Még élek

Hihetetlen módon lesz normális fűtés a szobámban, így a télbe belecsúszva, 5 év után és egy ezredik nagy balhét követően, bravo! 🤬 Ez nekem elég is lesz, mint Karácsonyi ajándék. Csöves mód' lesz megoldva a dolog, de valaminek lennie kell, mert embertelenül hideg van a szobámban. Mostmár majd átmelegszenek a falak is, meg a talaj is. A beton van csupaszon, mivel a dohosság és penész miatt nem lehet szőnyeget lerakni (volt, de berohadt), így viszont a talaj is nyomja a hideget. Most, hogy lesz fűtés, nem lesz dohosság és penész sem. Kérdeztem a fatert, hogy miért nem lehetett ezt eddig megcsinálni, főleg hogy beszéltünk is róla többször, miért kellett megvárni a telet, mire azzal jött, hogy "azért, mert azt hittem meglesz a kémény". 🙄 Aha, csak épp' látnia kellett volna a nyár végefelé, hogy nem lesz meg, mégsem kalkulálta bele a kiadásokba, meg a teendőkbe a fűtés megoldását, hiába mondtam. Most csak azért lesz mégis megoldva ilyen rögtönzött módon, mert huszonötezredszer is balhéztam, nem kicsit és naponta zaklattam is az öreget az üggyel. Persze az elmúlt években is ezt tettem, de mint a mellékelt ábra mutatja, nem bagózott rá. Addig nem mozdul meg, amíg nem noszogatják (vagyis inkább b@szogatják, mert már az kell ahhoz, hogy cselekedjen), vagy amíg nem ordítok, bár mint látszik, az sem mindig hat, mert az évek alatt nemegyszer hozta ki belőlem. Minden lepereg róla. November elején végképp' elszakadt a cérna, mivel már fájt a szarabb vesém és a kezem is kisebesedett a Raynaud miatt, meg az irhával bélelt zokniban és hálózsákban fekve is sokszor jeges a lábam, fejemben is vannak érgörcsök, stb. és november közepén is elszakadt a cérna, megmondtam, hogy nem fogok rámenni az időhúzására! Persze ő is állandóan magyaráz, hogy fázik, meg rondán köhög is már, de ezek szerint annyira nem zavarják ezek, hogy tegyen valamit, mert ha nem balhézom, nem mozdul meg. Amikor ezt szóvátettem, elkezdte, hogy mi nagyon mások vagyunk (az ziher...), mert ő elviseli a hideget, mivel tudja, hogy már csak idén kell kibírni, én viszont nem bírom elviselni. Mondom bakker, jóhogy nem viselem el, egyrészt mert minden normális ember változtatni akarna minél hamarabb, mivel a többség nem mazochista (erre jött, hogy "akkor szerinted én nem vagyok normális, mi?!", mire megmondtam neki, hogy nem az), másrészt nem fogok megdögleni a hidegtől! Elkezdi "mert én meg akarok, mi?!" Mondom neki egyrészt magadnak köszönd, hogy így áll a helyzet, mert mindent halogatsz, másrészt te nem halsz bele a hideg hatásaiba, de nagyon jól tudod - elvileg -, hogy rám viszont akár életveszélyes is lehet! Máskor csesztetett, ha mondjuk nem 2, csak 1 pulóver volt rajtam, mert a kontrollmánia ugye befigyel, meg olyankor tudott jönni azzal, hogy árt a hideg (holott nyilván olyankor nem fáztam épp', ha elég volt 1 réteg felső), de az eddigi helyzet valahogy nem izgatta annyira, magát nem cseszegette, hogy árt nekem a hideg, inkább nekem magyarázott, hogy vegyek fel kabátot, kesztyűt, meg cipőt. Nyilván magamtól is így tettem, de nem ilyesmiket kellene házon belül felhúzni, hanem fűteni kellene már rég', csak mindenre két reakciója van; "jó, hát ez van", vagy "oldd meg, ha tudod, ha meg nem, akkor fogd be a pofádat!" Ugye ő a konyhai sparhelt melegével langyosítja (mert melegnek azt sem lehet nevezni a szar ablakok miatt) a szobáját, de azt is csak ~ 2 hete üzemeltük be, mivel ráért nála az is, aztán az időjárás hátráltatta a dolgot, mert az esők agyagossá változtatták a talajt, úgy viszont járkálni sem lehetett rajta, meg a létrát sem lehetett használni a csúszós, süppedős talajon, márpedig a kivezetett csövet fel kellett rögzíteni a tetőhöz, de amíg nem lehetett előbbiek miatt, addig nyilván fűteni sem lehetett a konyhát sem. Ugye a szobákban eddig sem volt fűtés, de a konyhában minden télen van és onnan megy apámhoz némi meleg, csak épp' idén még a konyha sem lett befűtve 21.-ig! Amikor emiatt is balhéztam, elkezdett nekem ordítani, hogy "más dolgaim voltak!" Egyrészt nem 7/24-ben volt elfoglalt, másrészt a fontossági sorrend felállítása enyhénszólva nem az erőssége! Amikor megmondtam, hogy állandóan a szomszédban van, mert ugye ott főzött szégyenszemre, mivel a sparhelt még mindig nem üzemelt (21.-én azért lett beüzemelve, mert lenyomtam előtte 2 nappal a nagy balhét a jégverem miatt és megmondtam, hogy lelépek a híd alá, de ugye akkor nem lesz elég pénze és ez valahogy mindig megmozdulásra készteti 🤮), meg amiért szégyenszemre a szomszédtól függ dolgokban, így persze igyekszik neki is megfelelni és ezért sokszor a mi dolgaink nem haladnak, akkor ismét egy olyan kártyát húzott elő, amivel rámháríthatta a felelősséget, mert elkezdte, hogy "aha, meg a hülye macskáidnak a kenneljével foglalkoztam!" Aha, nyilván ezt is heti 7 napban és 24 órában, ezért nem jutott arra ideje, hogy elmenjen új csövekért a sparhelthez és összeillesszük őket, meg felmásszon a létrára száraz időben, stabil talajon. Mutatja az is a macskakennellel való állandó elfoglaltságát, hogy nyár óta még csak a kennel alapja készült el, pedig én is csináltam, amikor tudtam és a Géza is besegített neki, amikor én nem tudtam, de sokszor nem haladtunk, mert más dolgokkal foglalkozott, szóval megmondtam neki, hogy nem kellenek a kifogások, meg a felelősség állandó másra hárítása, mert valójában megint csak annyi történt, hogy minden más fontosabb volt, meg a hülye villámcsapásos parája miatt sem akarta kivezetni a kályhacsöveket, amíg zivatarokat jósoltak, pedig már rég fűthettünk volna a konyhában! Amikor felhívom a figyelmét a hibás döntéseire/megnyilvánulásaira, akkor egyből ordítva támad, lehetőleg olyasmivel, amit rám tud olvasni. Tipikus nárcisztikus. Mondtam ezredszer még a fűtési szezon előtt, hogy kell nekem is egy kályha, de az is ráért, mint minden, ami szerinte várhat, aztán amikor november elején balhéztam, hogy mindenképp' kell, mert nem fogok idén is megfagyni, akkor magyarázott, hogy most kapkodhat, meg nem tervezte ezt a kiadást és pofátlan, meg felelőtlen módon váratott volna mégtovább, ha nem vagyok határozott, meg nem ordítom le újfent és nem csesztetem naponta. 🤬 Azt mondja tavasszal megcsinálja a Tomi a kéményt (aha, majd elhiszem, miután évek óta ez a lemez forog), de mondtam, hogy nem érdekel, már tél van megint és rohadt hideg! Azt mondja most akkor kapkodhat. Nem kellene kapkodnia, ha számolt volna azzal a feladattal és kiadással, hogy legyen fűtésem, de erre az volt a szöveg, hogy "a f@sz gondolta, hogy nem lesz megcsinálva a kémény idén sem." Mondom hagyjuk ezt a dumát, mert amikor közelgett a fűtési szezon, már látszott, hogy most sem lesz kémény és akkor kellett volna megoldani a fűtést, amikor még fűtés nélkül sem fáztunk, mondtam is többször, hogy ne várd meg a hideget, menj el egy kályháért és vezessük ki a csövet úgy, ahogy a konyhánál van! Erre az volt a reakciója, hogy "azért kaptad a hősugárzót, hogy ne fázz, arról nem én tehetek, hogy szart sem ér, meg hogy egy hónap után bekrepált." Ja, arról nem, de arról igen, hogy 5 év alatt sem lett megoldva a fűtés. Imádom, hogy ő soha, semmiről nem tehet, a jelenlegi helyzetről sem. Mondogattam neki azt is, hogy csináltassa meg azt az antik kályhát (igen, az is ott áll ám tavaly óta lyukasan, holott mondta, hogy elviszi behegesztetni, meg rakat bele bélést, de 1 év alatt nyilván arra sem jutott ideje Pató Pálnak), nem javíttatta meg, hiába mondtam azt is többször. Ha olyan mobilis lennék, mint rég', meg én kezelhetném a pénzt, már rég' meg lennének oldva dolgok, ez is rég' el lett volna intézve. 😠 Vette nekem a hősugárzót, ami a nyárvégi hűvössel elbírt, de mint kiderült, ezzel a kifejezett hideggel nem bír el, magát melegíti csak, mert csupán kb. 1 méteres körzetben melegíti fel a levegőt, azt is csak maga előtt, szóval a szoba többi része hideg marad és a kis meleg is csak addig tart, amíg üzemel a cucc, ráadásul ugye 1 hónap után bekrepált, szóval van, hogy nem is lehet használni. 👏 Mondtam az öregnek, hogy ez így nem jó, kell egy rohadt kályha, hogy meleg legyen nálam, mert a tököm tele van azzal, hogy befagy a szerszámom! Erre mindig mi volt a reakció? "Én is fázom!" Szegény, majd megsiratom, ha lesz rá időm. Hiába raktam az ablakhoz vastag pokrócokat, meg fóliát, műanyag lemezt, minden szart, hiába töltöttem ki a hézagokat is purhabbal, akkor is erősen húz be a hideg, mert cserélni kéne az ablakot, mindenhol hézagos, meg rohadtul vékony üveg van benne, egy őskövület. Ma beugrott mégegy lehetséges megoldás, csak ahhoz is ő kell, mert el kell mennie OSB lapért. Remélhetőleg az ötletem megoldja majd a huzatkérdést. 5 év alatt az ablakcserére sem jutott idő (pénz lett volna) és persze más volt a fontosabb. Nála is szarok az ablakok, de ő meg sem próbálja leszigetelni őket, viszont így hiába megy be hozzá a konyhából a meleg, ráadásul tőle kellene hozzám is átjönnie, de nem tud, mert már nála lehűl. 👏 Hiába magyarázom ezt is. Megkíséreltem én magam leszigetelni nála is, de kevés és nem megfelelő eszköz híján nem jártam sikerrel. Mondtam, hogy hozzon szigetelőanyagot, de közölte, hogy majd megoldja. Állandóan az a kicseszett "majd". 🤬 Mondtam neki, hogy ha meg akar fagyni, tegye, de mivel így hozzám sem jut be semmi meleg és én nem akarok fagyoskodni, tegye rendbe az ablakát, vagy tegye lehetővé, hogy legalább én rendberakjam! Persze azóta sem hozott szigetelőanyagot. Mindegy, remélhetőleg tényleg már csak pár napot kell elviselni így, aztán lesz fűtésem. Van az a mondás, hogy "ha becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik", ami nálunk alátámasztást nyer, ugyanis olyan szarok azok is, hogy ha becsukunk egyet, nyílik egy másik a légáramlattól, meg huzatosak azok is, bár amennyire lehetett, kitöltögettük a hézagokat, de le kell majd cserélni az ajtókat is. A zárcsere nem volt elég, mert dagadnak az ajtók és nem csukódnak, meg el is vannak vetemedve. A lényeg, hogy elszállt az agyam és megmondtam az öregnek, hogy történjen mostmár valami fűtés ügyben, mert rohadtul nem játék sem a vesegyulladás, sem a Raynaud, sem az ő durva köhögése, amire jött a szokásos "nem tudok mindent egyszerre megoldani" szöveg, de mondtam neki, hogy nem is egyszerre kellene, ha nem halogatna mindig, mindent és akkor nem halmozódnának a tennivalók, mellesleg - ahogy ő szokta mondogatni cinikus hangsúllyal - létezik fontossági sorrend! Minden normális embernél az alapszükségletek kielégítése lenne az első, meg a gyerekük jólléte - függetlenül annak a korától, mert itt most nyilván nem egy gyerekkorú gyerekről van szó, hanem az elvről, hogy jó esetben egy szülőnek a gyereke az első még olyan esetekben is, amikor az akár 50 éves, mert a szülő-gyerek köteléket a kor nem befolyásolja, ahogy az sem, ha a gyerek nincs a szülőre utalva. Ha igen, akkor meg pláne nem kéne leszarni. Csikicsukizott is megint, hogy lesz kályha, aztán mégsem lesz, aztán megint lesz, majd az, hogy spórol és mégsem lesz, hanem berángatjuk hozzám a sparheltet. Mondom persze, egyrészt emelni sem bírok, másrészt majd amikor főzöl, de nekem mondjuk pihenni kell épp', akkor majd nem tudok, mert itt zörögsz nálam, gondolkodjál már! 🙄 Vakarta a fejét, hogy mi legyen, mert nagyon nem akart költeni erre a 'projektre', aztán elkezdte, hogy bírjam ki még ezt a telet, de megmondtam, hogy NEM! Kibírtam 5-öt, holott egyet sem lett volna szabad, meg ha van pénz arra, hogy megoldjuk a fűtést akár ezen a csöves módon átmenetileg, akkor megoldjuk, nem az egészségemen, vagy akár az életemen fogunk spórolni! A közérzetemet nem is mondom, mert ha előbbieket leszarná továbbra is, akkor az főleg nem igazán zavarhatja, hogy hogyan érzem magam a hidegben. Leszarom, ha magát sanyargatná tovább, mondván ő elviseli, én nem fogom, ha nem muszáj! Ő mindent elvisel, hogy ne kelljen tennie a jobbért. Undorítóan igénytelen, én viszont nem vagyok az! Megmondtam 19.-én, hogy vagy lesz fűtésem, vagy elhúzok akárhová és leszarom, ha emiatt minden összeomlik körülöttünk (erről bővebben nem írhatok). Megint előhúzta erre az "önző és hálátlan kis ge*i vagy, hagynál itt megrohadni egyedül!" kártyát, ami már nem is üt meg, szemben azzal a hidegséggel, megvetéssel, közönnyel átitatott "akkor menj, ahová akarsz, mit érdekel engem!" szöveggel. Ez mindig betriggerel, mert megerősíti, hogy csak a fennmaradását szolgálom és valójában nem kötődik hozzám, nem érdekli, mi lenne velem, márpedig én nyilván szeretném, ha legalább 1 szülőm volna, ráadásul a pszichológussal is éppen ezen a területen dolgozunk egy ideje, ami nyilván szintén nem egy jó élmény. Alig tudtam uralkodni magamon, hogy ne kapjon el a BPD-s roham, mert bizonyos triggerekre azonnal kiváltódik és ez épp' egy olyan pont volt, ami nagyon tud fájni, de nem fogok megalázkodni előtte. Nemsokáig sikerült kontroll alatt tartani az őrületet, így bejöttem a szobámba, aztán mákom volt, mert a fater elment itthonról, így ezúttal sem látta-hallotta. Órákig váltogatta egymást az őrület és a katatónia, meg jöttek a szokásos disszociatív állapotok. Nagyon sötét gondolataim voltak és hadakozott bennem a józan ész, a Tesómnak tett ígéret és az iránta érzett szeretet, szemben az elborult aggyal, ami azt mondta, hogy ártsak magamnak, meg szálljak ki, mert úgysincs jövőm ilyen-olyan okok miatt. Nagyon próbálok a jó úton maradni. A lényeg, hogy fogcsikorgatva beletörődött apám 19.-én, hogy kályhát kell vennie, de meg kellett várni a pénzt, ami tegnapelőtt jött, meg a Tomi is a napokban ér rá - ha minden igaz... - hogy kimarassa a falat. Az egy fokkal elviselhetőbbé teszi a dolgokat, hogy kb. 2 hete legalább a konyhába ki lehet menni melegedni. Nem tudom mi a tökömért kell mindenért balhézni apámmal (meg benyelni közben a vérlázító, esetenként fájó szövegeit 🤬), hogy megmozduljon. Bezzeg ha én nem ugrom neki azonnal (márpedig nem, ha dolgom van, meg amúgy sem vagyok szolga, valamint nem is érdemli ki a viselkedésével), akkor kikel magából. Szánalmas volt tegnap este is, hogy átkiabált nekem, hogy kér süteményt, mondom gyere érte, ha kell, meg amúgy is dolgom van, de megmozdulni derogált neki és kb. 1 perc múlva elkezdett velem balhézni, hogy már mióta (!) vár és miért nem vittem át neki, a dolgomat azután is csinálhatom. Ez is tipikus nárcisztikus vonás, baromira egoista. 🤮 Ordítozott, oltogatott, de csak röhögni tudtam azon, hogy miközben megvető hangsúllyal kaptam megvető megjegyzéseket, észre sem vette, hogy ő maga a szánalomra méltó. Megmondtam neki, hogy én 5 éve várok fűtésre és egyebekre, meg sokszor sokmindenre várok, amihez mondjuk csak általa tudok hozzájutni, vagy hogy segítsen valamiben, szóval ne balhézzon nekem egyetlen rohadt perc várakozás után egy kicseszett süteményért, miközben mobilis és ide tud jönni érte, mert rohadtul szánalmas (és vérlázító), meg röhögőgörcsöt fogok kapni. Nemcsak velem szemben játssza el a nagyságos urat, miközben ő másokat várathat, persze akikből hasznot húz, azok az első helyen vannak mindig - velem szemben is. Mivel az ágyam már rég' a kukába való amúgy is, meg méreténél fogva máshová nem is férne el, azonban a kályhacsőkivezetés lehetőségének adott helye miatt a kályha is csak adott pontra kerülhet, de pont útban lenne az ágy, ezért e két okból kifolyólag mindenképp' cserélni kell, így ez is megtörténik. Mivel sokba fog kerülni a kályha + csövek, meg sok más kiadás is van, a Karácsony is közeleg, így nem akart már a fater az ágyra is költeni, ezért megkérdezte az Ildit, hogy van-e kölcsön egy heverője januárig, amíg tudunk nekem ágyat venni és mondta az Ildi, hogy van, nem is kell visszaadni. Holnap átmegy apám megnézni, aztán ha használható, akkor lezsírozza a fuvart. Ha az ágy meglesz, jöhet a kályha és be lehet állítani a helyére, így látjuk azt is, hogy meddig fognak érni a csövek, hol kell kimaratni a falat. Remélhetőleg a napokban megoldódik a fűtésem! 🙏

Ami a fizikai dolgokat illeti, egy kis állapotkövető dokumentáció későbbre, viszonyításként: odatett az utóbbi időben a hideg is (bár azzal ugye mostmár nem lesz gond), meg a markáns frontok. Kb. 2 hete nagyon szarul voltam, majd' minden finomság megtalált egyik nap; erős ízületi fájdalom, mégerősebb neuropátiás fájdalom (megint befigyelt a katatón állapotban magam elé meredős csillagszámolás), aztán az emésztésemet buzerálta a front, nem bírtam enni, hányingerem volt, meg az a jellegzetes has- és gyomorfájdalom, fos közérzet, majd bejelentkeztek a szívpanaszok, ahogy megjött az eső és szél, koraeste pedig felkerült a hab a tortára 3 kanyar görcsrohammal, de a helyzet mentségére szóljon, hogy a 3. már enyhe volt és állítólag nem is tartott sokáig. Estére múlt el minden, kivéve a fejfájást és az erős szédülést. Másnap jobban voltam, csak aztán ugye összebalhéztunk az öreggel, amitől felment a vérnyomásom és nyertem egy migrént, majd azt fokozták az ismétlődő BPD-s őrületek. Este még mindig szét akart szakadni a búrám, pedig akkorra már nyugodt voltam, de még mindig kettősfront lévén az is közrejátszhatott. Jött megint egy görcsroham is akkor este, de nem volt durva. Aludtam tőle ~ 3 órát, utána már jól voltam. Azóta nem jött és rosszullétek sincsenek. Kellemetlen közérzetek igen, de nem érik el a kifejezett rosszullét szintjét. A Raynaud nyilván aktív és okoz ezt-azt, meg sok a ritmuszavar, de más gond nincs. 👍 Az étvágyam még mindig jó, állandóan éhes vagyok és sokat is eszem, de nem fog rajtam. Már régóta tart a remisszió és Isten adja, hogy minél tovább így legyen!

Ami a mentális részt illeti, az már más tészta. Azért nem írtam posztot már egy ideje, mert ehhez sem volt erőm, kedvem. Nyilván nem hatnak rám pozitívan a körülmények sem, meg a fater hozzámállása, de mint mondtam, egy ideje olyan területen dolgozunk a pszichodokival, ami az egyik 'gócpont'. Ugye 2×, vagy 3× jártam meg az egyhónapos, intenzív pszichoterápiát, mégsem jutottak velem kb. semmire, mert olyan erős blokkok vannak bennem, de úgy tűnik, hogy tényleg csak idő kellett az oldódáshoz. Mondták a kórházban, hogy türelem, de nem hittem, hogy valóban változik majd valami. Nem tudom mi történt, de mostanság oldódott a blokk, ami védte az egyik necces területet, ami azért poén, mert ez a doki nem olyan intenzíven mászik belém, mint ahogy a kórházi terápián történt, ott mégsem haladtam. Szerinte azért, mert egyrészt leblokkolt a szokatlan közeg, az idegenek és hogy sokszor csoportban kellett alkotnom/beszélnem, ami ugye nálam a szoc. fóbia miatt hibádzik, másrészt mivel kényes területek voltak célbavéve, a pszichém fogta magát és nyomott egy satuféket. Mondtam, hogy másoknál is necces területeken matattak, mégsem zártak be teljesen, mire a doki mondta, hogy nem vagyunk egyformák. Eddig a doki előtt is szorongtam, de valami változott, mert sikerült kimondani olyasmiket is, amiket eddig nem és ez nyilván segítség volt az ő számára is, mert jobban látja, hogy mi újság van. Egyfelől áldás, másfelől átok ez az oldódás; áldás az előbbiek miatt, viszont átok, mert érzékelni kezdtem olyasmiket is, amiktől eddig védett a hasítás és ez a felocsúdás igencsak fájdalmas folyamat. Láttam az intenzív terápiákon, ahogyan teljesen széthullottak a többiek, amint telibe lett náluk kapva a 'gócpont'. Egyszer nálam is elérte az egyéni terapeuta azt a pontot, szét is csapott vele, de aztán jött egy erős blokk és onnantól kezdve nem fogott rajtam semmi. A doki szerint az lehet az oka a mostani oldódásnak, hogy nagyon túltelítődtem mostanra és a pszichém elkezdte kiokádni a fost. Persze ő nem így fogalmazott. 