Megint nagyon

béna vagyok mostanában, mindent leejtek, megbotlom, leverek valamit, stb. Borotválkoztam, aztán félúton lemerült az elem a cuccból. :-D Nem az én napjaim voltak ezek, de legalább egy kis nevetés származott a pech-szériámból.

24.-én megyünk az 'apám' régi barátjához. Osztálytársak voltak és megtalálták egymást nemrég, aztán mostanra meg lett beszélve a találkozó. Nekem nincs kedvem menni, mert horgászni fognak, nekem az unalmas.

El kell mennem a fogorvoshoz, mostmár tényleg. Őszintén mondva fosok a fogászattól, ezért is halogattam, de volt most pár nap, mikor csillagokat láttam. A könnyem folyt, minden bajom volt, még sosem éreztem ilyet, akkor ott helyben is engedtem volna bármit a fogorvosnak, csak csináljon már valamit. :-D Most persze megint nem akarom, mert nem fáj, de nem szabad megvárni, amíg újra őrjítő lesz. Nem tudom mit csinál vele, mert letört belőle egy darab, lehet hogy azt már csak kihúzni tudja. Apám azzal idegesít, hogy ha beletöri, akkor ki fogja vésni és neki csinálták már, mondta hogy majd' betojt, úgy fájt. Elmegyek majd, mert így nem maradhat a fogam.

A kedvem változó. Valamelyik nap a tévében 2 olyan műsorba is belefutottam, amiben magamfajták voltak és megint jött a "de jó volna, ha..." Rájöttem miért nem voltam boldog soha és miért nem fogadtam el magam soha. Úgy érzem magam, mint egy ketrecbe zárt állat. Megvan miért nem találtam magam 23 éven át, vagyis csak 19, mert kb. 5 éves korom óta érzem, hogy mi a pálya. Nyilván nem vagyok előrébb, de annyival igen, hogy végre van ok! Zavaró volt az a bizonytalanság, hogy nem találom magam, meg utálom magam, de nem tudtam, hogy miért. Mostanra megvilágosodtam az okával kapcsolatban. Már ez is jó érzés, hogy rájöttem. Annyi minden rohangál a fejemben mostanában, az egyik pillanatban lelkes vagyok, már el is hiszem a hülye fejemmel, hogy egyszer megoldódik és végre ebből a börtönből kitörhetek, a következőben meg leszállok a földre és rájövök, hogy talán nincs kiút, de nem fogom feladni. Mindennek oka van, gondolom direkt vagyok ebben a helyzetben, lehet hogy az a feladatom, hogy kitörjek. El kell érnem, hogy minden a helyére kerüljön, akkor végre jól leszek. Teljesen nem, hiszen vannak dolgok, amik nem múlnak el, de ha már ez a dolog megoldódna, nagyon nagy részem szabadulna fel. Nem fogom feladni, ezt nem. Néha jól jön a makacsság.