2025

Teljesen szét vagyok csúszva egy ideje agyilag és mindenhogy', úgyhogy a posztokból fogok puskázni, hogy mik történtek idén, mert fejből csak 1-2 dolog rémlik.

- Januárban kiadta a pesti kérót az öreg és eleinte úgy nézett ki, hogy abból nem fog pénz befolyni, mert szívességi lakáshasználat fog fennállni, de mégis kapunk érte havonta x összeget, mert az Attiláék segíteni akartak ezzel nekünk, szóval kicsit könnyebben kijövünk azóta és ez jól is jön, mert ugye a házfelújítás rengeteg zsozsót emészt fel.

- Áprilisban kiderült, hogy anyám ágáról örökösök vagyunk a húgommal, de nem lett belőle semmi, mert földekből voltak részek, azoknak az értéke sok emberre elosztva a nagy család miatt, szóval ahogy az öreg fogalmazott "gombokat kaptam volna", úgyhogy visszautasította (a hivatalos ügyeket ő intézheti).

- Májusban 5 éves lett a macskabanda 4 tagja. Remélem hosszú élete lesz mind a 6 haramiának.

- Júniusban a Mogyi dokihoz került, mert fájt a füle, de kiderült, hogy 2 foga volt a ludas, azoktól fájt a füle, meg persze ráfért azért a fültisztítás is. Emellett ki is ivartalanította a doki. Azóta jól van.

- A vízóra is cserélve lett.

- Júliusban kiköltözött a macskabanda a kennelbe.

- Szeptemberben le lett bontva a konyha feletti életveszélyes kémény, ami erős szelekben mozgott, szóval elhárult annak a veszélye, hogy beköszön a tetőn át a konyhába. 😜

- Rápörögtem a novellaírásra is, de a lelkesedés szele nagyobb volt, mint a megvalósításé, mert eddig kemény 2 darabot sikerült összehoznom. Hol erős fájdalmak nem hagytak/hagynak írni, hol nincs nyugi körülöttem/bennem, szóval parkolópályán van a dolog, mert nagyon nem vagyok elememben (vagy inkább bennem nincs egy ideje a szokásos Duracell). Erőltetni nem lehet az ilyesmit, szóval majd írok, amikor képes leszek rá.

- Behoztam a macskabandát a házba tavaszig, hogy ne fagyjanak meg kint a kennelben.

- Jött a Tomi, elkezdte a kérót gatyába rázni. Legelőször kicserélte a szobámon az ablakokat.

- Októberben 34 éves lettem.

- Jött megint a Tomi és az apósa, leverték az életveszélyes mennyezetrészt és a tetőgerendákat is cserélték a kritikus részeken, így megszűnt az omlásveszély is és a beázás is. Az a gond, hogy a mennyezeten azóta is ott tátong a hatalmas lyuk, pedig azt mondta a Tomi, hogy lezárja egy nagy OSB-vel.

- A szobámban felszedték a pozdorjalapokat és lebetonozták a talajt, valamint kibontották a falat a boltívnél, mert repedezett és a Tomi szerint újra repedezett volna, úgyhogy a boltív maradt. Eleinte zavart a változás, de azóta már hozzászoktam.

- A kéményt is felhúzták október végefelé.

- Novemberben megvett az öreg 2 ajtót és nekem egy emeletes ágyat.

- Megharapta egy patkány egyik hajnalban, de nagynehezen el tudta állítani a vérzést és kapott tetanuszt, meg veszettség elleni oltássorozatot, szóval megúszta ezt is.

- Ebben a hónapban is jöttek a Tomiék, kibontották a szobám és az előtte lévő kis helyiség ajtaját, meg a leendő étkezőét. Áthidalókat is rakott be mindegyik fölé, mert azok se' voltak, az ajtókra nehezedett a teher... 👏

- Megjött a másik emeletes ágy is, mert kettőt adtak el és az is kellett az öregnek, "hátha jön valaki és akkor legyen hol aludnia".

- Bekerült a 2 ajtó a helyére, a szobámon még nincs, szóval azt majd csöves mód' (má' megin'... 🙄) pokróc + hőtartó fólia fogja addig lezárni, míg tart a fűtési szezon és amíg nincs ajtó.

- Kellett egy kályha is oda, az is meglett ebben a hónapban, de még nem tudok fűteni, mert szokás szerint cumizunk, ugyanis kell egy idom a csőhöz, hogy a tágulása ne repessze meg a kémény kerámia bélését. Úgy volt, hogy tavaszig várni kell rá, mert Szerbiából kell azt is hozni, mivel Baján sincs, viszont csak tavasszal jutott volna ki az öreg, de rákerestem neten és lehetett rendelni, úgyhogy meg lett rendelve, várjuk, hogy megérkezzen. Nyilván csak ünnepek után fog, de legalább lesz. 👍

- Tüzelőt is rendelt az öreg (van ugyan egy rakás fa, de azt össze kéne vágni, a láncfűrész viszont tönkrement 👌), azonban csurom vizesen hozták a fát. 😠 Mindegy, kiszárítja a szél, meg valamelyest a napsütés is.

- Meghalt a szomszéd Géza. 🙁

- A Gabi küldött egy nagyobb összeget, hogy az ünnepekkor ne kelljen szűkölködnünk, mert sok zsozsót elvitt a felújítás, meg az ajándékok.

Ami a fizikai állapotomat illeti, pacsi a szervezetemnek, mert mondhatom, hogy idén egész' jól voltam. Nem voltak súlyos rosszullétek, az immun is remisszióban van még mindig, a ketyegőm is kitartott. Görcsroham is elvétve jött csak és azok is zömmel a lightos verzióban. Nyaranta "haldokolni" szoktam, de idén meglepően jól viselte a szervezetem a kánikulát, mert ugyan voltak rosszullétek, de nem voltak igazán komolyak. A Dokim sem értette, hogy hogy' bírom olyan jól a nyarat. Amivel gondom volt/van idén, az a neuropátiás fájdalom, makacsul vissza-visszatér és kitartóan boldogít napokig/hetekig, de ha választhatnék, inkább ez legyen, mint a durva rosszullétek/esetenként életveszély, mert ez "csak" fájdalom, nem veszélyeztet. Persze leginkább egyikből sem kérnék, de ugye nem kívánságműsor. 😁

A mentális állapotomban romlás és javulás is volt idén. Kezdem a romlással, hogy a pozitív dolgokkal zárjam majd. Egy ideje be vagyok fordulva és határozottan érzem, hogy eltört bennem valami (bizonyos dolgok hatására), vannak sötét gondolataim és a keserűség is olyan mértéket tud ölteni időnként, hogy alig tudom lenyelni a torkomban keletkező focilabdát. Belémszorul minden, már nem tudom kiírni sem magamból a dolgokat, max. egy kis morzsát a nagy egészből. Pontosan emiatt nem is tudom most sem kifejteni a dolgokat, de a lényeg, hogy nem vagyok jól egy ideje, ezért is posztolok ritkábban, viszont azért nyilván próbálok kitartani. Muszáj. Rátérek inkább a pozitív dolgokra. Az egyik, hogy kevesebb dühkitörés kapott el idén, ami nem azért van, mert nyugodtabb az életem (ugyanolyan stresszes minden napom), hanem már sikerül ezt-azt elengedni, vagy ha épp' nem is, de esetenként már vissza tudom fogni az indulataimat. Egyelőre ezt úgy tudnám arányaiban érzékeltetni, hogy 10 esetből kb. 3× sikerül, szóval még bőven van hová fejlődnöm, de eddig 10-ből 10× azonnal robbantam. A bizonyos traumákhoz kapcsolódó "flashelésekből" is hamarabb ki tudok már jönni, hamarabb vissza tudom magam hozni a jelenbe. Ha már traumák: rengeteget álmodom és 98%-ban rémálmok, az átélt dolgok, vagy a szorongásaim tárgyai köszönnek vissza bennük, szóval jó kis útmutató arról, hogy mi is zajlik bennem, azonban idén elmaradt 1-2 addig szokásos rémálom, az egyik konkrétan átíródott, legutóbb máshogy zajlott már, nem éreztem az addigi rettegést az adott helyzetben, ergo mostmár feldolgozottnak tekintek 1-2 történést. Fater változatlanul küldte be idén is a gyomrosokat, de már azok sem mindig vittek BPD-s "rohamba", sőt, idén szerintem abból talán ha 2-3 volt összesen, ami jó arány, ha hozzáveszem, hogy az öreg miket mond/művel.

Ennyit az év végi összegzésről.

Nem volt sem kifejezetten rossz, sem kifejezetten jó év, elviselhetőnek mondanám. Remélem 2026 legalább olyan lesz, mint amilyen 2025 volt, persze ha jobb volna, annak örülnék.

Vett az öreg egy kis sparheltet az Attiláéktól 29.-én, hogy legyen min főzni, mert ugye a Gézánál már nem tud majd (eddig sem ott kellett volna...) Az én szobámba vitték be, ott akar főzni (én is tudok, de csak gyorsan elkészülő ételeket, mert a ketyegőm nem bírja a meleget, meg amikor ágybanfekvős nap/időszak van, olyankor is neki kell főzni). Látta a fejemen, hogy nem tetszik, hogy ott akar főzni és még ő értetlenkedett, hogy mi bajom van. Nem válaszoltam, mert akkor úgy összeugrottunk volna verbálisan, hogy nem tudom mi lett volna belőle. Azé' csak tudta ő, hogy mi a dörgés, mert azt mondja "nem tudok varázsolni, hogy legyen olyan lehetőség, ami neked megfelel, hogy ne menjek be hozzád". Még mindig nem reagáltam, mert egyre jobban dagadt a fejem a dühtől és olyanokat mondtam volna, hogy talán még én is megbánom. Most sem akarok belemenni, mert iszonyúan feldühít, hogy folyton csak hárít, meg én vagyok a szar, amiért határokat húznék és amiért igényem volna a normális életkörülményekre is. Nyilván azért viselkedik így, mert cink belátnia, hogy kudarcot vallott és azt is tudom, hogy nem bennem van a hiba, amiért lázadok a körülmények ellen és pontosan ezért dühít, hogy azt próbálja sugallni, hogy velem van a baj. Ezt nem kajálom meg. Nem válaszoltam tehát semmire, mert egyrészt már reakcióra sem érdemes, másrészt abból nagy balhé lett volna és a rossebnek sincs szüksége mégtöbb feszültségre, én már csak nyugalmat szeretnék végre (fizikailag is, hogy tudjak nyugalomban pihenni). Mivel nem reagáltam, azt mondja "jó' van... akkor eszel hideget, leszarom". Erre sem mondtam semmit, mert szánalmas, pont nem neki kéne pattogni. Amúgy jól jártunk, mert ugye megvette 100 rongyért a kályhát a szobámba, viszont aztán pár nappal később meghalt a Géza, ergo megszűnik nála a főzési lehetőség (a Tomi engedi még, de már nemsokáig), szóval most vehetett s.o.s-ben egy sparheltet jó drágán, mert azon elférnek az edények. Lényeg, hogy nem is kellett volna kályhát venni hozzám, hanem mindjárt a sparheltet és akkor az a 100 rongy megmaradt volna.

Új sparhelt:

Minden kedves Olvasómnak sikeres, boldog Újévet kívánok! 🐖🍀 (Neked kitartást, Tesóm! 🙏)