Mindenféle

Komoly, hogy így október végén még mindig nem kell fűteni. Nem mondom, hogy melegünk van, meg be-bekapcsolom a kis hősugárzót, de a kályhát még nem kellett beüzemelni. Lassan viszont esedékes lesz. A hősugárzóm nem tudja tartósan felmelegíteni a szobát, mert rossz az ablak (és fater azóta sem hozott szigetelőanyagot, hiába szóltam többször is 👏), de kitaláltam egy megoldást; csinálok egy hálófülkét, mert oda be tudom szorítani a hősugárzó melegét. Mire annyira lehűl az idő, hogy szükségem lesz rá, addigra készen is lesz. A keret adott hozzá, úgyhogy alig lesz vele dolgom, arra kell csak várnom, hogy meglegyen az új ágyam, ami bele fog férni. A mostani egy bazi nagy franciaágy, amit amúgy is cserélni kell több okból kifolyólag, szóval mindenképp' vettünk volna új ágyat. Nem tudom mit fog szólni a klausztrofóbiám a fülkéhez, de majd kiderül. Egy fóbiámat már leküzdöttem, úgyhogy talán ezzel is le tudok majd számolni. Kénytelen leszek. 😁

A macskakennel még mindig nincs kész'. 🙄 Bedühödtem és a tilalom ellenére folytatni akartam, hogy haladjon végre, de nem bírja a ketyegőm a terhelést. 😠 Rohadtul dühít! Olyan dolgok, mint pár tégla A-ból B-be vitele, kézi fűrész használata, 5 kg-s zsák emelése, stb. nem mennek anélkül, hogy ne borulna fel a ritmus, meg ne szállna el a pulzus és ne kerülnék ájulásközelbe a leeső vérnyomás miatt. Ásni így végképp' nem tudnék, bár azon a szakaszon már túl van a meló. Fater jól lecseszett, amiért olyasmiket csináltam, amiket nem szabad, de egyrészt mindig is határfeszegető voltam, másrészt gyűlölöm, hogy haszontalan vagyok ilyen fiatalon, harmadrészt annyit szüttyög ő is, meg a Géza is, hogy még 2025-ben sem lesz kész' a cucc. A Géza el is cseszte egy szakaszon a téglák lerakását és hullámos volt az a rész, lehetett felszedni és újra lerakni, normálisan. Apám csinálta egyedül. Utána beállt a Géza dereka, akkor azért nem tudott apámnak segíteni. Mondtam majd én, de fater nem akarta engedni. Ő sem haladt, mert horgászgatott, meg mindig mást csinált, szomszédolt, stb., ekkor durrant el az agyam, hogy nem halad a meló és álltam neki újra, amire jött a balhé. Most nem csinálom, mert az elmúlt napokban nyugalmi helyzetben is sok volt a buli a mellkasomban, de legalább rosszul nem igazán vagyok közben. Néha igen, pl. tegnap is, de gondolom a frontok miatt. Aludtam valamennyit, de nem lettem jobban, csak estére és a ritmuszavar, meg a vérnyomásingadozás is akkorra maradt el. Ma is érzem az extra dobbanásokat, meg befigyel a nyugalmi helyzeti tachycardia is és esetenként mintha megcsavarnák az agyamat, majd' elájulok, úgy megszédülök. Ilyenkor állítólag nem kap rendesen vért az agyam, azért sötétül el a kép, meg érzek ájulásközeli állapotot. Továbbra sem hagyom a tudatomba férkőzni, hogy gondok vannak, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy leessek a lábamról. Működnöm kell legalább az eddigi szinten. Tegnap futottam bele egy cikkbe, amelyben egy csupán 21 éves lány története áll, aki annak ellenére is kitart és optimista, meg másokba önt erőt, hogy meg vannak számlálva a napjai, mert a második donorszívet is elkezdte kilökni a szervezete, harmadik transzplantációra pedig már nincs lehetőség. Ha Ő egy ilyen helyzetben is képes mosolyogni, másokba erőt önteni, kiélvezni a napokat és a sok élményt, amit lehetővé tesznek a számára, akkor én pláne nem csüggedhetek (nem mintha késztetést éreznék rá) és nem adhatom át magam negatív gondolatoknak (ezt sem teszem amúgy sem), meg nem hagyhatom, hogy fizikailag is elhatalmasodjon rajtam bármi (szintén nem hagyom), szóval az ő egyfelől negatív, másfelől mégis pozitív példája pozitívan hat rám (és biztosan sokakra még). Nincs mese, akarni kell továbbra is, de nagyon! Más téren nincs gond, továbbra is tart a remisszió és a Raynaud is enyhe még. 👍 Az étvágyam is jó már jóideje, bár ennek ellenére sem igazán híztam. Elvétve van csak étvágytalanabb napom. Visszatérve a kennelre; elvileg a most következő héten beleállnak a melóba a Gézával és csak azt fogják csinálni. Na, erre befizetek, mert az ígéretekkel már tele a padlás. Biztosan azért szakadt le a mennyezet az előszobában. 😁 Az is mikor lesz már megjavítva...? A Tomi ígérte, hogy megcsinálja, de még mindig nem ér rá, mert tele van melóval. Már nincs olyan sok meló a kennellel, szóval remélem elkészül nemsokára.

Továbbra is idegbeteg vagyok és szorongok dolgoktól. Alkalmazom a tanult technikákat, ideig-óráig használ is egy-kettő. Random váltogatja egymást a stresszes, dühös, reménytelenséget érző, megszólalni sem akaró figura egy felspannolt, beszédes, tervekkel, meg reményekkel telivel. Ilyenkor nagyon kreatívvá is válok, sorra születnek a jó, kivitelezhető ötleteim (meg az utólag már irreálisnak látszóak is 😁). Mostanság 3× is hasznát vettem a kreativitásomnak, míg máskor alap dolgokat sem sikerül megérteni, vagy kivitelezni. 😁 Eléggé szétszórt is vagyok, mert jóideje nem tudom magam kipihenni. Állandóan baromságokat csinálok, mint pl. az üdítős flakonom helyett majdnem az öblítőst húztam meg, vagy hogy kidobtam a csokit és a papírjába haraptam bele, jóideje kerestem a mobilomat, mire feltűnt, hogy a kezemben van, macskának üresen adtam a kajásedényt és nem értettem miért nyávog még mindig, aztán kellett pár mp, mire leesett, stb.-stb.-stb., ezer ilyen eset volt mostanság. 😆👏 Legalább van min röhögni. Fater sem különb; megtölti a cigijét, majd nekem nyújtja (nem dohányzom), vagy épp' meg sem tölti, csak az üres hüvelyt gyújtja meg rendszeresen 😆, kávét csinál magának kávé nélkül, stb.-stb. 😆👏 A két szerencsecsomag. 🙄 Most épp' megint az optimista, reményekkel és tervekkel teli oldalam van terítéken. Ez szerencsés, mert a fizikumra is pozitívan hat a pozitív gondolkodás. Ha már a tervek; megint a rajzolásra kacsintgatok, de közben az írásra is viszketnek az ujjaim, emellett zenélni is szeretnék megint (csak ahhoz vennem kell egy szintetizátort, mert az eddiginek meghalt az elektronikája, amikor beázott). Ha már sem remény, sem - akár ilyen apró - célok nem maradnak, akkor van gáz. Mint látszik, nálam nincs erről szó, szóval addig jó. Hiányzik a Tesóm. Fogalmam sincs meddig tart ki ez az állapot, mert meglehet, hogy öt perc múlva újra nem lesz kedvem megszólalni sem. 😁 Egyelőre nyugi van és ez a fő.