Ez van

Ma szar napom volt. Ez az időszak - január vége - mindig nyomaszt, mert azért 8 év után is mocorognak bennem annak a pokoli napnak az emlékei ilyenkor, csak pár éve már tudom kezelni. Ma valamiért erősebb volt a letargia, de úgy tűnt, hogy én fogok győzni, aztán hiába az erőfeszítés, mégis borult a bili. Kb. egyórás nyűglődés után megnyugodtam nagyjából, vagyis inkább azt mondanám, hogy fásult lettem és lestem ki a fejemből. Egy darabig így voltam, majd 1-2 órával később - szégyellem, de - megint bőgtem egy sort, akkor már kevesebbet, de ugyanolyan kimerítően. Azóta eltelt megint néhány óra, nyugodtabb vagyok, de a kedvem továbbra is olyan, mint az időjárás.

Más:

A Krisz még nem szólt, hogy sikerült-e kocsit kérnie. Nem tudom, hogy lesz-e belőle valami, mondjuk most még nem megyünk, mert hétvégén lesz feldolgozva a malacunk, addig van idő, de nem sok, főleg hogy ha mégsem tud segíteni, akkor fuvarost kell hívni és azt is le kell beszélni, meg nem mindegy, hogy 100 rugóba fáj az egész buli, vagy csak a felébe. Reméljük fog szólni, hogy mehet a menet.

A macskámat még mindig nem vitte el orvoshoz az öregem. Ilyenkor (is) szétvág az ideg, amiért nem tudok közlekedni egyedül, mert elvittem volna én már sokkal korábban is. Nem állok jót magamért, ha az időhúzása miatt lesz nagy baja. Azt mondta, holnap viszi. Na, erre befizetek...

Az unokaöcsém totál be van zsongva, hogy mikor megyünk már. Szerintem nálunk fog lógni, de nem baj az, úgyis nekünk kell majd figyelni rá, meg az öregem főz majd rá is, mivel az Ildi megy külföldre pár hét múlva, addigra mi már ott fogunk lakni. Mivel Délen van a hely, a legmelegebb régió, szóval nekem való lesz. Azt írja a Wiki róla, hogy magas ott a napsütéses órák száma, ami jó, kell a D-vitamin, meg a depressziót is talán enyhíti.