Végre

felkerült az a nyüves cucc az ablakhoz, az is azért, mert eldurrant az agyam és felmásztam én. Olyan szarok a függönycsipeszek, hogy a pokrócot nem bírták el, ezért egy vastagabb ágyneműhuzatot kellett feltennem, amíg apám hoz erős csipeszeket (gondolom majd 2040-ben), amik bírják a nehezebb pokrócot. Visszakaptuk a létrát, de fater megint nem rakta fel a cuccot, hiába szóltam, hogy befagy már a pitot csövem 😁, megint elment itthonról, én meg dührohamot kaptam és felmásztam a létrára, hogy feltegyem a holmit. Legalább le lett szedve a függönyöm, amire igencsak ráfér a mosás, csak ugye arra sem volt ideje, hogy amiatt felmásszon és lecserélje. Én eddig nem mertem felmászni, mert még a talajon is sokszor szédelgek és képes vagyok elesni úgy, hogy elvileg stabilan állok. 😁 Bebizonyosodott, hogy valóban nem nekem találták ki a létrára mászást, mert állandóan megszédültem, meg billegtem és hol a létrát, hol a karnist kaptam el, mielőtt hamar leérek a talajra. 😁 Az adott némi biztonságérzetet, hogy pont mögöttem volt a bazi nagy franciaágy, így ha le is estem volna, azon landolok jó esetben (rosszban meg a betonon), de mint mondtam, megúsztam. Szeretek amúgy kockáztatni, de ebbe most nem a vakmerőségem hajtott bele, hanem a szükség. Dühítő, hogy feleslegesen cumiztam a csipeszekkel, meg azzal, hogy nem vagyok polip, a két karom meg kevésnek bizonyult az ágynemű tartásához, a csipeszeléshez, meg a kapaszkodáshoz (bár megoldottam, mert sikerült úgy megtámasztani az egyik lábamat, hogy nem kellett kapaszkodnom, de necces volt), mert továbbra is jön be a huzat, maximum egy fél fokkal kevésbé, szóval érdemben nem javult a helyzet. Remélhetőleg a pokróc elég vastag lesz ahhoz, hogy gátolja, csak ugye ahhoz kellenek az erős csipeszek. Ilyenkor is marhára dühít, hogy nem vagyok teljesen mobilis és nem jutok el csipeszekért. 😠 Mindegy, remélem még ebben az évtizedben meghozza apám, mert rohadtul unom már, hogy mindig, mindent halogat, meg mindig, mindennel kapcsolatban hiteget. 🤬 Még nem ért haza, gondolom majd kapom a leb@szást, hogy nem vagyok normális, amiért felmásztam, főleg úgy, hogy itthon sem volt és ha lezuhanok és úgy esem, hogy esetleg kinyiffanok, akkor ő mehet a börtönbe, blablabla, a szokásos... Mindig ezt hallgatom, ha valami rizikós dolgot csinálok. Nem arra fog gondolni, hogy már rég fel kellett volna tennie és akkor nem mászok fel. Majd jön a duma, hogy "nem bírtad megvárni, amíg hazaérek?!" Nem bírtam bakker, ugyanis már vagy 2 hete vártam és megmondtam napokkal ezelőtt, tegnap este is, hogy most már befagy a tököm, szóval tegye fel. Elszakadt a cérna, hogy a fél nap eltelt megint és nem történt semmi. Ha nem tetszik, hogy veszélyes dolgokat csinálok, akkor ne kényszerítsen rá, egyszerű a képlet. Igazi nárci' gondolkodás, hogy azért ne csináljak ilyeneket, mert ha baleset ér, akkor mit gondolnak RÓLA, meg Ő megy a börtönbe. Nem is érdemel több szót.

Legóztam egyet a hősugárzóval és jól sejtettem, hogy lötyögött a ventillátor, ráhúztam a csavart, aztán majd kiderül, hogy ez volt-e a zajongás oka. Nem mindig csinálja, szóval az, hogy most csendben volt, még nem jelent semmit, majd ha tartósan nem zörög, az fogja megmutatni, hogy sikerült elhárítani a problémát.

A hajnali sötétségben mentem ki a budira és nem láttam - amire a félálom is rásegített -, hogy van valami az útban. Rágcsálócsapda volt. Az út közepén. 👏 Persze jó nagyot csattant, ahogy belerúgtam. Azt hittem morogni fog az öreg (mert az ő szobájában van és ott kell keresztülmennem, hogy kijussak a konyhába, onnan meg a budira), de nem morgott, hogy felébresztettem. Mondom neki fogtál egy jó nagy patkányt. 😁 Oké, annyira genya azért nem szoktam lenni, hogy méltó legyek erre a 'címre', de nem hagyhattam ki a poént. Rohadtul idegesítőek, mindent szétrágnak. 😠 Nemcsak nálunk, mások is panaszkodnak, hogy invázió van náluk is és nem győzik irtani őket. Egy-egy delikvenst elmartak már a macskák, meg a kutyák, de nem igazán örülünk ennek, mert sokan méreggel irtanak és nem volna jó, ha mérgezett példányt enne valamelyik állat.

Szar a kedvem és nagyon ingerlékeny vagyok. Mint mondtam, elkapott a dilihopp, megint a kezem bánta, de ez a kisebbik gond, mert nemrég megtalált megint a BPD-s őrület is. 2 hete volt legutóbb ilyen pokoljárás, amiről írtam, hogy valószínűleg a terápiás beszélgetés is rátett. Nem valami jó statisztika, hogy most is volt egy, ha azt nézem, hogy általában eltelik pár hónap két téboly között. Most le vagyok blokkolva érzelmileg, de ez a védekezőmechanizmus egyben is tart legalább. Nagyon nem oké, amilyen vagyok az utóbbi időben és amilyen gondolataim vannak. A Tesómnak tett ígéret és az iránta érzett szeretet tart vissza. Isten adja, hogy ez továbbra is így legyen!

Vegyes

Szigetelés továbbra sem került az ablakomra, de holnap visszaadja a szomszéd a létrát és megoldom másképp' a huzat kivédését, mert most már nem kicsit fázom. Remélhetőleg nem zúgok le a létráról, mert elég szar volna törött kézzel törölgetni a vérző akármimet. 😆 Majd meglátom mennyire fogok szédelegni (mostanság játszik a Chemotox-os légy feeling, amire tenni fog a tériszony is), de ha necces lesz a dolog, akkor inkább fatert kérem meg, hogy másszon fel, mert az oké, hogy repülni vágyom, de ha lehet, maradok a repülőgépes változatnál. 😁 Kénytelen vagyok egy pokrócot felfogatni a karnisra, aztán majd kiderül, mennyit segít a helyzeten. Immár talán hatékony lesz a hősugárzóm, már ha használható lesz, mert az meg épp' a legjobbkor kezdett furcsán viselkedni. 👏 Csupán egyhónapos és nem is lett agyonhajtva, mert az enyhe idő miatt sem kellett sokat használni, meg drága mulatság is lett volna, szóval nemsokat használtam, de úgy tűnik, valami nem kóser a ventillátorával. Ha szerencsém van, akkor csak lötyög és pár csavarhúzómozdulat megoldja a problémát, de ha nincs szerencsém, akkor viszont valószínűleg csapágyas lett. Hiába új a masina, ha szarul szerelték össze. Holnap szétkapom a cuccot (ma nem partner a kezem, de holnap hátha) és meglesem, hogy mi az ábra, de remélhetőleg elég lesz a ventilátor csavarjának meghúzása és nem kell cserélni a szerkentyűt.

Tegnap fájdalomig, aztán már zsibbadásig fagyott a lábam, meg kezdek már színes egyéniséggé válni, szóval el kell kezdenem az értágítót szedni. A neuropátia is rákapcsolt, valamelyik este olyan idegfájdalom talált meg, hogy csillagászati távcső sem kellett a csillagok megszámolásához. 😁 Higgadtan szoktam tűrni az erős fájdalmat is, de ezúttal egy ponton már magzatpózban anyáztam magamban, aztán egyszercsak arra eszméltem, hogy apám felébreszt, szóval észrevétlenül belealudtam abba az élvezetbe. Tegnap éjjel máshol kezdték az idegeim a bulit, a jobb lábam nagyujjába mintha egy nagy, izzó tűt döfködtek volna azonos időközönként, ennek megfelelően az egész lábszáram rándult is egy jókorát minden alkalommal, mintha valóban belevágták volna a tűt az ujjamba és reflexből elrántottam volna a lábamat. Próbáltam kizökkenteni az ideget a téves jelzésből az ujjam adott területének erős nyomásával, hátha sikerül blokkolni a fájdalmat, de semmit sem használt, úgyhogy hasra feküdtem, hogy legalább rángani ne tudjon az egész lábszáram, így végül valahogy belealudtam abba a döfködős élvezetbe. Ami még nem kóser mostanság, az a bal fülemben gyakran előjövő surrogás, ami leköveti a szívdobbanásaimat. Hogy valami pozitívat is mondjak, ha már a szívnél tartok; enyhültek a bulik a mellkasomban. 👍 Most megint úgy lélegzem, mint egy ember, nem pedig úgy, mint Darth Vader és a többi finomság is enyhült, bár a 'megcsavarodó agy' és ájulásérzet befigyel továbbra is. Kíméletes tevékenységeket simán el tudok végezni, ami fasza, ha azt nézem, hogy vannak időszakok, amikor az ágyban felülés is felér egy kardio edzéssel. Ma nem az igazi a közérzetem, aluszékony is vagyok, magas a vérnyomásom, stb., de front van, gondolom csak az az ok.

Kéne haladni a macskakennellel, csak tegnap az időjárás köpött bele a levesbe, olyan sár lett a kertben, hogy igencsak földhöz ragadt személyekké válnánk, ma meg a faterom nem ért rá már megint, pedig annyit már javult a talaj, hogy nem ragadtunk volna bele a sárba. Mivel most már nem igazán lehet majd haladni vele az esős idők miatt, vagy legalábbis jóval lassabban lehet (nem mintha eddig gyorsan haladt volna...), meg nem is a tél küszöbén kéne kiköltöztetni a bandát, ezért ez most el lett engedve, majd tavasszal lesz folytatva. Esetleg egy-egy kedvezőbb napon lehet rajta dolgozni, de a banda majd csak tavasszal költözik ki. Mertem volna fogadni egy nagy összegben arra, hogy ez lesz a vége. Hiába magyaráztam az öregnek nyár elején, hogy akkor kell elkezdeni, mert bőven lesz idő is befejezni, meg a macskák is akklimatizálódni tudnak majd, mindig fontosabb volt valami más, szokás szerint. Fel nem foghatom, miért jó úgy élni, hogy mindent az utolsó pillanatra hagy és akkor kapkod. 🤔

 
Levágtam a búrámon képződött bozótot, vagyis az már inkább dzsungelre HAJazott és kivételesen nem csesztem el olyan durván, mintha foltos hajhullásban szenvednék, vagy mint akin bekötött szemmel dolgozott a fodrász. Nem mondom, hogy jól sikerült az eredmény, de szódával elmegy. Fatert hiába kérem, hogy olyanra vágja, amilyenre mondom, csakazértis' gyp-s frizurát vág, meg fenthagy egy csomó hajat, de ha én esem neki a sérómnak, amikor már nagyon zavar a hossz és a semmilyen fazon, akkor jön a duma, hogy "megint jól elb@sztad!", "úgy nézel ki, mint egy hülyegyerek", stb. Megmondtam neki, hogy ha nem segít, akkor mit tudjak csinálni? Persze erre nem mond semmit. Nem igazán érdekelnek a megjegyzései.

Mr. Lúzer (mármint én) gyártja tovább a baromságokat, de legalább van min röhögni ezekben az ősz miatt már szó szerint is szürke hétköznapokban. Ma ahogy etetni akartam a bandát, a macskakajás vödör helyett az almosba merítettem az adagolóedényt, meg lábat akartam mosni és arra eszméltem, hogy zoknistól kerültek a vízbe a futóműveim (kellemest a hasznossal, legalább egyből ki lettek mosva a zoknik is 😁), aztán megégettem magam, meg ilyenek. Sosem voltam a koncentráció mintaképe, de amit az utóbbi időben alkotok, az tragikomikus. 😆

Már nem tart az a felfokozott kedélyállapot (mégha a poszt laza hangvétele ezt is sugallja), meg az alkotásvágy és az (utólag már felismert) irreálisan pozitív és idealizált jövőkép megélése, de igyekszem talpon maradni.

Mindenféle

Komoly, hogy így október végén még mindig nem kell fűteni. Nem mondom, hogy melegünk van, meg be-bekapcsolom a kis hősugárzót, de a kályhát még nem kellett beüzemelni. Lassan viszont esedékes lesz. A hősugárzóm nem tudja tartósan felmelegíteni a szobát, mert rossz az ablak (és fater azóta sem hozott szigetelőanyagot, hiába szóltam többször is 👏), de kitaláltam egy megoldást; csinálok egy hálófülkét, mert oda be tudom szorítani a hősugárzó melegét. Mire annyira lehűl az idő, hogy szükségem lesz rá, addigra készen is lesz. A keret adott hozzá, úgyhogy alig lesz vele dolgom, arra kell csak várnom, hogy meglegyen az új ágyam, ami bele fog férni. A mostani egy bazi nagy franciaágy, amit amúgy is cserélni kell több okból kifolyólag, szóval mindenképp' vettünk volna új ágyat. Nem tudom mit fog szólni a klausztrofóbiám a fülkéhez, de majd kiderül. Egy fóbiámat már leküzdöttem, úgyhogy talán ezzel is le tudok majd számolni. Kénytelen leszek. 😁

A macskakennel még mindig nincs kész'. 🙄 Bedühödtem és a tilalom ellenére folytatni akartam, hogy haladjon végre, de nem bírja a ketyegőm a terhelést. 😠 Rohadtul dühít! Olyan dolgok, mint pár tégla A-ból B-be vitele, kézi fűrész használata, 5 kg-s zsák emelése, stb. nem mennek anélkül, hogy ne borulna fel a ritmus, meg ne szállna el a pulzus és ne kerülnék ájulásközelbe a leeső vérnyomás miatt. Ásni így végképp' nem tudnék, bár azon a szakaszon már túl van a meló. Fater jól lecseszett, amiért olyasmiket csináltam, amiket nem szabad, de egyrészt mindig is határfeszegető voltam, másrészt gyűlölöm, hogy haszontalan vagyok ilyen fiatalon, harmadrészt annyit szüttyög ő is, meg a Géza is, hogy még 2025-ben sem lesz kész' a cucc. A Géza el is cseszte egy szakaszon a téglák lerakását és hullámos volt az a rész, lehetett felszedni és újra lerakni, normálisan. Apám csinálta egyedül. Utána beállt a Géza dereka, akkor azért nem tudott apámnak segíteni. Mondtam majd én, de fater nem akarta engedni. Ő sem haladt, mert horgászgatott, meg mindig mást csinált, szomszédolt, stb., ekkor durrant el az agyam, hogy nem halad a meló és álltam neki újra, amire jött a balhé. Most nem csinálom, mert az elmúlt napokban nyugalmi helyzetben is sok volt a buli a mellkasomban, de legalább rosszul nem igazán vagyok közben. Néha igen, pl. tegnap is, de gondolom a frontok miatt. Aludtam valamennyit, de nem lettem jobban, csak estére és a ritmuszavar, meg a vérnyomásingadozás is akkorra maradt el. Ma is érzem az extra dobbanásokat, meg befigyel a nyugalmi helyzeti tachycardia is és esetenként mintha megcsavarnák az agyamat, majd' elájulok, úgy megszédülök. Ilyenkor állítólag nem kap rendesen vért az agyam, azért sötétül el a kép, meg érzek ájulásközeli állapotot. Továbbra sem hagyom a tudatomba férkőzni, hogy gondok vannak, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy leessek a lábamról. Működnöm kell legalább az eddigi szinten. Tegnap futottam bele egy cikkbe, amelyben egy csupán 21 éves lány története áll, aki annak ellenére is kitart és optimista, meg másokba önt erőt, hogy meg vannak számlálva a napjai, mert a második donorszívet is elkezdte kilökni a szervezete, harmadik transzplantációra pedig már nincs lehetőség. Ha Ő egy ilyen helyzetben is képes mosolyogni, másokba erőt önteni, kiélvezni a napokat és a sok élményt, amit lehetővé tesznek a számára, akkor én pláne nem csüggedhetek (nem mintha késztetést éreznék rá) és nem adhatom át magam negatív gondolatoknak (ezt sem teszem amúgy sem), meg nem hagyhatom, hogy fizikailag is elhatalmasodjon rajtam bármi (szintén nem hagyom), szóval az ő egyfelől negatív, másfelől mégis pozitív példája pozitívan hat rám (és biztosan sokakra még). Nincs mese, akarni kell továbbra is, de nagyon! Más téren nincs gond, továbbra is tart a remisszió és a Raynaud is enyhe még. 👍 Az étvágyam is jó már jóideje, bár ennek ellenére sem igazán híztam. Elvétve van csak étvágytalanabb napom. Visszatérve a kennelre; elvileg a most következő héten beleállnak a melóba a Gézával és csak azt fogják csinálni. Na, erre befizetek, mert az ígéretekkel már tele a padlás. Biztosan azért szakadt le a mennyezet az előszobában. 😁 Az is mikor lesz már megjavítva...? A Tomi ígérte, hogy megcsinálja, de még mindig nem ér rá, mert tele van melóval. Már nincs olyan sok meló a kennellel, szóval remélem elkészül nemsokára.

Továbbra is idegbeteg vagyok és szorongok dolgoktól. Alkalmazom a tanult technikákat, ideig-óráig használ is egy-kettő. Random váltogatja egymást a stresszes, dühös, reménytelenséget érző, megszólalni sem akaró figura egy felspannolt, beszédes, tervekkel, meg reményekkel telivel. Ilyenkor nagyon kreatívvá is válok, sorra születnek a jó, kivitelezhető ötleteim (meg az utólag már irreálisnak látszóak is 😁). Mostanság 3× is hasznát vettem a kreativitásomnak, míg máskor alap dolgokat sem sikerül megérteni, vagy kivitelezni. 😁 Eléggé szétszórt is vagyok, mert jóideje nem tudom magam kipihenni. Állandóan baromságokat csinálok, mint pl. az üdítős flakonom helyett majdnem az öblítőst húztam meg, vagy hogy kidobtam a csokit és a papírjába haraptam bele, jóideje kerestem a mobilomat, mire feltűnt, hogy a kezemben van, macskának üresen adtam a kajásedényt és nem értettem miért nyávog még mindig, aztán kellett pár mp, mire leesett, stb.-stb.-stb., ezer ilyen eset volt mostanság. 😆👏 Legalább van min röhögni. Fater sem különb; megtölti a cigijét, majd nekem nyújtja (nem dohányzom), vagy épp' meg sem tölti, csak az üres hüvelyt gyújtja meg rendszeresen 😆, kávét csinál magának kávé nélkül, stb.-stb. 😆👏 A két szerencsecsomag. 🙄 Most épp' megint az optimista, reményekkel és tervekkel teli oldalam van terítéken. Ez szerencsés, mert a fizikumra is pozitívan hat a pozitív gondolkodás. Ha már a tervek; megint a rajzolásra kacsintgatok, de közben az írásra is viszketnek az ujjaim, emellett zenélni is szeretnék megint (csak ahhoz vennem kell egy szintetizátort, mert az eddiginek meghalt az elektronikája, amikor beázott). Ha már sem remény, sem - akár ilyen apró - célok nem maradnak, akkor van gáz. Mint látszik, nálam nincs erről szó, szóval addig jó. Hiányzik a Tesóm. Fogalmam sincs meddig tart ki ez az állapot, mert meglehet, hogy öt perc múlva újra nem lesz kedvem megszólalni sem. 😁 Egyelőre nyugi van és ez a fő.

Ezúttal szerdánként járok a pszichodokihoz

mivel szokás szerint kicsapongtam a terápiából is és ezért az eddigi pénteki napok helyett most szerdánként férek be. A kimaradás miatt ma az aktualitásokról beszéltünk. Mondtam neki, hogy egy ideje élhetőbb volt a helyzet, de megint kezdek besokallni és érik az őrület az utóbbi 1-2 hétben (néhány órával ezelőtt meg is talált, de erről később), meg hogy megint be vagyok fordulva. Az előző posztban említett szorongást okozó gondolatok csillapodtak valamelyest, igaz tettem azért, hogy így legyen, alkalmazva a figyelemelterelést, meg a tanult technikákat. Ugyan fel-felütik a fejüket, de egyelőre enyhébben. Az ingerlékenység fennáll továbbra is, ha néha sikerül is visszafogni magamat, utána akkor is hevesen reagálok az előzőleg elfojtott dolgoktól. Erre is megvannak a módszerek, szóval igyekszem javulni. A közelgő évforduló kapcsán arról is szó volt, hogy hol tartok ennyi év után. Egyfelől fejlődtem, másfelől viszont megrekedtek dolgok, pl. képtelen vagyok mást a helyére engedni. Megpróbáltam nem egyszer, de nem megy és ugye amit erőltetni kéne, azt nem kell erőltetni. Amennyire telt tőlem, összeraktam magam, de többre nem vagyok képes az ügyben. Úgy érzem, hogy azóta is itt van velem és a mai napig szerepel az álmaimban is, ami jó érzés. 1-2 évvel ezelőtt kb. 11 év után belehallgattam a felvételekbe, amiken beszél és mosolyogtam, ma viszont ahogy a doki kérdezgetett és belementünk a dolgokba, kishíján megríkatott. Valami belémnyilallt és onnantól kezdve alig tudtam figyelni a dokira, nem tudnám megmondani, hogy miről volt azután szó. Úgy éreztem magam, mint egy felrázott hógömb, amiben kavarog a cucc. Ebben az időszakban (évforduló közelsége) amúgy is mindig ez van. Mondta a doki, hogy ez normális és megerősített abban, hogy valóban sokat fejlődtem a kiindulóállapothoz képest (amiről csak az elmesélésemből tud, mivel akkoriban még nem hozzá jártam). A hétköznapokban már nincs gond, de a baleset napja, meg a kapcsolatunk kezdetének a napja mindig felszínre hoznak dolgokat és olyankor vergődöm. Gondoltam írok egy pozitív hangvételű jegyzetet, de nem megy. Ezzel a dokival még nemsokszor beszélgettünk ebben a témában, mert mindig más volt aktuális, vagy égetőbb, szóval ezt a területet annyira nem térképezte még fel. Ma megkérdezte, hogy próbáltam-e már levelet írni a Szabinához. Még soha, mert nem is gondoltam erre, meg kicsit bizarrnak találom, hiszen el sem tudja olvasni, de azt mondta a doki, hogy tegyem félre a racionalitást és koncentráljak arra, hogy a levél egy eszköz a feldolgozáshoz. Javasolta, hogy gondolkodjak a dolgon és ha úgy érzem, akkor próbáljam meg, hátha könnyebben jönnek gondolatok, meg ki tudok mondani ezt-azt "Neki" és ezáltal talán megkönnyebbülök, meg lezárhatok ezt-azt. Meglep, hogy ezt a módszert még egyik doki sem vetette fel és nekem sem jutott eszembe. Lehet, hogy valamikor megpróbálkozom vele, csak erőt gyűjtök hozzá. Mint mondtam, egy ideje készülődött az őrület, de egy ideig csak bennem zajlott a vihar, még ma napközben is. Koraestére már nagyon feszült voltam - gondolom rásegített a délutáni terápiás beszélgetés - de szokott módon mindenbe beletemetkeztem, ami terel, vagy amiről azt gondoltam, hogy oldja az erős feszültségemet. Valameddig bevált, de aztán elérte a tetőpontot és ott már sosem én irányítok, befigyelt a BPD-s 'roham'. Szerencsére apám nem volt itthon, így nem látott-hallott semmit. Váltogatta egymást a kontroll nélkül zokogós, katatón állapotban ringatódzós, kínomban magamat ütős, lezsibbadós, hiperventillálós, majd' megőrülős, reszketős, meg az üresen, mozdulatlanul, magam elé meredős, végtagokat ólmosnak érzékelős, majd jelenből kiesős őrület. Egy ponton jött a szokásos késztetés, hogy ártsak magamnak, annyira elviselhetetlen volt minden, de sajnos, vagy szerencsére ilyenkor szinte lebénulok fizikailag, úgyhogy nem tudtam semmi célszerszámért nyúlni, ami abból a szempontból is szerencsés, hogy köt a Tesómnak tett ígéretem. Amikor engedett a bénultság, akkorra már a fejem is tisztább volt legalább annyira, hogy tudatosan kerüljem a károkozásra alkalmas tárgyakat, viszont muszáj volt fizikai fájdalommal felülírni a jóval erősebb lelkit, meg valamibe bele kellett engednem a kezelhetetlen mértékűre erősödött feszültséget, szóval párszor megint találkozott a kezem a fallal. Mint egy kattant, félhangosan dumáltam a Tesómhoz és a Szabinához, hogy szükségem volna az ölelésükre, ami nálam nagy szó, mert már óvodásként sem engedtem a testi kontaktust senkinek. Aki igazán közel áll hozzám, csak annak és az egyik ilyen személy a Barátnőm volt, a másik a Tesóm. Valamikor hazaért apám, de akkor épp' egy nyugodtabb fázisban voltam, szóval karaktert tudtam váltani és eljátszani, hogy egyben vagyok. Nemsokáig sikerült, mert visszatért az előbbi karakter takarásában rejtőzködő oldalam, de akkor már nem durvult el a helyzet, szóval nem vett észre semmit apám, hiába van mellettem a szobája. Utána elaludtam, mert mindig kimerít a téboly. Nem mondom, hogy sokkal jobb most, de legalább az az iszonyatos mértékű feszültség megszűnt. A fejem szétmegy, de lassan amúgy is alszom. Remélem egy darabig megint egyben leszek.

A macskakennel még mindig nincs kész'. 🙄 Fater csomó időt el tud cseszni. Én csináltam, amit tudtam, de van, amihez ketten kellünk, meg amit én nem is csinálhatok a ketyegőm miatt, pl. nem áshatok, meg nem cipelhetek téglákat. Kitalálta, hogy áthívja a Gézát és majd vele csinálja, ami olyan. Ma panaszkodott nekem, hogy vele nem tud haladni, mert szüttyög. Mondtam neki, hogy ő is azt csinálta, azért csúszott el ennyire ez az egész 'projekt'. Azért halad, szóval remélem nemsokára elkészül.
Na, elteszem magam holnapra, mert szétszakad a búrám, meg álmos is vagyok.

Történések

Nem tudok aludni, mert felébresztett a bundás csapat és kiment az álom a szememből, szóval firkálok, hátha elálmosodom. Hónapok óta alig alszom, bár némileg javult a helyzet azzal, hogy kb. 1-2 hete hajnalban már nem buliznak, szóval kicsivel többet tudok aludni, de így sem eleget.

Nem leszek megdicsérve a pszichodoki által, mert megint nem jártam beszélgetni, mivel úgy éreztem elbírok az élettel, meg azzal, ami bennem zajlik. Mostanra kezd alakulni az őrület, szóval elejét kell vennem, vagy legalább mérsékelni. Már saját magam számára is elviselhetetlen vagyok a dühkitörések miatt, meg ismét előjött pár szorongást okozó téma, amiket át kéne beszélnünk, sokszor jön elő a disszociáció is, stb. Tegnap a sors nyújtott egy kis gyógyírt, ugyanis tudott jelentkezni a Tesóm! 🥳 Ő mindig úgy hat rám, mintha bebikáznának egy lemerült autóakksit. Olyan fos kedvem volt már, hogy gombóc volt a torkomban, meg tombolni és önkárosítani tudtam volna, de jött Ő és mintha morfiumot kaptam volna egy kínzó fájdalomra. Minden elbírható lett, a sötétségbe fény szűrődött be, a rogyadozó térdeim kiegyenesedtek és visznek tovább, mert muszáj, megígértem! Automatikusan szórakoztató üzemmódba váltottam és röhögtünk. Ő minden téren a legtöbbet és legjobbat hozza ki belőlem!

Szombaton és vasárnap is jött egy-egy görcsroham, meg nem az igazi a közérzetem sem mostanság, a ketyegőm is eléggé bulizik és néhány neuropátiás finomság is boldogít, de optimista lévén csak a frontokra fogom mindezt. Jól leszek, mert úgy kell lennie!

Halad a macskakennel, meglehet, hogy a hétvégére már el is készül. Ha mégsem, jövőhétre akkor is meglesz. 

Dani már nem fél a hősugárzótól. 😁 Nem rossz cucc, de a kályha hatékonyabb lesz, ha még ebben az évszázadban lesz nálam is. 😁 Fázom továbbra is, csak valamelyest kevésbé, mintha nem volna a masina. Ma hoz apám ablakra és ajtóra tapasztható szigetelő csíkot, hogy ne legyenek huzatosak a nyílászárók, remélhetőleg ez javít majd a hőmérsékleten és a Raynaud sem tud bedurvulni. Egyelőre még nem kell az értágító.

Laci 'barátunk' továbbra sem bír magával, zajong állandóan és idehordja utánfutószámra a szemetet, meg egy csomó földet, amiknek következtében elszaporodtak a rágcsálók és a szomszédok is panaszkodnak, meg mi is tapasztaljuk az inváziót, hozzánk is bejöttek az egerek és a patkányok, nem győzzük csapdázni őket. Szóltunk neki többen, hogy ez nem szemétlerakó, meg ne temesse be az árkot, de szokás szerint elengedett mindent a füle mellett. Lesznek még itt problémák. Rohadtul dühítőek az ilyen másokhoz és szabályokhoz alkalmazkodni képtelen egyének. Ez egy csendes, élhető környék volt, amíg ide nem telepedett ez a fickó.

Újra megy a bájolgás a famíliában, de már nem papolok az öregnek, csinál amit akar. Ha megint panaszkodni kezd, hogy milyen genyák, nem fog érdekelni. Én nem puncsolok és nem erőltetem, ami nincs.

Na, megpróbálok visszaaludni, mert fél 3 van már.

Megint idősebb lettem egy évvel

de nem érzékelem, továbbra is egy infantilis fazon vagyok. 😁 Van, aki keserű amiatt, hogy ismét nőtt egyel az évei száma, de én úgy vagyok ezzel, hogy örülhetek neki, ha azt veszem alapul, hogy születésemkor leírtak (állítólag egyedül anyám hitt abban, hogy élni fogok) és ha azt is alapul veszem, hogy hányszor húztak ki a dokik a 'csuklyás alak' karmai közül, szóval ajándék minden újabb év és ezért hálásnak kell lennem, mégha olyan is az életem, amilyen. Rajtam nem fog múlni az évek száma, továbbra is bele fogok adni anyait-apait, mert van kiért és ezért van miért. Hiányzik a Tesóm, mert egy ideje nem tudtunk beszélni, de remélem megvan és hogy nemsokára fog tudni jelentkezni. Amellett, hogy Ő motivál, a hitem sem egy elhanyagolható tényező, sőt. Ha Isten volt/van olyan kegyes, hogy életben tartott és tart, akkor az a minimum, hogy én is odateszem magam. 

Nem igazán szoktam kapni semmit (nem is várom el), de most kaptam egy hűtő-fűtő szerkezetet. Nyilván azért, mert már időszerű, mivel a házban kb. 5 °C-kal kevesebb van mindig, mint kint (télen nem, de nyilván akkor sincs meleg, mivel a fűtés csak a konyhában megoldott) és mivel kint is hűvös van, ezért idebent is. Nyáron majd jól jön a klíma funkciója, ősztől-tavaszig meg a fűtő, mert természetesen idén sem lesz kémény a szobám felett, mint ahogy arra mertem volna fogadni egy nagyobb összegben. Mindegy, megfagyni nem fogok már és ha eddig kihúztam a teleket, most már főleg ki fogom, mert némi meleget ad majd a szerkezet. Egész kellemes hőmérsékletet lehet vele elérni, bár még ugye nem a téli hideget kell leküzdenie, szóval majd kiderül milyen lesz akkor, de jelenleg hatásos. Persze nem fog egész nap menni, csak amikor nagyon kezdek fázni. Az ablaknál majd szigetelni kell, mert jelenleg szélmalomharcot vív a szerkezet, mivel ami meleget létrehoz, azt gyorsan lehűti a huzat, ami az ablaktól (is) jön be. Mire hidegebb lesz, már rég' meg lesz oldva ez a kérdés. Jól jön ez a cucc, mert a Raynaud már aktiválódott a lehűlés miatt, de még elég enyhe és hála a szerkezetnek, talán nem is fog úgy bedurvulni, mint eddig. A Dani 'fiam' megtréfált. Elkezdett a sarokban gubbasztani, meredt maga elé, hiába szólongattam, na mondom fasza, valami baja van. Gondoltam megfigyelem, aztán ha nem változik, este dokihoz vitetem. Egy idő után újra élénk volt, gondoltam király, mégsincs baja, majd egyszercsak megint ugyanazt láttam, hogy katatón állapotban gubbaszt a sarokban. Sem a nevére, sem a kajára nem reagált és elhúzódott, amikor meg akartam simogatni. Na mondom, valami mégsem kóser, szóval este irány a doki. Egyszercsak újra élénk lett, a kaját is elkezdte enni és szokott módon dorombolva jött a simogatásért. A barom fejem csak ekkorra vette észre a viselkedése és az új masina használata közti összefüggést. Nem hangos, de a ventillátornak nyilván van némi hangja és kiderült, hogy a macska fél tőle. 😁 Csak ő, a többieket nem érdekli. Amint lekapcsoltam a holmit, mindig akkor változott vissza a viselkedése a megszokottra és amint bekapcsoltam, jött a 'beteg macska' viselkedés, de mint mondtam, csak utólag ismertem fel. Megnyugtató, hogy nem beteg, viszont nyilván az sem jó, hogy fél a cucctól. Elvileg nemsokára kikerülnek a kennelbe (hideg- és szélvédett lesz, nyilván nem fagyasztom meg őket), aztán akkor használhatom a holmit, addig meg ha nagyon kell némi meleg, akkor arra az időre, amíg bekapcsolom, átmegy apámhoz a macska, hogy ne féljen. 

Ma is haladtunk az udvar rendezésével, kidobáltunk egy rakás lomot, meg szét kellett verni 2-3 rossz bútort, ami jól jött volna feszültséglevezetőnek, csak ugye a ketyegőm nem díjazza az erőkifejtést. Mindegy, amig tudtam, csináltam, aztán a többit apám befejezte. Szégyenletesen keveset tudtam segíteni. 😠 

Van egy barom szomszéd, már apám cimborája is panaszkodik rá, meg még egy másik szomszéd, mert ez a csóka nem foglalkozik a szabályokkal. Tavaly még este 9-kor fűkaszát zúgatott és szólt neki apám, hogy pihennénk, de neki állt feljebb és üvöltözött. Fater mondta neki, hogy ha nem fejezi be, rendőrt hív. Persze pattogott és folytatta tovább a zajongást, mire apám beváltotta az ígéretét. Kijött a rendőr és vele szemben is agresszív volt a pali, meg közölte, hogy "aki kitalálta ezeket a szabályokat, az dugja fel magának őket!" Megbüntette a rendőr, amire mégpipább lett, de legalább elhúzott haza. Mindig zajong és hétvégén is, olyan időpontokban is, amikor már nem lehetne. Azt hittem már nem tudja felülmúlni magát, de tegnap totál kiakadt a parasztságmérő, amikor is este ½ 9-kor elkezdte a kocsija motorját bőgetni az ablakunk alatt (mert pechünkre velünk szemben vett meg egy területet). Faterom cimborája meg pont annak a szomszédjában lakik, így ő is mindig élvezheti a zajongást. Mondom apámnak, hogy a Laci fogadjunk megint beragadt az utánfutóval (egyszer becsúszott az árokba, akkor is este bőgette a kocsit, persze kihúzni nem tudta a megpakolt utánfutót). Kinéztem és lezsibbadtam a látványtól. Ez a balfék homokot hozott az utánfutón, hogy betemesse az árkot (!), hogy tudjon ott a kocsival közlekedni. Nyilván azt a szabályt is feldughatják az illetékesek szerinte, hogy az árok is már közterület, szóval nincs joga önkényesen betemetni, mert neki úgy tetszik. Tőlünk egy 80×80-as területet is megtagadtak (amire a külső kémény került volna), mondván közterület, hiába van a házunk előtt, szóval biztosan meg fogják dicsérni, hogy betemeti az árkot. 😆🙄 Először még nem szóltunk, csak megjegyeztük egymás közt a faterommal, hogy ekkora suttyót ritkán látni. Volt itt vele egy másik fazon is, akinek szintén jár a keksz, amiért asszisztált az esti zajongáshoz. Elhúztak, aztán röhögve mondtam, hogy remélem nem jönnek vissza, mert ugyan bunkó a főkolompos, de nem gondoltam, hogy übereli a dolgot. Nemsokkal később visszajöttek, a forgatókönyv ugyanaz volt; motorbőgetés, majd valami fémes csapkodás, újabb adag homok leszórása. Már fateromnak is lilult a feje, de még mindig visszafogta magát. Én persze nem voltam erre képes, miután pillanatok alatt tud eldurranni az agyam és olyankor csak a düh irányít. Szóltam nekik, hogy mekkora bunkók, épeszű ember nem este áll neki zajongani, amikor mindenki pihen, netán alszik is már, úgyhogy tolják el a bringát, amíg én szólok és nem a rendőr. Ahogy az várható volt, elengedték a fülük mellett, mégcsak rám sem néztek és folytatták, de 1-2 perc múlva elhúztak. Öcsém, harmadszor is visszajöttek! Újra autómotor bőgetés, fémes csapkodás. Na, mondom ehhez tényleg pofa kell! Faterom is feltépte az ablakot, aztán pillanatokkal később a cimborája is a sajátját és ők is elhajtották a duót, bár apám sem volt alpári, csak határozott és persze marhára dühös. Amikor kiszóltak nekik, mégcsak oda sem fordultak sem a Géza felé, sem apám felé, teljesen leszarták azt is, hogy ők is szóltak. Fater emlékeztette a Lacit a tavalyi esetre és hogy most is ki fogja hívni a rendőrséget, ha nem fejezi be a zajongást. Ezután elhúztak és negyedszer már nem jöttek vissza, de ekkor már 10 óra volt. Az ilyennek valami tanyán volna a helye, ahol jópár méteres körzetben nincs szomszéd és nem megy mások agyára, ha már képtelen a szabályokhoz alkalmazkodni. Ezt a fazont leszámítva amúgy normális a szomszédság, mákunk van.

A szerkezet:

Sikerült 👍

Egyszer, s mindenkorra lezárult a cirkusz a netszolgáltató és köztünk. Jó sokat kellett futkosni apámnak, meg egy rakás ideget megevett, valamint újabb ~ 120 rugónk bánta, de legalább vége van az ügynek. Beszélt az ügyvéddel, aki azt mondta, hogy fizesse be a kért összeget, hogy ne legyen nagyobb a gond, aztán visszaperelheti az összeget (ami összesen már vagy 300 rugó). Tegnap át is utalta a ~ 120-at, persze próbálta megtudni, hogy mégis mi a frászt követelnek, amikor mindig, mindent befizetett, meg a routert (nem is modemet, rosszul emlékeztem) is visszaszolgáltatta, a szerződés felbontását is kérte, kétszer is - más kérdés, hogy egyik esetben sem tettek ennek eleget. Már itthon volt, amikor az ügyintéző visszahívta és hallottam mindent, mert fater kihangosította. Mondta, hogy látja, hogy végig be van fizetve minden. Kiderült, hogy időközben megszűnt a szolgáltató, legalábbis más vette át, ezzel együtt nyilván az ügyfeleket is. Zavaros az egész, nem derült ki, hogy mire fel az a legutóbbi közel 120 rongy követelés. Az a gyanú, hogy mivel nem szüntették meg a szerződést 2018-ban, így olyan, mintha azóta szolgáltattak volna és küldözgették a csekkeket, amiket inkább befizetett apám (jó kis összeg volt már az is), majd 2020-2021 körül abbamaradt a csekkek küldése, viszont úgy tűnik továbbra is 'tartoztunk' a szolgáltatásért, ami ugye a gyakorlatban rég' nem létezett, csak nem szüntették meg a szerződést. Kérdezte apám, hogy '20-'21 óta miért nem kaptunk csekket, ha még mindig fizetnünk kellett, miért volt ~ 2 évig csend, majd most hirtelen a nyakunkba zúdították az adott összeget, meg már végrehajtóig jutott az ügy? Az ügyintéző szerint küldtek csekkeket az említett ~ 2 évben is, de feltehetően rossz címre, ha nem kaptuk meg őket. Fasza! 🏆 Fater mondta, hogy eddig tudták a címet, akkor most hogy-hogy nem? Az ügyintéző szerint az kavarhatott be, amikor átvették a szolgáltatót, ott hibázott valaki az adatoknál és mivel ők csak azt látták, hogy ott egy érvényes szerződés, így az előzményeink (felmondás) ismerete nélkül nyilván úgy vették, hogy használjuk a szolgáltatásukat, de nem fizetünk, így ezért is maradt fent a 'tartozás'. Nagyon faszán összejöttek a félreértések, nem is mi lennénk, ha nem velünk történt volna megint valami baromság. 🙄 Mint mondtam, az ügyvéd is azt tanácsolta fateromnak, hogy fizesse be az összeget, meg apám is azt mondta, hogy inkább befizeti, nehogy rátegyék a kezüket a házra. Azt mondta az ügyvéd, hogy perre vihetné az ügyet, de fater azt mondta, hogy már nem akar újabb 'idegállapotot', örül, hogy végre vége és eltöröltek mindent. Én nem hagynék veszni közel ~ 300 rongyot, de azt is megértem, hogy semmi humora egy perhez, főleg hogy ez az egyszerűbbnek tűnő ügyintézés is nehézkes volt a sok hülye akadály miatt, amikkel nehezítik az emberek boldogulását. Pl. már ott elakadt, amikor utalni akart, mert nevet váltott a bank és ezért ez is-az is újraindult állítólag (furcsa logika), így nem látta a rendszer, hogy hová akar utalni, stb. Sikerült aztán megoldani, de a lényeg, hogy nem mentek simán a dolgok, csomót rohangálhatott, telefonálhatott, ping-pong labda módjára passzolgatták egymásnak az illetékesek, egyértelmű válaszokat és magyarázatokat nem kapott, stb. Tiszta ideg volt, joggal. Annyi cigit elszívott, hogy most megint ezerrel köhög napok óta. Amint az utalást követően mondta az ügyintéző, hogy most már eltörlésre kerül majd minden, egyből lehiggadt és megkönnyebbült, ahogy én is.

Kellett nekem 'panaszkodni'

a napokban, hogy nem történik semmi felénk. 2018-ban költöztünk ide és ugyan a házunkba még nem tudtunk beköltözni, de intéztük a különböző szolgáltatásokat, beleértve a netet is. Úgy tűnt, hogy sínen van a dolog, majd pislogtunk, amikor kiderült, hogy eltűnt a házból a modem. Mivel nemsokkal előtte járt itt egy embere a szolgáltatónak, mert valamit állított a szerkezeten, így azt hittük ő vitte el. Ment a vita, mert ők meg azt gondolták mi tüntettük el. Tényleg logikus, hogy megigényeljük a szolgáltatást, majd eltüntetjük a cuccot, hogy ne tudjuk igénybevenni, plusz 2 hónappal házvásárlás után még akarunk 30 rongyot perkálni a modemért, mert a bőrünk alatt is zseton van. 🙄 Na, a lényeg, hogy ugyan nem volt meg a szerkezet, ergo netezni/tévézni sem tudtunk, ők akkor is bőszen küldték a csekkeket, mondván a szolgáltatás él. Mondtuk nekik, hogy felbontjuk a szerződést, hiszen a semmire nem fizet az ember, de megtagadták a lehetőséget arra hivatkozva, hogy a mi sarunk az eltűnt modem. Ők mindenáron csekkeket akartak fizettetni velünk, mi meg nyilván nem őrültünk meg, hogy a semmire fizessünk. Nagynehezen és csupán egy szerencsés véletlen folytán derült ki, hogy valóban nem az emberük vitte el a modemet, hanem a ház előző tulajdonosa jött a holmijaiért és felmarkolta azt is (mi nem voltunk akkor a házban, ezért nem láttuk), ergo igaza volt a melósnak is, hogy nem vitte el és igazunk volt nekünk is, hogy nem nyeltük be (ugyan miért is tettük volna, mi lett volna az értelme?). Fater elment a szerkezetért a volt tulajhoz, majd visszavitte a szolgáltatónak és ismét kérte, hogy bontsák fel a szerződést, de állítólag az ügyintéző azzal jött, hogy nincs bent a főnökasszony. (És akkor mi van?!) Állítólag mondta neki apám, hogy mivel megkerült a modem, tényleg nincs okuk (és joguk) tovább megtagadni a szerződés felbontását, de továbbra is azt tették mindenféle hülye indoklással. Az öregnek eldurrant az agya és megmondta, hogy nem fog fizetni a semmiért és hogy jogi útra fogja terelni az ügyet. Egy másik szolgáltatónál kötöttünk szerződést (azóta is ők szolgáltatnak nekünk netet, meg tévéadást), ezt jelezte is a másik szolgáltatónak, de ők továbbra is küldözgették a csekkeket, mondván fizessük vissza az addigi szolgáltatást. Miaf@sz'?! Milyen szolgáltatásról süketeltek, amikor csak a kábel lógott a falból, modem nem is volt ugye, ergo igénybe sem tudtuk venni! Ők csak papagájként hajtották, hogy ettől függetlenül ők bekapcsolták a szolgáltatást és ezért ki kell fizetnünk azt az összeget. Na, mondom elmentek Afrikába havat lapátolni... 🤬 Fater akkor beszélt az ügyvédünkkel, aki megerősítette, hogy jogtalan a követelésük és eszünkbe se jusson fizetni, mondjunk fel írásban. Apám mondta neki, hogy megtettük, csak nem fogadták el, meg hogy már másik szolgáltatót veszünk igénybe. Azt mondta, hogy ezeket jól csináltuk és hogy fel lehet jelenteni őket a fogyasztóvédelemnél, aztán úgy volt, hogy intéződik majd az ügy, de végül nem lett belőle semmi. Mivel továbbra is küldözgették a csekkeket, meg már a házra is rá akarták tenni a kezüket, a fater 2020-ban mégis kifizette - az amúgy jogtalanul - követelt összeget, hogy akadjanak le rólunk. Utána abbamaradt a csekkáradat, mostanáig kuss volt, erre ma érkezett egy vaskos boríték, amiben vagy 4 oldalas irományban végrehajtásról magyaráznak, meg szó esik az ingatlanról, hogy ráteszik a kezüket, ha nem fizetünk, meg ilyen-olyan költségekről és egy csinos végösszeg jött ki. Fater gőzölgő fejjel, bőszen anyázott és b@szdmegelt, én szintén elkívántam a bandát valamerre, ugyanis egyrészt már az is jogtalan volt, hogy megtagadták a szerződés felbontását, valamint hogy zsozsót követeltek (amit ugye aztán sajnos mégis befizetett apám), de az, hogy 3 év csend után a nyakunkba csesznek egy ilyen - szintén jogtalan - követelést, mindennek a teteje! 15 napon belül kellene fizetni, de abból is eltelt már jópár, mire ideért a boríték és egyáltalán kiderült a számunkra, hogy ez a helyzet. 3 évig egy darab csekk sem jött, hanem egyszerre zúdították most a nyakunkba a fizetnivalót, ami szintén érdekes. Fater holnap megy az ügyvédhez, kíváncsi vagyok mire jut. Azt mondjuk nem értem, hogy miért nem intézkedett akkor, amikor először volt szó arról, hogy feljelentheti őket a fogyasztóvédelemnél. Tény, hogy jogtalan, törvénytelen, amit művelnek, de ő is sáros, amiért annyiban hagyta az ügyet, mert akkor nem állna fenn a jelenlegi helyzet, mivel nem lenne lehetőségük tovább szívózni. Hihetetlen, hogy állandóan cumizunk valami miatt.

Mostanság egész' jól vagyok, így le tudtam vágni valamennyi füvet (a többit holnap, mert sok lett volna egyszerre, meg nem akartam a szomszéd agyára menni a fűkaszával, hogy sokáig zúgatom), aztán megjavítottuk végre a nagykaput, mert nem lehetett bezárni, így fixen lett rögzítve átmenetileg, de ugye úgy se ki-, se bejárás nem volt lehetséges, márpedig szükséges lesz, mert lassacskán majd tüzelőt kell hozatni, meg valamikor jön a Tomi egy bobcat-tel és elegyengeti a talajt, hogy fel tudjuk rá állítani a kutyakennelt.

Ma Tompán jártunk

Nem igazán vonzott a dolog, mert nem szeretek vásárolni, meg a tömeget sem bírom, de úgy voltam vele, hogy legalább nem itthon rohadok addig sem. Az Ildi vitt minket kocsival, hogy el tudjuk hozni a cuccokat. Meglepően olcsó volt jópár dolog, szóval viszonylag sokmindent tudtunk venni anélkül, hogy az nagyon fájt volna a pénztárnál. 😁 Édességből is tudtam venni annyit, hogy egy darabig nem kell venni. 😁 Bazi nagy az a hipermarket és csomó minden kapható. 

Mesélte az Ildi, hogy ők is ott voltak vasárnap a börgöndi repülőnapon az unokahúgomékkal és látták a balesetet. Pont felvették, mert a gépet videózták és viszonylag közel voltak a becsapódás helyszínéhez. Mondta az Ildi, hogy kétszer áthúzott felettük gond nélkül és a harmadik után történt a baleset. Ahogy láttam a felvételen, az orsózás végével nem volt rendben valami. Mintha sem a sebesség, sem a magasság nem lett volna elég. Az is megeshet, hogy valami miatt nem tudta irányítani a gépet a pilóta. Durva volt látni-hallani ahogy a földbe csapódik a gép és felrobban, közben tudni, hogy ez nem egy filmjelenet, hanem a valóság. Azóta is nyomaszt, holott csak a felvételt láttam-hallottam, mégis újra, meg újra bevillan, szóval élőben mégkeményebb lehetett. Népszerű volt az apa-fia páros, sok repülésrajongó számára volt ismerős a nevük és a kis veterán gépük. Ahogy repülős körökben szokás mondani; kék eget Nekik!🕯

Az utolsó indulás... 😕

Füvet kell vágni, mert már dzsungel van. A fejemen nemkülönben, úgyhogy azt is rendbe kell tenni. Remélhetőleg nem cseszem el megint annyira, hogy sapka nélkül ne tudjak kimenni az utcára. 😁

Vegyes poszt

Megérkezett tegnap a kutyakennel, nemsokára összerakjuk és birtokba veheti a banda. Természetesen nem állandóan lesznek benne, csak éjjel, meg ha jön valaki, amikor már fogadhatunk majd vendéget, meg ugye a munkások is fognak jönni. Gondolom majd 2050 körül... Sok teendőnk lesz a kertben is, házban is. Én hol jól vagyok, hol nem, de amikor jól vagyok, ki fogom venni a részemet a munkákból. Megint úgy tűnt, hogy visszaestem, de talán csak az időváltozások kavartak be a szervezetemnek, mert 2 napja újra tudok enni és enyhébben vagyok rosszul, vannak napok, amikor nem is vagyok rosszul. 👍 Roham is csak 1× jött és enyhe volt. Azt 'sugallom' a szervezetemnek, hogy rendben van, rendben is lesz! Nyilván cseszhetem, ha gáz van, de hiszem, hogy számít, annál is inkább, mert többször is tapasztaltam a gondolatok és az akarat hatását. Jól kell lennem és ami tőlem telik, azt megteszem ennek az érdekében. A Tesómnak is megígértem. Mostanság elég sűrűn tudtunk beszélni, aminek nagyon örültem! Minden alkalom erőt ad és a hangulatomat is feldobja. Szokás szerint baromkodtunk is, a nevetés meg ugye szintén fél gyógyulás. 👍 Ha már a hangulatnál tartok; ugyan továbbra is idegbeteg vagyok a lassan 3 hónapja tartó kialvatlanság miatt, viszont a BPD-s rohamok abbamaradtak. Apám megenyhült, újra nyit az Ildi felé. Ők tudják... Elvileg nemsokára kimozdulunk, de miután ezt hallgatom nyár eleje óta, nem hiszem el. Szoktam sétálni az utcán, ameddig bírja a lábam és a szívem, de ez nyilván nem valami izgalmas program. Remélem tényleg megyünk már valamerre, mert faterom kb. negyedszer fog horgászni a hétvégén, de engem idén sem vitt még sehová. Elkísérhetném horgászni, de egyrészt baromira unalmasnak tartom, másrészt azzal kapcsolódik ki, viszont ha ott vagyok, akkor nem tud. A vándorló gyulladás célbavette az ínyemet, meg a fülemet, nem valami jó buli, bár még bírom fájdalomcsillapító nélkül. Talán a gyulladáscsökkentő elég is lesz, mert akkor a fájdalom is megszűnik. Nem valami érdekfeszítő ez a poszt, de nem igazán történt velem semmi az utóbbi időben (ez végülis jó abban az értelemben, hogy - el ne kiabáljam - gond sem volt mostanság).