Mostanság nem igazán volt okom panaszra, persze volt/van némi ezmegaz', de kicsire nem adok, azonban most este meglátogatott az a merevgörcsös roham és mindjárt 2 kanyart is lenyomott. Mivel aludtam miattuk, így most nem tudok, hiába lesz lassan éjjel 1 óra, szóval firkálok. Általában megérzem, ha jön, de most nem voltak meg azok a jellegzetességek, csak nagyon elálmosodtam (az is mindig megvan előtte, de most csakis az volt, ezért nem vágtam le, hogy mi készülődik) és le kellett feküdnöm, mert kb. ájulás szintjén lettem hirtelen álmos. El is aludtam másodpercek alatt, aztán valami robajra ébredtem másfél óra múlva, de akkor már éreztem azt a jellegzetes ízt a számban, ami roham előtt van, meg továbbra is kómás voltam. Nagyon nyugtalan, izgatott is lettem (ez is mindig társul a roham kezdetéhez) és akaratlanul izegtem-mozogtam akkor már félig bambán, aztán forróság öntötte el a szívtájékomat, meg a gyomrom környékét és ki kellett takaróznom, de akkor meg fáztam, szóval takaró vissza. Egyszercsak megérkezett a roham, a szokásos finomságokkal. Éreztem, ahogy a keringésem nem tudja mit akar, meg a szívem is pörgött, félreütögetett, a bal karom is szorított és jöttek az adrenalinfröccsök is a szívtájékomba. Külvilág nagyjából nuku, csak az a furcsa kábulat volt, meg az irtó szar közérzet a pörgő és szabálytalanul kalimpáló szívvel és persze a kontrollálhatatlan rázkódás, aztán egyszercsak se kép, se hang. Nem tudom mennyit aludtam, de felébredve még mindig nem voltam jól és a fejem sem tudott kitisztulni, eléggé bamba voltam és gyenge, jött is hamar a második kör. Azután is aludtam valamennyit és abból ébredve sem voltam jól, de a fejem legalább ki tudott tisztulni. Amint működtek a kezeim, meg újra teljesen észnél voltam, elkezdtem netezni, meg tenni-venni, ezzel is arra sarkallva a szervezetemet, hogy szedje össze magát. Hiszem, hogy a gondolatok sokat számítanak és amíg fejben nem adom fel, meg fejben küzdök, addig a szervezetem is küzdeni fog és ez szó szerint életbevágó, mert ha egy pillanatra is elhagyom magam, meglehet, hogy cseszhetem, mert a szervezetem sem fog küzdeni. Nehéz felülírni a rosszullét érzését, meg esetenként az ijedségét (sőt, néha a halálfélelemét is), de muszáj! Ha ezeknek is teret engednék, akkor szintén feladhatná a szervezetem, azt pedig nem engedhetem meg! Eddig még mindig segített ez az erős akarás, meg a hit és Isten adja, hogy ezután is így legyen! Lassacskán jobban lettem, mostanra már csak enyhén kellemetlen a közérzetem. Megint változik az idő holnap, vagyis már ma, valószínűleg az tett be a szervezetemnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése