Mielőtt belekezdek a firkálásba, minden kedves rendszeres olvasómnak, illetve az idetévedőknek is áldott, békés Karácsonyt kívánok!
Ugye fater vett egy emeletes ágyat nekem és mondta neki a pali, akitől vette, hogy van mégegy ugyanolyan ágy. Azt is kérte az öreg, mondván "ha jön hozzánk valaki, tudjon hol aludni". Na ja, mert olyan sokan járnak hozzánk... Kb. senki, de az optimizmusa azé' dicséretes. 😁 7.-én megjött a másik ágy is, de ezúttal legalább nem velem cipeltette a darabjait, hanem iderendelte az unokaöcsémet és ketten behordták. Nagyon fasza ágyak, állítólag ~ 200 rugó volt darabjuk újonnan, de a csóka 50 ezerért adta őket, szóval 100 rongyból lett 2 újszerű emeletes ágyunk, ami a hülyének is megéri. Szeretem a magaslatokat, szóval esélyesen fent fogok aludni, de előbb be kell biztosítani a létránál a lejáratot, mert képes vagyok álmomban megtalálni és lezúgni. 😁 Gyerekként alvajártam, útközben magamrarántva virágállványt, meg egyéb ilyen kalandok és ugyan lábon már nem kóricálok, de fektemben még mindig vándorlok, ezért nemegyszer estem már le erről a nagy, 240 × 200-as franciaágyról is, mert elmászom, gyakran arra ébredek, hogy lelóg a fejem, lábam, vagy már a törzsem félig, van hogy a földön ébredek, szóval ha az emeletes ágy lejáratánál kötnék ki, annak kemény landolás lenne a vége. 😁 A védőkorlát elég magas ahhoz, hogy megfogjon, szóval csak a létrát kell majd az alvás idejére eltorlaszolni.
Volt némi feszkó, mert a Tomi tologatta az időpontokat, ígérte mindig, hogy jön, de sosem jött, nem is szólt, hogy ne várjuk, közben ugye az idő szorított, mert 3 helyiségből egyiken sem volt ajtó és ugye addig fűteni sem lehetett, nekem meg már költözni kellett volna a szobámba. Közben az öreg megint alkotott, ugyanis kitalálta, hogy mégsem felel meg neki az az ajtó, amit a Tomi hozott, mondván használt, nikotinos is az üveg körül a szilikon (amikor a Tomi hozta, akkor is látnia kellett, mégsem szólt), meg el van repedve alul és hogy "ő nem rak be egy szar ajtót a másik szar helyett, hogy aztán lehessen ezt is kibontani és újat berakni". Így történt, hogy az eredetileg 3 ajtó helyett csak 2-t rakatott be, az egyiket a leendő étkezőmre, a másikat a szobám előtti kis helyiségre, a szobámon tehát nuku ajtó, oda majd tavasszal akar egy vadiújat. 19.-én kerültek be a helyükre az ajtók, de nagyon szívatós volt, megint kiesett pár csontváz a szekrényből a munkafolyamatok során, sok kellemetlen meglepetést rejt ez a kecó, amik nehezítik a haladást. A Tomi apósa és az ő egyik fia applikálták az ajtókat nagynehezen a helyükre, mert a Tomi nem ért rá aznap, viszont sürgősen haladni kellett a csúszás miatt.
Ugye arról is szó volt, hogy az unokaöcsémék eladják nekünk a kályhát, csak várnunk kellett, hogy a Tomi ráérjen és idefuvarozza, de ugye sosem ért ide dolgozni sem, nemhogy a cuccot elfuvarozni, aztán úgy alakult, hogy fater átment a Zoliékhoz 16.-án és akkor derült ki, hogy már eladta másnak! Azzal jött, hogy kellett a pénz, de egyrészt akkor az öreget kellett volna megkérdeznie, hogy kell-e még a kályha, vagy mizu, mer' kéne a zsozsó, másrészt ha már ennyi nem volt benne, akkor legalább arról szólhatott volna, hogy eladta másnak és ne számítsunk rá, intézzen fater másikat, főleg hogy közelegtek az ünnepek, olyankor már nehéz bármit is intézni. Nem szólt, lapított és ha fater nem megy át valami más ügyben, ki sem derült volna, csak amikor indult volna a Tomival a kályháért. Összetartó famíliánk van. Ja, nem. Az öreg dúlt-fúlt, főleg hogy nemrég küldetett nekik saját lóvén egy adag tüzelőt, aztán szerinte "ez a hála". Mondtam neki, hogy tudja milyenek, mit várt? Lényeg, hogy elrongyolt 17.-én a gazdaboltos Attiláékhoz, akikkel jóban van (meg akik bérlik a lányuknak fater pesti kecóját), hogy sürgősen kályha kellene. Szerencsénkre volt is nekik, igaz, nem olyan nagy kandalló, mint amilyet a Zoliéktól vett volna, de egy kicsivel nagyobb az itteni kályhámnál. 2 helyiséget valószínűleg be tud fűteni, de 3-mal már bajos a sztori, márpedig ugye nincs ajtó a szobámon és így az abból nyíló kis helyiség is elvonja a hőt, szóval kell egy hődob a kályhacsőre, plusz kell oda az ajtó mindenképp'. 17.-én tehát megvolt a kályha, ki is fizette az öreg és 19.-re kérte a szállítást, ugyanis az ajtók berakása ugye aznapra volt megbeszélve, ergo addig felesleges lett volna a kályhát is elhozni, míg nem voltak ajtók, amik bent tartsák a meleget (így is felesleges volt, de erről majd később). 19.-én tehát bekerültek az ajtók, aztán délután a kályhát is meghozta az Attila. "Na fasza, mostmár fűthetünk és átköltözhetek" - mondtam. Aha, ahogy azt Arni elképzelte... na, de nem rohanok előre. Szintén 19.-én hozták a tüzelőt, csurom vizesen... 👏 Egyelőre kint van a ház előtt letakarva, de egyrészt úgy nem tud száradni, másrészt valaki lopkod belőle, úgyhogy fater fizet egy ismerősének és majd ő ünnepek után segít az öregnek behordani, mert ugye én nem cipelhetek. Azt mondja "soha nem fog kiszáradni a fólia alatt". Mondom ott a macskakennel üresen, hordjátok be a fakkokba, ott nem ázik és emiatt fólia sem kell rá, így ki tudja fújni a szél is. Csodák csodájára hallgatott rám. A kályha tehát megvolt, csövek is a helyükre kerültek, dugjuk be az egészet a kéménylyukba. Hoppá, nem passzol, kell a szűkítő. Cumi, ugyanis az sem jó, túl kicsi, beesik a lyukba a cső. Na, bakker... Fejvakarás, ugyanis se a Tüzépen, sem az Attiláéknak nincs 16-os szűkítő, ergo nem tudok elkezdeni fűteni, át kell majd menni Bajára, hátha ott kapható. Attila mondja nincs gáz, megoldja. Elvitte magához és hegesztett rá egy olyan toldást, amitől 16-os méretnek felelt meg, visszahozta, felrakta. Királyság, passzol, szóval mégiscsak fogok tudni fűteni, szóval másnap rendesen felfűtöm a szobát, meg ugye az azzal egybenyitott étkezőt és mehetek is át a jelenlegi szobából oda. Ugyan sem rendes villany (ebből kifolyólag tv és net sincs még beüzemelve), se berendezés nincs, csupán az ágy, de kéne már a nyugalom, meg az öreg is átmehetne a helyemre a fűthető szobába, mert ugye nála nincs fűtés (más kérdés, hogy magának köszönheti, de most mindegy.) Aha, Arni szépen benézte megint, ugyanis a biztonság kedvéért megejtett kutatómunka felfedte, hogy nem lehet ám csak úgy bedugni a csövet a kéménybe, csakis a kifejezetten hozzávaló kerámia bekötő idomon keresztül, mert az a fűtéscső hőtágulásának feszítő hatásától megóvja a kémény bélését. Itt jön a bukta, ugyanis nincs olyan idomunk, nem is szólt a kéményt eladó csóka az öregnek és ezek szerint a Tomi sem tudta, hogy létfontosságú hozzá az az idom, különben ha csak simán a fém kályhacső van becsatlakoztatva, ami ugye kitágul a hőtől, akkor szétreped a kémény bélése és lehet az egészet visszabontani, új kéményt venni újabb 150 rugóért, újra felhúzni a Tominak és az is újabb csinos összeg volna. 😬 Na, ilyet nem játszunk, szóval fűtés letiltva nálam, míg nincs olyan kerámia idom. Hogy ez miért egy újabb sz0pacs? Mer' itt, világvége után 2-vel azt sem lehet kapni, de mégcsak Baján sem volt, szóval Szerbiába kell kimenni megint, ahonnan a kémény is származik, ott esélyesen van hozzá ilyen idom is. Ha akkor szól a fazon az öregéknek, hogy az is kell hozzá, most nem szívnánk. Amúgy is ki kell majd menni, mert kellenek a további cuccok a renoválás folytatásához, szóval nem ez a cumi, hanem az, hogy a Tomi csak tavasszal ér rá kivinni fatert, ergo tavaszig nem tudok fűteni, szóval tavaszig átköltözni sem tudok. Ennyit arról, hogy Karácsonykor már ott leszek, meg hogy teljesen kész' lesz a szobám. Nemhogy teljesen nincs kész, de még félig sincs. Mindegy, állítólag tavasszal be lesz fejezve. Kíváncsi vagyok... A magánszféra tehát még mindig várat magára és a kályha is ráért volna, akkor most 100 ronggyal beljebb volnánk, de frász tudta, hogy nem fogom tudni használni. Már csak röhögni tudok, hogy ez a mi formánk. Na, de a próbafűtés legalább megvolt, bár ahogy mondtam, hatékonyabb lesz a kályha egy hődobbal és ha 3 helyett csak 2 helyiséget kell fűtenie, de legalább mire elérkezik a következő fűtési szezon, már ajtó is lesz a szobámon, meg a villany is üzemelni fog, lesz berendezés is, stb., szóval nem csövezni megyek át (gyakorlatilag csak aludni tudnék most ott), hanem rendesen tudom majd lakni a szobát. Azt mondja ez az okos fater, hogy most is átjárhatok aludni, hogy nyugtom legyen. Néztem rá hülyén, hogy ezt hogy' gondolja, amikor van ott vagy 12 °C maximum, a Raynaud meg ugye már 25 °C-ban is előjön nálam. Szerinte ott nincs annyira hideg. Há' mondom akkor költözz be addig te aludni, amíg én nem tudok úgysem ott lakni. Valószínűleg tényleg átmegy, mert nála méghidegebb van, 8 °C. 🥶
UPDATE:Lesz idom, nem hagyott nyugodni a dolog, megnéztem lehet-e rendelni és bingó, igaz 12 rugóba fáj, de legalább nem kell tavaszig várni. Mutattam az öregnek, rendeltünk, szóval mégis fogok tudni fűteni a saját szobámban és akkor át tudok költözni. Ahogy mondtam, egyelőre csak aludni lehet ott, de mindegy, majd alakulnak a dolgok. Ünnepek után kerítünk villanyszerelőt és ha van villany, jöhet a net, meg a tv (be van már vezetve a zsinór, modem és router is van, szóval csak az áram hiányzik.)
Na, de nincs vége a pech-szériának a fentebb említett dolgokkal. Pár napja elkezdett füstölni az itteni kályha, persze a vizes fára gyanakodtunk. Jól ki lett szárítva mindig az az adag, amivel fűteni akartam, de az Omega koncert továbbra is jelen volt. Oké, biztos szutykosak a csövek, már amúgy is időszerű a takarítás, szóval legózzunk egyet. Csövek leszedve, 3 lapátnyi korom kiszedve, "hú, azannyát', ezé' füstölt ez annyira, de mos' má' jó lesz", csövek immár tisztán visszarakva, gyújtsunk be. A masina továbbra is okádja a füstöt. "Mi a ***?!" 🤔 Oké, biztos a házon kívülre, a tetőhöz felkókányolt cső és könyök a dzsuvás, bár azokat jó játék leszedni, de muszáj lesz. Abban már nem tudok segíteni, mivel erőlködni is kell, meg létrázni, de fater hívta a Kareszt, hogy segítsen neki. Jött is, kimentek, majd hallottam, ahogy a csövet cibálják, közben az öreg káromkodását. Bejött, kérdezem mi van, azt mondja az hagyján, hogy az időjárási elemeknek kitett cső kirohadt a könyöknél és van rajta egy méretes lyuk, de ketté is vált az egész a függőleges részénél (szóval nem csoda, hogy nem volt húzása és a füst nem tudott rendesen távozni a kályhából) és azt mondja mindezek tetejébe rá is rozsdásodott az egész a másik csőre, ergo nem bírják leküzdeni a helyéről, hogy új könyököt lehessen a helyére rakni. Zsír... még ez is... 👏 A Tomi nagyon erős srác, szóval fater azt mondja szól neki, ő biztos le bírja szedni. Oké. Ez volt amúgy tegnap és szólt is neki, mire mondta a Tomi, hogy persze, megpróbálja majd ünnepek után. Jól van, megoldódik, no para, addig jobb híján hőálló fóliával be lesz tekerve a cső, hogy ne szökjön a levegő, legyen rendesen huzat, ne gyűljön fel a füst a kályhában. Fater felmászott, 2 agyvérzés közt meg is csinálta, mert állandóan elszakadt a fólia, de végül sikerült. Gyújtsunk be. Füstöl így is. 🤔 Anyád... Király, mert ugye a szobámban nem lehet fűteni anélkül a hőálló idom nélkül, de mostmár ebben a jelenlegi szobámban sem lehet a füstokádó kályha miatt. Mi legyen...? 🤔 Azt mondja beszél a Tomival, hogy délután jöjjön s.o.s-ben, próbálja leszedni azt a könyököt és tegye fel a jót, mert nem maradhatunk fűtés nélkül. Oké, akkor addig nem fűtök. Eljött a délután, de a Tomi nem tudott jönni, a tökünk már befagyott, fater azt mondja muszáj fűteni, gyújtsak be, majd mindig kiengedjük a füstöt, ahogy eddig. Na igen, ez azért fasza, mert így az a langyosság is, amit elértünk, mindig ki lett engedve, ergo feleslegesen tartósítottuk magunkat a füstöléssel. 😁 Oké, le van 💩va, valamit próbálni kell. Begyújtok, várom az Omega koncertet, semmi. Királyság! Túl szép, hogy igaz legyen, de mindegy, bírja ki Karácsony utánig. Nem ment estig a fűtés, szóval este újabb kísérlet, de továbbra sem füstölt, szóval örültünk. Azóta sem füstöl, úgyhogy remélhetőleg bírja, amíg kell. A helyzet viszont úgy alakult, hogy most kérdésessé vált, hogy jön-e a Tomi két ünnep közt leszenvedni a használhatatlanná vált könyököt, ugyanis tegnap este meghalt a szomszéd Géza, aki ugye az apja volt, szóval érthető mód' most nem a mi problémánk orvoslása fog a fejében járni. Gyengélkedett egy ideje a Géza, a közelmúltban be is került a sürgősségire, de akkor még erőre kapott az infúziós kezeléstől és hazajött. Enni mondjuk továbbra sem tudott és a tápszert sem igazán akarta inni. Ugye mi 7 éve lakunk itt, hamar jó viszonyba került az öreg a Gézával és így a családjával is, úgyhogy a faterom lett az, aki segített neki dolgokban, mert akkor még küzdött a rákkal és érthető mód nem tudott boltba menni, stb., fater elment neki vásárolni, stb., mert ugyan vannak gyerekei, de nem tudtak naponta jönni, mi meg ugye szemben lakunk, apámnak csak egy ugrás volt ránézni. Nemcsak rá, hanem vele élt az egyik gyereke, aki ugyan bőven felnőtt, de vissza van maradva értelmileg, így őrá is figyelni kell. Lényeg, hogy amolyan cserekereskedelem zajlott; fater is segített nekik, rájuk nézett, hogy nincs-e gond, stb., a Géza pedig megengedte, hogy az öreg nála főzzön magunknak is (gázpalack árába beszállt az öreg), ott mosson (vízdíjba is beszállt) és amikor a hűtőnk is bekrepált, azóta odavihette a hűtendő holmikat is. Nyilván szégyen ez az egész, de ez most más téma, azt akarom csak kihozni, hogy kölcsönösen kisegítették egymást, jó cimborák is lettek és a családja is örült, hogy van, aki figyel rájuk és szól a családtagoknak, ha valami nem stimmel. Így került ugye jó viszonyba a Tomival is az öreg és ezért is vállalta a Tomi, hogy gatyábarázza a kérónkat. Röviden ez a sztorija az ismeretségnek és annak a viszonynak, hogy szégyenszemre ott főzhet, stb. az öreg. Kb. egy hete megint nagyon leromlott a Géza állapota és újra bekerült a sürgősségire, újra fel akarták erősíteni. Tegnap délután hazahozta a mentő, mert a családja azt akarta, hogy az ünnepeket együtt töltsék, mert tudták, hogy rövid az idő, de azt egyikünk sem gondolta, hogy mennyire. Hazahozták 4 után, ő pedig fél 7 körül meg is halt, ráadásul apám kezei közt, mert ő volt éppen ott vele. Telefonált ugyan (a mentők után) a gyerekeinek, hogy siessenek, de elkéstek. Elmesélt mindent, de kegyeleti okokból nem részletezem, lényeg, hogy nagyon gyorsan történt, így legalább nem szenvedett. Már menni akart, mondogatta, úgyhogy erre gondolok. Számomra sem "csak egy szomszéd" volt így 7 év után, mert mindig poénkodott velem is, meg mindig küldtük egymásnak az édességet 😁, fatert kérdezte hogy' vagyok, stb., szóval kedveltük egymást. Láthatóan fatert kicsit megviselte, hogy elment és főleg az, hogy ő tartotta Őt két kézzel, míg átkelt és még utána is, mert a körülmények olyanok voltak, hogy tartania kellett. Amikor hazajött és mondta, hogy meghalt, belőlem csak egy döbbent "mi?!" jött ki és éreztem egy súlyt a mellkasomban, pedig én nem voltam vele napi kapcsolatban, mint az öreg, de ahogy mondtam, kedveltem, meg a döbbenet nyilván dolgozott és dolgozik azóta is, hiába lógott a levegőben hetek óta az elmenetele. Az öreg vakarja a fejét, hogy hogy' oldja meg a mosást, főzést, ételek hűtését (mert a hűtőt is ráért elhozatni, most meg nyilván nem zaklathatja a Tomit, hogy hozza el). Ugye-ugye, nem másra kéne mindig terhelődni. Amint neki kell megoldania az életünket, képtelen, pedig elvileg cselekvőképes ember. Nem tudom hogyan lehet a gondnokom, amikor ő ugyanúgy nem tudja vezetni az életét/életünket. 🤔 A Mogyi macskám nagyon jófej volt. Csípi apámat és biztos érezte is rajta, hogy szar a kedve, mert miközben mesélte a történéseket, a macska az ölébe ugrott és fúrta bele magát apámba, meg az arcába fúrta a nagy tökfejét, közben ezer decibellel dorombolt neki. Fater simogatta, puszilgatta, a macska is dörgölődzött hozzá és nyalogatta az arcát. Ennyit arról az emeletes baromságról, hogy az állatok nem éreznek. Aki ilyet mond, az van csak igazán híján az empátiának.
A Gabi küldött egy nagyobb összeget, hogy az ünnepünk könnyebb legyen és a házfelújításba is be akar szállni egy jóval nagyobb összeggel. Elég cink, mert nem az Ő dolga kivakarni minket a 💩ból.
Fáj az arcom megint egy ideje, a frontokat nagyon nem csípi (ma hidegfront van). Esetenként az élvezet átterjed az egész szájüregemre és mintha lávát szopogatnék egy kis őrölt Gillette pengével megbolondítva. Szerencsére nem nonstop a fájdalom, mint pár hónapja, de majdnem mindennapos és az enyhétől a könnycsorgós, katatón bambulásig terjed a skála. Ma is durva, órák óta írom pl. ezt a posztot is, mert állandóan félre kell tennem, amikor már nem hagy figyelni a fájdalom mértéke. Vettem be gyógyszert, valamelyest hatott is, de teljesen nem. A holnapi nap már biztos jobb lesz, az ilyeneket meg ki kell bírni.
Karácsonyfát nem állítottunk, de nyugi van (ilyenkor fater mindig tud normálisan viselkedni), jó a kaja, megvolt az ajándékozás, szóval csendesen, nyugiban telik a Karácsonyunk.
Tesóm, Neked is békés Karácsonyt kívánok! 🎁
Akkor a szokásos fotókat ideteszem a végére.
Az új kályhám:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése