Mostanra

összeszedtem magam nagyjából. Tudtam, hogy ez lesz, hiszen egyrészt nem az a fajta vagyok, aki sokáig kuksol a gödörben, másrészt nem is volna tanácsos, mert az nem visz előre, sőt! Nem mondom, hogy elszállt minden bajom, de az önveszélyes gondolatok, a sírhatnék meg a sírás, a kilátástalanság érzése, étvágytalanság elmúlt, mert bízom Istenben és a jobb holnapban, meg a Tesóm is segít, jönni fog a jobb sors, csak várnom, figyelnem és a megfelelő időben és módon cselekednem kell. Nem csattanok ki a jókedvtől, még tart a használhatatlan üzemmódom, de úgy érzem abból a sötét veremből kimásztam. A Tesómnak is szüksége van rám és úgy nem tudok támasz lenni, ha nem vakarom össze magam, szóval ez is késztetett és majd jobban leszek. Most az is sokat segít, hogy a Gabinál vagyunk vasárnap óta és itt szeretek lenni, mert vannak ingerek, a környéket is szeretem, meg a körülmények is emberhez méltóak, rendezett a lakás és minden adott, ami alapszükséglet. Ez a közérzetemnek jót tesz. Iszonyatos a meleg itt a panelben, de ezt sem bánom, jó itt. Holnapután megyünk haza.

Találtam olyan rövidgatyát, amire fájt a fogam. Sehol nem volt, de sikerült levadászni, örül a fejem.

Mennénk hajózni, várjuk a hőség enyhülését. Elment a kedvem a programoktól is a gödörben ülve, de már ezzel is úgy vagyok, hogy nehogy má' ne élvezzek valami jót, akarni kell nyitni, mert csak szarabb lesz, ha teljesen befordul az ember. Csak azért is várom. Majd megyünk a Repülőgép Emlékparkba is. Már voltam gyerekként, mondanom sem kell, nagy volt a gravitációs erő az ülés és kormány körül, Anyám alig tudott kiszedni a pilótafülkéből. :-P A fotó nem saját, de ez az a gép:

Repülni is megyek, de az talán csak szeptemberben jön össze.

A ház áll még - maradjon is úgy - várjuk, hogy jöjjenek renoválni.

Apám alázását igyekszem kezelni, az utóbbi alkalmakkor sikerült figyelmen kívül hagyni. Növesztem tovább a páncélomat.

Közben kiderült, hogy a rohamot oxigénhiány okozta. Akkor jön mindig, amikor nem jut az agyam elég oxigénhez. Ma nem jött, de megkörnyékezett, ugyanazt éreztem, mint a buszos roham előtt, meg a többi esetben. Öregem mondta, hogy lila volt a szám körül, a körmeimet láttam én is. Megint lassultam és ájulás környékezett, rossz közérzet, meg jött megint ugyanaz a bizsergés, aztán zsibbadás a kezembe és ugyanúgy kúszott fel a karomba. Apám kezdett megijedni, de mondtam, hogy nyomja be a ventilátort és hozza ide, hátha használ. A képembe tolta, szabályos, mély levegőket vettem, így lassan kezdtem jobban lenni. Nem izzadok szinte - bár néha lever a víz - és felhevülök, de zuhannyal segítek, meg sokat iszom. Alapból is, de ebben a hőségben méginkább.
Nagyrészt jó a keringésem, ma este elmentünk az Aldi-ba, ott ment a légkondi, meg a hűtőpultoknál is voltunk, rajtam rövidgatya + papucs + ültem a kerekesszékben, ugye úgy lassul a keringés a lábban, mindezek ellenére sem fázott semmim. Itt, a 30 fokos lakásban meg időnként elfagy és színes lesz a lábam. Haláli, ahogy működöm. :-D Ma ilyet produkált - ez mondjuk még semmi:

Csoda, hogy a nyár 3/4-ét én is rövidgatya + mesztéláb (nagyanyám mondta így :-D) kombóban tolom, mint mások, pedig tavaly szinte végig hosszúgatya + zokni kellett, néztek is kerek szemekkel a 40 fokban. Ja és romlott a keringésem elvileg. Akkor hogy' van ez? Mindegy is, a fő, hogy legalább most a nyáron egész' jó a helyzet.

Igyekszem enni, mert híznom kell, 5 hónap és repülünk. Ebben a hőségben nem könnyű, de a cél lebeg a szemem előtt, meg a Tesómnak is megígértem, hogy enni fogok. Ma leköröztem "apámat", beburkoltam egy nagy adag krumplit, meg 2 szelet csirkecsöcsöt. Ő hagyott a tányéron. Tegnap is megettem mindent.