Vegyes

Úgy volt, hogy ma fater és az Ildi mennek együtt Bajára, mert kellett még pár dolog, ami felénk nem kapható. Mondtam, hogy ha beférek a kocsiba, mennék én is, hogy hányingeren kívül más ingerek is érjenek. Az idült vásárlásundoritiszem miatt nem a boltozás hozott lázba, hanem unom már a házban rohadást, meg ha ki is jutok saját lábon, az maximum kb. 50 méteres körzetet jelent, csak épp' azon belül nincs semmi érdekes. Nem mintha azon kívül volna, mert ez egy szar hely, de Baján azért van ez-az, meg ami itt van, odáig nem jutok el lábon, fater meg nem visz el. Télen ugyan nem igazán mozdulhatok ki a Raynaud mértéke miatt, de mivel kocsival mentünk volna, nem lett volna gáz a hideg, az meg nem okozott volna gondot, amíg kiszállok és besétálok a boltokba, meg a Meki'be. Már csak az kellett volna, hogy el is vigyenek és hogy használható legyek, mert továbbra sem oké valami, szombat este jött 2 görcsroham is, amiből a második erősebb volt és minden izmom égett, meg igencsak fosul voltam, mert a keringésem és a szívritmusom is megint érdekes volt. Aludtam utána 2 órát, de közérzetileg nem voltam jobban ébredéskor sem. Próbáltam aludni, de fater nem igazán volt tekintettel arra, hogy pihennék, meg a kutyák is állandóan felugattak. A macskabanda szolidaritásból pihent velem. 😁 Remélem valóban átköltözhetek a szobámba a nyáron, mert ott mentesülök a zajoktól és tudok pihenni, amikor kell. Szombat óta nem rohamoztam, de továbbra sem vagyok jól, mondjuk nem meglepő az egymást érő frontokat tekintve. Azért így sem lazsálok, szinte minden nap este 8-9 körül rakom magam takarékra, mert mindig találok valami elfoglaltságot, szerelnivalót, stb.-t és este van, mire leállok. Nyilván nem folyamatosan nyomom, mert a ketyegőm nem támogatja, de pihenőkkel akkor is aktivizálom magam. Ma jobb közérzetem volt, el tudtam volna menni fateromékkal, már ha befértem volna, de odáig el sem jutottam, hogy megkérdezzem, mert benyögte, hogy ő mégsem megy, csak az Ildi, mert neki dolga van és majd az Ildi megveszi, amiket mondott neki, meg hoz kaját a Mekiből'. Ennyit a kimozdulásról. Nyilván mehettem volna vele a fater nélkül is, ha ideális család volnánk, de nem kezelnek minket családtagként, nem is igazán beszélgetnek velem, faterommal is csak érdekből, szóval nem is szívesen vitt volna el, de ha el is vitt volna, nem igazán tudtam volna beszélgetni vele, akkor meg minek mentem volna? Kussban ülhettem volna végig. Faterommal azért tudok néha dumálni, ha épp' olyanja van.

Ma a számlánkra került a házfelújításra adományozott összeg, szóval tavasszal elvileg megkezdődnek a munkálatok. Hiszem, ha látom...

Lett tüzelőnk is, mert ugyan még mindig szerelőnél van annak a kocsija, akitől rendelni szoktuk a fát, de fater talált mást, aki tudott hozni.

Sajnos mára virradóra itthagyott minket Pityu, az 5 éves óriás kakasunk. Mivel maximum 5-6 évig élnek, így végelgyengült szegény. Jól járt, hogy nem a fazékban kötött ki már fiatalon, hanem kedvencként leélhette nálunk az életét. Tegnap már látszott, hogy menni készül, mert gubbasztott, nem evett, nem ivott, nem kukorékolt napok óta és az addig élénkvörös taraja sápadttá vált, meg a tolla kifakult. Mindig megkergetett. 😆 Nemcsak engem, mindenkit támadni akart, egyedül apámmal szemben volt kisebb a mellénye. 😁 Kinyírta szerencsétlen Rozit is, a párját.

Itt még kicsi volt a későbbi méretéhez képest, de ő volt Pityu:

Holnap még jelenésem lesz a pszichomókusnál, aztán legközelebb nyilván már csak az ünnepek után fogad. Voltak kemény beszélgetések az utóbbi időben, mivel a blokkok oldódása miatt jobban hozzámfért belül, de a legutóbbi 2-3 alkalom nem volt olyan erős. Amikor az oldódás után mondtam neki, hogy minden felfordult és elviselhetetlen, azt mondta, hogy ez jó jel, mert elindultak felismerések, meg képes vagyok érezni, nem bénít le a hasítás (az az egyik védekezőmechanizmus) és hogy ezek segítségével elkezdődhet a javulás, lassacskán. A föld alá süllyedtem, amiért szokatlan mód' nem tudtam uralkodni magamon, mert az egyik legfájóbb területet feszegettük és méggázabb, hogy ez nem egyszeri eset volt, meg 1-2× 'rohamba' is kezdett átfordulni a dolog (csak a doki kihozott belőle, mielőtt még eldurvult volna a helyzet), de azt mondta, hogy ez is jó jel, mert oldódott a blokk, meg hogy a könnyek gyógyítanak és ne féljek tőlük férfiként sem, mert a megszaporodásuk is része szokott lenni a gyógyulási folyamatnak. Hurrá... Egyelőre nyugi van egy ideje. Több, mint 10 év terápia után jutottam csak el idáig, jó hamar. 👏😂 Mindegy, jobb későn, mint soha. Talán mégsem vagyok reménytelen eset, pedig azt mondták, hogy akin az egyhónapos, intenzív terápia sem fog, az halott ügy, én meg ugye 2×, vagy 3× futottam neki és alig jutottak velem valamire. Valami mégis változik, mindegy mikor és hol, de elindult egy pozitív változás és ez a fő.

Úgy tűnik, a szívássorozat átváltott megint egy jobb szériába, mert mostanság történtek pozitív dolgok felénk, amiknek már nagyon idejük volt. Remélhetőleg egy darabig kitart ez a széria.