Amikor unalmas az élet.... :-D

Hihetetlen, hogy néha az emberek mennyire tudnak unatkozni, akár mások zaklatásában is elfoglaltságot találnak. Nehogy valaki egyszer megunja és feljelentsen! Úgy, mint a volt barátod. Utoljára foglalkozom ezzel a baromsággal, mert szánalmas, amit csinálsz és én ebben nem leszek partner, most sem kéne már reagálnom, de kimondom amit gondolok, nem mérgezem magam a szarokkal. Megint csak itt tudok neked reagálni, bár gondolom megint nem azt vonod majd le, amit kell, hogy le kéne állni, meg le kéne szokni a sunyiságról. Kellemetlen?! Ha nem szüntetted volna meg ismét a leveleződet a tegnapi leveled elküldése után, akkor most oda tudnék válaszolni, de persze a válasz már gondolom nem érdekel, annyira nem vagy nagy ász, hogy feldolgozd, amit ilyen esetben válaszként kaphatsz a másiktól, mert egy gyáva, sunyi és jellemtelen ember vagy, viszont én itt akkor is leírom neked, amiket nem akartál olvasni. Vicces vagy, hogy azt írod a levélben "nem kell válaszolni", aztán inaktiválod a fiókodat. Nyilván ezt is elolvasod, ahogy a másik nekedszóló bejegyzést is, ami látom kellemetlenül érintett. Nem kellett volna sunyiskodni és akkor most nem lenne ez az egész. Ezek szerint nem szarod le a blogot, ahogy a levélben írtad. Pedig leszarhatnád! Engem is. Foglalkozhatnál a saját életeddel most már. Nem veszed észre, hogy milyen nevetséges, hogy koslatsz utánam csak azért, hogy furkálódj'? Felőlem irkálhatsz nekem időtlen időkig a Gmailben, aztán mindannyiszor megszüntetheted a fiókot, nehogy lehessen válaszolni (már nem is válaszolnék). Nem fogom elolvasni a leveleidet, nem fogok belemenni a játékodba, erőlködhetsz ezek után, ahogy akarsz. Eddig is kár volt erre időt és energiát áldozni. Nekem meg főleg. Gyűlölöm a rosszindulatot, a "rúgjunk bele" mentalitást. Nem tudtál belémrúgni, de a szándék gusztustalan! Miért nem lehet leszállni a másikról, ha már megszakítottátok a kapcsolatot? Nem beszélünk, akkor miért nem élsz úgy tovább, mintha soha nem ismertél volna? Nem kapsz reakciót ezentúl. Írsz Gmailben egy levelet, aztán gyorsan inaktiválod a fiókodat? Akkor mi értelme van, hogy felkeresel? Nagyon unatkozol, Kornélia? Minek foglalkozol még mindig velem? Remélem, hogy másoknak nem jársz a nyakára, főleg ilyen sunyi módon. A saját életeddel törődjél, ne az enyémmel. Úgy keverni a lapokat, hogy a másik ne érjen utol sehol, valamint ne tudja, hogy ki vagy... Lehetett volna az is, hogy nem jövök rá. Nagyon sunyi vagy! Kíváncsi lennék, hány emberrel játszottad már el ugyanezt, de remélem, hogy ők is lebuktattak/lebuktatnak, mert nem nehéz, úgyhogy ne zaklasd az embereket, mert egyszer valaki más is összerakja a képet, rájön hogy te zaklatod, feljelent és leshetsz. Szállj' le rólam végre! Nem kell idejárni, meg 'fantom leveleket' írogatni, mert felesleges és csak kiröhögteted magad mégjobban. Látom, nem tudsz felelősséget vállalni. Érdekes, hogy tegnap tudtál nekem a Gmailedből írni. Bár, már mindegy volt, miután lebuktál a múltkor, igaz? Tudtam, hogy te vagy, csak össze kellett raknom az eddig tapasztaltakat. Ezért jó, ha meg is ismered a másikat, nem csak a felszínt nézed. Nem úgy, ahogy te engem, mert nem ismertél meg, akkor nem mondtál volna olyanokat, amiket tegnap a leveledben mondtál. A tegnapi leveleddel csak annyit értél el, hogy nevettem egy jót, hogy még mindig ezen az egészen lovagolsz. Mire jó ez a hülye játék? Az ovisok csinálnak ilyet, hogy tesznek valamit, aztán gyorsan elbújnak. 25 éves fejjel ilyeneket csinálni, érdekes. :-D Nekem mondjuk nem kéne belemenni, ez is igaz. Nem is fogok többet foglalkozni ezzel. Mivel ismét voltál olyan 'becsületes' és gyorsan deaktiváltad a fiókodat, így ismét nem maradt más választásom, mint itt elmondani, amit akartam, de utoljára teszem, mert semmi értelme felesleges köröket futni, meg a blogom sem erre való. A későbbiekben nem fogok többet foglalkozni a témával, elegem van a hülyeségekből, nem fogsz belőlem hülyét csinálni. A leveledben azt mondod, hogy szánalmas vagyok, mert itt írtam. Hagytál más lehetőséget? Most sem tudok máshol reagálni, csak itt, pedig senkinek semmi köze ehhez a szarsághoz, de amit gondolok elmondom neked akár itt is. Te vagy a szánalmas, hogy most is csikicsukizol, irkálsz, aztán a reakcióra már nem vagy kíváncsi. Bravo, felelősségteljes felnőtt vagy! Meg hogy jól bemutatkoztam. Én mutatkoztam be? Mivel? Az te voltál, aki bemutatkozott, mert te nem méltattál a múltkor arra sem, hogy névvel megírd, mi a problémád. Gőzöm sem volt addig, hogy bajod van velem, hónapokig úgy beszélgettünk, hogy jelét sem adtad, hogy valami baj van, hirtelen zúdítottad rám abban a kommentben, hogy nem vagyok barátnak való. Most haladtunk, tegnap már névvel, Gmailben mondtál el mindennek :-D, de aztán gyorsan megint inaktiváltad a fiókodat. Akkor ki az, aki szánalmas? Meg azt írtad, hogy nagyon okosnak hiszem magam. Nem hiszem magam semminek, egyszerűen simán össze lehetett rakni a jelekből, hogy te rejtőztél a névtelen kommentelő mögött. Nem kell ide diploma, csak mikor ismerkedik valakivel az ember, nem árt valóban, ténylegesen megismerni és figyelni is arra, amit mond, majd azt megjegyezni, hiszen azért beszélgettek, hogy megtudjatok egymásról dolgokat. Nem csak felszínesen. Mikor megismertelek, elárultál magadról dolgokat a sok beszélgetés során, többek között azt is, hogy ha valakire berágsz, akkor Gmailt cserélsz. Ezt gondolom mellékesen jegyezted meg, nekem meg eltárolta az agyam, aztán eltelt pár hónap, persze nem szóltál, hogy bajod van, egyszer csak jött a névtelen komment, majd amikor gyanútlanul írni akartam neked este, hogy mi van veled, csendben vagy (akkor is leszartalak, igaz?), akkor nem értelek el Gmailen. Hűha, de sok agy kell, hogy ezek után össze lehessen rakni, hogy te vagy a névtelen. :-D Te magad buktattad le magadat, a sok apró részlet összeállt, nem én hiszem magam okosnak. Ja, meg azt írtad, hogy leszarod a hülye blogomat és hogy mit fröcsögök itt. Nekem nem úgy tűnik, mivel ha leszarnád, nem írtál volna nekem tegnap arról a neked címzett bejegyzésemről sem. Zokon vetted? Nem kellett volna sunyítani. Meg kellett volna mondanod, hogy bajod van velem, vagy legalább névvel kellett volna írnod, ugyanúgy Gmailben, ahogy tegnap is tudtál. Vicces vagy, hogy a válaszra már nem hagysz lehetőséget. Nem kéri senki, hogy olvasgasd a blogot, Gmailben sem kell több levél, nem fogom elolvasni őket. Ne zaklassál sehol, semmilyen módon, befejeztem az egész témát. Most már ott írsz nekem, ahol akarsz, választ sehol nem fogsz kapni. Gondolom megint felesleges volt papolnom, nem fogod fel, mi a lényeg, mert most is ugyanazt csinálod, mint a múltkor, pedig abban a levélben is próbáltam elmagyarázni, hogy ne sunyiskodj', de már nem érdekel. Undorító, hogy az emberek ott basztatják a másikat, ahol érik. Azért, mert valakinek nehéz az élete, miért kell a másikba belerugdosni? Én is átmentem szar dolgokon, mégsem hárítom más emberekre ennek a felelősségét. Ismerek még olyan embert, akinek nehéz, sőt, Neki egyenesen pokoli, mégsem azzal szórakozik, hogy másokon áll bosszút. Szépen néznénk ki, ha minden nehézsorsú ember a világra mért haragja következtében átgázolna a másikon, meg beletörölné a lábát. Engem nem bántottál meg, de akkor sem vezet jó útra, ha ilyen vagy! Így csak el fogsz lökni magadtól mindenkit az életben. Te tudod... Engem nem érdekel, mit csinálsz az életeddel, de az enyémből szállj ki!