az ápolási-ügy, kijött tegnap egy nő kérdezősködni, meg tesztelni engem. Kikérik a Szakértői Bizottság véleményét - a legmagasabb szerv, tehát amit ők mondanak, az tuti -, de felülírják és kimennek ellenőrizni, hogy tényleg beteg-e az ember. Vicces. :-D Töltögette a papírt, kérdezgetett és nézte, hogy hogyan járok (lakásban tudok, mert csak ~100 méter után nem megy), majd mondta, hogy nagyon sápadt vagyok, menjek pihenni. Mondtam neki, hogy nem vagyok olyan rosszul, de mondta, hogy feküdjek vissza és majd az apámmal elintézi, amit kell. Gyorsan lezavarta a dolgokat. Remélem nem szívóznak mostmár és intézik, amit kell. Mindig csűrik-csavarják a dolgokat, minél tovább húzzák az időt és minél jobban bonyolítanak mindent.
Bakizom mostanság megint. Én nem tejben-vajban fürödtem, hanem kakaóban. Tegnap meg majdnem beleestem az üvegajtóba, mert szédelgek, mint egy Chemotox-os légy. Már negyedszer fordul elő, hogy állítólag bezárom a lakást, ki is megyek, de nem emlékszem erre, ma reggel is kiderült, hogy megint egész éjjel nyitva voltunk. Van amikor rémlik, hogy mondtam, hogy bezárok, de hogy utána mit csinálhatok, arról gőzöm sincs, valahová elveszik a tudatom. Apám lecseszett, hogy többet nem bízik meg bennem, majd ő zárja az ajtót. :-D A véralvadásgátlót 1× felejtettem el bevenni, a szívgyógyszert 2×, de neki sem jutott eszébe, pedig azért van rábízva, hogy ez ne történjen meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése