Jól megszívtuk ismét, ugyanis leállították az egyik pénzemet, ráadásul nem is jogosan. Ugye nekünk, rokkantaknak szokott lenni 2 évente felülvizsgálat, s az akkori állapot megítélése függvényében (amiről sok sorstárs panaszolta, hogy a vizsgálat során alábecsülték az állapotuk súlyosságát) folyósítják tovább az addigi összeget, vagy éppen kevesebbet, ha valakit visszaminősítenek enyhébb fokozatúra. Az komoly volt, amikor anno mesélte - az egyik lába amputációján átesett - nagybátyám, hogy behívták felülvizsgálatra és kevesebb százalékot (ezzel együtt nyilván kevesebb összeget is) állapítottak meg neki. Mire fel? Nem nőtt ki a lába, nem is fog, akkor mi' jogon rendelték be és főleg mi' jogon, meg milyen 'logika' alapján ítélték kevésbé rokkantnak? Nonszensz.
Velem egyelőre ezt nem játszották el (80%-os egészségkárosodás és végleges állapot van a papíromra írva, gondolom emiatt nem mernek javulásra hivatkozva lecsípni a lóvémból, mondjuk nyilván a Lali is ilyen besorolást kapott, mégis szívóztak vele), de leállították a pénzt, arra hivatkozva, hogy be kell mennem felülvizsgálatra. Gyakorlatilag azonban nem kell, a véglegesített státusz miatt. A legjobb, hogy egyszer már ezt megcsinálták velünk és mikor az ügyintéző csaj adni akarta a papírt, hogy mikorra kell mennem, egy kolléganője hívta fel a figyelmét a papíromon pirosan és a végén felkiáltójellel virító, végleges állapot feliratra. Mondta neki, hogy nekem nem kell menni. Valóban évek óta a papírjaimból dolgoznak, azok alapján ítélik meg mindig az ellátásra való jogosultságot, emlékeim szerint nem is akadt meg a pénz azóta. Szóval most tök feleslegesen tartják vissza a pénzt és lehet megint reklamálni, hogy olvassák már el figyelmesen a papírjaimat, ott a kulcsfelirat. Aki véglegesítve van, annak automatikusan jár az ellátás, nem állíthatják le és nem rángathatják be a bizottság elé. Utóbbit megoldanánk valahogy, de a pénzen való ücsörgésük cseppet kellemetlenebb.
Remélem sikerrel jár az öreg, majd megy Pestre intézkedni az ügyben.
Hogy jóról is beszámoljak:
Ma - vagyis már tegnap - este nagy boldogság ért. Volt a 12 éves Margitom, akit el kellett altatni tavaly és annyira szerettem, meg eleve a fekete macskákat nagyon bírom (mondjuk mindegyiket), hogy szerettem volna egy másik ugyanolyat. Nem pótszernek nyilván, hanem mert nagyon tetszenek, meg a Margó emléke miatt is. Hol ilyen, hol olyan okokból nem jött össze, na de tegnap este meg lettem lepve egyel a szomszéd jóvoltából, ráadásul ő még nagyon fiatal (néhány hetes), úgyhogy a kezdetektől tudunk összeszokni és baromi aranyos az ábrázata. :-D
Ő tehát Eszti (a nevét a Tesómról kapta, mert sokat köszönhetek neki, meg olyan közel állunk egymáshoz, hogy gondoltam, ezzel is megtisztelem). A képminőség így esti lámpafény mellett csak fos lehet, szóval azért ilyen, de majd kattintok jobbakat is:
Haláli a kis szaros, ahogy esetlenül bukdácsol, mivel még alig tud járni. Azonnal megszokott. Ahogy a kezembeadták és a vállamra borult, elkezdett dorombolni, meg ha az ágyra ülök/fekszem, azonnal mászik be az ölembe, 2× el is aludt ott. Álmában járnak a lábai, cuppog, stb., kész vagyok rajta. Szeret a mancsaival 'dögönyözni', meg rágni az ujjaim hegyét, egyelőre csak annyi fér be a szájába. :-D Kb. egy órája lehetett csak nálam, mikor kimentem retyóra és mégis úgy nyivákolt utánam, hogy ihaj. Amint visszajöttem és jöhetett mellém az ágyba, csend lett és dorombolva lazult. Az anyja valagát. :-D Már most imádom.
Már a hónom alá kucorodva alszik, mindjárt én is kivonom magam a forgalomból.
Tök zsír, találtam ma egy sorozatot, ami olyan, mint a Jégpilóták volt. Elég izgalmas részbe futottam pont bele, úgyhogy élveztem. Egy leendő pilótacsaj, aki bekajált pár repcsis kézikönyvet, kipróbálta magát egy tapasztalt pilóta mellett és szerencsétlen muki rendesen berezelt. :-D A csaj majdnem leállította a motort a levegőben, meg kanyarodások címén hirtelen és nagymértékben forgatta a kormányt, meg elkezdett egyik irányba fordulni, de rájött, hogy az ellenkező irányba kell és akkor is hirtelen rántott rajta egyet, a gép meg majdnem átesett. :-D A pilótasrác lesápadt. :-D Leszálláskor meg nem figyelt az egyenesben tartásra és az utolsó pillanatban korrigált, ismét heves kormánymozdulatokkal berezeltetve az 'anyósülésen' ülő srácot. :-D Jót szórakoztam, persze a pilóta nem. A csaj tök lazán kezelte, hogy azalatt az egy út alatt legalább 3× kerültek zuhanásveszélybe, csak a tapasztalt pilóta útmutatásai megmentették a bőrüket. :-D Holnap is nézem. Legalább ez is leköt, meg örömet okoz.
Nem fogom hagyni, hogy a depresszió győzzön, igenis keresem a kapaszkodókat és a motivációkat. Ennek a karom alatt horpasztó gombolyagnak is örülök, értékelem a jó dolgokat az árnyékos oldalon is. Muszáj előre tekinteni. Megzuhantam, ja, de amíg nem ragadok bele, addig nincs nagy baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése