Megjött az MRI-lelet

Arra számítottam, hogy majd a neuropátiáról írnak, azt' csá. Az is megvan még, attól bizsergek-zsibbadok és egyebek, viszont mást is találtak, így már tudom mitől rángatódzom és mitől 'kapcsolok ki'. Apám lejött velem a háziorvoshoz az MRI-lelettel és okoskodott. Imádom, mikor jobban akar tudni mindent mindenkinél, azt is jobban akarja tudni, hogy mit érez a másik ember. Szerinte elmúlt már a 'kikapcsolásom' és csak elbambulok. Mondom nem múlt el, csak te vagy itthon túl keveset és nem látod, a másik hogy pont ez a lényege, a bambulás. A doki mondta neki, hogy azért bambulok, mert nem vagyok magamnál pár pillanatig. Nem ért semmit, minek okoskodik?! Haza csak aludni jár, meg laptopozni, állandóan szomszédol, vagy a volt barátnőjénél van. Aki így leszar és gőze sincs arról, hogy mi van velem, az mit okoskodik bele abba, amiről gőze sincs?! Mennem kell további vizsgálatokra, hogy meghatározzák milyen természetű a gond. Nekem nem volt sok fogalmam az eredményben foglaltakról, de a háziorvos felvilágosított. Gőzöm nem volt a latin katyvaszról, arról meg főleg nem, hogy miért írták rá, amit ráírtak, hiszen nem éreztem a tüneteit (vagyis igen, de nem tudtam, hogy azok is erre utalnak, mert a köztudatban más él ezzel a betegséggel kapcsolatban, én is a 'tipikus jeleket' ismerem). A neurológus is gyanakodott és az MRI-nél is ezt írták a papírra, ezért kell továbbmennem EEG-re és CT-re. Nincsenek tipikus rohamaim, nem is foglalkoztam vele, úgy mentem MRI-re, hogy biztos nincs ilyen bajom, mert úgy tudtam, hogy az epilepsziánál eszméletét vesztve rángatódzik az ember, én viszont nem csinálok ilyet, kis görcsök vannak csak. Ki a frász gondolná ilyen 'általános' panaszok alapján, mint romlott a memóriája, az egyensúlya, néha remeg a keze, időnként a semmibe réved, de utána újra magánál van (bár még ködösen) és folytatja a tevékenységeit, hogy epilepsziás? Állítólag amik nálam vannak ún. kisrohamok, itt nincs földreesés, meg rángógörcs (max. kisebb rángások, amiket én is megemlítettem) és az eszméletvesztések csak pillanatokig tartanak, ilyenkor van az, hogy 'kikapcsolok'. Állítólag ennek a jeleit látták az MRI-n, ezért írták a papíromra az epilepsziát és szerintük a kór csinálja, mert buzerálja az idegrendszeremet és mivel az epilepszia idegrendszeri betegség, kihozta ez a szar. Meg akarják nézni EEG-vel, meg CT-vel is, hogy mit csinál az agyam, honnan jönnek a téves jelek és mikor. Egy héten többször (van, hogy naponta többször) van kikapcsolás, de soha nem volt rohamom. Visszatérve a neurológusra: mindenről kérdezett, mondtam neki, hogy nem most kezdődött az egész, viszont egy ideje észrevehetőbb. Rúgok, vagy kimerevednek a lábaim-karjaim és nem tudom leállítani, akkor áll le, amikor akar. Tudatomnál vagyok, csak a mozgásomat nem tudom kontrollálni (látta, mert voltak tesztek, meg az egyensúlyom csapnivaló), párszor az állkapcsomat is összezárta a görcs és ráharaptam a nyelvemre. Mondtam neki, hogy időnként 'kikapcsolok' és minden megszűnik. Nem vágódom el, rángatózni sem kezdek, csak ülve/állva/fekve, ahogy éppen vagyok úgymaradok és nem tudnak velem kommunikálni pár pillanatig. Pl. beszélgetek valakivel és minden előzmény nélkül se kép, se hang, már csak az tűnik fel, mikor 'visszatérek' és ilyenkor ködös a világ egy kis ideig. Ilyenkor mondják, hogy nem reagáltam, meg a szemem felakadt kicsit és abbahagytam mindent, amit csináltam, csak ültem/álltam, bambán. Én erre nem emlékszem, mert nem vagyok észnél. Néha olyan is van, hogy magamnál vagyok végig, de mintha 'bezárna' valami a testembe, nem tudok megmozdulni, csak érzem, ahogy a szemhéjamat a görcs kifeszíti és nem tudok semerre nézni, úgy érzem hogy megmerevedik a szemgolyóm és fix képet látok, de csak félig fogom fel, szóval ilyenkor nem kapcsol ki teljesen az agyam, de mégsem fogom fel a körülöttem zajló eseményeket, félig máshol járok, vagy nem tudom. A házidoki szerint emiatt és a fizikális vizsgálat eredményei miatt írta rá az epilepszia gyanút a papíromra a neurológus és az MRI-n is láttak jeleket, de még kellenek további vizsgálatok. Ezért kell az EEG, CT, meg alvásmegvonásos EEG. Gőzöm sem volt ezekről, de röviden elmondta a doki. Állítólag majd ki akarják provokálni a rohamot is villogó fénnyel, meg nem aludhatok 24 órán át. Sosem volt rohamom, ha fáradt vagyok is csak kis görcsök vannak, meg a gyakori bambulás, de ez sem mindig van jelen. Alaposan megnéztek az MRI-vel, nem csak a koponyámat, ezért kaptam a kontrasztanyagot is és állítólag látni az érkárosodásokat is. Mindegy, elélek én a bambulásokkal, meg kis rángásokkal, nem állt meg a világ. Jobb, mint azoknak, akik valahol elvágódnak és magatehetetlenül rángatóznak, önkéntelenül kiáltanak, csorog a nyáluk, láttam már 1-2× ilyet. Évek óta bambulok és senki nem foglalkozott vele, bár a doki szerint "avatatlan szemnek nem tűnik fel", azt hihetik, hogy csak nagyon mélyen elmereng az ember. Nem törődtem vele, mert nem volt sűrű a jelenség, de jóideje már napjában többször eszmélek arra, amikor 'visszatérek'. Próbáltam már megszámolni a napit, de 10 után abbahagytam. Egy héten nem tudom mennyi lehet, ezt más tudná megmondani, aki velem van huzamosabb ideig és lát. Apámra most sem számíthatok, nem figyel soha, szóval hiába kérdezné az orvos, vagy én, hogy mit tapasztal, gőze sem volna. Az feltűnik neki, hogy sokat bambulok, de csak csesztet vele. Soha nem kaptam rohamot, mindig csak bambultam, meg kb. 1 éve jöttek a rángások, de az is kicsiben kezdte és csak egy ideje lett észrevehetőbb. Állítólag az agyban vannak téves kisülések és ez okozza a gondokat. Ha fáradt vagyok gyakrabban jön a 'se kép, se hang', meg hamar fárad az agyam, mondjuk az mindig olyan volt. Néha olyan érzés van a fejemben, mintha vihar volna az agyamban és kicsit összezavar, de ha pihenek elmúlik.

Van valami

amit kb. 18 éve nyeldesek kötelezően, pedig nagy hatással van az életemre és már megfojt. A gondolataim ezerrel cikáztak tegnap este, meg az eddigi 22 évem is kisfilmként pergett le előttem. A maradék agyammal azon kattogtam, hogy nem folytatok semmit, főleg úgy, hogy cipelnem kell tovább ezt a súlyt. Azon agyaltam, hogy nem fogok kezelésre járni, nem szedem a gyógyszereket sem, aztán majd történik, aminek kell, tényleg nagyon elszállt az agyam. Utána megszólalt a vészcsengőm, hogy nem szabad befejezni, mert vannak, akikkel kölcsönösen fontosak vagyunk egymásnak és nem lehetek önző. Remélem, hogy máskor is megállít ez a tudat. Kimentem a konyhába inni és pont jött ki az öregem is. Odavetette flegmán, hogy mi a szar bajom van? Mondom semmi. Azt mondja ne kamuzzak, mert vörös a szemem, ok nélkül nem bőg valaki. Mondom neki máskor sem szokta érdekelni, most hirtelen érdekli, főleg miután azt mondta nem tekint a fiának? Nem hat meg a képmutatása, nyilván most izgatja, hogy mi borított ki ennyire, mert szinte sose' sírok.
Úgysem értené meg, már a kórházban sem érdekelte semmi, ez a téma főleg nem. Neki csak az a fontos, ami vele van, az hogy én hogyan érzem magam soha nem számított. A képembe vágta a kórházban, hogy jobb lett volna, ha ezt el sem mondom (persze jobb, hátha felőröl teljesen - így is, de tartsam magamban, hogy neki kényelmes legyen megint) és azonnal leírt, végig sem hallgatott. Kiragadott egy kis részletet és máris ítélt. Neki az a fontos, hogy ne essen csorba a tökéletes képen, amit lefest az emberek felé és ahhoz, hogy a kirakatban minden tök jó legyen, eltapos. Anyu mesélte, hogy féltek, amikor nem tudták, hogy életben maradok-e a születésem után, ehhez képest apám jól megbecsüli, hogy itt lehetek. Ha bármiben segítséget kértem eddig, mindig az volt a reakció, hogy "és én most mit csináljak?" A családterápián megjátszotta magát, láttam a terapeuta hitetlenségét, hogy azt gondolhatta: miről beszéltem, hiszen apám normális. Aztán megmutatta a fogafehérjét, mikor a doki figyelmeztette a hibáira, onnantól nem volt megállás. A doki is bekeményített és azt is megmondta neki, hogy így teljesen tönkretesz. Mikor kijöttünk az épületből ordibált, hogy f@szkalap vagyok, keverem a szart. Csak segítséget kértem, de persze neki szarkeverésként jött le, mivel bevamzeroltam. Egyszer azt mondta, hogy költözzek csak el a Szabinával (mert úgy volt, hogy külön költözünk a szülőktől) és majd biztos a stricije leszek. Majdnem nekimentem, de legalábbis leordítottam, Anyám is rászólt, hogy ilyet ne mondjon már. Másik esetben a már halott Anyámat keverte bele egy hazugságba. Mondott olyat is, hogy neki van a legidiótább kölyke, meg selejtes vagyok, minek születtem meg? Amikor szóbajött a repülés megkérdeztem, hogy mit szólna, ha lezuhanna a gépem és a reakciója annyi volt, hogy semmit, benne van a pakliban. Gyakorlatilag soha nem volt jó kapcsolatunk, mégis kötődöm hozzá valamilyen szinten, gondolom ez kódolva van. Még mindig hiányzik, mint apa, de szerintem már nem ő hiányzik, csak hogy legyen apám. Már felégette a hozzá vezető utakat a sok testi-lelki szekálással. Próbáltam esélyeket adni neki, de már elfogytak.

MRI vizsgálat

11-re vittek oda, de közben jött egy sürgős eset és őt vitték be, így vártam valamennyit. Alaposan megnéztek, kaptam kontrasztanyagot is, kb. 1 órát feküdtem a gépben. Majd szólnak, ha kész' a lelet.
Holnap irány haza! A saját ágyamban alszom, azt nézek a tv-ben, amihez kedvem van - feltéve ha hagyja az öreg -, nem horkol senki a szobában, stb. Az alvásról jut eszembe: éjjel jöttek a szokásos ellenőrzésekre és arra keltem, hogy a nővér kelteget és kérdezi, hogy minden rendben van-e? Állítólag csikorgattam a fogaimat és hablatyoltam. :-D Nesze neked, álarc. Szét vagyok csúszva, azt sem tudom mit csinálok; kidobtam a poharat, meg majdnem a fogkefével fésülködtem, de félúton megállt a kezem, mert észbekaptam, hogy mi a fenét csinálok?! :-D

Talán csak a front tett be

Visszaestem, de remélem, hogy nem fog sokáig tartani.
3 napja volt az első olyan nap, amikor egésznap nem volt sem hőemelkedésem, sem lázam és jobb a vérképem is. Erőltetem az evést, mert nem szabad több kilót ledobnom. Ma sorozatosan bénáztam; levertem holmikat a szekrényemről, mert a kezem megint meghülyült, vagy ügyetlen voltam és ha nyúlni akartam valamiért túl durván sikerült és levertem/felborítottam, vagy mellényúltam, stb. Máskor álló helyzetben elesem, legutóbb az volt a mákom, hogy az ágyra estem vissza, de a következőnél már a földön landoltam. Még kapok infúziót a vesémre, meg a fogyás miatt erősítenek. Tegnap megint lázas voltam, mert begyulladt a mellhártyám és egy kicsit a tüdőmre is ráment, légzésnél azt érzem, hogy tüzes vassal égetik-szúrkálják a tüdőmet, meg köhögök. A vesém is erősebben fáj és az izmaim, de megint nem hatott a fájdalomcsillapító. Sokáig volt érgörcs a lábaimban, úgyhogy kötöttek be értágító infúziót, mert úgy éreztem, hogy felrobban az egész lábszáram, nyomás volt benne. Belealudtam, aztán éjjel mikor keltettek lázat mérni éreztem, hogy már enyhült a fájdalom. Unalom van, mert nem csinálnak semmit hétvégén. Úgy volt, hogy már csak azon a héten kell bent lennem, ami most jön, remélem hogy nem kell tovább maradnom emiatt a visszaesés miatt és pár nap múlva megint jól leszek.

Apám megint valami pénzt akar felvenni utánam. Mondtam neki, hogy dolgozni kéne, erre kezdte megint, hogy menjek. Mondom megyek is, mert nem fogom elnézni, hogy segélyből élünk, miközben nem volna muszáj, csak ő lusta, pedig tudna dolgozni. Meg akarom próbálni, mert nem bírom elviselni, hogy itt vagyok fiatalon, nem lehet hogy haszontalan legyek és otthon üljek, dolgozni akarok. Nem vagyok az apám, nem akarok olyan lenni, amilyen ő. Nem szeretem az ingyen dolgokat, a 0 erőfeszítést és egyebeket. Szerinte úgyis megint kidobnak, meg nem lehet eljátszani egyik helyen sem, hogy egyik nap be tudok menni, másik nap nem. Tudom, de ha ő nem akar megmozdulni valakinek meg kell, nem fogok szégyenszemre segélyből élni.

Trafó

Megkaphattam tegnap a vért, mert lement végre egy hét után a lázam. 2 cső vért levettek előtte, ami nem sok, de nagyon megszédültem és gyengített. A doki azt mondta, hogy azért, mert a szegény országokban élőknek ilyen a vérképük a végső stádiumban. Átvittek egy másik szobába és ott bekötötték a vért. Ottmaradt velem a doki, amíg az első adag lefolyt és vizsgálgatott időnként. Legutóbb 'csak' 2 zacsi vért adtak, most 3-at kaptam, szóval jól kifogytam belőle. Mikor az utolsó zacskóval is befolyt átvittek a szobámba, de jöttek sűrűn ellenőrizni, hogy nincs-e gond, vérnyomást méregettek, vizeletet vettek, lázat mértek, ilyesmi. Közben jött új szobatárs. Az egyik mérésnél hőemelkedés volt, de mondták, hogy ilyenkor normális. Végül láz lett belőle és azt hitték, hogy valami gond adódott az átömlesztés után, szóval átvittek valahová, ahol jobban meg tudtak figyelni, de aztán nem jött ki más, nem az átömlesztés miatt volt, hanem a 'szokásos' láz. Éjjel megint hőemelkedésem volt, de remélhetőleg most már jobb lesz minden és a vesém is összeszedi magát, talán a vér is segít, meg még kapom rá az infúziót. Még nem vagyok kint a vízből, csak egy akadályt sikerült átlépni, úgyhogy nem mehetek haza még egy darabig.

5. nap

Szombat van, ma csak infúziót adtak. Lassan szétdurranok ennyi folyadéktól. :-D Ma jobban voltam napközben, az erős fejfájásom is elmúlt, de a hőemelkedés nem tágít és az erőm se' sok, még mindig nem tudok ülni támaszték nélkül. Tegnap vergődtem, vagy aludtam. Ma nem fájt olyan pokolian a vesém, de tegnap éjjel igen. Apám ma megint jófej volt. Fel akartam ülni, de legyengít ez a fos, meg olyan, mintha áthajtott volna rajtam egy úthenger, szóval elég nehezen mozgok, erre elkezdte, hogy "na! igyekezz' már, meddig tartogassam a tányért?" Mondom neki gyenge vagyok és ha figyelt volna eddig, már rájöhetett volna. Az étvágyam visszaesett egy kicsit, de így is ettem 2×. Kíváncsi vagyok, hogy meddig rontom itt a levegőt, de gondolom még egy darabig bent tartanak, tekintve, hogy a hőemelkedés feltart minket a trafóban is és ha az megvan még utána is biztos lesz kezelés, szóval egyhamar nem engednek el. A másik kórházban a wc és a fürdő a kórteremből nyílt, így ha gyenge is volt az ember könnyebb volt kivergődnie, itt viszont sétálni kell vagy 10 métert és néha ez is kihívás, főleg ha infúzión van valaki és rángathatja maga után az állványt is. :-D Tegnap és azelőtt ki sem jutottam fürödni, a nővér hozott este, meg hajnalban egy lavórt melegvízzel, fürdés gyanánt.

Update:
5. nap, este
Király! Utoljára délután volt hőemelkedésem, azóta 2× mérték és nincs semmi! Egy hétig - mert otthon is volt, mielőtt bejöttem - állandóan volt, vagy láz. Nem tudom mit nyomtak belém vénásan napok óta, de jó cucc. Most jobb, több erőm is van. Azért még nem akarom elkiabálni, a doki is mondta most este a viziten, hogy visszatérhet és óvatosan örüljünk. Csak maradjon így...

4. nap

A vesém fáj már egy ideje, de tegnap este rendesen belehúzott, úgyhogy hívtam nővért, adott gyógyszert, lázmérőt és mondta, hogy majd vesznek le megint vért és megnézik a vesefunkciót. Aztán szóltam, hogy van láz, kaptam arra is gyógyszert. A jobboldalamra nem tudtam feküdni, meg a hátamra sem, mert akkor jobban fájt a vesém, így baloldalon kellett feküdnöm folyton. Alig aludtam, aztán jött a hajnali vérvétel. A reggeli viziten mondta a doki, hogy nagyon kéne a vér, a vesém is gáz és egyébként sem tesz jót, hogy alig van vérem, szóval igyekezzek nem lázasnak lenni. Igyekszem. A vesefunkcióm egy rakás fekália tehát, megint infúzióval tisztítják. Ha rajtam múlt volna, mondtam volna otthon, hogy majd kiheverem, aztán leshetnék. Megjött a szívultrahang eredménye, semmit nem találtak, csak a szokásos ritmuszavart. Ettől függetlenül megsínyli az erőlködést, azért fáj időnként, a doki szerint még nincs kár, viszont nem erőltethetem magam és nem stresszelhetek. Merő stressz minden napom. :-D Mind a két karomban infúzió van, az egyik a vesémet hívatott helyrepofozni, a másikon a lázra, stb.-re jön a cucc. Jó lenne, ha legalább pár óráig stagnálna a láz-dolog, amíg adják a vért. A vérnyomásom állandóan felugrik, jelenleg is széthasad a fejem. Tegnap 3× aludtam hosszút, ma is aludtam a reggeli vizit után, lassan ringbe szállhatok egy medvével. Elég is az írásból, nagyon fosul vagyok, visszafekszem.

3. nap

Fél 10 van, túl vagyok a mosakodáson-reggelin-viziten. Kíváncsi vagyok az öregem mivel jön ma. Csak a gondokkal jön, ráadásul olyanokkal, amiket ki lehetne védeni. Panaszkodik, hogy már megint átcseszték és hiába mondom neki egyes helyzetekben, hogy figyeld meg az lesz, mint a múltkor, nem hallgat rám, aztán ha megtörténik, akkor jön a panaszáradat. Megértő vagyok, de egy idő után elfogy a türelmem, főleg hogy el lehetne kerülni bizonyos helyzeteket. Tegnap megkértem, hogy mossa ki a flakonomat és töltse is fel, mert nem bírok felkelni. Kimosta és visszahozta üresen, hogy ott van, megtölthetem. Nem tudom, hogy szándékosan szelektál-e, vagy menekül. Közvetlenül utána: be akartam venni a gyógyszereket, de az egyik levélnek elég masszív anyaga van, viszont úgy fájnak a gyulladástól az izmaim-ízületeim, mintha kalapáccsal szétverték volna, szóval az erőkifejtés mostanság esélytelen. Próbálkoztam, de nem sikerült többedszerre sem, úgyhogy megkértem, hogy segítsen és semmi reakció. Mikor már kicsit ingerültebben szóltam, mert csak bámult, akkor segített. Kérdezte tegnap, hogy mi kell? Mondtam neki, hogy a szennyest haza kell vinni, meg egy joghurt jólesne. Visszajött, de nem hozta és kérdeztem, hogy nem kapott? Azt mondja "ja, azt el is felejtettem, mert a Gabinál kellett egy filmet megnéznem." Mikor mondta a doki, hogy kórházba kell jönnöm örültem, mert gondoltam legalább kiszakadok a stresszes légkörből, de ő biztosítja, hogy itt is meglegyen a szokásos stressz-adagom. Kihagynám, van elég bajom enélkül is. Ja és "önző vagyok, mert nem érdekel az ő baja." Ő alakítja úgy folyton, hogy baja legyen, magának generál problémákat, akkor miért kéne sajnálnom?! Nem is erről akartam beszélni. Írok inkább az itteni dolgokról, még azok is jobbak.
Este is lázas voltam. Az izmaim ki akartak szakadni, a fejemet is nehezen emeltem a nyakizmaim fájdalma-erőtlensége miatt, szóval egy olyan egyszerű dolog, mint az "átfordulok a másik oldalamra" nem volt olyan egyszerű. Nagyon környékezett a róka is, nem tudom miért. Éjjel megint jöttek a lázmérővel, kértem fájdalomcsillapítót, meg adtak hányás ellen is bogyót, bekötöttek egy antibiotikumos infúziót. Nem aludtam jól, félkómáztam inkább, ismerve a tekergős-vándorlós alvásomat, mert nem akartam kirántani a karomból a holmit. Hajnalban levettek megint egy adag vért, csak már nem tudom honnan, fekve is szédülök. Állítólag ma megtrafóznak, ezt mondta a reggeli viziten a doki. Tervemben volt, hogy ma kimegyek az udvarra, ha úgy lesz energiám - tekintve, hogy tegnap jobb volt a helyzet -, de majd máskor. Nem örülnek neki, hogy elutasítja apám a szteroidot, mindig megjegyzést kapok. Az legyengíti az immunrendszert, mindent be lehet kapni, a mellékhatásokról nem beszélve. Hízás (mondjuk az nekem nagyon jól jönne, elférne rajtam vagy 10 kg), hajhullás (akár kopaszodásig), meséltek olyat is, hogy 'megette' az illető lábizmait (nekem 'eszi' a kór, ne osztozkodjanak rajta a szteroiddal :-P), mindenféle fertőzések-gombák a gyengített immunrendszer miatt, stb., szóval sok kellemetlen mellékhatása lehet. Állítólag nagyon jól hat, de amint leállítják elvonási tünetek jelentkeznek (fájdalmak) és nagy baj is lehet belőle. Ma még csak a szokásos vizit volt, meg a hír, hogy megkapom a vért. Az infúzió csepereg.

Update:
3. nap, este
Nem kaptam meg a vért, mert lázas voltam. A vizespalackomból megvizeztem a kéztörlőt és azt tettem a homlokomra, meg levettem a zoknit és hozzáérintettem a lábaimat az ágy végéhez, mert az hideg volt és az is hűtött, aztán reszkettem 2 takaró alatt is. Mikor jöttek, hogy megyünk a trafóra kérdezték, hogy van-e lázam. Van. Na, akkor nem adnak vért, mert nem lehet ilyenkor. Ó, bakker. Visszazuhantam az ágyba és arra ébredtem, hogy piszkálta a karomat a doki, hogy ébredjek, vizit van. Jól kidőltem. Kóvályog a fejem, de most nincs lázam, talán csak hőemelkedés. Megyek tusolni, mert tapad rajtam a póló, pedig már 2× váltottam. A vesém fáj, hányingerem van, meg gyenge vagyok. Apám hozott 6 db palacsintát (annyit szoktam megenni egymás után), de most csak 2 ment le, a 2. már erőltetve. Egy édességfüggőnek ez gyalázat. :-D Nem nagyon akar alábbhagyni a dolog, hőemelkedés szinte állandóan van, de addig nem kapok vért. Jófej volt a nővér, szokott velünk beszélgetni, aztán már tudja, hogy édességfüggő vagyok. Hozta az infúziót, azt mondja "Arnold, magának legközelebb forrócsoki lesz vénásan." :-D

2. nap

Este nagyon fosul voltam, nyomott a vesém és erős hányingerem is volt, kértem egy hánytálat, de mégsem használtam. Reggeli vizitnél boldogítottak, megjött a véreredmény és rossz. (Jó, hogy a doki beküldött.) Én még várni akartam pár napot, mondván úgyis jövök kontrollra, de azt mondta, hogy ne várjunk, nem tetszik neki, hogy panaszkodom a vesémre, meg a sok szédülés, sok alvás, stb., szóval írta a beutalót. Azzal kezdte ma reggel a kezelőorvos a mondandóját, hogy "csoda, hogy nem mentő hozta magát!" Na, gondoltam mi a fene van? Megint bezabált az immunrendszerem egy jóadag vért, úgyhogy fognak adni. Nem csoda, hogy szédültem akkor is, ha semmi megterhelőt nem csináltam, meg amikor levették a vért a felvételemkor. Ezért kerülgetett az ájulás is időnként. Szóltam tegnap, hogy az utóbbi időben ha felpörög a szívem, akkor belefájdul. Eddig csak felpörgött és utána visszatalált a jó ritmusba, nem volt fájdalom és nem fulladtam, de most ezerrel verni kezd, közben alig kapok levegőt, leizzadok, aztán amint enyhül a dobogás, a verejtékezés is megáll. Mintha nyomnák a szívem tájékát, meg valami furcsa érzés is van mellé és akkor kezd a karom nyomni-bizseregni, minden ütemre nyom már a mellkasom is, majd visszaáll a normál ritmusra - vagy lassú lesz, aztán helyreáll - a szívverésem, de úgy érzem, mintha 'izomláza' lenne a szívemnek, pár másodpercig fáj, nyom, vagy nem tudom hogyan lehet ezt kifejezni, aztán elmúlik. A doki elküldött szívultrahangra, még nincs eredmény. Szerinte nem csak a vérszegénység miatt van a szédülés, hanem mert szarok az ereim és megugrik a vérnyomásom, ahogy az összeszűkült részeken próbál átmenni a vér, csak nehezen megy neki és a szív is többet dolgozik, ami terheli, ezért pörög fel gyakran, ami nem tesz jót neki és azért érzek fájdalmat, mert már nehezebben tolerálja ezeket a túlpörgéseket. Azt mondta szarügy', ha így pörög a szívem, mivel az elégtelen keringés miatt szívrohamot kaphatok, szóval a vérszegénység csak ront az egészen. Nem patkolok el semmiféle szívrohamban, rontom a levegőt még sok évig! Jó, felfogtam a helyzetet, de nem erre koncentrálok. Erős a szívem, bizonyítja, mikor majd' kiugrik. :-D Remélem, hogy megint olyan jól leszek az átömlesztés után, legutóbb is mintha feltöltötték volna bennem az elemeket. Erőre kaptam és normális színem lett. Most megint olyan vagyok, mint a fal, vagyis inkább sárgás. A süllyedés 19, szóval gyulladás van, meg a többi érték és a vizelet szerint is. A vesefunkcióm sem jó, adnak rá infúziót. A kiütések, meg az afta elmúlt, de a fejbőröm még mindig érzékeny. Köhögök megint, a gyulladás rajta van a mellhártyámon is, meg a vesémen, ízületeimen és valószínűleg az izmaim is azért fájnak, meg a 3. napja tartó láz is amiatt van. Szerintem csak a hajam nincs begyulladva. :-D Nem izgat, ha helyrepofoznak a dokik megint jobban leszek egy ideig és remélhetőleg a remisszió is kitart majd sokáig. Voltam mellkasröntgenen, szívultrahangon, ma ennyi volt a program, meg ismét 2 egység infúziót adtak, most a vesémre.

