Nem mentem

el az összejövetelre ma. Átgondoltam tegnap este, hogy minek menjek? Semmi keresnivalóm nincs egy olyan közegben, ahol levegőnek vagyok nézve, meg ahol egymással is csak felszínesen és kötelezően bájolognak. Tegnap a naiv oldalam még örült, hogy összejövünk és jó hangulat lesz, aztán csilingelt a realitás ébresztőcsengője és rájöttem, hogy megint olyasmiben reménykedtem, ami nincs. Amúgy sincs bulizós hangulatom és semmi kedvem nem volt fokozni a jó kedvemet azzal, hogy odamenve megint érzékeljem a hamis dolgokat, meg hogy nem is azt látják, aki vagyok, mert az nem számít. Nem engem akarnak látni, hanem továbbra is azt a hamis figurát, akit eljátszatnak velem, hogy megfeleljek nekik. Magamért egyikük sem szeret. Ez most nyilván nem rólam szól, hanem az ünnepeltről és az összejövetelről, ezeket csak mellékesen jegyeztem meg. Tuti nem én hiányoztam a legjobban onnan + az ünnepelttel semmilyen kapcsolatom nincs, tehát nem okoztam neki rossz érzést azzal, hogy nem mentem el. Nem volt kötelező menni, mert azt mondta az Ildi, hogy ha van kedvünk, menjünk, viszont az hazugság, ha csak illedelmességből megyek. Ezt nem csípem mástól sem és én sem teszem. Ami nem megy szívből, azt nem kell eljátszani, mert visszataszítóak a hamis dolgok.