baromira szarul voltam. Nappal írtam, hogy jól vagyok, tényleg semmi bajom nem volt a fejzúgáson és enyhe fejfájáson kívül, meg a lábaim voltak gyengék. Na, aztán este 7-kor beindultak a dolgok. Először úgy tűnt csillapodik a fejfájás, majd újra maxra kapcsolt a szédüléssel együtt. Megpróbáltam elaludni, de nem hagyott. Elkezdett "szikrázni" a szemem, majd nemsokkal később jöttek a jól ismert jelei a rohamnak, úgyhogy tudtam mi következik. 3 jött (amiből 2 enyhe volt), hosszabb-rövidebb szünetekkel. Párszor rámnéztek, de egy örökkévalóságnak tűnt. Ezekkel semmit nem tudnak kezdeni, nekem legalábbis ezt mondta anno a doki, mert állítólag a keringési zavar okozza őket, ami az agyamra is hat és mivel az alap kórságra ma még nuku gyógymód, "próbáljam átvészelni a rohamokat". Próbálom.
Hallani hallottam mindent magam körül, de se mozogni, se beszélni nem tudok ilyenkor, úgyhogy nem tudtam szólni, hogy zsibbad a bal arcom. Mire tudtam beszélni, az is elmúlt már. Semmi egyéb szokatlan nem volt, csak az és csak 1-2 percig éreztem. A 3. kör után se kép, se hang, elaludtam, mint akit lecsaptak. Ilyenkor nem is álmodom, pedig minden éjjel szoktam többet is. Gondolom mélyen alszom ilyenkor.
Mára megint mintha semmi nem történt volna. Működik mindenem, a közérzetem is egész' jó, enni is tudok. Nagyon furcsa, hogy ilyen élesváltásokat csinál a szervezetem, meg ilyen szeszélyesen.
"Apám" a szokott módon tojik rám, de nem érdekel. A Tesóm hisz bennem, imádkozik is értem, szeret, a féltesóm is beszélget velem, érdeklődik a hogy'létem felől, ezek pedig erőt adnak. A hitem meg persze töretlen, ami szintén nagy löketet ad!
Nem arra az egyre fogok koncentrálni, akinek a viselkedése és hozzámállása lehúzna, hanem azokra, akik motiválnak. Csak ennek van értelme.
Nem tudom, hogy az értágító hat, vagy a ~22°C, netán a kettő együtt, de ma nincs jéggéfagyva a lábam. Hideg, de nem az a jeges, nem zsibbad, nem fáj. *kezével lájkol*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése