nincs is jobb, mint az elszabadult kutyát kergetni az udvaron. Az öregem aludt, mint akit leütöttek, én viszont felébredtem az ugatásra és furcsa volt, máshonnan hangzott. Kinéztem és a kis pöcsös ott ült az udvar egy olyan pontján, ahová el sem érne még a futólánccal sem, szóval tudtam, hogy szabadon van. Kimentem, Ő persze nagyon örült nekem és ugrált rám, meg folyton elszaladt, de nem kiabálhattam a nevét az éjszaka közepén. Valahogy aztán sikerült megfogni és visszakötni, de nem volt meg a lánc forgója, mert a kis Schwarzi letörte valahogy. Ennek eredményeképp' reggelre teljesen becsavarodott a lánc (én is majdnem, mire ledolgoztam a kutya hámjáról - amit szintén megcsavart magán valahogy - meg kibogoztam.) Délután is futottunk egy ilyen - állj meg, Alex! - maradj nyugton! - bakker, majdnem sikerült már! - még egy kicsit maradj - becsíped az ujjam, maradj veszteg - hogy' tekerted be így ezt a szart? - na végre, szabad vagy - körön. Persze miután rendbetettem a láncot, megint jött volna a móka a megkötéssel, de néhány falat hús ellenében hagyta magát. Gondolom megint betekeri magát éjjelre, jobb esetben csak reggelre, de holnap megy az öregem és vesz másik forgót.
A futóműveim bekrepáltak. Ma sacc/kb. 6× mozdult ki a szarabbik térdem, meg alapból is dagadt és hasogat. Az erek mindkét lábamban fájnak. Pár méter most a gyalogos hatótávom, de fásli + krém majd segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése