Délelőtt elmentünk, hogy leadjam a szeretetszolgálatnak a jó állapotú, de megunt/kinőtt gönceimet, ám ma nem voltak elérhetőek, majd 7.-én lesznek ott a kiragasztott papír szerint. Jól megsétáltattuk a cuccokat. Utána átmentünk az Ildiékhez, mert valamit kért, hogy vigyünk (fene sem emlékszik) és pont ott volt az unokahúgom a Kittivel. Haláli az a kiscsaj. 2,5 hónapos kb., de állandóan vigyorog és mindenféle vicces hangot ad ki. Rám is vigyorgott ezerrel, szóval megtört a jég; végre egy csecsemő, aki nem bőg a karomban. :-D
Elég sokat elidőztünk ott, már kezdett a fejem zsongani a nyüzsgéstől.
Hazafelé mentünk a Pennybe és az ott parkoló autók egyikétől ránk köszöntek. Én azt sem tudtam kik azok az emberek, aztán esett le, hogy az ügyvédünk és a férje. Kérdezték hogy hogy' vagyunk, stb., 'apám' szokott a férjjel találkozni. Az ügyvédnő kérdezte szeretem-e a csokit? (Á, dehogy... :-D) A kezembenyomott egy doboz csokit. Nem akartuk elfogadni, de nem volt apelláta. Maguknak vette és inkább visszaküldte a férjét egy másikért. Nem semmi emberek léteznek! 'Apám' mondta Neki, hogy a Vidékhálóval hogy' jártunk, felvázolta nagyjából a dolgokat és mondta az ügyvédnő, hogy menjünk másik szolgáltatóhoz. Mondtuk, hogy már megtettük. Mondta, hogy mondjunk fel, írásban. Az is megvolt, csak nem fogadták el. Mondta, hogy ezeket jól csináltuk és nehogy befizessük a csekkeket, ugyanis szerinte is jogtalanul küldik, mivel nem is ők szolgáltatnak. Sokmindenről esett szó és azt mondta, hogy fel lehet jelenteni őket a fogyasztóvédelemnél. Most csak a parkolóban futottunk össze, de majd megbeszéljük részletesen a történteket, fel kell majd hívni és egyeztetni, meg persze pénz kell még az egész bulira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése