomra. Több, mint 20 éven át hűségesen szolgált a magyar légitársaság flottájában, majd gyalázatos módon hagyták rohadni ébtizedekig a ferihegyi reptér elhagyatott részén.

1968. október 3-án emelkedett először a levegőbe az első Tu–154-es, a sorozatgyártás két évvel később kezdődött. 

1973. áprilisában kezdődött meg az itthoni szakemberek képzése a típusra, szeptember 5-én pedig a típus első magyar főpilótája, az oktatópilótai jogosultságot is megszerző

dr. Fülöp András (akivel az Aeroparkban lehet találkozni és akivel volt szerencsém nekem is beszélgetni a típusról) hazarepülte az első gépet. A Malév a Tu–154-esek első üzemeltetői közé tartozott. Korábban két géptípust; a 36 méteres, négy légcsavaros Il–18-ast és a 37 méteres Tu–134-est használta, a 48 méteres Tu–154-es nem fért be egyik hangárba sem. Emiatt mindenféle karbantartást, vagy javítást a szabadban kellett csinálni, télen is. Szimulátor híján (1982-ben lett) a magyar pilótáknak a berepülőpilóták segítségével az első három gép érkezése után
rengeteg veszélyes gyakorlatot élesben kellett tesztelni. Átstartoltak két hajtóművel, leszálltak egyel, vagy fékszárny használata nélkül landoltak. Ezeken a gyakorlórepüléseken csak a személyzet lehetett a gépen, ez is jelzi, hogy milyen rizikós volt a dolog.
A korábban automatikus fedélzeti vezérlőrendszer csak minimum 60 m függőleges és 800 m vízszintes látás mellett tette lehetővé a leszállást, ám Fülöp András főpilóta kezdeményezésére és szakemberek közreműködésével, veszélyes próbák után rendszeresítették a 30 m-es felhőalap és 400 m-es vízszintes látási minimumokon is landolásképes új berendezést. Ezzel a Malév megelőzte az Aeroflotot és még jó néhány nyugati légitársaságot is. A Malév Tu–154-esei rossz időben akkor is gond nélkül landoltak, amikor más légitársaságok gépeit már távolabbi repterekre kellett irányítani.
1978-tól használták hivatalosan a fejlesztéseket, addig azonban történt néhány negatív esemény a típussal. 1974-ben az EgyptAir gépe gyakorlórepülés közben balesetet szenvedett Kairóban, ezt követően kiderült, hogy a szárnyon már rövid üzemeltetési idő után is repedések, fáradásos elváltozások keletkeznek. A szárnyat áttervezték, a már szolgáló vagy épülő gépeken kicserélték azokat.
1975-ben történt a Tu–154-es első magyar vonatkozású balesete is: szeptember 30-án a reptér megközelítésekor a levegőben felrobbant. Ötven utas és a tízfős személyzet életét vesztette, az okok máig ismeretlenek. A roncsok több száz méter mélyen, a tengerben nyugszanak, a feketedobozt nem keresték, a későbbi vizsgálat alapján készült nemzetbiztonsági jelentést pedig titkosították.
1981. október 21-én a személyzet vétett többszörös, súlyos hibát: bár adott paraméterek alapján át kellett volna startolniuk, a kapitány alapjáratra állította a hajtóművek teljesítményét és még az ún. áramlásrontó lapokat is kinyitotta, így a gép annyira lelassult, hogy 265 km/h sebességgel a földhöz csapódott. A géptörzs farokrésze letört, a törzs több, mint egy kilométeres csúszás után állt meg. A csodának és a fedélzeti mérnök lélekjelenlétének köszönhető (leállította a hajtóműveket, bekapcsolta a tűzoltórendszert, és áramtalanította a gépet), hogy a több tonna kerozin nem lobbant lángra. Az utasok közül sokan sérültek meg könnyebben, súlyosan viszont csak a személyzet három tagja. Halálos áldozat nem volt.
Másik pilótahibás Malév TU–154-es baleset: emberek nem sérültek meg, a gép viszont használhatatlanná vált 2000. július 4-én, amikor a sietség miatt a személyzet kihagyta az ellenőrzőlistát (ez aztán a hiba!), elfelejtették kiengedni a futóművet, és vagy 400 méteres hason csúszás után kellett átstartolniuk. A deformált fékszárnyak ellenére az újabb leszállás sikerült, a menthetetlen gépen azóta a helyi tűzoltók gyakorolhatnak.
A Malévnél összesen tizennyolc Nagyvas szolgált,
a nyolcvanas évek végétől a Boeing 737-es azonban fokozatosan átvette a szerepét, a Tu–154-esek a folyamatos korszerűsítések, jó állapotuk és üzemidő-tartalékuk ellenére is elavultak, zajosságuk és magasabb üzemeltetési költségük miatt a Malév huszonnyolc év szolgálat után, 2001-ben végleg kivonta a típust a flottából. :-((



Az első, 1992-ben leállított Tu–154-es, már régóta a ferihegyi repülőmúzeumban (Aeropark) látható.



1981-ben landoláskor lecsúszott az eső miatt vizes kifutópályáról, de sikerült visszakormányozni, ’82-ben, Leningrádból hazafelé, egy fegyveres kiskatona Bécsbe akarta eltéríteni.
1991 szeptemberében az akkor tizennyolc éves gépet teherszállítóvá építették át. Utolsó útját
1993. június 6-án teljesítette, élő csirkéket vitt Budapestről Törökországba, majd visszarepült.
Sokáig állt és romlott az állapota a ferihegyi reptér hátsó részén.
2014-ben előrébb vontatták.



A huszonöt éve leállított repülőt a Budapest Airport szakemberei vontatták a Lufthansa Technik hangára elé, ahol teljesen lecsiszolták a felületéről a régi festéket, majd begurították a hangárba.



A Malév első Tu–154-ese kívülről olyan lett, mint újkorában, de nem hagyják abba a felújítást. Az LKK szlovák, görög és orosz partneri kapcsolatainak, valamint a támogatóknak köszönhetően számos alkatrész érkezik külföldről a közeljövőben, többek közt visszaszerelik az eltávolított hajtóműveket, a pilótafülkébe és az utastérbe pedig a tervek szerint hamarosan eredeti műszerek és ülések kerülnek vissza. Egykori stewardess mondta: “Ezen töltöttük a legszebb éveinket”.

Éjjel 3-kor

nincs is jobb, mint az elszabadult kutyát kergetni az udvaron. Az öregem aludt, mint akit leütöttek, én viszont felébredtem az ugatásra és furcsa volt, máshonnan hangzott. Kinéztem és a kis pöcsös ott ült az udvar egy olyan pontján, ahová el sem érne még a futólánccal sem, szóval tudtam, hogy szabadon van. Kimentem, Ő persze nagyon örült nekem és ugrált rám, meg folyton elszaladt, de nem kiabálhattam a nevét az éjszaka közepén. Valahogy aztán sikerült megfogni és visszakötni, de nem volt meg a lánc forgója, mert a kis Schwarzi letörte valahogy. Ennek eredményeképp' reggelre teljesen becsavarodott a lánc (én is majdnem, mire ledolgoztam a kutya hámjáról - amit szintén megcsavart magán valahogy - meg kibogoztam.) Délután is futottunk egy ilyen - állj meg, Alex! - maradj nyugton! - bakker, majdnem sikerült már! - még egy kicsit maradj - becsíped az ujjam, maradj veszteg - hogy' tekerted be így ezt a szart? - na végre, szabad vagy - körön. Persze miután rendbetettem a láncot, megint jött volna a móka a megkötéssel, de néhány falat hús ellenében hagyta magát. Gondolom megint betekeri magát éjjelre, jobb esetben csak reggelre, de holnap megy az öregem és vesz másik forgót.

A futóműveim bekrepáltak. Ma sacc/kb. 6× mozdult ki a szarabbik térdem, meg alapból is dagadt és hasogat. Az erek mindkét lábamban fájnak. Pár méter most a gyalogos hatótávom, de fásli + krém majd segít.

Füstjelek

12.-én még nem jött a fa, mert mint kiderült, félreértette az 'apám' és az csak a határidő volt, amíg igényelni lehetett. Várunk, mert beadtuk időben az igénylést. Addig elvagyunk azzal a fával, amit kivágott a Tomi.

14.-én hoztak téglát, mert ami van a kamrában, az mint kiderült, nem alkalmas a kémény felhúzásához. Kellett venni megfelelőt. Most már csak az kell, hogy a Tomi jöjjön csinálni, meg találjon mégvalakit maga mellé, aki szabad és tud jönni.

17.-én voltam '1 éves'. Tavaly 17.-én új esélyt kaptam, hála a dokik gyorsaságának és a szervezetemnek is, amiért kitartott, míg kiértek. Ez mondjuk nem az első ilyen eset volt, de ez megmaradt, mert hajmeresztőbb volt az addigiaknál.

Az Alexnek kitaláltam a helyet, már át is költöztettem pár nappal ezelőtt. Jobban érzi magát ott, mert közel van a házhoz és Ő szereti a társaságot. A konyhaablakból kihajolva is meg lehet simogatni, mert olyan közel tud jönni. Valamelyik nap elszabadult, de hogy hogy' a viharba tudott kibújni a hámjából, amikor pont jó Rá...? Kérdeztem tőle, hogy Houdini veszett el benne? :-D Kis szarzsák. Azért ügyes volt, enyhe közelharc kellett csak, hogy vissza tudjam adni rá és visszakössem a lánchoz. Nem is nagyon szaladt el. Szófogadó és okos, nyugodt természetű kutya. Pontosan egy hónap múlva lesz egyéves. Arnold Schwarzenegger is elveszett benne, nagyon erős és jól meg is nőtt. Valahogy körbetekerte a lábamat a lánccal, ahogy rohangált körülöttem, de nem vettem észre, csak amikor megindult és ráhurkolta. Olyan ereje van, hogy el is estem, ahogy meghúzta. :-D

Egy ideje (nem tudom pontosan mióta) sok energiám van és az étvágyam is megindult. Azt mondta az öregem, hogy kieszem a vagyonából. :-D Tényleg mindent összezabálok és nem kis adagokat, kb. negyedóránként megéhezem úgy, mintha semmit sem ettem volna egy hete. Tegnap mérlegre álltam és 62 kg vagyok, nem a szokásos 60. Jó lenne végre egy emberi külső ehelyett a röntgenleletre hajazó helyett.

Egy ideje nem kell nappal lefeküdnöm, végigpörgöm a napot, teszek-veszek kint is, bent is és nem merít ki. Ami megállít, az a lábam. Ma megint behúztam a féket, mert fáj a jobb combomban is az a kitágult ér, meg a jobb vádlim alatt kb. 3 napja lett egy gyerektenyérnyi, érzékeny lila duzzanat és itt-ott kisebbek, szóval az ereim nem díjazzák a terhelést. Már bekékült és kicsit lappadt a dudor, szóval javul.
Volt pár rosszullét és az afta is látogatást tett hozzám (az immundefekttel jár), nehezítve a kajálást, de a beszédet nem, a faterom nagy bánatára. ;-)) Azért az evést is szorgalmasan erőltetem.

Bebuktam az Aeroparkot. Sejtettem, hogy ez lesz, szóval nem is vettem készpénznek, de azért örültem volna, ha eljutok.

Megpróbálom

megfűzni az öregemet, hogy hó végén vigyen fel Pestre, az Aeroparkba. Mondjuk, ha orvoshoz sem visz már egy éve, akkor meglepő lenne, ha szórakozni elvinne, de ki tudja nála? Több dolognak is össze kell állnia, hogy sikerüljön és remélem fog is!
Kell hozzá pénz.
Kell, hogy legyen hol aludnunk, amíg fent vagyunk.
Kell, hogy olyan jól legyek, hogy tudjak 4 órát utazni.
Végül pedig kell, hogy a buszsofőr hajlandó legyen betenni a székemet a csomagtartóba. Ez is vicc, hogy egyetlen alacsonypadlós busz sincs forgalomban felénk, helyi járat sem, nemhogy távolsági.
27.-28.-án az Aeroparkban programok lesznek a TU-154-es gép 50. évfordulója alkalmából. Az egyik kedvencem, tavaly nyáron, amikor voltunk a parkban fel is mentem a pilótafülkéjébe és jó lenne most is elmenni oda, lesznek pilóták, akik mesélnek, meg jó programok. Biztos megint ott lesz az a legendás TU-154-es kapitány is, akivel tavaly dumálhattam a gépről és a repülésről, jó lenne még eszmét cserélni. Nosztalgiarepülés is lesz, persze gondolom jó drágán, így abban nem is reménykedem inkább. Ettől függetlenül szeretnék eljutni az alkalomra. Remélem segít az öregem és a körülmények is kedvezni fognak!

TU-154-es, "a rakéta" - mert nagyon gyors volt a 3 izmos hajtóművével. ;-))

Nem jött be

a sparhelt. Fuvar lett volna végül, de mikor odament az öregem kiderült, hogy használhatatlan. Szeretem az ilyen tisztességes embereket.

