A szervezetem belendült ellenem, de teljesen még nem vert le a lábamról, szóval visszafoghatná magát legalább addig, míg letudjuk az utazgatást. Megint aluszékony vagyok, hőemelkedések jönnek, lábvizesedés, feldagadt pajzsmirigy, meg egyebek. Ideje lesz lecsekkolnia a Dokimnak. Nem érdekel a dolog amúgy, a hangulatom jó.
Megint haladnak a házkörüli dolgok; vettünk motoros fűkaszát és végre meg tudjuk szüntetni a dzsungelt a kertben és a ház körül, meg jön ma elvileg kéményes szaki és felhúzza az elbontott kéményt, meg az egyik mozgót is újrahúzza. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle valami... már mióta szó van róla, de tett nem követte eddig a szavakat. A félig szétkapott terasztető is teljesen el lesz bontva, mert új tető fog felkerülni (fogadjunk újabb ezer év múlva... 😈😃)
Volt most pár tartalmasabb napom, többször is kivitt a fater; elmentünk a nagynénémékhez, boltba, beültünk családilag kávézni-süteményezni a közeli kávézó teraszára, stb. Valamelyik napra is hívnak minket bográcsozni. Elég idegen a családom, széthúzás van, de jó volt együtt lenni, nekem lenne igényem az összetartásra. Ez talán pont azért van, mert sosem tartottunk össze és szeretném megismerni, hogy milyen érzés családként 'működni' és iszom azokat az alkalmakat, amikor hajlandó összejönni a família és esetleg még a légkör is jóra sikerül. Ettől függetlenül a realitás talaján maradok, tudom hogy mi újság van nálunk és emiatt sokszor nincs kedvem csatlakozni, de nem vagyok hajlandó kizárólag a rosszat látni, arra fókuszálni. Igenis keresem a jó pillanatokat, mert vannak és nem is lehet úgy élni, hogy az ember csak a szart fogadja be. Nem önámítás ez, hiszen tudom, hogy nagyon sokminden nincs meg nálunk, amitől család egy család, csak azt mondom, hogy ha vannak jobb napjaink együtt, akkor miért ne értékelném és miért ne élvezném ki? Elég furcsán működünk, az ziher, de ebből kell kihozni, amit lehet, mert tényleg bele lehetne kettyózni, ha csak arra figyelnék, mi minden rossz. Nekem ez nem megy, mindig a jó oldalát kutatom a dolgoknak - mert a legtöbbnek van, csak meg kell látni! 'Apám' hozza a formáját ma is, az imént közölte, hogy a hátamba állítja az ollót, csak mert a bunkóságára merészeltem hasonlóan reagálni, de nem érdekel. Elmúltak azok az idők, amikor azt tehetett velem, amit akar és még meg is hunyászkodtam előtte, mert belémnevelte, hogy minden körülmények között kuss a nevem.
Nem érdekel, nem engedem, hogy felcsessze az agyamat és ezt a pozitívabb tartalmú és hangvételű jegyzetemet sem fogom elcseszni a dolgaival.
Azért is a jó dolgokra figyelek. 😎
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése