Zajlik az élet

Apámmal mostanában nem gyilkoltuk egymást, csak az igénytelenségével tud kikergetni a világból. Neki lehet dőlni a lábszagának és nem érdekli.
Továbbra sem adja oda a pszichodoki árát, pedig a saját pénzem.
Mennem kell az érsebészetre is majd. Apám azt képzeli, hogy mindenhová elrángat, de mondta neki a doki, hogy nem egészen így van és kerekesszék kell, viszont közölte, hogy nem toligál (persze sunyi módon csak nekem mondta, nem merte a doki előtt.) Csak akkor kell a szék, ha 100 méternél messzebbre kell menni, gyalogolok máskülönben és jó volna megnövelni a távot, remélem hogy az érsebésznek lesz ötlete, hogy hogyan bírjam tovább az iramot.

Megyek a kardiológiára is - csak ellenőrzésre.

Megyek a gasztroenterológiára is, mert a gyomorfájásom állandó lett, meg egyebek miatt.

A Gergő barátnője megkeresett, hogy üljünk be valahová dumálni, mert már régen találkoztunk, vagyis viszonylag régen. Nem akartam menni az emberek miatt, így végül az lett, hogy feljöttünk hozzánk csevegni. Dumálgattunk mindenféléről, aztán a Gergőről kezdett el beszélni. 10 hónapja lesz, hogy megtörtént, szóval még hosszú út áll előtte a feldolgozásban. Nekem sem tett rosszat ez a beszélgetés, mert minden itt van bennem azóta is. Kicsit sírt, én azért nyilván tartottam magam. Meséltetett, hogy mit hogyan éltem meg a Szabinával kapcsolatban, mire számítson, meg ilyesmi. Aznap egyfolytában a fejemben járt a Szabina, éjjel is. Hiányzik a Gergő is, a beszélgetés óta folyton jönnek az emlékek, de majd túl leszek rajta, segítek valahogy a Gabinak is. Megnyugtattam amennyire lehet ilyenkor, hogy idővel más lesz, csak most még hiányozni fog sokáig neki. Sokmindenről dumáltunk és előkerült a pia. Mondtam neki, hogy nekem nem lehet a gyógyszerek miatt, meg mondtam neki, hogy ez nem fog semmit megoldani, csak elfedi a kínt, inkább beszélgessünk, persze nem akart, mert fáj, de mondom ha iszol akkor is fog, csak majd akkor, amikor kijózanodsz! Másról is beszélgettünk aztán megint, meg röhögtünk, nem is az volt a terv, hogy Ők lesznek a téma, csak felhozta. Talán 2 okból; egyrészt mert a legjobb barátja voltam a Gergőnek, másrészt én már átmentem azon, amin most neki kell.

5 órákat alszom, aztán végigpörgöm a napot, meg az éjjelt, nem bírok mit kezdeni az energiámmal. A kedvem hol kirobbanóan jó, tegnap pl. ok nélkül röhögtem, de már könnyezve, hol pedig rossz kedvem van és jönnek a kényszergondolatok, amiket elfojtok, de aztán már csak visszhangoznak a fejemben, az őrületbe kergetve. Ilyenkor igyekszem lefoglalni az agyamat tévézéssel, vagy zenével, de azon kapom magamat, hogy nem is ott járok. A fő, hogy a kezemben van még félig-meddig a gyeplő.

Úgy néz ki, hogy a jövő nyáron elhúzzuk innen a kondenzcsíkot. A repülőmániás mindenemet. :-D Hasta la vista bunkó szomszéd, zajos és füstös utca, heti 5 napban fúrás-faragás a házban, fejünk felett dübörgés, stb. 'Apámmal' összeugrottam, hogy tarthatatlan ez az egész és szólni kell nekik megint. Azt mondja "te szállsz szembe vele?" Mondom ha kell akkor igen, mivel azért nem változnak dolgok a világban, mert beletörődnek sokan, hogy a másik egy bunkó. Azért tehetnek meg egyesek bármit, mert mindenki hagyja. Amíg senki nem mozdul meg, addig változás sem lesz. "Ő nem szól." Mondom jól van, akkor tűrjél csak ha akarsz, meg állj be a csordába. Hihetetlen. Ezért szarik mindenkire a Mekk Elek, mert megteheti, mivel senki nem törte még le a szarvát, mondjuk aki képtelen betartani a szabályokat, meg nem tud úgy élni, hogy másokat ne zavarjon, azon már nem javít semmi, de akkor sem kergetheti az őrületbe a lakókat. Mindenki hümmög és panaszkodik, én magam is hallom, de meg nem mozdulnának. Ha én fogok, akkor meg az lesz a baja apámnak, hogy a nyakára hoztam a szart, mert a Krisz egy őrült; felbosszantotta a szomszéd és letépte a postaládájának az ajtaját, meg rendszeresen veri az anyját, de én nem szarok be tőle. Semmivel sem különb másoknál, ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá is. Alig várom, hogy elhúzzunk innen.