Amivel szívni lehet, azzal mi tuti szívunk.
Tegnap este olyan hulla voltam az egésznapos kóválygástól, hogy már nem volt sem kedvem, sem energiám leírni ide, hogy hogy' jártunk. Már a buszon is le-lebillent a fejem.
Tegnap hajnalban keltünk, gondolom ez is tett rá. Már reggel a buszmegállóban kezdődött a pech-sorozat, apám közölte, hogy itthonhagyott minden aprópénzt és csak tízezrese van. Mondom imádni fog a buszsofőr. :-D A buszon közölte, hogy nincs nála a lelet, meg a beutaló, ottfelejtette a Gabinál, el kell menni értük. F@sza volt, le kellett szállni és a pesti járatra átszállni. Azt hittem, felrobbanok! Direkt kérdeztem este is, hogy minden megvan? Meg. Aha, tényleg. Utazhattunk Pestre a papírokért és mehettünk visszafelé, Székesfehérvárra. Megsültünk, oxigén semmi, de legalább nem voltam rosszul. Elkutyagoltunk a kórházba, kóvályogtunk, mint a gólyafos a levegőben, mert mindenfelé irányítottak bennünket. Felértünk a Belgyógyászatra, erre közölték, hogy a doki, akihez beutalt a házidokim, szabadságon van és különben sem lehet csak így odamenni a beutalóval, előjegyzéssel lehet, telefonon kell kérni és mivel 3 a magyar igazság, azt is közölték, hogy ott nincs is Gasztroenterológia, nem tudnak befektetni. Király, tök feleslegesen utaztuk el a fél napot... Teljes a homály, hogy most akkor hogyan gondolta a házidokim. Máskor is volt párszor, hogy úgy küldött oda valahová, hogy nem beszélte le és ott derült ki, hogy ilyen-olyan okból nem tudnak felvenni/kezelni. Jó doki, de ezt a felesleges utazgatást kihagytuk volna.
Annyira meg van minden bonyolítva és nem csak az egészségügyben. Emlékszem, eddig odaadtuk a beutalót és felvettek. Nem kellett telefonálgatni, meg előjegyeztetni. Kérdezte apám, hogy a másik kórházban (amit mondtak, hogy ott tudnak befektetni, viszont a doki akihez utalt a házidokim, nem ott dolgozik.... mi van?!, elvesztettük a fonalat) szóval oda hogyan jutunk el? Mondták neki, hogy ne vigyen oda, mert oda sem fognak felvenni, ha nem vagyok előjegyezve. Láttam, hogy vörösödik a feje, azt kérdezi akkor most potyára utaztattam a fiamat hajnaltól, ebben a melegben, meg cipeltem a kórházi holmit, egyik helyre sem veszik fel?! Mondták, nem. Eldurrant az agya és elszáguldottunk. Most az van, hogy beszélünk a házidokimmal, hogy így jártunk és mit tegyünk? Este 8-ra értünk haza. 11-re lemerült az akkum, mert ahogy letettem a fejemet, már filmszakadás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése