Volt már jobb napom

Ma délután altatták el a Margót. Megkapta előtte a jól megérdemelt halas konzervet, be is falta. Nem sikerült magam tartani, pedig egész délutánig higgadt voltam és úgy tűnt, menni fog. Pont akkor borult ki a bili, amikor a leginkább fegyelem kellett volna, szép volt Arnold! Hová lett a fegyelmezett oldalam? Vele akartam lenni, hogy nyugodt legyen, ehelyett amint megjött a doki, kimentem, mert éreztem, hogy zuhanni fogok. Azóta is random kap el a rinya és haragszom magamra, hogy ilyen gyenge voltam. Elköszöntem még előtte, de nem így terveztem. Kell pár nap most is, hogy viselhetőbb legyen, de annak örülök, hogy nem szenved mégtöbbet. Hiányozni fog a kis kettyós. :-D Már jó helyen van és ez a legfontosabb!

Ma voltunk a háznál az "apámmal", meg a Janival, mert a hétvégén, vagy a jövő héten megcsinálja a mosógép, meg a tusoló kiállását és meg akarta nézni, hogy mit kell megvenni. Nemsokára lehet kezdeni a kád kiszedését, a tusoló kialakítását. Üvegtégla lesz a fala és nem zuhanytálca, hanem járólap lesz az alja, abba lesz a lefolyó építve.

Megúsztam egy utat a balesetire.
Ha belépünk a kapun, egy lépésnyi beton van csak, aztán már a pinceajtóra lépünk. Nem volna ez gáz, ha nem egy ősrégi, szarrá száradt faajtó volna, az egyik szárnyán elrozsdásodott zsanérokkal. Fenntartásokkal szoktam ránehezedni. Beázott a pince, jó ~30-40 cm víz állt bent, mert az egyik szellőző az utcafelőli oldalon van és a sok eső, meg olvadt hó ott befolyik. Majd megszüntetjük és máshová kerül, ahonnan nem tud beázni a pince. Kiszivattyúzta pár napja az öregem a vizet, aztán nyitva hagyta a pinceajtót, hogy szellőzzön-száradjon. Rosszul járt volna egy éjszakai betörő, mert a kapun belépve a 2. lépéskor olyat zúgott volna a lyukba, hogy ihaj. Ügyködtek a Janival, aztán megkért "apám", hogy csukjam már vissza a pinceajtót. Visszacsuktam. Mikor indultunk vissza ide, ráléptem az ajtóra, az meg szépen beesett a pincébe és vele együtt majdnem én is. Az volt a mákom, hogy a Jani is velünk volt, mert az öregem éppen a kaput nyitotta és nem ott állt, ahol én, nem ért volna el - ez egy ~2 m hosszú, téglalap alakú lejárat, az ajtó is értelemszerűen hosszú rajta, egyik vége a kapunál van 2 lépésre, a másik nyilván odébb és én ott álltam, a Jani mellettem. Jó volt a reflexe, meg volt lélekjelenléte és utánam kapott, így megúsztam a nagy zakózást és esetleges törést csupán lehorzsolt lábszárral és megrándult karral. Próbálták visszatenni az ajtót, de az utolsó valamirevaló zsanér mondta fel a szolgálatot, attól esett be.

Kaptunk egy konyhaszekrényt, meg én egy kanapét. Már csak szekrénysor fog kelleni nekem, ha úgy lesz pénz.

Ma hoztak fát is.

Elvileg a jövő hét elején megkapjuk a birtokbavételi papírt is, azzal már intézkedhetünk. A tv-t és netet is úgy tudjuk beköttetni, azt mondta az öregem. Jó lesz már, ha át tudunk költözni, mert itt egyszobában vagyunk 1,5 hónapja és nehezen viselem az öregem igénytelenségét, meg nagyon horkol és sosem tudok rendesen aludni. A magánszféra is nagyon hiányzik. Lehet, hogy kamionnal fogunk költözni, a Jani ismerőse talán segít. A fülem kettéállt, mikor meghallottam, ugyanis az egyik vágyálmom és a bakancslistám egyik pontja a kamionon utazás. Tetszenek. Eddig kilátásban sem volt, hogy valaha is kipróbálhatok egy olyan monstrumot. Ez sem biztos, de esélyes.

Az öregem és a Gabi megint jófejek voltak. Beszélgettek telefonon, de kihallatszott a Gabi hangja és így értettem mit beszélgetnek. Szóbakerült a ház, meg hogy én vagyok a tulajdonos, a Gabi pedig a haszonélvező ("apám" így biztosította be, hogy a halála esetén a "család" ne tudja megkaparintani a házat) és kihallatszott az is, amikor a Gabi azt mondta, hogy ő nem "2 évre" tervez majd, mi lesz ha én hamar meghalok? Aztán hogy mi lesz, ha nem velem, hanem vele történik valami? Erre apám azt mondja "veled ne történjen semmi, az rosszabb volna." (Kösz', fater!)

Előtte-utána...
A bal oldali képeken még egészséges volt.