Azt terveztük, hogy rendberakjuk a Johnnynak az ólat, de az öregem egész nap a sparhelt-ügyben rohangált, én meg fetrengtem. Hajnalban felébresztett a szükség és már akkor éreztem, hogy szétmegy a fejem, meg erősen szédülök. Visszaaludtam aztán, de reggel felébredve is ugyanúgy fájt & szédültem, akkor már a fejem is zúgott és nem is lett jobb, szóval ma leginkább fekve létezve esett jól. Délután azért kimentem és csináltam sok gyújtóst. Koraeste megint rosszul voltam és a fejfájásos cucc is mostanra enyhült csak. Holnap megcsináljuk az ólat.

Jó széria

Ideje már! Úgy tűnik, hogy a szívássorozat végre átváltott szerencsébe.

+ El tudtunk kezdeni fűteni rendesen, mert jött tegnapelőtt a Tomi a láncfűrésszel és ugyan egyelőre egy fánkat tudott csak ki- és összevágni, mert kifogyott a benzin a masinából, de így is lett belőle sok tüzelő és végre nem fázunk. 12.-én pedig hozza a Szeretetszolgálat is a fát.

+ Lenne sparhelt is, holnap kellene elhozni, de dolga akadt annak, aki fuvarozta volna. Ha nem tud segíteni más, akkor bebuktuk. Fasza, hogy megint ennyin múlik.

+ Találtam 4.000 forintot az egyik kabátomban, ami tavasz óta érintetlen volt. Néha jó, hogy ilyen szenilis vagyok. ;-P

Az Alex rezidenciáját nem tudtam kipofozni, mert ahhoz át kéne kötni valahová, hogy ne barmolja szét a falat, amíg köt a malter, viszont nem sikerült helyet találni Neki. Volt egy potenciális, de kiderült, hogy nem biztonságos odakötni, mert el tudna szabadulni. Igyekszem kieszelni valamit, mert rendbe kell rakni a kéróját.

Tegnap rohamoztam, de csak egyszer és nem volt olyan heves sem, mint szokott.

Lett ma egy kacsánk. Beengedte apám a szobámba (ahol nem lakom egy ideje, de nemsoká' visszaköltözhetek végre) és összefosott pár cuccomat. Köszi, fater... Nagyon okos, hogy az ólak még használhatatlanok, de ő már elhozta. Szerinte elvan a szobámban, amíg holnap rendbetesszük neki az egyik ólat. Előbb azt kellett volna és utána elhozni. Nem normális néha. Berakom hozzá, azt' tisztelje meg az ő cuccait is. Csípi a kis szaros, ha simogatjuk a búráját, meg figyel a beszédre. :-D Ő nem kerül az asztalra, mert háremet fog tartani. Elneveztem Johnnynak.

A fűtés

megoldódott és későbbre is be van biztosítva. Az öregem rendelt fűrészlapot a fűrészbe, az ma megérkezett és így újra tudunk gallyakat, meg kisebb deszkákat vágni, aztán majd a kamrában lévő fát is összevágja a Tomi, a ház előtti öreg fákat pedig kivágja. A Szeretetszolgálat is segít és lesz még fánk.

Az Alex megint ügyködött. Jó, hogy komfortosabbá tettem a házát, mert ma elkezdte lebontani... kösz' 'fiam'! :-P Este mentem ki hozzá, hogy vigyem a vacsoráját, erre láttam, hogy több tégla is ki van esve a háza oldalából. Igaz, az nem egy kutyaház, hanem egy régi ól, szóval már viseletes és nem használ neki, hogy a nem gyenge kutya cibálja a lánccal a falat (csak oda lehetett erősíteni a futólánc zsinórját.) Majd ha engedi a keret kap egy rendes, jó rezidenciát, de egyelőre csak ez a lehetőség volt, mikor ideköltöztünk és nem futotta még az anyagokra egy kutyaházhoz. Holnap megpróbálok tenni valamit a fallal, keverek maltert és visszafogatom vele a kiesett téglákat, remélem kitartanak majd valameddig. A kutyát is át kéne kötni onnan máshová, mert hiába tákolok a falon, ha megint ugyanazoknak a hatásoknak van kitéve. Kérdés, hogy hová kössem át, mert nincs fa az udvarban. Na, majd kitalálom.