😁 Kifordultam magamból az utóbbi időben; már majdnem naponta kap el dühroham, állandóan disszociálok, több BPD-s roham is megtalált mostanság, nagyon kileng a kedélyállapotom, sötét gondolataim vannak (önbántalmazásra, meg kiszállásra való késztetés), stb. Sokszor mintha kívülről nézném bénultan a tombolást. Amikor visszakattan az agyam és felfogom, hogy hogy' viselkedtem, akkor meg okádnom kell saját magamtól, hogy mivé lettem. Gyakran olyan érzés kap el, hogy meg fogok őrülni. Mindezek ellenére az egyik karakterem még mindig kitart, meg normálisan viselkedik, képes másoknak adni, stb. Teljes káosz van bennem. Vannak jobb napok, amikor a régi vagyok, de ez egy héten jó, ha 2 nap. Elég gázos arány. Tiszta fejjel mindig elkap az öngyűlölet, mindig megfogadom, hogy erős leszek, valamint hogy nem dühöngök, aztán jön egy trigger és átveszi az uralmat a sérült részem, legalábbis ezt mondta a doki, hogy az ural le ilyenkor. Hadakozik az, meg az ép oldalam. Nem engedem, hogy teljesen bekettyózzak, ezért is járok a dokihoz. Nem keresek mentségeket, mert nem az a megoldás, hanem az, hogy teszek azért, hogy jobban legyek és hogy elviselhető legyek. Nekem kell alkalmazkodni a világhoz és a környezetemhez, nem azoknak kell hozzám. Mondta a doki, hogy normális reakció a zaklatottság, mivel az egyik 'sebben' matatunk, csak ugye ott van a gond, hogy a reakcióim nagyon szélsőségesek, nem tudom jól kezelni a feszültséget és egyéb érzelmeket. Ilyenkor jön felszínre az ún. sérült gyermek személyiségrész és az dühöng, az sír, az szenved. A normális oldalam az ún. egészséges felnőtt személyiségrész, annak van önkontrollja, a reakciói is másak. A nagy lényeg, hogy bár jóideje járok terápiára, csak most értem el azt a mérföldkövet, hogy az egyik, eddig ezerrel és tudat alatt védett gázos terület hozzáférhetővé vált, ami egyfelől pozitív, mert utat nyitott a javuláshoz, másfelől kifordított önmagamból annak a területnek a fájdalma (amit a benne történő matatás csak fokoz). A doki szerint ki fog fizetődni. Úgy legyen! Ki kell takarítani ezt a 'sebet', hogy el tudjon kezdeni behegedni, a takarítás viszont nyilván fájni szokott, nem lehet megúszni, de utána jobb lesz, legalábbis remélem.

Le kellett vágni az egyik kacsánkat, mert valami megtámadta és ugyan életben maradt, de szenvedett szerencsétlen, amit nem lehetett hagyni. Feldolgozás közben nyilván nem lefelé figyelt apám, így nem látta, hogy az egyik macska odaosont a vödörhöz, amiben szegény pára alkatrészei voltak. Bejött hozzám a macska a zsákmánnyal és mivel így már az övé volt a bél, nem hagyhattam ki a poént, hogy szó szerint elhúzta a belét a helyszínről. 😂

Nagyon hiányzik a Tesóm! 2 hónapja beszéltünk utoljára. Aggaszt, hogy mi lehet Vele. 🤔 (Tesóm, nagyon szeretlek és remélem valamikor tudunk majd beszélni! Tarts ki! 🙏)

Ezek szerint nem voltam annyira rossz. 😁