Javulok 👍

Egyértelműen jobb a helyzet, szóval hamarosan újra aktív leszek végre. Ideje, mert kicsit több, mint másfél hónapja vagyok parkolópályán és ez egy magamfajta örökmozgónak gáz. Már nagyon tennék-vennék.

+ Visszatért az étvágyam (olyannyira, hogy nem tudom mi az elég, de kell is nyomatni a kaját, mivel 2,5 kg leugrott és emiatt megint csak 61,5 vagyok), bár a szag- és ízérzékelésem még mindig csal, viszont ez nem érdekel, ha éhes vagyok 😆
+ Több erőm van, ágyon kívül tudok tölteni kb. félórát
+ Az ízületi gyuszi sokat enyhült
+ Az aluszékonyság is
+ A szívtájéki bulik is enyhültek és ezzel együtt az erős fulladás is, mostmár vannak olyan napok, amikor kevésbé fújtatok beszéd, meg mozgás közben
+ Éberebb vagyok, bár a vérnyomásom még mindig gyakran felmászik és ezzel együtt a fejfájás is megvan, ezektől pedig időnként még kábult leszek, de sokkal több az élénk időszak
+ Még a hőemelkedés is visszalátogat, de legalább már vannak attól mentes napok is
+ A közérzetem is viselhető, időnként majdnem teljesen jó is - a frontok persze bezavarnak, de ezt leszámítva tényleg sokkal jobban vagyok

11

Ma tizenegy éve történt a baleset, de még mindig sajog néha egy részem. Ez így korrekt, különben nem lett volna valódi a kötelékünk, ha már nem hatna rám. Amit lehetett, kihoztam magamból és az új, Nélküle megtapasztalt életemből, ezért jóideje helyben vagyok. Helyben vagyok, mert már sokévvel ezelőtt elértem azt a szintet, ami egészséges és ez a lényeg. Mi az egészséges szint? Véleményem szerint az, ahol az ember már tud a jelenben élni, tud nevetni és képes elengedni, aki elment, ugyanakkor szerintem belefér, amikor néhanapján még összeugrik a gyomor egy emléktől, vagy egy dátumtól. Nem vagyok a híve a dátumhoz kötött nosztalgiázásnak, mert azt bármikor tud az ember, viszont az tuti, hogy amikor távozik egy szeretett személy, az a dátum akarva-akaratlanul is beleég az emberbe és onnantól kezdve azokon a jeles napokon be fog villanni, hogy mi újság, megborítva kicsit a lelki békét. A hétköznapokban én sem agyalok a megváltoztathatatlanon, mert nem vagyok mazochista és értelme sem volna, plusz - ami megintcsak a fejlődést igazolja - nem jut eszembe, mert már a jelenben élek, de mint mondtam, AZ a dátum megmozgatja a mélyre eltemetett emlékeket, gondolatokat és ez szerintem tök oké. Már nincsenek intenzív dolgok, mint pl. intenzív düh, vagy kibírhatatlan keserűség és nincs önvád, ezeken túljutottam, mondjuk 11 év alatt bőven volt időm. Hiány van, egy űr és a szép emlékek, meg azt valahogy még mindig nehezen rakom a helyére, hogy az egyik percben még Mi voltunk, aztán hirtelen már csak én lettem. Félbe lett vágva minden; az Ő élete, a kapcsolatunk és kb. én is, szóval ez a váratlan és lezárásokat nem hagyó vég valahogy bennem sem engedi lezárni a dolgokat. Nyilván megtettem, amennyire tudtam és amennyire ahhoz kellett, hogy ne az a zombi legyek a hátralévő életemben, amivé kezdetben váltam, szóval mondhatom, hogy már legalább 7 éve jól vagyok, de mint a mellékelt ábra is mutatja, egy kis részem nem tud napirendre térni a történtek felett és néha annak a sajgását érzem, minden év január 31.-én mindenképp'. Ez már nem az, ami anno volt, mert rengeteget szelídült, de van azért ereje. Ilyenkor mindig felkavarodnak dolgok, amik amúgy jól el vannak zárva a pszichém és tudatom egy olyan szegletébe, ahonnan nem érnek el a felszínre, bezavarva a jelenbe és a viszonylagos nyugimba. Próbálkoztam egy ideig azzal, hogy az évfordulókon is elnyomtam mindent, de hiába, mert ott motoszkáltak a dolgok mindig, szóval már nem küzdök ellenük, elfogadom, hogy ilyenkor bombázzák az agyamat és a pszichémet dolgok. Egyben vagyok ilyenkor is, maximum csendesebb, merengőbb. Már nem ingatnak meg ezek az emlékezések, nem kell megkeresnem a stabil önmagamat és a nyugodt napokat, mert el sem vesznek, azonnal tudom folytatni a jelenben való létezést. Így lesz ez holnap is, mert így kell lennie.

Tesóm készített pár emléket, köztük ezeket:

Ezt pedig én hoztam, mert amúgy is csípem, de a találó szöveg miatt pláne ide illik:

https://m.youtube.com/watch?v=xphz_p6t_ew

Helyzetjelentés

Ez megint a szokásos dokumentáció magamnak, hogy lássam hol tartok egy hónap után. Azóta vagyok parkolópályán, de látom már a fényt az alagút végén, persze lehet, hogy nem ártana kimászni onnan, mielőtt elcsesz a közeledő InterCity. 😆 Viccet félretéve tényleg látok némi javulást, abbamaradt a majdnem folyamatos hőemelkedés és a csatakos izzadás, mondjuk ideje is volt. 😆
Már téli álmot sem alszom, bár még vannak napok, mikor aluszékony vagyok, viszont akkor sem az van, hogy este lefekszem és csak másnap este kelek fel. Legrosszabb esetben is délután, de volt már jópár olyan nap, hogy rendes időben ébredtem, szóval ez is halad.
Az étvágyam még mindig nem jó, mondjuk nincs is sok kedvem kajálni, miután mindennek tök más íze van, vagy pedig nagyjából stimmel, de az utóíz ocsmány. Hogy ne legyen olyan unalmas, a mosogatószeríz után jött a szappan, majd pár napig a keserű volt terítéken és volt egy-két olyan nap, amikor alig voltak ízek. Visszatértek már, de a szar utóízek még boldogítanak és a szaglásom is csal még mindig. Volt egy vicces jelenet; gondolatban kommentáltam valamit, erre a fater pont akkor halluzta azt, hogy szóltam és megszólalt, hogy "mondjad!" Mondom ejha, annyit fogytam, hogy kihallatszik, amikor magamban beszélek? Erről beugrott, hogy mérlegre kéne már állni, meg is tettem és aszerint 2 kg leugrott, így 62 vagyok, de jobb, mint a 60, az 57-nél meg főleg. Jöttem vissza az ágyba, erre az meg reccsent egy jókorát alattam, na mondom fogyok és akkor esik szét? 😃
Színes egyéniséggé tesz megint a Raynaud:

Az értágító és a melegvizes áztatgatás sem sokat segít. Sokszor nem érzem a lábamat sem (hallom magamban, ahogy Anyám kontrázna: akkor szagold az enyémet!) és az is ilyen színes, meg olyan fagyos, hogy valamelyik este ahogy forgolódtam (mert mostanra befigyel a felfekvést megelőző égés-fájdalom, szóval szorgalmasan mocorgok, hogy ne mindig ugyanoda nehezedjek és egyelőre nincs gáz) hozzáért a talpam a lábszáramhoz és olyan jeges volt, hogy ugrottam egyet. 😃
A szíverem továbbra sem bírja a terhelést, így a röhögést sem és mikor már sokadszorra szólt be a faterom valami röhejeset, mondtam neki, hogy én tényleg halálra fogom röhögni magam. 😃
Itt van megint a mozgáskoordinációs gond is a kézremegéssel, rángásokkal és az ágyneműn mozogni láttam a mintákat. Nem vagyok betépve. 😆
Múltkor jött roham, de csak egy és elég enyhe volt.
A vérnyomásom is javult. Zúg ugyan a fülem hol jobban, hol kevésbé és szédülök, meg a fejem is változó intenzitással fáj, viszont már nem folyamatosan magas a nyomás, nem érzi magát kirobbanó formában az agyam és az orrom-fülem sem akar lerobbanni a fejemről, meg a szemem sem akar kiugrani. Egyre jobban tudok gondolkodni is, nem vagyok kábult, lassult.

Lassacskán tehát javulgatok. 👍

Kukucs

Továbbra is csökkentett módban működöm, de már vannak jobb napjaim és ágyon kívül tudok tölteni akár egyórát is. Már nem alszom egész nap, max. rosszabb napokon, de zömmel ébren vagyok. A hőemelkedés azóta is naponta boldogít és nagyon durván izzadok, gyakran akkor is kiver a csatakos verejték, mikor épp' oké a hőmérsékletem. Fejemtől a lábam ujjáig csurom víz leszek, már kimarta a bőrt itt-ott és nem győzök mosakodni, dezodort használni, meg göncöt cserélni.

A ketyegőm mikor-hogy' van, valamelyik este nagyon szúrkált-nyomkodott ott valami, aztán éjjel is arra keltem, meg szarul voltam. Kíváncsi vagyok, mit mond majd a kardiológus bővebben, bár hogy kicsit képben legyek, addig is 'lefordíttattam' a leletemen lévő latin - nekem inkább kínai - cuccot. Az egyik kifejezés kórosan alacsony hullámfeszültséget takar, a másik szerint ingerületvezetési zavar van a szívemben. Állítólag a pitvar-kamrai 'kommunikációban' van valami gebasz, a bal oldalon lassan jut át az impulzus egyikből a másikba, vagy valami ilyesmi volt a magyarázat és valami két szár közül a bal szár van bekrepálva, az izom károsodott, ha jól értettem. Na, ez ilyen eredeti Arnoldféle zagyvaság, szóval ha hozzáértő téved ide és nagy ökörséget olvas, tudja be a laikus mivoltomnak, meg annak, hogy sosem tudom visszamondani rendesen a dolgokat. 😆 Lényeg a lényeg, hogy kicsit többet tudtam meg; innen ered a ritmuszavar és a szívizom károsodva van, aztán majd a kardiológus is elmondja a véleményét, meg hogy hogyan tovább. Az ok kismillió lehet a dokim szerint, kezdve az alapbetegségből fakadó akadozó vérellátástól a gyakran magas vérnyomásomon át a szervezetemben vándorló gyulladások miatt a szívizomgyusziig, stb.-ig, szóval erre nem tudott konkrétumot mondani. Nem gáz, valamivel ígyis többet tudok. 👍
Az étvágyam nem az igazi, de tudok enni, ma pl. jóadag babgulyás landolt a bélésemben. A kedvencem lévén nem is volt nehéz betermelni. 😉

Hívott minket tegnap az Öcsém, ha minden jól megy, akkor tavasszal lejön. Királyság! 👍😎 Csak legyen is úgy. 😆 Azt mondta jól van, szóval örülök.