Helyzetjelentés

Ez megint a szokásos dokumentáció magamnak, hogy lássam hol tartok egy hónap után. Azóta vagyok parkolópályán, de látom már a fényt az alagút végén, persze lehet, hogy nem ártana kimászni onnan, mielőtt elcsesz a közeledő InterCity. 😆 Viccet félretéve tényleg látok némi javulást, abbamaradt a majdnem folyamatos hőemelkedés és a csatakos izzadás, mondjuk ideje is volt. 😆
Már téli álmot sem alszom, bár még vannak napok, mikor aluszékony vagyok, viszont akkor sem az van, hogy este lefekszem és csak másnap este kelek fel. Legrosszabb esetben is délután, de volt már jópár olyan nap, hogy rendes időben ébredtem, szóval ez is halad.
Az étvágyam még mindig nem jó, mondjuk nincs is sok kedvem kajálni, miután mindennek tök más íze van, vagy pedig nagyjából stimmel, de az utóíz ocsmány. Hogy ne legyen olyan unalmas, a mosogatószeríz után jött a szappan, majd pár napig a keserű volt terítéken és volt egy-két olyan nap, amikor alig voltak ízek. Visszatértek már, de a szar utóízek még boldogítanak és a szaglásom is csal még mindig. Volt egy vicces jelenet; gondolatban kommentáltam valamit, erre a fater pont akkor halluzta azt, hogy szóltam és megszólalt, hogy "mondjad!" Mondom ejha, annyit fogytam, hogy kihallatszik, amikor magamban beszélek? Erről beugrott, hogy mérlegre kéne már állni, meg is tettem és aszerint 2 kg leugrott, így 62 vagyok, de jobb, mint a 60, az 57-nél meg főleg. Jöttem vissza az ágyba, erre az meg reccsent egy jókorát alattam, na mondom fogyok és akkor esik szét? 😃
Színes egyéniséggé tesz megint a Raynaud:

Az értágító és a melegvizes áztatgatás sem sokat segít. Sokszor nem érzem a lábamat sem (hallom magamban, ahogy Anyám kontrázna: akkor szagold az enyémet!) és az is ilyen színes, meg olyan fagyos, hogy valamelyik este ahogy forgolódtam (mert mostanra befigyel a felfekvést megelőző égés-fájdalom, szóval szorgalmasan mocorgok, hogy ne mindig ugyanoda nehezedjek és egyelőre nincs gáz) hozzáért a talpam a lábszáramhoz és olyan jeges volt, hogy ugrottam egyet. 😃
A szíverem továbbra sem bírja a terhelést, így a röhögést sem és mikor már sokadszorra szólt be a faterom valami röhejeset, mondtam neki, hogy én tényleg halálra fogom röhögni magam. 😃
Itt van megint a mozgáskoordinációs gond is a kézremegéssel, rángásokkal és az ágyneműn mozogni láttam a mintákat. Nem vagyok betépve. 😆
Múltkor jött roham, de csak egy és elég enyhe volt.
A vérnyomásom is javult. Zúg ugyan a fülem hol jobban, hol kevésbé és szédülök, meg a fejem is változó intenzitással fáj, viszont már nem folyamatosan magas a nyomás, nem érzi magát kirobbanó formában az agyam és az orrom-fülem sem akar lerobbanni a fejemről, meg a szemem sem akar kiugrani. Egyre jobban tudok gondolkodni is, nem vagyok kábult, lassult.

Lassacskán tehát javulgatok. 👍