Összegezve: fos a helyzet szteroid nélkül (ami ugyan segít, de hosszútávon tud nagy gázt csinálni, főleg ha megvonják, szóval nem engedi apám, mondjuk megkapta, hogy ez így passzív eutanázia), úgyhogy most az van egyelőre, hogy várom a vért és a szívultrahang eredményét. A mellkasröntgen okés lett. Így telt a 2. napom, de most nem aludtam annyit, talán majd estére jön megint a rosszullét. Tegnap órákra kinyúltam, de lehet, hogy valamit beleraktak az infúzióba is, vagy csak le vagyok pusztulva, gőzöm sincs, de alszom állandóan. Második napja vagyok itt és máris mennyi mindent tudtam meg. Nem baj, csak haladjunk ilyen gyorsan, akkor hamar kidobnak. ;-P Mindjárt jönnek vizitre.

1. nap

Vizeletet kértek, de nem tudtam produkálni, úgyhogy megitattak. Gondolom holnap már mondanak valamit a véreredményről is. Tegnap jobban voltam, tegnapelőtt végigfeküdtem a napot, ma is fájnak az ízületeim, izmaim - még az arcizmaim is, ha mosolygok, betojás :-D -, úgy érzem magam, mint aki lenyomott egy kis tornát + utána még összevertek, vagy lelöktek egy 15-20 fokból álló lépcsősoron is. Nem tudom mit csinál ez a szar az izmaimmal, de elfáradok abban is, ha meg kell emelni a karomat. Nem irónia, valóban. A napokban a fejemet akartam megemelni és nem tudtam. Éjjel megint lázas voltam, de reggelre lement. Ma még nem sok történt; vérvétel, vizeletvétel, meg infúziót kaptam. Enni is tudtam elég jól, meg lement egy kis mogyorós drazsé is. Most megint kicsit szarul vagyok így estére, kiver a víz és úgy érzem, hogy meggyulladok. Lecsöpögött 2 egység infúzió, ebédeltem, meg vizitkor felkeltettek, de a nap többi részében aludtam.

Megin' kórház

Voltam ma lent a háziorvosnál és azt mondta, hogy be kell menni a kórházba. A vesém miatt aggódik leginkább, meg a vérnyomásom is megint szarakodik, talán épp' a vesém miatt, de lehet, hogy megint vérszegény vagyok, mert ez a fos kajál időről-időre a véremből és ilyenkor kell pótolni.