Lazuljunk 😃

Voltak nálunk a nagynénémék, mindenféléről volt szó, aztán valahogy átment a beszélgetés vicces/égő sztorik felelevenítésébe. Már rég' röhögtem ennyit, szóval úgy gondoltam ide is leírok párat, ami velem esett meg - én állandóan bakizom valamit, szóval született balfék vagyok 😜 -, hogy ide is hozzak egy kis lazaságot, megtörve az utóbbi negatívabb jegyzetek hangulatát, meg hátha az idetévedők is nevetnek egy jót.

Egyszer a faterommal mentünk valahová és rájött a szükség, szóval bement a nyilvános retyóra, rámbízva addig az automatás, fehér műanyagpoharas kávéját. Szokásom szerint elmerengtem ácsorgás közben és arra eszméltem, hogy pénzérmék placcsannak a kávéba.
Kéregetőnek nézett egy pali, ahogy műanyag poharat szorongatva, leszegett fejjel méláztam. 😃 Természetesen rendezett volt a külsőm és az öltözékem, így nem tudom honnan gondolta, hogy kéregetek, de nem számít, a szándékát díjazom. Lehetett volna, hogy egy valódi szerencsétlenbe fut bele és neki az a kis apró is jól jött volna (jó esetben nem piára költve), szóval csak jót akart. Zavarba jött, pedig röhögtem és mondtam, hogy semmi gond. Fater is jót röhögött, mikor elmeséltem, meg mutattam az adományt.

Erre az esetre én nem emlékszem, az Anyámék mesélték el:
Első osztály évzárójára voltunk úton villamossal - ami tömve volt -, én meg állítólag jól hallhatóan megszólaltam: "remélem nem buktam meg!" (az teszi ezt mégviccesebbé, hogy kitűnővel végeztem, csak önbizalmam már akkor sem sok volt)

Szintén nem emlékszem erre, Anyám mesélte:
Óvodásként előjött nálam a halál témája és Ő igyekezett is elmagyarázni a dolgokat, többek közt azt is, hogy ha megöregszünk, meghalunk. Aztán egyszer állítólag beszélgetett egy idős szomszéddal, én meg beszóltam: "ez a hölgy olyan öreg, mikor hal már meg?"
Csóró Anyám égett, mint a rongy. 😀

Szintén óvodásként szóltam be, szintén elmesélésből tudom:
Akkor még a fater velünk élt és szerelte a karóráját, de csak nem akart működni és mérgében a f@ssz0pó jelzővel illette, persze a fülem hallatára. Egyszer megkérdezték társaságban, hogy milyen órája van (nyilván a karóra választ várták), én meg állítólag büszkén és magabiztosan benyögtem a fenti jelzőt. 😂

Szintén óvodáskori beszólás és erre emlékszem is:
Egy ismerősünk vitt minket kocsival valahová és mivel gyorsan ment, gondoltam én is rászólok, ahogy egyszer a fateromra a haverja. Megszólaltam: "Pisti! Lassítsál már, a kurv@ életbe!"
A sofőrbe beleszorult minden szó, Anyám meg rámszólt, hogy megbeszéltük, hogy nem szabad csúnyán beszélni! (mert a fater és a haverjai folyton tanították nekem a káromkodást és röhögtek, mikor kimondtam)

A történelem tanárunk egy hirtelenharagú és mogorva csaj volt. Ha kellett, ha nem, morgott velünk, meg szokása volt az ajtóból a tanári asztalra hajítani a naplót. Ez ihletett meg, amikor betelt a poharam a szívatása miatt. Összehívtam a bátrabb cimbiket és megdumáltam velük, hogy szívassuk meg mi is, van egy ötletem a következő töri órára. Benne voltak. Eljött a következő óra, előtte nagyszünet volt, ami nekünk kapóra is jött, ugyanis volt idő kilazítani a tanári asztal csavarjait. Egy cimboránk fedezett, másik hárommal csavaroztunk. Mikor már csak a lehelet tartotta az asztalt, visszavonultunk és vártunk. Becsengettek, jött a tanár. Belépett, a napló ismét repült, az asztal pedig ekkor intett be, kártyavárként dőlt össze, nagy robajjal. Mi sírtunk a röhögéstől, a tanár meg téglavörös fejjel üvöltött és mondta, hogy ha nem kerül elő az ötletgazda, akkor mindenki intőt fog kapni. Ezt nyilván nem akartam és vallottam, ő pedig felküldött az igazgatóhoz. 😄

A Gergő barátommal elmentünk a Mc' Donalds'-ba még gyerekként és persze végigbaromkodtuk az utat odafelé is, meg ott is röhögtettük egymást. Kihozták a menüt, elkezdtünk enni, erre benyögött valamit, miközben ittam a colát és kitört belőlem a röhögés, de nyilván nem köphettem ki. Ahogy próbáltam bent tartani, az orromon folyt ki, amin persze méginkább röhögnünk kellett. Elég szar volt, ahogy marta a szénsav. 😄

Egyszer az utcán ráléptem egy aknafedélre - gyanútlanul, mivel máskor is megtettem és semmi sem történt -, de az a szarság bedobta a kulcsot és beszakadt, én meg mikor felocsúdtam, hónaljig voltam csúszva a lyukba. Szerencsére a pólóm is beakadt a fedél egyik fennmaradó darabjába. Mákomra két fószer odajött és kisegítettek. Ezután a bizalmam megcsappant az olyan fedelek irányába. 😛

Még kamaszként történt, hogy a Balatonra mentünk lazulni a Barátnőmmel, a Gergővel, meg az ő barátnőjével. A lányok napoztak kint, mi a Gergővel úsztunk, aztán egyszer kiabál a Szabina, hogy Anyám keres mobilon. Rongyolnék ki a vízből, mikor a nagy hév közepette beakadt a gatyám zsinórja a korlátba, vagy a lépcsőbe, gőzöm sincs mibe, de azon kaptam magam, hogy félig lerántódott a gatyám. Azonnal visszarántottam magamra, azóta sem tudom hányan és mit láthattak, mert időm sem volt felnézni, de a két lány, meg a Gergő szakadtak a röhögéstől. Én nemkülönben.

Még a húgom velünk élt és nála a fürdés együtt járt a fürdőszobai Balaton gyártásával. Fürdött és miután végzett nem törölte fel alaposan a járólapot, én meg persze hová lépek mezítláb? Naná, hogy a kád mellett sunyin megbúvó kis tócsába. Lábam kicsúszott, megbillentem előre, de persze eközben nyilván működött a reflexem és a karjaimat kinyújtottam, így nem estem bele a kádba, csak tenyerekkel, viszont a falra szerelt króm kapaszkodóba beleért a fejem és olyat kongott, hogy egyből elkezdtem röhögni, meg a család kérdezte, hogy szétverem a fürdőszobát? 😂

A Gergővel gyerekként lent voltunk a játszótéren és hintáztunk, aztán én azzal szórakoztam, hogy átszaladgáltam előtte. Az egyik ilyen futásnál elvétettem a pillanatot és rosszkor értem elé, ugyanis a kinyújtózó lába telibekapta az arcomat, ami önmagában is röhejes volt, hát még az, hogy elgörbült a szemüvegem szára, ami ezáltal idétlenül ferdén állt az arcomon. 😂 Sikerült annyira visszahajlítani, hogy ne álljon rajtam csálén és a szára is alig deformálódott. Otthon nem vették észre, így megúsztam a lenyakazást.

2 éve a távolsági buszon kapott el az első roham, a sofőr hívta a mentőket, akik pikk-pakk odaértek. Átraktak a mentőbe és megindultunk a kórházba, gyorsan. Én addigra már tisztább voltam agyilag, de még csak félig voltam észnél és mikor meghallottam egy szirénát, motyogtam, hogy "na... egy másik mentő!", erre az ápoló felröhögött és felvilágosított, hogy "ezek mi vagyunk!" 😃

Ez a kedvencem, pedig szar volt az esés, de rohadtul röhejes is:
Nem szerettem torna órán szekrényt átugrani (nem is tettem, inkább vállaltam az egyest). Egyszer megint az általam annyira kedvelt szekrényugrás volt a feladat. Nekifut, dobbant, bukfencezik a szekrény felett és mögötte leérkezik a szivacsra. Ja. Így egyszerűnek hangzik. Én következtem és mondtam a tanárnak, hogy írja be az egyest, mert tudtam, hogy ehhez béna vagyok, nem akartam összetörni a képemet, de leordított, hogy csináljam. Nekifutottam, dobbantottam, próbáltam bukfencezni, de elcsesztem. A fejem beleért a legfelső zsámolyba és levitte azt, én meg zuhanórepülésbe váltva fejjel lefelé belevágódtam abba a toronyba, amin a zsámoly volt, amíg a fejem el nem trafálta. Fájt a fejem, meg a vállam, de az osztályom sírva röhögött, meg én is magamon, amit fokozott a tanár a maga röhejes stílusában elordított "Arnoldkááám, há' mi' csinááálsz, az Isten áldjon meg!?" mondatával.
Még most is nevetnem kell ezen. 😂😂😂

Bringástól zúgtam bele a csalánbokorba. 😄