Megtört a jég

Jobban vagyok egy ideje, minden téren. Fizikailag sincs okom panaszra, ha leszámítom a lehűlésből adódó erős végtagfázást. Kelleni fog mégis az értágító hamar, a vastag zokni is, mert a sima semmit nem segít és a lábam lilul, meg fáj a fagyástól, főleg a körmeim, mintha csipesz szorítaná az ujjaim végét. Néha kell a kezemre is a vékony kesztyű. Ezen kívül viszont semmi bajom jó ideje, az étvágyam is nagyon jó lassan egy hónapja, híztam is kemény 1 kg-t. :-D

Ami a hangulatomat illeti, ezen a téren tört meg a jég leginkább, mert hosszabb ideje kifejezetten jó a kedvem és a romok alól a felszínre ásta magát a régi Arnold, aki sokat beszél, sokat baromkodik, tud nevetni, van elég lelkiereje segíteni a barátainak is, magának is, lelkes és nem húzzák le dolgok. Egy ideje az árnyékos oldal sem tud a mélybe rántani, mert erősebb a jókedvem. Ilyen már nagyon régen volt és azt hittem nem tér vissza soha a régi oldalam. Ez ad egy kis reményt arra, hogy lehetek még más területen is olyan, mint régen. Jó, hogy egy kicsit visszataláltam magamhoz, mert ugyan ki nem állhatom magam, de azt a depressziós, gyenge oldalamat méginkább utáltam. Most sok erőt érzek magamban mindenhez, szeretném ezt kihasználni és segíteni a barátoknak (ha elfogadják), meg most elbírok minden rosszat és úgy érzem a fizikai állapotom is lehet még jobb! Nem szoktam semmit feladni és ezzel is úgy vagyok, hogy a jó dolgok akár a holnapban is rejtőzhetnek, vagy bármelyik napban! Bízni kell ebben, mert ez viszi előre az embert, engem is ez hajt mindig. Ha már nincs hit és remény sem, akkor elveszett minden. Nagyon remélem, hogy ez a régi oldalam kitart sokáig és könnyebben veszek mindent, meg több segítséget és jót tudok adni a barátoknak, hiszen lesz honnan, nem az a kifacsart váz leszek, akinek a maga vonszolása is kihívás és csak erőlködik, hogy adni tudjon. Újra van bennem életerő és ez már nagyon kellett. A Tesómnak is nagy szerepe van ebben, mert sokszor kihozza belőlem a nevetést (hajjaj, sírunk :-D), mindig biztat és szeret, meg hisz bennem, hogy jobban leszek. Mostanában is annyit röhögtünk, hogy az már fájt. A Jani is segített, mert Ő is ösztönzött. Felelősséggel is tartozom Értük is, hiszen barátok lévén számítanak rám és nem hátrálhatok meg, mert akkor nem tudnak rám támaszkodni, ha úgy adódik. Ezt nem nagyképűségből mondom, nem vagyok én senki, csak ha barát vagyok, akkor természetes, hogy ott a vállam, ha kell, mivel egy jó barátságba egymás segítése is beletartozik. Ők is mindig segítenek. Mostanában elégedettséget is érzek, pedig semmi nem változott az életemben pozitívan, csak tudok értékelni kis jókat is. Nem tudom mi kattant át a fejemben, amitől jobban vagyok és a szemüveg sem sötét most, amin át a világot látom, de remélem kitart ez minél tovább.