Apám nem sieti el a dolgokat. Semmit sem intézett még. 3.-án, mikor kiderült, hogy nem lehet felvenni a pénzt, beszélt egy ügyintézővel, aki adott neki egy telefonszámot, amin eléri az ügyben illetékes nőt. Persze a kártyáján sosincs pénz... Mondta majd feltölti és beszél vele. Ez pontosan egy hete volt. Úgy volt, hogy hétfőn megy fel Pestre, intézkedni. Nem ment fel. Tegnap végre felment, de semmire nem jutott, mert nem volt ügyfélfogadás. Gratulálok... Hogy' lehet úgy felutazni ügyet intézni, hogy meg sem tudakolja az ügyfélfogadási időt?! Jött azzal, hogy "de nincs pénz a kártyámon". Mondom van net, meg lehet nézni. Azt mondta ma van. Na, mondom ügyes vagy, akkor ma kellett volna menni! Fú, bakker, néha nyugágy kell hozzá! Azt mondta, majd felhívja a nőt. Ahhoz képest még mindig nem hívta, pedig tegnap feltöltötte a kártyáját. Mindig, mindennel húzza az időt, de ilyen helyzetben nem tudom miért tököl, persze tiszta ideg, de pont ezért kéne haladni. Majd a NYUFIG-hoz is menni kell, hogy átirányítsák az én pénzemet is, ehhez nekem is kell menni, mert azt mondja, hogy macerásabb a meghatalmazásos intézés, mivel tanú kell, meg kitölteni, ide vinni-oda vinni. Akkor inkább felcipel személyesen. Ahhoz a nőhöz is velem akar menni, aki a pénzt lezárolta. Sejtem, hogy velem akar hatni rá. Gusztustalan. Szereti az ilyesmit. Tegnap, mikor jött haza mesélte, hogy a buszon ment az ellenőr, ő meg kivillantotta a rokkantkártyámat és ahogy rápillantott az ellenőr, már meg sem nézte jobban, csak köszönte és ment tovább. Jót röhögött. Mondom tényleg marha vicces, hogy csalsz... Szóval most szívás van, mert ugye nagynehezen kifizettek 30.000-et a múltkor, hétfőn pedig szerencsére postán, tehát maradéktalanul megérkezett az én 25.000-em, így lett volna 55 rugó, illetve 50, mert 5 már elment kajára a múlt héten, mégis éhezünk. 50 ezerből ellehettünk volna a hónapban, sőt, még jön pénz, de ugye nem tudni, hogy azokat is leblokkolják-e és mivel apám ül a babérjain és nem beszélt a végrehajtóval, lila gőzünk sincs mire vontak és fognak-e még. Mivel ügyesen ügyfélfogadási időn kívül ment intézkedni, így adott a szarnak egy pofont, át sem kezdhették irányítani a pénzt postára, így esélyes, hogy ezt is levonják, ha esetleg még mindig tartozik. Baromira kíváncsi vagyok, mire vontak. Most egy vas sincs, sem számla nem lesz fizetve, sem kaja nincs szinte, ugyanis 50.000 lesz a macskakennel, amit már nem mondhat le, mert megépítették. (Bár, én a helyében megmondanám a pasasnak, hogy várnia kell, mert ez történt a pénzzel és ami van, abból nyilván enni kell.) Mondtam neki, de azt mondja nem mondhatja le. Mondom ne legyél már ilyen tehetetlen! A pali sem várhatja el, hogy egy fillér nélkül itt koplaljunk. Azt mondja "de akkor a Gabi megkérdezi, miért nincs még meg a kennel." Mondom tök egyszerű: elmondod neki is, hogy mi jött közbe. Azt mondja az kizárt, nem fogja hallgatni, hogy a Gabi cirkuszol vele. Mondom gratulálok, hogy fontosabb a büszkeséged, mint az, hogy rendesen együnk. Azt mondja megoldja. Mondjuk tényleg eszünk, de napi egy tál leves, vagy egy szelet kenyér nem elég napokig, vagy hetekig. Mondom neki nem is fogyhatok már, elkezdi nem fogsz. Ja... Mindezt azért, mert a volt barátnője sürgette, hogy csináltassa meg a kennelt és minél hamarabb hozza el a macskát. Jó, akkor még nem tudta senki, hogy elveszik a pénzt, de akkor is önző, hogy csak az érdekli, hogy bármi áron kerüljön ide a macskája. Ez is milyen dolog?! Az állat nem egy játékszer, hogy megunom és lepasszolom! Bár jobb is, mert idegbeteg és ordibál vele, meg bántja. Az ilyennek ne is legyen állata. Az állat mi a frászt tehet arról, ha az embernek szar kedve van?! Vagy arról, hogy a kedves gazdája megunta. Mindig mondja, hogy elege van belőle, hogy vad, meg lehugyozza az ágyát. Talán ha nem idegbajoskodna, a macska sem lenne egy merő stressz és bosszút sem akarna állni a maga módján, csak ő nem ért az állatokhoz. Ma hívta a Gabi, hogy mi van már a ketreccel. Persze apám mélyen hallgatott, hogy ha most kifizeti, akkor nem marad pénz és kaja sincs szinte. Elkezdte, hogy nem mehet szembe a Gabival, mert ő mindig segít, meg akkor máskor nem fog. Mondom te egy szánalmas érdekember vagy és egy marionett báb! Mondom neki, látod? Ha nem mindig más hátán élnél, nem hoznád magad ilyen helyzetekbe! Csak az a baj, hogy engem is belevisz ezekbe.
Kiégett az izzó a konyhában, de nem vesz, mert már így is elvett a pénzből, hogy valamit együnk. A fejem napról-napra dagad a méregtől, hogy nem képes kiállni magunkért és itt szívunk. Ha ő akar nyomorogni a büszkesége miatt, az az ő dolga, de én nem akarok. Most higgadt vagyok, de vannak napok, mikor morgok. Addig jó, míg ilyen stabil vagyok, meg optimista.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése