Félsiker és családi 'összetartás'

Ma reggel már tudtunk kicsit fűteni, de hiába van fa a kamrában és áll még pár korhadt a ház előtt, ha nincs egyik sem össze/kivágva. A Jani nyár óta ígérgette ezt is, de ezzel is átpalizott minket. Majd később kitérek az 'összetartó' famíliánk újabb alakítására, mert idevág.

Semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük, de legalább léptünk előre egy kicsit.
Először is a kéményt még nem tudja újrahúzni a Tomi, mert meg kell várni a pénzt, hogy munkadíjra és anyagokra jusson, meg ideje sincs mostanság és kell egy bádogost is hívni, viszont elvileg nemsoká' meglesz. Tegnap megnézte az egyik olyan kéményt, ami problémásnak tűnt és azt mondta, hogy semmi baja, fűthetünk. Kaptunk kölcsön egy kiskályhát. Csak a konyha és az onnan nyíló szoba lett langyoskás tőle, de ez is jobb volt, mint teljes jégveremben lenni. Addig elvagyunk vele, amíg találunk megvehetőt a neten, csak épp' tüzelő kellene. Fűtöttünk ma reggel, de azóta fagyoskodunk megint, mert nincs összevágott fa, jobb híján gallyakat, meg deszkákat hoztunk be és azzal röffentettük be a kályhát, az ágvágó kisfűrésszel is lett lecsapatva pár ág későbbre, csak aztán beintett a szerkezet, ugyanis a fűrészlapnak most kellett kikopni, hogy cumizzunk. A maradék ág ment még a kályhába, aztán annyi. Ez volt délelőtt, azóta fagyoskodunk, mert amíg kint pl. 20°C van, addig idebent csak 15. Amikor kint van annyi, idebent 10-et mutat csak a hőmérő. Kért ma az öregem az Ildiéktől egy kevés fát (nekik halomban áll összevágva, nem kicsiből akart kérni), ki is fizette volna, de nem segítettek, pedig tudják, hogy milyen hideg ez a ház, meg hogy tilos lenne hidegben lennem és eleve ha lenne bennük jóérzés, akkor a rokonaikat nem hagynák szarban, főleg hogy nyár óta mondja a Jani, hogy hozza a fűrészt és vág fát. Jó esetben még egy idegent is kisegít az ember. Februárban mi adtunk nekik fát, amikor kértek. Ennyit arról, hogy folyton csak elvárnak, de visszafelé nem működik a segítségnyújtás. Nem azért segítünk, hogy visszakapjuk, de egy jóérzésű ember kölcsönösen segít, ha olyan helyzet adódik. Megint bizonyították, hogy nem lehet rájuk számítani, de az öregemet tudják ugrasztani mindenért, az az okos meg pattog is nekik. Ma beszélgettem vele, hogy ne hagyja már magát kihasználni, mert ezért tesznek vele azt, amit akarnak. Léptesse életbe az "amilyen az adj' Isten, olyan a fogadj Isten" felállást. Elgondolkodott és azt mondta, hogy igazam van, csak ő nem tud genya lenni. (Dehogynem...) Mondom neki ő tudja, akkor ugráljon csak nekik, ők meg jót röhögnek a markukban. Kell tudni határt húzni, mert nem lehet, hogy kiszívják az ember vérét, miközben lábat törölnek benne. Remélem behúzza már a féket! Azt mondta, de mindig elgyengül.
Megoldjuk valahogy a fa-kérdést. Már az is haladás, hogy van kályha és hogy használható a konyha kéménye.

Az Alexnek ma megcsináltam az ólját, hogy ne húzzon be annyira a hideg és jobban bentmaradjon a testhője is. Az ételt is jó melegen kapja, mióta bejött a hideg idő, hogy felmelegítse az is. Még azt kell kitalálnom, hogy mit tegyek be Neki, ami megvédi a hideg talajtól, mert mindent kikapar/szétszaggat. Egy nagypárnát tűr meg maga alatt, de nem tudom, hogy az elég lesz-e, ha bejön majd a hidegebb idő.
A macseknak is tákoltam egy vackot, ahol melegedhet, mert benti macska ugyan, de hideg van a házban + amúgy is szereti a meleget és bebújni mindenhová, szóval had örüljön. Be is támadta a kuckót egyből.

Velem nem tudom mi a búbánat volt tegnap, de a kezdeti fejfájás & szédülés délutánra bedurvult és elkezdett zúgni a fejem, mintha egy sugárhajtású gép hajtóműve alapjáraton járt volna, majd mindkét fülemre 'megsüketültem' szinte, míg a fejemben erős nyomás volt közben. Lelassultam agyilag, meg lezsibbadt a jobb kezemen minden ujjam és eltelt vagy negyed óra, mire azt mondtam, hogy jobb. Kezdett szűnni a nyomás, meg a 'süketség', de még mindig 'zúgott a hajtómű' és eléggé szédültem. Lassan ezek is elmúltak. Talán a front volt a ludas, mert a ketyegőm is napok óta be-beszúr percekre, meg beütögeti a pluszokat, pedig beszedem a ritmusszabályozót.
Jó lesz, ha tudunk fűteni, mert nagyon fájnak-fagynak-lilulnak a lábaim. Kezem is, de a lábam gázabb.

Befagy a ... :-D

A környezetünkben mindenki és nyilván sokan mások is elkezdtek már fűteni, mi viszont nem tudunk, mivel a kémény még mindig nem lett rendbehozva és a fát is össze kellene vagdosni, mert még hosszában vannak, ahogy kivágta a Jani, de nekünk nincs láncfűrészünk. Ő hiába ígérte meg azt is, hogy eldarabolja őket, meg kivágja a többi korhadtat, azt sem tette meg. Nem kötelessége, de akkor ne ígérje meg! Kályhánk sincs még. Az öregem egész nyáron azt hajtotta, hogy mire bejön a hideg, mindennek készen kell állnia, hogy fűteni tudjunk. Semmi sem jött össze ebből. Megkérdezte az Ildit, hogy eladná-e nekünk a használaton kívüli kályháját, vagy legalább kölcsönadná-e addig, amíg tudunk venni magunknak és azt mondta, hogy ha nem kell a Klaunak (unokahúgom), akkor eladja nekünk. Ez jó hír, csak reméljük mihamarabb dönt, mert mi is fázunk és ha kell neki, akkor nekünk a neten kell keresni valamit, ami szintén idő és addig fagyoskodunk. A Jani elmehet kapálni, mert egész nyáron abban a hitben tartotta a fateromat, hogy eladja nekünk a sparheltet, erre mikor nemrég ment az öregem, hogy elhozatná, benyögte a Jani, hogy eladta. Most kajtathatunk fűtőalkalmatosság után, de reméljük, hogy az Ilditől meg tudjuk venni a kályhát. Már sikerült megfáznunk, ez a ház nyáron is hűvös, ilyenkor meg pláne. Egyelőre a tűzhelyet gyújtja be az öregem néha és odaállunk legalább a kezünket melegíteni, de ez sem megoldás hosszútávon, meg nem is melegszünk fel és a gáz is pazarolva van. Ma szólt a faterom a Tominak, hogy mikor tudná a kéményt csinálni, mert egyre égetőbb a helyzet. Azzal önmagában nem sokra megyünk sparhelt/kályha nélkül, de ha rendben lenne már a kémény, akkor ha sikerülne a kályhát megvenni, már sínen lennénk. Addigra talán a fát is össze tudnánk vágatni, a Tomi mondta, hogy segít (neki van motoros fűrésze). Húz be a hideg több helyen, majd szigetelünk egyelőre, aztán amint úgy lesz pénz, cserélve lesznek az ablakok és a bejárati ajtó.
Kezem-lábam szétfagy, zsibbad-fáj-színes, elkezdtem az értágítót.

Ez vicc!

Múlt pénteken kaptam a házidokimtól egy e-mail címet, hogy azon megérdeklődhetem a kórháztól, vagyis az osztálytól ahol feküdtem, hogy mi lett a dg., mert ugye ő elkeverte a papírt. (Már ez is abszurd.) Írtam a címre még akkor és vártam. Mostanra kezdett idegesíteni a csend és alaposan átnéztem az e-mail fiókomat, hátha jött már válasz, csak berakta a rendszer a levélszemét közé (néha csinál olyat) és azért nem látom. Nem volt ott sem. Vakartam a fejemet, hogy mi van? Megnéztem az elküldött leveleknél, hogy elment-e egyáltalán (bár amikor a küldésre koppintottam, azt írta ki, hogy elküldve), erre ott díszelgett az angol szöveg, amit a rendszer küld ilyenkor, hogy érvénytelen az e-mail cím, szóval a levél visszajött. Anyáztam, meg nénikéztem egy-két sort, hogy mi a frászért jelezte azt az a fos, hogy elküldve, ha meg sem érkezett a címre, meg pipa voltam, hogy vártam mint egy hülye a semmire. Szakmailag nagyon érti a dolgát a dokim, de már másodszor kever el papíromat, rendszeresen kifelejt gyógyszereket, mikor recepteket íratunk, most legutóbb meg nem működő e-mail címet adott meg. 1 rohadt éve futunk azután a nyüves eredmény után, a fenéért szívatott, hogy van papír, de elkutyulta, meg úgyis mindegy, mert nincs teendő, mivel a szteroid veszélyes (nekem nem mindegy és had döntsem el én, hogy mit vállalok, vagy mit nem), aztán nincs papírja, nem is volt, írogassak a megbízásából a kh.-nak, stb. Ha elkeverem a betegem papírját, akkor van bennem annyi (főleg ha már többször jön a nyakamra az eredmény miatt), hogy felhívom a kórházat és elkérem újra. Nem várok egy évig, meg nem szívatom a pácienst. Ezzel a rossz e-mail címmel tette be a kaput, elegem van, hogy egy nyamvadt eredményt nem lehet belőle kiszedni. Hívogathatom a kórházat, ott majd kapcsolgatnak huszonöt melléket, mire az illetékeshez kerülök és vázolhatom fel ezt a hülye helyzetet, közben a gatyám rámegy a telefonálgatásra. Nem lesz más, mert a doki nem nagyon bagózik a dolgokra. Ha ezt a szívássorozatot előre tudom, akkor már régen felhívtam volna a kórházat, de mivel abban a hitben tartott a doki, hogy megkeresi a papírt, meg egyebek, így rá vártam - nem malmozva, érdeklődtem mindig, de folyton ezt mondta, meg azt mondta és ebből lett elegem. Akkor jött képbe az e-mail, gondoltam végre a kezembe vehetem a dolgokat, de 'természetesen' ezzel is cumizom. Már csak röhögni tudok, hogy valamivel mindig befürdök. Kell nekem morogni, hogy unalmas az életem... Nem pont ilyen eseményekre vágyom. Mégegyszer felhívom hétfőn a dokit és elmondom neki, hogy érvénytelen az e-mail cím (szerintem már a pokolba kíván, hogy folyton nyúzom az eredménnyel, de nem tudok mit tenni, ő kutyulta el a papírt) és ismételten megkérem, hogy hívja fel a kórházat és tudakolja meg a dg.-t (neki a vonalason nem kerül egy vagyonba). Ha még mindig nem mozgatja a füle botját sem, akkor leszek kénytelen én 'nyomozni' mobilról, ledumálva egy rakás lóvét. Ez sem érdekel, csak derüljön ki, hogy mit találtak. Az immunológus is megéri a pénzét, hogy nekünk nem küldött eredményt. A másik immunológus, akinél 6 éve voltam kiküldte a házidokimnak is, meg nekem is postán.

Egész' jól vagyok egy ideje megint. A lábaim rohadtul fájnak a fagyástól, főleg éjjel és nem tudok pár méternél többet menni, de más bajom nincs.

A kémény renoválása mégsem kezdődött el, pedig holnap már beköszönt az ősz. A sparhelt nem lesz meg, mert a farok Jani eladta másnak. Most az öregem az Ildivel akarja megbeszélni, hogy adja el nekünk azt a kályhát, amit nem használ.

Ez nagyon hiányzott

Áll a bál a 'családban' ma este és részben mi is belekeveredtünk, mert az öregem belenyúlt a darázsfészekbe. Neki mindig fontoskodni kell... Én sem akarom, hogy a Jani bántsa a nagynénémet és a skacokat, de ismerem az 'apám' stílusát, amivel könnyen kihúzza a gyufát, meg verekedni is hajlamos, szóval nem jó, ha ő belekeveredik. Nem kell, hogy az Ildiéken csattanjon a kontárkodása, meg szerintem neki sem hiányzik, hogy a Jani összekócolja a protkóját és ide is eljöjjön balhézni. Az a pali egy hímvessző. Részegen pláne. Csörgött az öregem mobilja és mikor felvette csak azt hallotta, hogy a háttérben a Jani kiabál az Ildivel, meg mondja neki, hogy nem adja oda a telefont. Apám felhívta a Zolit, hogy hátha tőle megtudja mi van, de alig mert beszélni és mikor az öregem kérte az Ildit a vonalba, az Ildi sem mert beszélni. Ezután felhívta a Janit és kérdezte, hogy mi folyik ott, miért vette el az Ildi telefonját? Az a jóember meg úgy be van nyomva, hogy alig forgott a nyelve és annyit mondott, hogy hazudott az Ildi és ezért vette el tőle a mobilt. Egy féltékeny marha. Bedühödtünk és mondta 'apám', hogy átmegy rendet rakni. Azt azért díjazom, hogy ugrik, ha az Ildi gondban van. Én is mentem volna, hogy lássam mi van velük és fékezzem a fatert, mert ha eldurran az agya, akkor nincs szűrő a száján és a keze is lendül.

Rühellem az alkoholistákat! Az a farok Laci elérte, bár anélkül is taszítóak, csak évekig tapasztalva az alkohol okozta őrjöngést és egyebeket méginkább bosszantanak a piás fazonok.
Az unokahúgom is egy szittyós barommal van, a jó példa megtette a hatását...

Más:

Ha minden igaz a jövő héten jön a Tomi és - egyelőre csak - egy kéményt rendbe tesz, hogy jövő hónapban már tudjunk fűteni, mert akkorra már biztos lehűl annyira az idő.

Vicces az is, amit a legutóbbi diagnózisommal kapcsolatban futunk. Mindjárt kereken egyéve lesz, hogy talált valamit az immunológus, de azóta sem tudtuk meg. Nekünk nem küldte meg az eredményt, a dokimmal beszélt telefonon és neki mondta, meg neki küldte a papírokat, amikért el is mentünk, de a dokim elkeverte, legalábbis ezt mondta. Emlékezetből mondta, hogy vasculitis, de a pontos nevét nem tudta, azt mondta ahhoz a papírt meg kell találnia. Jó. Vártunk, aztán pár nap múlva hívtuk, hogy mi a dg.? "Még nem tudja, mert nincs meg a papír." Jó, várunk tovább. Ezt játszottuk, majd beleuntunk és kértük, hogy hívja fel a kórházat és kérje el mégegyszer az eredményt. Nem történt semmi. Mindeközben teltek a hetek, aztán a hónapok. Kontrollra is kellett volna mennem időnként, de oda sem jutottam el, mivel az 'apám' "sosem ért rá". (Pedig akkor az eredményt is megtudhattuk volna egyúttal.) A napokban megint felhívtuk a háziorvosomat, hogy keresse meg az eredményt, vagy hívja fel a dokit, mert tudnunk kell a dg.-t, mivel azt sem tudjuk mi ez és dokihoz sem bírok elmenni, ha nem tudok minden előzetes dg.-t megmondani, mivel addig nem tud kezelni. Azt mondja neki nincs papírja. Na, ne már! Ő maga mondta, hogy elkeverte és nem tudja a pontos dg.-t, de megkeresi és megmondja. Tavaly óta várjuk... Most azt mondta nincs papírja, de megadja a kórház e-mail címét és azon elkérhetjük, csak írjuk meg, hogy az ő megbízásából. Akkor miért nem ő ír? Ez így elég logikátlan. A háziorvossal csak közlékenyebbek, mint mással. Mindegy, megpróbáljuk, mert tényleg vicc, hogy egyéve kell könyörögni. Azt sem értem, hogy ha most azt mondta, hogy nem volt neki példánya, akkor eddig miért mondta mindig, hogy megkeresi? Vagy ha volt és nem találta, akkor miért nem írt Ő egy e-mailt a kh.-nak, amiben elkéri? Az öregem szerint nem akart beégni a kh. előtt azzal, hogy elkeverte és újrakéri, főleg hogy sok idő telt el. Nem tudom. Írunk a kórháznak.

Kaptam ma egy szatyor ruhát a szomszédtól. Jól jött, mert pont ma vitte el az öregem a szeretetszolgálatnak azokat, amiket összeszedtem erre a célra, mert meguntam/kinőttem, de jó állapotban vannak.

Az öregem már vagy 1,5 órája odavan. Remélem nem cirkuszol.

Jobb lett volna hallgatni? :-P

Murphy közbeszólt. A jóllétnek vége, kellett nekem kimondani, hogy királyul vagyok. :-D Nem baj, volt megint kb. 3 hónap tünetmentességem.
Azt hittem bekajáltam valami vírust a múltkor, de mostanra kijöttek a kórra jellemző dolgok is és így már tiszta a kép, hogy ez dolgozott már akkor is, csak sokszor influenzaszerű tünetekkel indít. Egyelőre nem vészes a helyzet, mert még nem gyengültem le nagyon és az étvágyam sem ment el teljesen, meg nem vagyok álomkóros. Ami van az a rossz közérzet (főleg délután, vagy koraeste), hányinger, az a jellegzetes hasfájás, a folyamatos fejfájás & szédülés, roham is jött már a napokban, hőemelkedés, izomgyengeség, gyakori légszomj (ami fekve is megvan, de úgy enyhül), szívritmuszavar.
Egyelőre ez van, pihenek sokat.
A hangulatom továbbra is jó.

Megtört a jég

Jobban vagyok egy ideje, minden téren. Fizikailag sincs okom panaszra, ha leszámítom a lehűlésből adódó erős végtagfázást. Kelleni fog mégis az értágító hamar, a vastag zokni is, mert a sima semmit nem segít és a lábam lilul, meg fáj a fagyástól, főleg a körmeim, mintha csipesz szorítaná az ujjaim végét. Néha kell a kezemre is a vékony kesztyű. Ezen kívül viszont semmi bajom jó ideje, az étvágyam is nagyon jó lassan egy hónapja, híztam is kemény 1 kg-t. :-D

Ami a hangulatomat illeti, ezen a téren tört meg a jég leginkább, mert hosszabb ideje kifejezetten jó a kedvem és a romok alól a felszínre ásta magát a régi Arnold, aki sokat beszél, sokat baromkodik, tud nevetni, van elég lelkiereje segíteni a barátainak is, magának is, lelkes és nem húzzák le dolgok. Egy ideje az árnyékos oldal sem tud a mélybe rántani, mert erősebb a jókedvem. Ilyen már nagyon régen volt és azt hittem nem tér vissza soha a régi oldalam. Ez ad egy kis reményt arra, hogy lehetek még más területen is olyan, mint régen. Jó, hogy egy kicsit visszataláltam magamhoz, mert ugyan ki nem állhatom magam, de azt a depressziós, gyenge oldalamat méginkább utáltam. Most sok erőt érzek magamban mindenhez, szeretném ezt kihasználni és segíteni a barátoknak (ha elfogadják), meg most elbírok minden rosszat és úgy érzem a fizikai állapotom is lehet még jobb! Nem szoktam semmit feladni és ezzel is úgy vagyok, hogy a jó dolgok akár a holnapban is rejtőzhetnek, vagy bármelyik napban! Bízni kell ebben, mert ez viszi előre az embert, engem is ez hajt mindig. Ha már nincs hit és remény sem, akkor elveszett minden. Nagyon remélem, hogy ez a régi oldalam kitart sokáig és könnyebben veszek mindent, meg több segítséget és jót tudok adni a barátoknak, hiszen lesz honnan, nem az a kifacsart váz leszek, akinek a maga vonszolása is kihívás és csak erőlködik, hogy adni tudjon. Újra van bennem életerő és ez már nagyon kellett. A Tesómnak is nagy szerepe van ebben, mert sokszor kihozza belőlem a nevetést (hajjaj, sírunk :-D), mindig biztat és szeret, meg hisz bennem, hogy jobban leszek. Mostanában is annyit röhögtünk, hogy az már fájt. A Jani is segített, mert Ő is ösztönzött. Felelősséggel is tartozom Értük is, hiszen barátok lévén számítanak rám és nem hátrálhatok meg, mert akkor nem tudnak rám támaszkodni, ha úgy adódik. Ezt nem nagyképűségből mondom, nem vagyok én senki, csak ha barát vagyok, akkor természetes, hogy ott a vállam, ha kell, mivel egy jó barátságba egymás segítése is beletartozik. Ők is mindig segítenek. Mostanában elégedettséget is érzek, pedig semmi nem változott az életemben pozitívan, csak tudok értékelni kis jókat is. Nem tudom mi kattant át a fejemben, amitől jobban vagyok és a szemüveg sem sötét most, amin át a világot látom, de remélem kitart ez minél tovább.