Végül ma is

és tegnap is végig maradtam kint a Szolgálattal. Megérte, jól kerestünk megint. Ma ugyan elég fosul voltam és úgy volt, hogy nem jutok ki, de mire indulnom kellett, addigra viselhető szintre szelídült a rosszullét. Mikor odaértem megint elkapott, de nem foglalkoztam vele. Aztán a fater úgy felcseszett, hogy akkor meg majdnem attól lettem rosszul. Jött az egyik tagunk, hogy szereztek nekünk olyan albérletet, ami minden szempontból megfelel és el kéne menni megnézni, aztán költözni. Az öregem egyből elkezdett aggályoskodni, hogy mindjárt Karácsony, meg mi lesz, ha az állatok bepiszkítanak, meg nem akar más házában lakni, stb.-stb.-stb. Láttam, hogy nem csak az én agyam forr, hanem a Tibié is, mondta is az öregemnek, hogy ne idegesítse fel, de ő lökte tovább a kifogásokat, aztán a Tibi agya egyszercsak eldurrant és elsietett. Kitálaltam, mert az én agyvizem is forráspontra hevült. Mondom gratulálok! Segíteni akarnak, de te megint nem hagyod! Hebegett-hápogott, nekem is mondta volna a sületlenségeket, de megmondtam neki, hogy megérdemelné, hogy senki ne segítsen, mert nem hagyja és meg sem becsüli. Egyből elhallgatott. Kérdeztem tőle, hogy mit gondol, meddig lehet elviselni, hogy rángat bele minden szarba, meg a szar életkörülményeket és hogy mindent egyedül dönt el, én meg viseljem ami jutott?! Elkezdi ha tudok jobbat, hallgatja. Mondom tudok, elmegyek egy otthonba, te meg dagonyázz tovább a szartengerben nélkülem, ha ennyire ragaszkodsz a vergődéshez, vagy pedig használd végre az eszedet és fogadd el a segítséget, mellesleg nem azért intézkedtek az érdekünkben, hogy te telibeszard! Megmondtam neki nyíltan azt is, hogy nem normális. Az egyik tag is mondta neki, hogy ilyen lehetőség nem lesz mégegyszer és szerencsések vagyunk, de neki is csak a baromságokat hajtotta. Félrehívtam és bekeményítve megmondtam neki a magamét, láttam hogy szarul esett neki ez-az, de nem izgat, ideje végre felébredni! Nekem is szarul esik, hogy ezredjére rángatna bele a fosba és amikor végre lenne esély kicsit kimászni belőle, ő akkor is a szarhoz ragaszkodik és ellöki a segítséget. Annyiszor elpofáztam neki, hogy csak a maga nevében beszéljen, nincs "mi nem akarunk/mi akarunk", meg ilyenek és ne csak egyedül döntsön, de a falnak dumálok mindig. Üvölteni tudnék ilyenkor, hogy rá vagyok utalva. A kemény szavakkal annyit legalább sikerült elérnem, hogy visszavett magából, hajlandó megnézni a házat és ha megfelelőnek találja (röhej, nemhogy örülne, hogy bármilyet is intéztek, ami legalább komfortos és száraz), beköltözünk arra a beláthatatlan időre, amíg a miénket lakhatóra renoválják. Ma élből elutasította a lehetőséget (a kirohanásom előtt), ami furcsa, mert eddig nem ágált ellene. Én már elvesztettem a fonalat, hülye egy logikája van. Hisztériázott nekem, hogy más házában ő feszeng, meg stb., mondom neki akkor maradj otthon a hideg, komfort nélküli, nyirkos szarban, ott majd biztos jó lesz a közérzeted! Fú, de fel tudja nyomni a pumpámat! Azon is hisztizett, hogy miért ünnepek előtt kell menni? Mondta neki a Tibi, hogy azért, hogy a Karácsonyt már melegben és normális körülmények között tölthessük. Komolyan mondom olyan, mint aki nem tud gondolkodni. 😠 Amúgy sem tudok kiigazodni rajta, mert folyton panaszkodik, hogy milyen szar nekünk, erre amikor Isten rengeteg segítséggel áld meg bennünket, ő fogja és mindet kiselejtezi. Akkor mit akar?! Tényleg megérdemelné, hogy ne segítsenek. Aki nem hagyja, az megérdemli a sorsát, de akkor ne nyekeregjen fűnek-fának! Azt mondja ma neki a Tibi, hogy nem az ő két szép szeméért segítenek, szóval gondolom már nem is törnék magukat, ha csak ő volna. Az a baj, hogy hiába akarnak nekem segíteni, ha ő mindenbe beletenyerel. 😠
Ma tehát jól felcseszett többünket is, persze meg volt győződve az igazáról.
Bennem tombolt a tehetetlen düh is, meg a keserűség is és rohadt nehéz volt visszanyelni, de ott az emberek közt muszáj volt. Aztán megmakacsoltam magam, mondván nem leszek miatta rosszul, meg nem hagyom, hogy a depresszió megint a mélybe húzzon, szóval legyűrtem magamba mindent és igyekeztem jókedvű lenni. Nem fogja tőlem ezt is elvenni.
Pénteken nézhetjük meg a házat. Kíváncsi vagyok hogyan dönt...
Hulla vagyok. Tegnap is úgy kidőltem, hogy ugyanabban a pózban ébredtem, amilyenben lefeküdtem, pedig híres vagyok az éjszakai fészkelődésről, meg az ötvenszer felébredésről. Holnap is sűrű nap lesz, szóval mára kivonom magam a forgalomból.

