A Krisztivel kapcsolatban arra jutottam, hogy nem keresem fel, így lesz a legjobb. Nem akarom az életét felbolygatni. Most szépen megeszem, amit főztem, így jár, aki tököl. "Ha szereted, elengeded!" Így fogok tenni.
Döntöttem a pszichodokit illetően is. Abba akartam hagyni az üléseket, de mégsem jó ötlet, 'segített' rájönni apám is tegnap. A barátok is meghallgatnának, de más egy szakember, kell olyan vélemény is, ami szakavatott embertől érkezik. Apám tegnapi húzása sokat 'segített', hogy úgy döntsek, maradok a pszichodoki kezében. Nem hittem az agykontrollban, de belekapaszkodtam, mint utolsó lehetőségbe és gondoltam kipróbálom, max. nem történik semmi, de ha mégis, azzal csak nyerhetek. Vicces, amivel próbálkoztam, de tesztelni akartam a dolgot. Mindig csak a bal szememmel tudtam kacsintani, így azt tűztem ki próbának, hogy megpróbálom 'megtanítani' a másik szememet is rá. Ha működő dolog, akkor ha megszűnne egy tünet, vagy csillapodna a fájdalom, jó volna. Szkeptikus voltam, de rávitt a sors. Februárban döntöttem el ezt, azóta próbálgattam 'üzenni' az agyamnak, a szememnek és már tudok kacsintani a jobb szememmel is. Én ezt annak veszem, hogy tényleg lehet irányítani ezt-azt, ha igazán koncentrál és akarja az ember. Apámnak elmondtam, hogy működik és ha meg nem is gyógyulok, talán lassítani tudom a romlást. Azt mondja mekkora idióta vagyok, ez egy baromság és semmit nem jelent. Mondtam neki, hogy nem értette meg a lényeget; ne azt nézze, hogy jelentéktelen, hogy tudok kacsintani, mert tényleg az, hanem hogy 'meg tudtam tanítani' a testemnek valamit és lehet, hogy hasznát veszem a javulásban. Hajtotta, hogy hülye vagyok, semmit sem számít ez a dolog és nem fogok meggyógyulni, fogjam fel, a halált nem kerülhetem el. Köpni-nyelni nem tudtam. Folyton abban a tudatban fürdik, hogy csak romlik a helyzet, szerintem attól tart, hogyha meggyógyulnék és nem járna utánam ápolási díj, stb., akkor elesne azoktól a pénzektől, így viszont kényelmesen elvan, de azt még mindig fel-felhozza, hogy menjek dolgozni. Örömmel mondtam neki a sikert és hogy talán megtaláltam a javulás kulcsát, ő meg bunkó módon lefikázta az egészet. Így biztasd a fiadat, bakker. Mi az, hogy úgyis meghalok?! Legalább tett volna úgy, mint aki bízik és aki hisz bennem. Kell a mókus támogatása.
Melyik szülő mondja azt a beteg gyerekének, hogy nem fogsz meggyógyulni, a halált sem kerülheted el??? Normális a Te Apád?? A szülő dolga hogy támogassa a gyerekét, mellette álljon a bajban akármi is történik. A normális szülő még akkor is hisz és reménykedik a gyereke gyógyulásában amikor már mindenki más tudja, hogy sajnos rossz vége lesz a dolognak. Ne haragudj de undorodom a Apukádtól. Nem csak Apaként de emberként is megbukott. Isten előtt felel érte.
VálaszTörlésAnnyira felidegesített, hogy szívlapáttal tudnám tarkón vágni...
Sokszor amikor olvasom miket írsz, arra gondolok jót tenne Neked ha nem egy háztartásban élnétek. Tényleg nem akarlak megbántani, de ő olyan mint egy parazita, és te vagy a gazdatest. Élősködik rajtad, az ő javai a fontosak, az hogy Veled mi van nem érdekli.
A
Szia A! Sajnos egy az egyben egyetertek az előttem szólóval! Milyen ember az ilyen? Nem apa!!! Menjen
TörlésA tudod hova kb......de mi szeretünk! Itt vagyunk! Tarts ki kérlek! Ha kellek megtalálsz! Segítek bármiben!
Fontos vagy! Szeretlek! E
Szia!
VálaszTörlésAmit apád Veled tesz, az még nekem is rosszul esik.. Egyre inkább arra gondolok, hogy valamit tenni kell, mert Te nem ilyen életet érdemelsz!
Megpróbálok segíteni Neked, ebben is, de másban is, amiben kell! Ne félj, itt vagyunk mi, és Melletted állunk, akármi is lesz!
~ É. ~
Szia Arnold!
VálaszTörlésUgyan írtam már Neked az előbb, de látom mennyien vannak itt, akik támogatnak... szóval csatlakozom az előttem szólókhoz. :) Itt vagyunk, és segítünk! Én is bármiben, amiben tudok!
Sziasztok!
VálaszTörlésNagyon köszönöm mind a négyeteknek! Külön-külön is erőt adtatok, így együtt pedig összeadódott és mégnagyobb lökést ad. A Jóisten áldjon meg mindannyiotokat!
Köszönöm, hogy itt vagytok!!!! Remélem, vissza tudom adni mindenkinek majd! Igyekszem. :-))
Igazatok van, hogy már nem kéne itt lennem. Már régen elmentem volna innen, ha tudnék boldogulni. De majdcsak lesz valahogy, agyalok megint a megoldáson, majdcsak valami beugrik. Köszönöm a segítségeteket!
...és igen, én is megvetem az apámat ezért a viselkedésért. Előttem is megbukott. Már nem most. Sok dolgot tett már, amit nem felejtek el.
Mindenkinek köszönöm!!! Tényleg Ti tartotok vissza.
Szia!
VálaszTörlésAzt mondtad ő nem dolgozik, szóval akkor gondolom a családi pótlékból és segély(ek)ből éltek jelenleg nem?
Nos, ezeket akkor is megkapnád ha nem vele élnél. Hiszen Te kapod illetve miattad kapja. Ha simán ketten megéltek ebből az összegből, én úgy gondolom egy albérletet kitudnál bérelni mondjuk 1 vagy 2 barátoddal közösen. Máris 3 felé oszlik a bérleti díj és a rezsi is. De ha nincs olyan barátod, akivel egybeköltözhetnél, sokszor adnak fel egyetemisták hirdetést, hogy lakótársat keresnek. Pesten laksz, sok lehetőség van szerintem. Vezeti tudsz, autód van. Nem vagy ráutalva olyan szinten senkire, hogy hurcolászni kell vagy ilyesmi.
A
Szia!
VálaszTörlésIgen, ez így járható út lenne. De nincs olyan barátom. Idegenekkel meg nem jó ötlet. Egyrészt én sem bírnám, másrészt szerintem ők sem értenének meg. Már mentem volna régen, hogyha ez működne. De azért köszi. Gondolkodom, hogy mit lehetne csinálni. Majd a Nagynénikémmel beszélek, mondjuk nem sok esélyt látok rá, hogy tud segíteni, de hátha. Ha fizetem a magam dolgait, lehet, hogy oda mehetnék, de nem tudom. Mindegy, majd beszélek vele.