Vegyes

Szigetelés továbbra sem került az ablakomra, de holnap visszaadja a szomszéd a létrát és megoldom másképp' a huzat kivédését, mert most már nem kicsit fázom. Remélhetőleg nem zúgok le a létráról, mert elég szar volna törött kézzel törölgetni a vérző akármimet. 😆 Majd meglátom mennyire fogok szédelegni (mostanság játszik a Chemotox-os légy feeling, amire tenni fog a tériszony is), de ha necces lesz a dolog, akkor inkább fatert kérem meg, hogy másszon fel, mert az oké, hogy repülni vágyom, de ha lehet, maradok a repülőgépes változatnál. 😁 Kénytelen vagyok egy pokrócot felfogatni a karnisra, aztán majd kiderül, mennyit segít a helyzeten. Immár talán hatékony lesz a hősugárzóm, már ha használható lesz, mert az meg épp' a legjobbkor kezdett furcsán viselkedni. 👏 Csupán egyhónapos és nem is lett agyonhajtva, mert az enyhe idő miatt sem kellett sokat használni, meg drága mulatság is lett volna, szóval nemsokat használtam, de úgy tűnik, valami nem kóser a ventillátorával. Ha szerencsém van, akkor csak lötyög és pár csavarhúzómozdulat megoldja a problémát, de ha nincs szerencsém, akkor viszont valószínűleg csapágyas lett. Hiába új a masina, ha szarul szerelték össze. Holnap szétkapom a cuccot (ma nem partner a kezem, de holnap hátha) és meglesem, hogy mi az ábra, de remélhetőleg elég lesz a ventilátor csavarjának meghúzása és nem kell cserélni a szerkentyűt.

Tegnap fájdalomig, aztán már zsibbadásig fagyott a lábam, meg kezdek már színes egyéniséggé válni, szóval el kell kezdenem az értágítót szedni. A neuropátia is rákapcsolt, valamelyik este olyan idegfájdalom talált meg, hogy csillagászati távcső sem kellett a csillagok megszámolásához. 😁 Higgadtan szoktam tűrni az erős fájdalmat is, de ezúttal egy ponton már magzatpózban anyáztam magamban, aztán egyszercsak arra eszméltem, hogy apám felébreszt, szóval észrevétlenül belealudtam abba az élvezetbe. Tegnap éjjel máshol kezdték az idegeim a bulit, a jobb lábam nagyujjába mintha egy nagy, izzó tűt döfködtek volna azonos időközönként, ennek megfelelően az egész lábszáram rándult is egy jókorát minden alkalommal, mintha valóban belevágták volna a tűt az ujjamba és reflexből elrántottam volna a lábamat. Próbáltam kizökkenteni az ideget a téves jelzésből az ujjam adott területének erős nyomásával, hátha sikerül blokkolni a fájdalmat, de semmit sem használt, úgyhogy hasra feküdtem, hogy legalább rángani ne tudjon az egész lábszáram, így végül valahogy belealudtam abba a döfködős élvezetbe. Ami még nem kóser mostanság, az a bal fülemben gyakran előjövő surrogás, ami leköveti a szívdobbanásaimat. Hogy valami pozitívat is mondjak, ha már a szívnél tartok; enyhültek a bulik a mellkasomban. 👍 Most megint úgy lélegzem, mint egy ember, nem pedig úgy, mint Darth Vader és a többi finomság is enyhült, bár a 'megcsavarodó agy' és ájulásérzet befigyel továbbra is. Kíméletes tevékenységeket simán el tudok végezni, ami fasza, ha azt nézem, hogy vannak időszakok, amikor az ágyban felülés is felér egy kardio edzéssel. Ma nem az igazi a közérzetem, aluszékony is vagyok, magas a vérnyomásom, stb., de front van, gondolom csak az az ok.

Kéne haladni a macskakennellel, csak tegnap az időjárás köpött bele a levesbe, olyan sár lett a kertben, hogy igencsak földhöz ragadt személyekké válnánk, ma meg a faterom nem ért rá már megint, pedig annyit már javult a talaj, hogy nem ragadtunk volna bele a sárba. Mivel most már nem igazán lehet majd haladni vele az esős idők miatt, vagy legalábbis jóval lassabban lehet (nem mintha eddig gyorsan haladt volna...), meg nem is a tél küszöbén kéne kiköltöztetni a bandát, ezért ez most el lett engedve, majd tavasszal lesz folytatva. Esetleg egy-egy kedvezőbb napon lehet rajta dolgozni, de a banda majd csak tavasszal költözik ki. Mertem volna fogadni egy nagy összegben arra, hogy ez lesz a vége. Hiába magyaráztam az öregnek nyár elején, hogy akkor kell elkezdeni, mert bőven lesz idő is befejezni, meg a macskák is akklimatizálódni tudnak majd, mindig fontosabb volt valami más, szokás szerint. Fel nem foghatom, miért jó úgy élni, hogy mindent az utolsó pillanatra hagy és akkor kapkod. 🤔

 
Levágtam a búrámon képződött bozótot, vagyis az már inkább dzsungelre HAJazott és kivételesen nem csesztem el olyan durván, mintha foltos hajhullásban szenvednék, vagy mint akin bekötött szemmel dolgozott a fodrász. Nem mondom, hogy jól sikerült az eredmény, de szódával elmegy. Fatert hiába kérem, hogy olyanra vágja, amilyenre mondom, csakazértis' gyp-s frizurát vág, meg fenthagy egy csomó hajat, de ha én esem neki a sérómnak, amikor már nagyon zavar a hossz és a semmilyen fazon, akkor jön a duma, hogy "megint jól elb@sztad!", "úgy nézel ki, mint egy hülyegyerek", stb. Megmondtam neki, hogy ha nem segít, akkor mit tudjak csinálni? Persze erre nem mond semmit. Nem igazán érdekelnek a megjegyzései.

Mr. Lúzer (mármint én) gyártja tovább a baromságokat, de legalább van min röhögni ezekben az ősz miatt már szó szerint is szürke hétköznapokban. Ma ahogy etetni akartam a bandát, a macskakajás vödör helyett az almosba merítettem az adagolóedényt, meg lábat akartam mosni és arra eszméltem, hogy zoknistól kerültek a vízbe a futóműveim (kellemest a hasznossal, legalább egyből ki lettek mosva a zoknik is 😁), aztán megégettem magam, meg ilyenek. Sosem voltam a koncentráció mintaképe, de amit az utóbbi időben alkotok, az tragikomikus. 😆

Már nem tart az a felfokozott kedélyállapot (mégha a poszt laza hangvétele ezt is sugallja), meg az alkotásvágy és az (utólag már felismert) irreálisan pozitív és idealizált jövőkép megélése, de igyekszem talpon maradni.