2015. szeptember 8., kedd

1 lépést előre, egyet hátra. ...de az előre irányuló a lényeg

A javulás abban áll, hogy már nem vagyok sárga, mert tegnap megtrafóztak. Jobb az erőm is ma és az étvágyam is.

Ami nem jó az az, hogy a mellhártyámról megint átvándorolt a tüdőmre a gyuszi, de nem durván, köhögök kicsit, meg a belégzés fáj és megy ki a hátamba a fájdalom. Ami még nem jó, az az ízületi gyulladás, meg a fagyás, utóbbi nagyon durva, el van zsibbadva mind a két lábam és a hullafehér, meg a lila kombinációjában játszik. Az értágítót nyomatják belém. Elég viccesen nézhettem ki tegnap este, ahogy ültem az ágy szélén hosszúujjúban + melegítőnadrágban + bélelt csizmával a lábamon. :-D Abban is fázott, de kb. negyedóra múlva már jobb volt. Hétvégén nem csináltak velem semmit.
Pénteken elég rosszul voltam, aludtam egy csomót, de szombaton már egész' jól voltam.
Vasárnap megint nem, a vérnyomásom ugrált, a vesém le akart szakadni és hányingerem volt.
Tegnap ugye jött a vér és most jobban vagyok.

Mindent összevetve: voltam jobban is, de sokkal rosszabbul is. A gépszerelő állítólag ma ment vissza a szabadságról, de hogy mikor viszi el apám a gépet, az jó kérdés.

Ami az apámat illeti, mostanában nem idegesítettük fel egymást. Talán mert nem vagyok otthon. Néha kell egy kis levegő neki is, meg nekem is.

Na mentem, mert egykézzel írok és fárasztó így.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése