2022

Ez az év szódával elment, mert ugyan idén is kijutott a fosból, volt azért jó is benne, így az némileg kompenzálta, szóval nem volt olyan gázos. Olyan az agyam, akár a szita, de pár dolgot fel tudok idézni.

- Februárban visszatért az életembe a fogadott Tesóm, ami nagyon nagy örömöt okozott és jótékonyan hatott mind a mentális, mind a fizikai állapotomra. Azóta ismét könnyebb élni és ismét van motivációm a küzdelemhez is, meg a napi tevékenységekhez is.
- Március elején elment az Oszkár, szerencsétlen még 2 éves sem volt. A többiek megvannak szerencsére. A Dani miatt ugye volt nemrég egy kis aggodalom, de Istennek hála azóta teljesen rendbejött.
- Nagyjából április végétől kezdődött meg a remisszíó, aminek ideje volt, mert előtte pokoli rosszulléteim voltak, a 'fekete csuklyás alak' is bepróbálkozott ismét, de újfent megmondtam neki, hogy eltévesztette a házszámot és úgy tűnik megértette, mert mint látszik, továbbra is rontom a levegőt. Párszor volt még visszaesés, de nem túl durvák és június óta nyugi van, görcsroham is alig volt idén, leszámítva azt a rossz időszakot, de amint remisszió állt be, azok is abbamaradtak és csak elvétve jön. Hízni nem sikerült jelentősen, de legalább van étvágyam (most mondjuk pont nincs, mert benyaltam valami vírust), ha nem is mindig eszem ki a hűtőt. A ketyegőm is sokkal jobban viselkedik (leszámítva az elmúlt napokban történteket), mert ugyan megvan a szokásos tachycardia, ha mozgok (esetenként fekve is felpörög), de nincs az a rossz állapot, ami év elején volt, fel tudok kelni, nem vizesedett be a mellkasom sem azóta, stb. Mondta ugyan a doki, hogy tud javulni a pumpafunkció, de azt nem reméltem, hogy ha tényleg javul is, tartósabb lesz. Légszomj, váll-/kar-/mellkasi fájdalom befigyel időnként, de nem olyan durván. Időnként (főleg frontokkor) érzem a gyakori pitvarfibrillációt, meg az extrákat, de egyelőre még ez sem vészes, mert pár nap után enyhül, van hogy el is múlik. Jól jön ez az elfogadható szint, mert még mindig nem kerültem műthető állapotba, mivel nem sikerült jelentősen hízni. A hányinger esetenként elég erős és vannak napok, amikor a kajálás nem igazán megy, de utána újra jobban vagyok. A lényeg tehát az, hogy tartósan nem estem vissza 8 hónapja és remélem még egy darabig nem is fogok! Ilyen hosszú remisszió rég' volt.
- Júniusban befeküdtem az egyhónapos, intenzív pszichoterápiára. Nem jutottak velem sokra, mert túl erősek a védekezőmechanizmusok, de azért nem volt hiábavaló az ottlétem, ugyanis tanultam és megértettem pár dolgot.
- Szeptemberben újra bementem, hátha egy újabb nekifutás meghozza a várt eredményt, de ismét nem fogott rajtam a terápia. Gőzöm sincs, hogy alkalmatlan vagyok-e rá, vagy csak fel kéne puhítani a páncélt, amit magam köré növesztettem.
- Október végén megszületett az unokaöcsém lánya. Nem vagyunk kapcsolatban, szóval csak tudomásul vettem.
- November végén volt 1 éve, hogy az Öcsém elment. Még mindig nem érzek igazi gyászt, talán nem is fogok, de ettől függetlenül szerettem és hiányzik.
- Most decemberben kiderült az unokaöcsém betegsége, én pedig a 8. olyan hónapot élem, amikor remisszióban van a kórság. Így év végére még befigyelt ez a kis kórházi látogatás, de ennyi belefér, mert hónapok óta nem volt gond.

Beszedtem valami hányingert, hascsikarást, torokgyulladást, hurutos köhögést, étvágytalanságot, hidegrázást, émelygést, gyengeséget okozó élvezetet. Fateromnak is ez a baja állítólag, azért küldte be maga helyett az Ildit, aki közölte velem, hogy ők már vagy egy hete benne vannak. Remek! 26.-án voltunk náluk és nem szólt, hogy betegek! Most is lazán bejött betegen. 👏 Mondjuk maszkban kell lenni, úgyhogy elvileg nem szórta szét a cuccot, de nekünk szólhatott volna 26.-án, hogy ne menjünk át. Állítólag a fater lázas is. Én egyelőre nem vagyok.

Kórházban vagyok

de már nincs gáz, elvileg a jövőhéten el is engednek, ha továbbra sem lesz gond. 27.-én este jött egy görcsroham, de nem volt durva és nem felejtett el abbamaradni sem. Miután felébredtem belőle, nem jött több, viszont a pulzusom még mindig magas volt és a fejem is majd' szétszakadt, kidagadt az ér a halántékomon, meg néha pattogás volt az orromban. Éjjel 2-3× is felkeltett a pörgő szívem, szakadt rólam a víz és mivel még 28.-án reggel is 140-el rohant, meg fájt a bal karom, mondtam az öregnek, hogy be kell jönni a kórházba, mert nem múlt el a tachycardia, úgyhogy mentőt hívott, én meg teljes csendben és mozdulatlanul feküdtem, hogy ne pörögjön fel mégjobban. Nem volt nehéz nyugton maradni, mert a fejem is még mindig szét akart robbanni. Állandóan elaludtam. Párszor felkeltett a mentőben az ápoló, de nem tudnám felidézni, hogy miket mondott, nagyon álmos voltam. A SBO-n sokat kellett várnom, de ott is el-elaludtam. Vettek vért és mivel az EKG szar lett (mitől is lett volna jó?), az őrzőbe kerültem, monitorra kötöttek. Nem mozoghattam, de nem is akartam, olyan szarul voltam. Többször éreztem és a monitor csipogása is jelezte, hogy mégfeljebb szaladt a pulzusom, meg éreztem a beremegést párszor, de nem tudtam szólni, ápoló meg nem jött. Folyamatosan váltakozott az alvás és ébrenlét, de nagyon ködös volt az agyam, meg gyakran rázott a hideg. Egyszer végre bejöttek a gyors csipogásra és hallottam, ahogy mondja az egyik doki a másiknak, hogy 190 a pulzusom, baj lesz ebből. Kaptam gyógyszert, de nem hatott. Kaptam mégegy adagot, az hatott, de így is csak 150-ig lassult vissza a ritmus. Mondta a doki, hogy várunk, mert meg lett terhelve a szívem, de elvileg lassulnia kell majd. A fejem továbbra is majd' szétszakadt, kaptam gyógyszert arra is. Egész nap az ment, hogy hol aludtam, hol ébren voltam, de kábán és a szívritmusom is mindig visszagyorsult, meg éreztem a hideg-meleg váltakozását a tagjaimban (keringési zavar csinálja). Szétfagyott kezem-lábam, míg máskor forróság öntött el és csurom izzadság lettem, ki kellett takaróznom, mert úgy éreztem, hogy meggyulladok. Ez váltakozott. Lázam nem volt. Ma hoztak át rendes kórterembe, mert tegnap estétől ha nem is szabályos, de barátibb értékeket mutat a pulzusom, nem szállt már el annyira egyszer sem, hogy az veszélyes legyen. Egyszer még 75-öt is mértek, ami ugye a normális tartomány és ami nálam csodaszámba megy, mert évek óta nem megy 100 alá. Utána ugyan megint felugrott, de csak száz fölé ment egy kicsivel, szóval nem volt vészes. Azóta nyugi van és remélem így is marad a helyzet. Nem jó a közérzetem, de hidegfront van. Mostanság egymást érik a frontok, attól lehetett a roham is 27.-én. Remélhetőleg nemsokára stabilabbak lesznek a légköri viszonyok.

Karácsony

Ma volt az utolsó napja, de pont úgy telt az előző kettő is, mint bármelyik hétköznap. Fát ugye ebbe a közegbe nem volt kedvünk állítani, de legalább béke van itthon, jókat ettünk (semmi extrát, csak rizibizit, rántott gombát, mákos bejglit, linzert), ajándékokra is futotta, jól is vagyok (ma és tegnap mondjuk pont nem, meg eléggé erős ízületi fájdalmak boldogítanak, de jön valami front, úgyhogy biztos az a ludas), a fogadott Tesómtól a szeretetet is megkaptam, szóval nincs okom panaszra. Amik miatt lenne, azokkal most nem foglalkozom, bár a fateromnak megint volt pár idegesítő húzása. Rendeltem magamnak hálózsákot, de valamiért nem érkezett meg. Mondtam neki, mire azt mondta, hogy ne rendeljem újra, mert úgyis lesz fűtés (ugye akkor még úgy volt). Kiderült aztán, hogy nem lesz, szóval akkor újra megrendeltem a cuccot, mire mondta, hogy mondjam le, mert van zsák! Kérdezem, hogy hol? Azt mondja az Ildinél, mert a Gabi azt küldött nekem Karácsonyra, csak addig átvitte az Ildihez, hogy ne lássam meg. A fos elöntötte az agyamat, mondom neki egyrészt nem óvodás vagyok, hogy ha meglátom, akkor sírni fogok, hogy nem a Jézuska hozta, másrészt qrva hideg van a szobában, miért húzod az időt az átadással, ha már rég' ott a zsák?! Elkezdi nem akarta megsérteni a Gabit, hogy idő előtt odaadja! Mondom neki logikus, hogy inkább hagysz megfagyni! 👏 Ezt Karácsony előtt tudtam meg, szóval már mindegy volt, hogy 24.-én kapom meg, vagy 2-3 nappal előtte, de elég érdekes húzás volt. Mindegy, megvan és mostmár nem fázom, mert ezt nem tudom lerúgni, mint a takarót, meg ez körbefog, míg a takaró nem. Kaptam mégegy pár (ugye Mikulásra is ilyet kaptam) meleg zoknit és ez tényleg melegít, ami csoda, mert még az irhával béleltben is tud jeges és színes lenni a lábam, ebben viszont nem fázott, sőt, egy idő után már kifejezetten melege volt. Végre valami bevált, úgyhogy fogok venni én is magamnak még 1-2 párat, hogy tudjam cserélni. Valamiért sorozatosan rosszul lettem az értágítótól, pedig kéne szedni, mert színes vagyok. Majd ünnep után megkérdezem a Dokit. Meleg kesztyűt is kaptam. Kaptam egy többfunkciós fejhallgatót is, bár tavaly előtt is azt kaptam és nem tudtam használni, ezért sem értem miért vett megint olyat apám. Ma visszavitte, viszont az árát le kellett vásárolni, úgyhogy megkérdezte mi kéne? Édességet kértem, mert megvan mindenem, amire szükségem van, a nassolnivaló viszont mindig jöhet. 😉 A Gabitól a hálózsákot kaptam, egy doboz vegyes linzert és egy kis édességet. Fater kapott tőlem egy horgászbotot, egy felsőt, meg egy lábast, mert azon morgott, hogy csak egy van és sokszor kéne egyidőben kettőt használnia. A Gabinak egy digitális mérőkanalat vettem, mert mindig alkot valamit a konyhában és kapott egy termoszt, mert a fater mondta, hogy akart magának venni. A fogadott Tesómmal ugye csak virtuálisan tudtunk ajándékozni, így képkollázsokat kapott a számára kedves fotókkal, meg lerajzoltam Neki a szeretett kutyáját és küldtem egy hangüzenetet. Meghatódott, szóval sikerült örömet szereznem Neki. 👍 Én is kaptam Tőle képeket és hangüzeneteket, én is örültem. A bundás bandának egy macskamentás plüsst, meg kényelmes fekhelyet vettem. A kutyám is kapott új fekhelyet és mivel a fater két kutyáját is szeretem és meg is érdemelték ők is az ajándékot, kaptak egy-egy játékot ők is. Fater szokás szerint idegbajos volt a Karácsonyt megelőző 2-3 napban, de aztán szokás szerint lehiggadt és azóta nyugi van. Át kellett ma mennem vele az Ildiékhez, mert nem voltam jól és nem mert itthonhagyni (amit nem értek, mert máskor erős rosszulléteknél nem fél és most nem is volt erős). Szokás szerint levegőnek néztek, de megszoktam, nem veszem fel. Az egyik unokaöcsémről most Karácsony előtt derült ki, hogy Crohn-beteg. Szarul néz ki, sovány is. Nem tartunk kapcsolatot, de azért ilyen nyavalyát nem kívánnék neki, főleg, hogy még csak 20 éves. Jó sokan voltunk a kicsi házban, 12-en. Fater mindenkit megajándékozott, pedig nagyon mondta, hogy senkinek semmit... Nekem persze panaszkodott, hogy nem igazán értékelték (pedig mindenkinek hasznos dolgot adott) és mi megint semmit nem kaptunk. Mondtam neki, hogy tudhatta volna mindezt, én is szóltam, de nem hallgatott rám, szóval akkor ne panaszkodjon. Most is ott volt az unokahúgommal a palija, de most tudott viselkedni, bár most sem volt már szomjas, de legalább még nem mentek el neki otthonról. Az Ildi egyik kutyája, a Drazsé szokás szerint rajtam lógott. 😁 Ahogy megérkeztünk és leültem a kanapéra, az ölembe pattant és nyüszítve nyalta szét az arcomat. 😄 A Klaunak van már a Kitti mellett mégegy lánya, ő most 11 hónapos. Fater vitt neki egy ugató, járó, farkát csóváló plüsskutyát és vicces volt, ahogy levadászta. A Drazsé meg azt hitte élő és játszani akart vele. 😁 A Zoliék is ott voltak, nekik most 2 hónapos a lányuk. Nem maradtunk sokáig, amit nem bántam, mert nem is voltam teljesen jól, meg nincs ebben a családban összetartás. Az idei sem volt egy jó Karácsony, de kifejezetten rossznak sem mondhatom, szóval nem panaszkodom, mert tényleg béke volt, volt mit enni, jutott ajándék is. Kaptam tegnap egy olyan kérdést, hogy van-e a Karácsonynak olyan pillanata, ami nem örömet, hanem szomorúságot vált ki belőlem? Nem volt. Biztos lehetett volna, de nem azokra a dolgokra figyelek és ez nem tudatos terelés, hanem tényleg nem érzem, hogy keseregnem kellett volna. Mikor hazaértünk az Ildiéktől és beléptünk az udvarra, egy helikopter jött alacsonyan és pont a házunk felett húzott át. Baromi hangos volt, de ez olyan zaj, amit élvezek (pedig nagyon sok zajt nem bírok), kitört belőlem a köl'ök, fülig ért a szám és percekig fel voltam dobva. 😁 Tuti, hogy pilóta lehettem előző életemben. 😁

2 hét van Karácsonyig

Az ajándékvásárlás letudva, mivel csak 2 embernek kellett vásárolnom. A többieknek nem vettem semmit, mert egyrészt ők sem szoktak gondolni rám, másrészt nem is érdemlik meg. Nem mintha a fater megérdemelné, de ő az esetek többségében megajándékoz. Mondjuk tegnap közölte, hogy jó drágák voltak az ajándékaim. Mindennel ezt csinálja. Mondtam neki most is, hogy akkor nem kellett volna megvenni, vagy pedig ne dörgölje az orrom alá. Az övéi sem voltak épp' olcsók, de én nem toltam ezt a képébe. Mindig mondom, hogy nem kell drága ajándék (ő is csak azért azt kapja, amit, mert tudom, hogy akart magának venni), sőt, semmilyet sem várok, mert egyrészt utálom, ha áldoznak rám, másrészt nem is az (volna) a lényeg. Őt is leszarja a család, de ő foglalkozik velük és még ajándékot is vett, pedig nagyon mondta, hogy nem fog. Ő sosem kap, de mindig vesz. 👏🙄 Na mindegy, megvannak az övéi és tegnap meghozta a futár a Gabiét is. Nem volt egyszerű kigondolni, mert eleve nem vagyok jó az ilyesmiben, meg mindene megvan, de azért sikerült találni és remélem hasznát fogja venni. A bundás bagázs sem marad ki, kapnak játékot. Ők tényleg megérdemlik az ajándékot. Nem lesz svédasztal, mert minek? Vendég nem jön, nekünk meg jó a rizs + hekk kaliberű kaja, szóval nem egy főzelék, de nem is valami Gordon Ramsey-féle holmi és még valami sütemény lesz, szóval ráérünk kigondolni. Fa nem lesz, mert az ezeréves műfenyőt ki kellett már dobni, újat meg nem akartunk venni, mert ebbe a közegbe nincs kedvünk állítani. Akart élőt az öreg, de aztán ő is azt mondta, hogy ide minek? Remélhetőleg a légkör idén is békés lesz, meg eszünk egy jót, aztán annyi és elvileg megyünk át az Ildiékhez. Nem értem minek, de fater szerint legutóbb szívélyesen fogadták. Ez akkor már semmissé teszi a sok szemét húzást, meg beszólást? 🤔 Az pozitív, hogy itthon nyugalom szokott lenni, mind a ketten igyekszünk nem morogni, meg egymást sem öljük. Máskor sem kéne, de ilyenkor pláne nem. Az elmúlt 2-3 napban egész' normálisan is képes volt beszélni velem és ettől nyilván én is máshogy viselkedem, máshogy reagálok, teljesen higgadt vagyok ilyenkor. Vannak persze bicskanyitogató kijelentései és húzásai, de most nem az van, hogy folyamatosan mufurc és tök normális stílusban feltett kérdésre, vagy kijelentésre is úgy reagál, mintha az ember bűnt követett volna el, hanem normális stílusban is képes hozzámszólni, meg reagálni. A fogadott Tesómmal továbbra is jól működik a kommunikáció, minden oké, baromkodunk is sokat, szóval ezen a téren legalább nyugodt lehetek. Mindig gondolunk a másikra attól függetlenül, hogy nem tudjuk egymást személyesen megajándékozni, úgyhogy már az ő - virtuálisan is átadható - ajándéka is majdnem készen van. Nem várom már a Karácsonyt, amióta minden olyan feltétel megszűnt, ami élvezhetővé tette, viszont feszült sem vagyok tőle. Jön, aztán majd megy. Elleszünk itthon nyugalomban, kajálunk és ennyi. Régebben jó Karácsonyaink voltak. Míg a balf@sz Laci a képben volt, addig nem, de 12 éves koromban ugye visszajött a fater, akkor költöztünk be Palotán abba a 6. emeleti lakásba és ott szerettem élni, meg a légkör is jobb volt eleinte, a Karácsonyok is jól teltek. Anyu sütött-főzött, mi a húgommal a lakás díszítését kaptuk feladatként, aztán a fát közösen 4-esben, de legalább 3-asban díszítettük fel. Jöttek a Hajniék is (régi családi barátok) és körbeültünk egy kinyitható asztalt, úgy ettük közösen a jó kajákat, közben beszélgettünk, aztán az anyu által bevezetett ajándékkeresősdit játszottuk. Eldugdosta őket és aki elsőként találta meg a sajátjait, az kapott egy plusz meglepetést. Emellett voltak ügyességi játékok is rengeteg bénázással és persze röhögéssel. 😁 Jó volt a légkör. Elmúlt ugyan, de részem lehetett benne és ez a lényeg! Sokmindennel vagyok így és ez segít feltöltődni, mert van miket elővenni és élvezni azokat az emlékeket.

Nem mi lennénk

ha zökkenőmentesen mehetnének a dolgok. Már csak röhögni tudok ilyenkor, mert hihetetlen, hogy mindig szívunk. Ugye úgy volt, hogy 6.-án jön a kályha, de nem jött. Azt hittük, hogy csúszás van a szállításban, aztán tegnap rákérdezett a fater, hogy mi újság és akkor nyögte ki a pali, hogy majd csak 23.-ra tudja elküldeni. Ha apám nem érdeklődik, a fazon egy mukkot sem szólt volna. 👏 A Karácsonyi melegnek tehát lőttek, mert még cső is kéne, meg a falat is ki kéne marni és nem fog megérkezni addig a maró. Már fel sem húztam magam, csak kínomban röhögtem. Nem érdekel, valamikor meglesz. Ha eddig kibírtam így a körülményeket, ki fogom bírni még egy kicsit. A másik 'jó' hír, hogy ugye arról volt szó, hogy a fater, meg a szomszéd srác felhúzzák a kéményt a ház falára. Apám kérdezte a Tomit, hogy mi lesz már, mert meg kéne csinálni, erre állítólag mondta a Tomi, hogy megkérdezte az Önkormányzatnál, hogy mik a feltételek ahhoz, hogy nekiláthasson (ő kőműves) és állítólag nem engedik megcsinálni, mert a házunk előtti terület már közterület. A házunk falán futna a kémény, csupán egy 80×80-as területet foglalna el a talajon az alapozása, mégsem engedik, mert az az övék. Mondtam az öregnek, hogy tegyék azt a kis területet oda, ahová gondolom. Az is poén, hogy ilyenkor azzal jönnek, hogy az ő területük a házunk előtti rész, de a fűnyírást és telente a hó- és jégeltakarítást nekünk kell végezni, meg a veszélyesen megdőlt fa kivágását is nekünk kell jelenteni (lett is jelentve 2×, de még mindig ott áll 👏), különben megbüntetnek. Érdekes, ilyenkor nem az ő területük és nem nekik kell gondoskodni a rendbentartásáról? Szintén érdekes, hogy a kisembertől sajnálnak egy zsebkendőnyi területet, szigorúan veszik azt, hogy mi a szabály, bezzeg egyesek bekebelezhetik a Balatont és egyéb, addig ténylegesen közterületeket... 🤮 Nincs igazság(osság), becsület meg pláne, de nem is megyek bele. A lényeg, hogy ez az út tehát nem járható a kémény felhúzásával kapcsolatban. Persze megint én voltam az utolsó, aki megtudta, még jó, hogy elvileg engem érint leginkább, mert nálam kéne fűteni. Fater elkezdi: "ja, nem neked mondtam?" Mondom nem, szokás szerint engem elfelejtettél beavatni. Az van, hogy csak tavasszal tud jönni a Tomi dolgozni, de legalább meglesz a kémény, csak nem úgy, ahogy a terv szólt. Addig majd megoldjuk, hogy ne fagyjak be tovább.

Remélem nem fogok visszaesni, mert lassan egy hete megint nem kóser a szívritmusom. Nem a tachycardiára értem, mert az mindig van, ha mozgok (van hogy nyugiban is). Naponta sokszor és gyakran érzem megint a pitvarfibrillációt és az extrákat. Van, hogy majd' elájulok, úgy megszédülök közben, meg gyakran szorít a bal karom és kezdek megint Darth Vaderesen fújtatni beszéd közben, meg az étvágyam sem jó, de még van. Bízom abban, hogy csak az egymást érő frontok az oka és a megnyugvó légkörrel majd nyugszik a mellkasomban is a buli.

Úgy volt, hogy ma érkezik meg a kályhám

de nem ért ide. Gondolom a napokban meglesz. Az egyik szekrényemet ki kell vinni, mert annak a helyére kerül majd a kályha, de úgysem használom azt a szekrényt, meg már amúgy is szétesőben van. Fater egyben akarja kicibálni, de mondtam neki, hogy egyrészt szét fog esni és egyikünknek sem hiányozna egy esetleges baleset, másrészt nem is tudok nagy erőt kifejteni, így nem fogom tudni egyben emelgetni, meg neki sem kéne, úgyhogy szedjük szét. Persze most is megy a saját feje után, egészben és egyedül kívánja kirángatni. Érdekes lesz. Még a csöveket kell majd megvenni a kályhához, aztán kimarni a falat a cső kivezetéséhez és mehet a fűtés. 👍

A jó öreg szakállas fickó is járt nálam, virgácsot idén sem hagyva, helyette hozott meleg zoknit. Ránézésre kicsinek tűnik, de lehet, hogy nyúlik az anyag és jó lesz. Az öreg is kapott némi fogára valót. Ő nincs rákattanva az édességre, de szereti a kávét, az étcsokit, meg ugye bagózik, szóval tőlem kávét és csokit kapott, a szomszédtól meg egy csomag dohányt. Én nem járulok hozzá a tüdeje szétcseszéséhez, pláne hogy így is állandóan köhög.

A Dani állapota Istennek hála nem romlott, viszont nem vette fel a doki a telefont, próbálgatni kell. Szerencsére találtam/találok azóta vizeletet az alomban, szóval tud pisilni, úgyhogy ki lehet lőni a húgycsőelzáródást, amibe a Frici belehalt. Ettől tartottam leginkább, persze nyugodt akkor leszek, ha jól lesz, mert valami akkor sem kóser, mivel gyakran megy vizelni és sokat panaszkodik. Étvágya továbbra is jó, iszik is sokat, orra nem száraz, nem gubbaszt, sőt, időnként ugrándozik, meg rohangál, szóval remélhetőleg nincs nagyon nagy baj. Bízom abban, hogy egy gyógyszeres kezelés megoldja majd a problémáját.

Én elvagyok, a frontokat megérzem, de továbbra sem vészesen.

Jó voltam. 😜

"Idegállapotban"

A Danival valami nem stimmel. Panaszosan nyávog, mielőtt wc-re megy és hiába kapar az alomban, majd helyezkedik el az ürítéshez, nem látok eredményt, csak néha. Akár kb. fél-háromnegyed óra is eltelik úgy, hogy ki-be mászkál az alomba, panaszkodva, aztán egyszercsak abbahagyja és egy darabig nyugodt. Ha néha sikerül neki produkálni, akkor is egyből megnyugszik. Eszik és iszik rendesen, sőt, többet eszik és iszik, mint máskor. Az orra vizes, nem lázas, aktív, alapesetben nem is nyávog, csakis amikor wc-re akar menni. A hasát és oldalát tapogatva nem érzem feltelve a hólyagját, sem a beleit, szóval elvileg ürül neki mindkettő, tegnap este hallottam is a vizeletcsorgást, akkor nem is nyávogott sem wc-zés előtt, sem közben, székelt is, de ma megint nem volt eredmény, csak nemrég, abba is hagyta akkor a nyávogást, de gyakran panaszkodik, szóval mégsem oké valami, mert a gyakori wc-re járásnak csak néha van eredménye és sírdogál is, akárhányszor próbál produkálni, meg nem tudom miért eszik és iszik feltűnően sokat. Apám ezúttal is a homokba dugja a fejét, szerinte semmi baja. Mondja ezt úgy, hogy a Dani nagyon hasonlóan viselkedik a Fricihez, aki ugye aztán bele is halt abba az állapotba, igaz neki nem tudott ürülni a hólyagja és hiába nyomkodta ki a doki, újra feltelt, meg ki is vérzett szegény. A Dani vizeletének színét ugyan nem látom, mert sötét színe van az alomnak és mint mondtam, kevesebbet is pisil, de nem látok véres cseppeket, meg tömény vért mindenhol, mint a Fricinél, szóval ez a része megnyugtató. A Frici nem evett, hányt is, bágyadt is volt, az orra is száraz volt. A Daninál ezek nincsenek, de valami akkor sincs rendben, mert csak akkor nem szaladgál nyávogva félpercenként wc-re, amikor alszik, meg persze amikor nem kell neki wc-re menni, akkor is nyugodt. Fatert nem igazán érdekli, hiába mondogattam, hogy baja van és meg kell vizsgáltatni, végül össze kellett vesznem vele, hogy hétfőn elmenjen a macskával az állatorvoshoz. Ilyenkor (is) utálom a korlátozottságot, bár ha el tudnék jutni egyedül, akkor sem tudnám hamarabb vinni én sem, mert akkor lesz pénz. Szerinte csak az alommal van baja. Ez az elmélet megbukott, mert esedékes volt az alomcsere és a budi kimosása, mégis ugyanúgy viselkedik a tiszta alom és tiszta wc ellenére is, meg máskor is volt már, hogy nem volt már teljesen új benne az alom, mégsem nyivákolva ment rá, arról nem beszélve, hogy mi köze az alom frissességének ahhoz, hogy a macska ritkán tud üríteni? Nem logikus ez az elmélete, de erre az volt a reakciója, hogy csak dilis, azért csinálja a műsort. Ja, tuti, főleg hogy eddig nem viselkedett így. Volt már példa arra nem is egyszer, hogy nem esett le neki, hogy baj van velem és ha nem kérem, hogy hívjon mentőt, malmozott volna tovább. Ezek alapján nem meglepő, hogy szerinte rendben van egy keservesen nyávogó, nehezen vécéző macska is. Azzal jön, hogy egy beteg macska nem eszik-iszik, gubbaszt, száraz az orra és mivel a Danira egyik sem igaz, ezért semmi baja. Mondom neki, hogy lehet, hogy még nincs olyan rosszul, hogy idáig jusson, de egyrészt nem kéne megvárni, amíg eléri ezt a szintet, másrészt nyilván nem unalmában nyivákol és jár gyakran a budira, 10-ből 9× eredménytelenül. Nem azt mondom, hogy ugyanaz a baja, mint a Fricinek volt, de lehet az is, hogy az kezdődik, csak ő nem hirtelen robban le, vagy más baja van, a lényeg, hogy valami oka van a nyávogásnak, nehezen kivitelezhető budizásnak és megnövekedett étvágynak-folyadékigénynek, ezért kell megnézetni a dokival. Nem tudom, hogy miért kell ezt a fater szájába rágni. Jó, hogy nem mentem most az egyhónapos terápiára, mert még ott lennék, ő meg elnézné, ahogy szenved a macska. Próbáltam rájönni addig is, míg nem jut dokihoz, hogy mi lehet a gond és a neten azt találtam, hogy húgyúti- vagy gyomorprobléma lehet, esetleg székrekedés. Nem diagnosztizálni kívántam, csupán próbálom felmérni, hogy mik lehetnek az okok és mire számíthatok, aztán lehet, hogy tök más derül ki. A gyomorproblémát azért nem tartom valószínűnek, mert jó étvágya van, túl jó is, mióta elkezdte ezt a szokatlan viselkedést és nem is hány, a súlyából sem vesztett. A székrekedést azért nem gondolom, mert az esetenként sikerülő produktum nem kemény, sőt. Ezek közül csak a húgyúti gondot látom sanszosnak, de biztosat nyilván a doki fog mondani, lehet hogy teljesen más fog kiderülni. Veseproblémára is gondoltam, de a fater azzal jött, hogy az nem lehet, mert a Döncin (Gabi vesebeteg macskája volt) látszott a vesebeteg macskák jellegzetes járása és a Dani normálisan jár. Szerintem ez még nem zárja ki, de majd a doki - remélhetőleg - tudni fogja, hogy mi a baj. Remélem, hogy nem komoly a dolog és hogy kezeléssel rendbejön a kishaver!

Az antik kályha megérkezett egy hete és kiderült, hogy nemcsak a lyuk miatt kell dolgozni rajta, hanem el van használódva a bélése is (ez mondjuk nem meglepő egy ~120 éves holminál), szóval azt is cseréltetni kell, viszont ez még odébb lesz, de mivel igencsak fűteni kellene már a szobámban, kell venni egy új kályhát. Mondom az öregnek, hogy nagyon okos húzás volt venni egy egyelőre használhatatlan kályhát, hogy aztán vehessen egy használhatót! 😄👏🙄 Azt mondja mindenképp' meg kellett vennie, mert elvitték volna és neki kellett az a kályha. Na mindegy, elvileg a jövő héten megérkezik az új és akkor már csak arra kell várni, hogy a kémény fel legyen húzva, de azt mondta, hogy nem vár sokat, mert ha a kályha megérkeztét követő egy héten belül nem mozdul meg a munka, akkor ugyanazzal a módszerrel megcsinálja nálam is a cső kivezetését, amivel a konyhában csinálta. Akkor nem lesz kémény, hanem a csövet viszi ki a falon és felvezeti a tető fölé, aztán a fűtési szezon végén már ráér bohóckodni a kéménnyel, hogy mire eljön megint az ősz, rendben legyen, de mivel most életbevágó a szoba fűtése, így egyelőre ezzel a csöves módszerrel kell megoldani. Én erre csak azt tudtam mondani ismét, hogy nem most kéne kapkodni, hanem még tavasszal, vagy nyáron kellett volna megcsináltatni, rendesen.

Én harmadik napja nem vagyok jól, bár még nem vészes a helyzet. Talán csak front van megint, meg idegesít a macska állapota és ugye a stressz nem használ. Próbálok nyugodtabb lenni és bízni abban, hogy meg tudja gyógyítani a doki.