Újra felfelé ívelnek a dolgok

Ma a MÁK küldött nekünk 110 ezer forintot. Gőzünk sincs milyen juttatás, de jól jött az ziher, főleg így egyhéttel Karácsony előtt. Ma én is kerestem 15 rongyot, mert a Szolgálathoz nem csak besegíteni mentem, hanem vittem pár rajzot és kerámiát (támogatandó a srácot, akiért folyik a gyűjtés) és az értük befolyt összeget beraktam a gyűjtődobozba. Van azért egy kis lóvém így is, mert a fater adott. Pont jól jön, mert kéne neki ajándék (úgy kell azt, az utolsó pillanatban 👏😃😉), meg magamnak is kéne dezodor, mert fogyóban van, meg alsógatya, zokni.
Jól eldumáltunk a standoknál a többiekkel, csak szarrá fagyott a lábam, pedig a székben ültem, szóval nem is érte a talajt a talpam, meg vastag zokni & bélelt bakancs volt rajtam, de a két nagylábujjam érzéketlenre fagyott. Még mindig zsibbadnak, pedig már 3,5 órája itthon vagyok. Fater szerint lilult a szám is. Holnap megint megyünk, de előbbiek miatt csak 1-2 órát maradok. Szedem pedig a keringésjavítót.
Apropó, jól vagyok mégis, vaklárma volt múltkor. A front kavarhatott be, ami jó hír, mert a remisszió így kitart még mindig. Híztam is egy kg-t, ami furcsa, mert a csontok fájnak ott, ahol fekvéskor/üléskor érintkeznek a fekvő/ülőhely felületével. Mindegy, a lényeg, hogy nem a mérleg rossz, mert az öregem is letesztelte és stimmelt a súlya, tehát az enyém is 62 kell, hogy legyen.
Annyi a panaszom csak, hogy dagad, vizesedik és fáj mindkét térdem és könyököm, de ezeken kívül minden oké. 👌 Ez kell is, mert pörgős időszakban voltam és vagyok mostanság, kell a szufla. Végre érnek ingerek és feladataim is vannak. 👍Alig vártam, hogy aktív részese legyek az életnek, bármilyen csekély módon is.
Egyelőre a költözködés áll, a fater nem akart már az ünnepek előtt belevágni, fuvar sem volna, mivel a fuvarozóknak is nyilván ünnep lesz és nem fog senki hurcolászni bennünket, meg a motyónkat. Majd az újévben neki lehet fogni a dolgoknak.
Holnap jótékonysági süteményvásár is lesz, fogok venni a jóságokból. 👍

Minden csoda 3 napig tart

Tartja a mondás. Igaz, más értelemben, de a miénk kemény 1 napig tartott. Az Ildi ma visszalépett, mert a férje állítólag húzta a száját a részletfizetés miatt (mintha bármi köze volna ahhoz a házhoz, meg az Ildi döntéseihez 😠) és mivel mindig behódol neki, most is úgy tett. 👏
Isten azonban kisegített minket, nyújtott egy másik mentőövet. Persze rettentően kellemetlen, hogy megint a Gabi segít nekünk. Azt mondta, hogy állja a házfelújítást! 😯 Mondta neki az öreg, hogy milliók kellenek ahhoz, hogy ezt ki lehessen pofozni, pont ezért kellett volna költözni, de ő azt mondta akkor is segít. 😯 Ég a képemről a bőr, mert nem azért melózik és gyűjtött össze x összegű lóvét, hogy ránk költsön belőle. Elfogadta a fater az ajánlatát. 😩 Eddig sem és most sem az ő feladata lett volna kihúzgálni bennünket a szarból!
Átköltözünk albérletbe arra a pár hónapra, amíg a házat újítják, meg hogy a télen ne fagyjunk be ide. A Szeretetszolgálat abban segít, hogy olyanba tudjunk menni, ahová az állatokat is vihetjük és lezsírozzák, hogy a bérleti díjból engedjen egy kicsit a tulaj.
Remélem most már semmi nem jön közbe, mert idegtépő ez a csikicsukizás, meg bizonytalanság.
A Karácsonyt elvileg már az albérletben fogjuk tölteni.

2 hónap remisszió után megint nem vagyok rendben, visszatért a fáradékonyság, fogytam, pedig akkor még jól ettem, de 3-4 napja szinte teljesen elment az étvágyam, itt vannak a délutáni rosszullétek, szédelgés, stb. Holnap ha tudok elmegyek segíteni azért. Kaptam Mikulásra édességet, de még semmit nem ettem meg közülük, ami függő lévén nem megszokott. Ma az össz' kajám egyetlen pohár joghurt volt, mert mást nem fogad el a bélésem, meg az erős hányinger sem könnyíti meg a dolgomat.

Mit hoz a jó öreg Miki? 🎅

Egy jobb életet - mármint az életem marad olyan, amilyen, viszont a körülmények jó irányba fognak változni - ugyanis költözünk! Remélem utoljára, mert már herótom van tőle, mivel óvodás korom óta megy a vándorcirkusz feeling. A fater nem fogadta el a Szeretetszolgálat által ajánlott lakást, mert neki kert kell, meg spórolni akar a rezsivel (ami mondjuk érthető), viszont voltak itt szakik, akik azt mondták, hogy milliókba kerülne a felújítás, mivel kb. minden szar, tehát képtelenek lennénk finanszírozni. Jött az agyalás, hogy mit csináljunk? Az Ildinek is panaszolta a fater, hogy mi derült ki, mire ő felajánlotta az eladó házát, hogy vegyük meg mi, részletre. Bérleti díjat kell fizetni, ami egyben a vételár lesz. Elfogadta az öreg az ajánlatot, szóval megyünk át abba a házba. Az nem vizes, fűthető, van kert is, szóval a fater örülhet neki. Az Ildi szerint csak kisebb javítanivalók vannak rajta, de az nem számít, a lényeg, hogy az alap dolgok és funkciók, amik az élhető hétköznapokhoz kellenek, meglegyenek benne, a többivel ráérünk foglalkozni. Elkezdődik majd a papírmunka, fuvarozót is kell keresni, meg a pakolást is el kell majd kezdeni. Most fog kiderülni mennyi cuccunk rohadt be a nyirkos szobákba. 😉 Szerintem a fele ingóságunk megy a kukába. 👌👏
A Szeretetszolgálatról is lejött egy kis teher, mert értem legalább mégsem kell gyűjtést szervezniük, hiszen ehhez a házhoz már nem nyúlnak hozzá, az Ildién meg nem kell annyit dolgozni, hogy ne tudjuk önerőből javítani a dolgokat. Pont ma hoztak nekünk ruhákat, mert csomót ki kellett dobni a penész miatt, viszont ezek már csak kibírják, amíg átmegyünk majd a másik házba. Nem tudom mikor fogunk, de minél hamarabb akarja a fater lebonyolítani a procedúrát, csak ugye az ünnepek is közelednek és az megakasztja az ügyintézést.
Majd átmegyünk valamikor megnézni a házat, hogy milyen, mert ott még nem jártunk, mivel az Ildiék már a jelenlegiben laktak, mikor mi ideköltöztünk.
Mázsás súly gördült le a vállamról! Persze a fater megint mögöttem szervezkedett, de most legalább nem hülyeségbe rángat, hanem végre jobb minőségű lesz az életünk! Rengeteget számít, hogy megjavulnak a hétköznapjaink!
Ez a kedélyállapotomnak is kedvezni fog. Megint elég labilis vagyok pár napja, amit a terápia csak fokozott, mivel belementünk a problémás területekbe, viszont legalább már az nem húzza a vállamat, hogy méltatlan körülmények között telnek a napjaim. Nagyon kellett már a megkönnyebbülés!
Most arra koncentrálhatok, hogy összerakjam a darabjaimat legalább részben. A pszichodoki rávilágított pár dologra és már látom, hogy hol gyökereznek a problémák. Eddig is kapisgáltam, de ő jobban rávezetett. A károk visszafordíthatatlanok, viszont szerinte lehetnek jobb időszakaim és lehetek megint stabilabb, ha folytatom a pozitív gondolkodást és ha kitartó maradok.
Holnapután megyek a Szolgálathoz, mert dolgunk lesz, a Mikulásbulit kell lebonyolítani és besegítek a kajakészítésben. Egy kicsit legalább az is leköti a figyelmemet.

Megjártam Pestet

A szokásos balhé megvolt a fater és a Gabi között, naponta többször. Szólóban folytatta tegnap az öregem a hazafelé úton, de rászóltam, hogy fejezze már be az örökös puffogást, meg elégedetlenkedést. Nyugágy kéne hozzá...
Aztán egy csecsemő üvöltött a buszon, ahogy a csövön kifért, én meg kb. allergiás vagyok a gyereksírásra, főleg a hevesre, szóval az sem simitotta ki az idegeimet.
Ezt leszámítva jó volt Pesten lenni, mert én ott érzem otthon magam.
Voltam a házidokinál tegnap, mondtam neki a remissziót, aminek örült. Megejtette a szokásos ellenőrzéseket is és most minden oké volt. 👍
Szóltam neki arról, ami bekrepált és azt mondta, hogy az izmokkal van ott probléma.
Felírattam a gyógyszereket is.
Megjártam a pszichodokit is hétfőn. Nem gondoltam, hogy egy s más úgy fog érinteni, ahogy érintett. A doki pont belenyúlt egy-két gyenge pontomba és mivel látta, hogy nem érint jól, kicsit megfeszegette a dolgokat. Az sem használt a kedélyállapotomnak. A nap további részében rajtam volt valami nyomottság. Tegnap már jobb volt, de várom, hogy leülepedjen a felkutyult szutyok és tisztábban lássak, meg el tudjam kezdeni a dolgok helyrerakását.

Fény az alagút végén

Voltak nálunk a napokban, lecsekkolni a kérót. Volt döbbenet. 😆
Fognak segíteni és engem az sem izgat, hogy még odébb lesz, mert legalább már van remény és ez a lényeg.
A Szolgálat jelenleg két beteg srácért fogott össze, közülük az egyik szintén helyi és nagyon hasonló helyzetben is van 😮, de mondták, hogy a jótékonysági koncert és a vásár bevétele már értem fog befolyni. Szokatlan és kellemetlen, hogy ilyen nagy segítséget kapok, de hála van bennem mindenki felé, aki összefogott és akik majd bármi módon és mértékben részt fognak venni a segítségnyújtásban.

Az unokaöcsém visszaköltözött haza. Jobb is, mert a fater mindig morgott valamiért és elviselhetetlen volt. Ígyis mindig talál valamit, amin zsörtölődhet, tegnap már elszakadt a cérnám és megmondtam neki, hogy észrevehetné a pozitív dolgokat is az életben, mert vannak ám!
A Kittit megműtötték a napokban, eltávolították a rossz veséjét. Nagyon komoly a kiscsaj, a fater volt nála látogatóban és állítólag észre sem lehet rajta venni, hogy mi újság, nem igazán bőg, jókedvű, pedig csak másfél éves.

Holnap irány Pest. Jól vagyok sacc/kb. 2 hónapja, úgyhogy bírni fogom a hosszú utat. Állítólag Pesten már tombol a járvány, de úgy tűnik felénk is felütötte a fejét, szóval kénytelen leszek maszkot húzni, amit utálok, de ez van. Nem fog örülni a doki, mert fogytam, pedig jó ideje tudok enni, olyannyira, hogy a fater már mondta a "kieszel a vagyonomból!" poénját. Tényleg összezabáltam mindent az elmúlt időszakban és jó adagokat, mégis fogytam. Érzem is, mert ha fekszem, akkor viszonylag rövid idő után megfájdulnak azok a csontjaim és felettük a bőr, amikre ránehezedem, pedig időnként pozíciót váltok, hogy ne mindig ugyanazt a területet terheljem. Üléskor is viszonylag hamar megfájdul a hátsófelem. Holnap 5 órát fogok, jó lesz. 👍😃 Ezen kívül majdnem 100%-os vagyok, ami jól jön, mert szükségem lesz a szuflámra és a normális közérzetre ebben a hónapban.

Vegyes poszt

A kutyám megint alakított. 😆 Arra ébredtem tegnap éjjel, hogy nagyon ugat, azt hittem megint sünt talált (nem csípi őket, mindig hevesen ugat rájuk). Fogtam az elemlámpát és kimentem megnézni, hogy mi dühíti annyira. Nem sün volt, hanem egy macska, de nem volt ám szívbajos. 😃 Pár cm választotta csak el őket, ráadásul a kutya dühösen ugatta, de a macskát látszólag nem hatotta meg, ült tovább a kutya előtt és nézett fel a fölétornyosuló Alexre. 😃 Akkor szaladt csak el, amikor meg akartam simogatni. Elismerőn megpaskoltam azért a cimbi oldalát, amiért nem falta fel a macskát. 20.-án lett 2 éves a pajti.

Bekerült végre a konyhaajtó a helyére. 👍 Bravo...

Mozgalmas lesz a december, de kivételesen az egész év olyan volt, sokminden történt. Olyannyira, hogy a nagyrésze ki is ment a szita agyamból, csak a tény van meg, hogy fordulatos, történésekkel teli év volt az idei. Na, de most a decemberről akarok beszélni. 1.-én irány Pest a pszichodoki + házidoki kör miatt, 3.-án haza. 6.-án Mikulás műsor lesz a köl'köknek, szóval a Szolgálatnál jelenésünk lesz. 16.-án szintén mennünk kell segíteni, akkor lesz egy olyan összefogás egy srácért, amilyen majd értünk is. 24.-25.-26. ugye Karácsony, akkor megint lesz feladat, szóval nem fogunk unatkozni. Jó is lesz, mert baromira unom ezt a sivár létet.

Faterommal jól összerúgtuk a port. A Szolgálat jóvoltából segítettek volna normális helyre átköltözni, erre ő elutasította! Nem normális! Persze ezt is a hátam mögött, mert számára csak ő van, meg csak az ő szava a döntő. 😠 Elfelejti, hogy a gondnoki hatásköre véges, meg azt is, hogy ő nem a Király, akinek alattvalói vannak. Kihordtam lábon egy 'sztrókot', mikor mesélte, hogy mit ajánlottak és ő nem fogadta el. Mondom neki örülök, hogy ezt is eldöntötted egyes egyedül! Azt mondja ő nem fog lakásba költözni, kell neki a kert, meg tud spórolni a rezsivel. Mondom neki egyrészt nem csak te vagy, ne csak a saját igényeid alapján dönts és ne egyedül, másrészt ezzel a házzal rohadtul nem spórolsz meg semmit, sőt, veszteséges az egész, mivel annyira le van pusztulva, hogy kb. milliomosnak kéne ahhoz lenni, hogy élhetővé javítsuk. Mire ezt felújítjuk annyira, hogy egy alapszintű létezést tudjunk benne folytatni, megőszülünk. Meddig akarsz a putriban szenvedni? Elkezdi erre, hogy segít a Szolgálat. Ja... segít... mint a Gabi. Bármi van, az a reakció, hogy "majd a Gabi segít". Mikor hagy már fel a mások hátán felkapaszkodással?! Mondtam neki, hogy ha elfogadná a jobb állapotú lakásba való átköltözés lehetőségét, akkor egyrészt nem kellene ráterhelődnünk a Szolgálatra, másrészt sokkal hamarabb élhetnénk végre normális életet. Én nem vagyok annak a híve, hogy alám tegyenek egy lakást, de mivel esély sincs másikat venni ennyi pénzből + maguktól ajánlották, mert ők is látják, hogy a jelenlegiben méltatlanok a körülmények, ezért ezesetben talán okosabb lenne élni a lehetőséggel - ami rohadt nagy kincs, mert nem szokott mindenhol és mindenki számára szembejönni ilyesmi! Ez az okos fater meg a hülye kertjéért remeg, amit amúgy méteres gaz nőtt be, annyira törődik vele, meg a lehetetlen spórolásról beszél, miközben ő maga is naponta érzi a bőrén, hogy milyen szar itt minden és mennyire élhetetlenek így a napok, folyton morog, meg hogy zabálja a ház a pénzt és nem halad. Nem kértünk semmit, mindent maguktól ajánlottak, a cserelakást is, erre nem kell! Azt a rohadt mártír fajtáját már! Meg is mondtam neki, hogy ha mégegy mukkot mer szólni a házzal kapcsolatban, hogy szar, meg kényelmetlen, meg pénznyelő, olyan cirkuszt csinálok, hogy megemlegeti. Ígyis miatta cumizom én is, mivel nekem anno volt egy kis örökölt pénzem és ha tudott volna a sok év alatt kamatozni, talán el tudtam volna indulni a szaros életemben legalább valami egérlyukkal, de normálissal és lett volna valamim, de persze fel kellett élni a jövőmet is, mert a meló akkor is büdös volt. Ez a ház ugyan a nevemen van, de sokra megyek vele + ez is csak azért van így, hogy magát védje, mivel a hülyeségei miatt ha ráterhelnének valamit, elúszna. Én meg mivel tiszta vagyok, nincs amit rátegyenek. Az idült és gyógyíthatatlan munkaundoritisze miatt szívunk és még mindig cseszik melót keresni, pedig nyár óta megvan a vagyonőri vizsgája is. Baromira ráér kiváltani az igazolványt is. Egy rohadt fűszálat nem rak keresztbe, de azért az jó, amikor mások húzgálják ki a szarból. 👏 Szégyellem, hogy ilyen apám van!
A lakást sem szeretném elfogadni más körülmények között, de tekintve az anyagiakat + a ház állapotát, az volna okosabb, ha élnénk a lehetőséggel. Ő azzal jön, hogy a kert fontos a vetemény miatt, meg mi szabályozhatjuk a rezsiköltséget valamilyen szinten, nincs közösköltség, hülye és zajos szomszédok, hová tesszük az állatokat, stb. Sokra megyünk az előbbiekkel, ha ez a ház vizes, penészes, hideg, repedezik, mert vályog (amin az egerek és patkányok sem segítenek a járataik vájkálásával), fürdő nincs, stb.-stb.-stb. Azt mondja idővel meg lehet csinálni. Na és hány évig akarja tákolgatni? Ezzel a munkamorállal, ami errefelé dívik + kevés pénzzel + egyik dolog elkészül-bekrepál egy másik, így akár évekig is ücsöröghet a lepukkant kéróban arra várva, hogy "egyszer majd elkészül". Nem normális! Arról nem is beszélve, hogy akármelyikünk megmakkan, a másik majd leshet ki a fejéből, mert akkor aztán még ennyi pénz sem lesz és akkor hogyan folytatódna az amúgy is csigalassú tákolgatás? Megmondtam neki, hogy nem fogok egy putriban megmurdelni! Ha neki így jó, egészségére, de én is itt vagyok és illő volna számításba venni az én igényeimet is, amik mellesleg csak egy normális környezetben merülnek ki.
Ő csak fújja a kert, meg a ház előnyeit. Nem baj, hogy a kert is ott rohadt idén... Ezen a házon nem tud spórolni, mert viszi a lóvét és ígyis egy putri még mindig, de nem fogja fel. Lehet, hogy egy társasházban magasabbak a költségek, de annyit itt is szórunk bele a házba és végeredményben alig halad. 👍👏 Ott nem kellene újítgatni, pláne az alapoktól és azt a pénzt rakhatnánk a rezsibe, meg amibe még kell, plusz ha nem volna lusta kiváltani a vagyonőrit, akkor még az a meló is hozna a kasszába + én is megpróbálnék legalább valami otthonról végezhető melót találni, amitől ugyan biztos nem szakadna rám az OTP, de mégis valami kis pluszt jelentene. Végre úgy élhetnénk, mintha civilizált emberek lennénk. Undorítóan önző és igénytelen. Neki jó a szar is, nehogy meg kelljen mozdulni. Ő dolga volna, hogy hogyan keseríti meg a saját életét, de az enyémet nincs joga! Rohadtul pipa vagyok! Beszélni fogok a fejével mindaddig, amíg fel nem fogja végre, hogy ki kell szakadnunk ebből az életszínvonalból és ebből a testileg-lelkileg egészségtelen környezetből! Nem fér a fejembe a hülyesége. Az élet aranytálcán nyújtotta a mentőövet, ő meg ellökte, mert megy a maga csökönyös és önző feje után. Valaki igazán helyrerakhatná az agyát, mert idáig sem én, sem más nem járt sikerrel. Úgyis megyünk Pestre és olyankor a volt barátnőjénél szállunk meg, dumálok vele erről az egészről és a fater felelőtlenségéről is, mert rá néha hallgat, meg a csaj is le szokta cseszni rendesen. Én már megtettem, de van, hogy csak a 3.-4. fejmosás használ nála.

Mostanság is kijut az 'idegállapotból' 😃

Reggel vártuk a kőművest, hogy berakja a konyhaajtót. Volt már itt pénteken, akkor berakta a tokot, de úgy, hogy pazarolta ám rendesen a purhabot. Nyomta, mint a barom, a fele ráadásul odakerült, ahová nem is kellett, majd közölte az öregemmel, hogy fog még kelleni egy-két flakonnal. Gondoltam magamban nem csoda, miután a felét kinyomta potyára... Fater persze agyvérzést kapott egyből és mondta, hogy nem olcsó, erre a pali azt mondja nem baj, ha drága. Mondom ja, neki biztos nem baj. Kisakkozta a fater a habra a lóvét pénteken és elment, vett két flakonnal, hogy mára legyen a kőművesnek, tudja folytatni a melót. Azóta sem sikerült megérkeznie. 😆 👏 Érdekes emberek élnek errefelé, az egyik félmunkát végez, a másik neki sem fog, stb.

Kijött ma a Katasztrófavédelemtől is két ember, szemügyre venni a kéményeket. Tudtuk a múltkori előzményekből, hogy gázos a helyzet, de azt nem, hogy mennyire. Oké, az a pali nem Katasztrófavédelmis volt, nyilván nem ért annyit a dologhoz, bár ő is megmondta, hogy életveszélyes volna begyújtani a szobákban, viszont a konyhai kéményt jóváhagyta. Ma tehát felment a két szaki is és mondták ők is, hogy eszünkbe se jusson begyújtani az el nem bontott kéményekben se és az ő álláspontjuk már az volt, hogy a konyhai kémény is életveszélyes, azt sem volna szabad használni. Mondta a góré, aki a papírmunkát is végezte, hogy elvileg neki most le kéne tiltania a kéményhasználatot az egész házban, mert felgyulladhat a tető. (Király, más nem is hiányozna👍) Mivel fűtés és főzési lehetőség nélkül nem maradhatunk, nem tiltotta le, de szigorúan kikötötte, hogy kétnaponta takarítsuk a csövet, meg elvileg a kéményt is kéne valahogy, mert a korom is begyulladhat és mihamarabb csináltassuk meg legalább a konyhai kéményt. Itt jön az, hogy miből? Itt jön az is, hogy pont emiatt (is) fog segíteni a Szeretetszolgálat. Állítólag decemberre már egy másik srácért fogtak össze, aki hasonlóan fos helyzetben van, meg mozgássérült, stb., de mondták, hogy a következő támogatottak mi leszünk. Kibírjuk most már, csak a kémény is bírja ki!

Megérkezett 10 mázsa fa (pont mikor tilos volna fűtenünk 😂), természetesen segítettem behordani. Az öregem le akart állítani, meg alábecsült (amit baromira utálok), de nem hagytam magam, tudom nagyon jól, hogy meddig mehetek el. Na jó, időnként talán mégse'. 😂 Mindegy, most tudtam. Nem fogok tétlenül rohadni, ígyis csomó minden tiltva van, vagy szimplán nem bírom fizikailag, szóval nehogy már abból se vegyem ki a részemet, ami megy és amit szabad. Sokszor mondjuk olyat is csinálok, amit nem volna szabad, de az meg az én bajom úgyis, ha utána szívok. 😆 Jó volt megint egy kicsit hasznosnak lenni, mégha ilyen piti dologban is.

A lábam talán gyógyul, ami jó hír és csoda, mert a keringés továbbra sem akar javulni. Már kb. nem is fáj és sokat használt a leragasztás is, de még nem százas, szóval marad a ragasztgatás.

Az öregem mostanában megint meglehetősen bunkó és a feszkót is rajtam veri el napi szinten, de rendszeresen visszaoltom, meg emlékeztetem rá, hogy nem egy kupac 💩 vagyok, úgyhogy beszéljen velem normálisan. Persze megint lökte a felsőbbrendűségérzéséről tanúskodó szöveget, hogy ő az apám és nem fog engedélyt kérni tőlem arra, hogy hogyan beszélhet velem, meg hogy az ő önérzetét semmi sem sérti. Nem hát, azért sértődik meg és támad azonnal, amikor leoltom. 😃 Átmenetileg itt lakik nálunk az unokaöcsém és vele is szeret kekeckedni, ma megint hallottam és rászóltam, erre persze megint én kussoljak be, meg "nem vagy ügyvéd!" 😂 Szánalmas. Mindenkit cseszeget, meg lenéz, miközben magát kb. piedesztálra emeltetné és piszosul be tud lázadni, amikor lelököm a trónjáról azzal, hogy emlékeztetem a halandóságára és arra, hogy egy fikarcnyit sem több, mint mások. Mindig megkapom a magamét ezért, de engem nem érdekel a hülyesége, mindig meg fogom neki mondani ezután is. Vele mondjuk nem érdemes és lehetetlen is vitatkozni, meg rávilágítani a hibáira, mert pajzsként pattint le mindent magáról, így két út van; az ember vagy hagyja magát felhúzni agyvérzésig (amit ő baromira élvez) és szélmalomharcszerű vitába kezd vele, vagy leoltja és hagyja főni a levében. Én egy ideje az utóbbira törekszem, bár még sokat kell fejlődnöm, mert rohadtul allergiás vagyok az igazságtalanságra, meg az egymás eltaposására és amikor ilyesmit csinál velem, vagy mással, akkor egyből eldurran az agyam és nekiesem verbálisan, kell olyankor pár pillanat, hogy észhez térjek és belássam, hogy a falnak dumálok, meg az élvezetét táplálom. Mostanában sokszor kell nyelnem nagyokat, hogy ne álljak le vitatkozni vele, meg ne menjek bele a hülye manipulációiba, mert megint eléggé elviselhetetlenül viselkedik egy ideje. Apropó, manipuláció. Valamelyik este mondom neki, hogy ne rohassza már be az Anyu cuccait (van egy szatyor, amiben az utoljára használt kórházi holmija van azóta is, hogy meghalt) abba a nyirkos helyiségbe, minek rakta be oda, ahol minden penészesedik? Azt mondja az nincs ott. Mondom ne magyarázd már meg, ma láttam és ki akartam hozni, csak aztán elvonta a figyelmemet a keresgélés, de belefutottam, ott van. Állította, hogy nincs ott. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy megint totál hülyének akart nézni és belémbeszélni annak az ellenkezőjét, amit a saját szememmel láttam is és másnap mikor mentem be a holmikért, hogy kivigyem onnan, nem volt ott a szatyor. Képes volt suttyomban kivinni, csak hogy neki legyen igaza és beállíthasson idiótának. Ez már nem az első ilyen eset. Beteg ez az ember és engem akar úgy beállítani, csakhogy nem vagyok hülye, tudom mit látok, meg mit csinálok, nem tud megingatni. Undorító, ahogy belehazudik a képembe és belemondja, hogy én vagyok elmebeteg. 😃 Lassan tényleg az leszek mellette, de ezt még véletlenül sem sütöm el előtte, mert remek fogódzó a számára.
Mindegy, kár rá a szó, csak néha fogom a fejemet a dolgaitól.
Áll a bál a családban is, bár én abból kivonom magam.

Nemsokára

talán előremozdulnak a dolgok, házügyben. Csinálgatjuk, amit tudunk és amire futja anyagilag, de alig-alig halad valamit és tarthatatlanok az állapotok, amiről persze nem panaszkodunk, de aki eljön hozzánk, az látja és tapasztalja. Volt itt két Máltais tag is és úgy ledöbbentek a körülményeken, hogy mint a napokban kiderült, összebeszéltek az érdekünkben, segíteni szeretnének. Erről mi nem tudtunk, csak amikor 9.-én a szokásos gyűlésre mentünk az öregemmel, akkor a gyűlés végén mondta a csapat főnöke, hogy szeretnének nekünk segíteni a felújításban és a következő jótékonysági koncert bevételét nekünk ajánlják, valamint ő is beszáll egy bizonyos összeggel. Jól meglepődtünk, persze jóleső érzés volt tapasztalni a segítő kezeket, amik értünk nyúltak, hogy kihúzzanak bennünket ebből a végeláthatatlan szélmalomharcból. Zavarba jöttem a gesztustól, meg attól, hogy tapsoltak a többiek és helyeselték a kezdeményezést. Kettős érzés van bennem, az egyik felemben nagymértékű hála és remény van a megkönnyebbülés mellett, a másik felem viszont kellemetlenül érzi magát, amiért mások segítségére szorulunk, na meg itt van bennem, hogy ennek nem kéne így lennie, ha a fater dolgozott volna, valamint ha én munkaképes volnék és a keresetemmel hozzájárulhatnék a költségekhez. Most is beszállok nyilván, de az nem sok, főleg hogy a fogyit lenyúlták.
Van az a helyzet, amikor az embernek félre kell tennie a büszkeségét.
Azt tervezi a csapat, hogy - nyilván a befolyt összegtől függően - a legfontosabb dolgokat rendbehozatják, mint a fűtést, a villanyt és a fürdőszobát. Ezek a legfontosabbak, viszont eddig nem tudtuk használhatóvá tenni egyiket sem és nyilván ezután is tyúklépésben haladnánk csak, ami előbbiek nélkül egy örökkévalóságnak hatna. Fűtés jelenleg csak a konyhában van, a villanyvezetékeket cserélni kell, mert ezerévesek + földelés nuku + nem bírja az óra sem a terhelést és így a mosógép, meg a bojler sem köthető rá, stb., fürdőszoba meg elvileg van, gyakorlatilag nincs, szóval ja... és ezeken kívül még sok gond van, de azokkal már ráérünk, előbbiek viszont nélkülözhetetlenek az élhető mindennapokhoz. Sokszor morgunk, de aztán mindig beugrik, hogy vannak, akiknek ennél is rosszabb, meg hajléktalanok, szóval mi még mindig jobb helyzetben vagyunk. A fater persze leoltott a napokban, hogy nekem nincs jogom morogni, mert nem nekem kell megoldani a gondokat. Mondom neki ja, de ugyanúgy érint engem is minden, nem csak neki szar, ráadásul nem én kértem, hogy a semmire vállaljanak. Itt jött a következő terelése, miszerint az Anyu akart. Erre már csak annyit mondtam, hogy kezeltesse a nárcizmusát. Nem érdemes vele vitatkozni, mert úgyis mindig terel, meg te vagy a rossz, neki a legrosszabb, meg ő a király, stb.
Ha minden igaz, a jövő héten jönnek alaposan lecsekkolni a kérót és megtervezni, hogy mit-hogyan lehet/kell rendberakni.

Két hét múlva irány megint Pest, mert jelenésem van a pszichodokinál, meg a házidokinál is kontrollon + van egy-két dolog, amit meg kell neki említenem. Közérzetileg jól vagyok egy ideje, csak romlást tapasztalok valami kapcsán, meg vannak kérdéseim is.
Egyedül a fagyás és az érfájdalmak a gond, de az nem érdekel, mivel a hideg idő hozománya.
A fagyás annyiból gáz most, hogy szinte nonstop jéghideg a lábam, tehát keringés alig van benne és a rossz keringés + sérülés nem jó párosítás. A fater tegnap leamortizálta a futóművemet, ami önmagában le van 💩va, csak az izgat, hogy rendbe tud-e jönni ennyire gyér keringés mellett?
A lábujjaim végeit mintha csipesz szorítaná, meg a talpaim égnek.
Én papucsban, öregem bakancsban, plusz nagy slunggal küldte meg, így a nagyujjam körme egy részen elvált az ujjtól. Nem fájt különösebben, mivel részben zsibbasztja a lábamat a fagyás, meg nem is nagyon vérzett, szintén a rossz keringés miatt. Ragtapasz persze nuku, de megoldottam; gézdarab + szigszalag, azt' jó' van. 😂 Talán vissza tud rögzülni az elvált rész.

A kedélyállapotom mikor-milyen, de zömmel viselhető, meg vannak felpörgések is, igyekszem ígymaradni. Ettől függetlenül szükséges a pszichodokival történő eszmecsere, mert érzem, hogy megváltozott valami, rossz irányba. Az egy dolog, hogy igyekszem felülkerekedni rajta, de itt van és fel-felüti a fejét. Ettől függetlenül a napokat lehetőleg a jóra figyelve töltöm, meg kisebb célokat kitűzve lépegetek előre, sőt a nagyobbakat sem adom fel, mert sosem tudhatom, mit hoz a jövő. A hitem nem hagy cserben, valahogy nem bírom feladni.

Ma nem lazsáltam

Máskor sem igazán szoktam, mert nem bírom a tétlen üresjáratokat, de ma tényleg sokat tettem-vettem, csak aztán a fizikai korlátok behúzták a féket. Mondjuk mire is számítottam a közel egyhónapja fennálló gyulladással derék- és háttájon, meg a térdeimben? 😜
Mikor enyhébben fájnak, olyankor mindig vérszemet kapok, mert "most bírom a strapát, gyerünk, munkára!", aztán X idő után jön a satufék a szervezetemtől, hogy "állj már le, te barom!" 😃
Az eszem egy része tudja, hogy behatároltabb a terhelhetőségem, mint az egészséges fickóknak, de a másik része, meg a büszkeségem nem tudja/akarja elfogadni ezt és mindig azon kapom magam, hogy már megint messzire mentem. 😆
Egyszer a dokim azt mondta, mikor lerobbantam hosszabb időre, hogy korai volna még fekvőbeteggé válnom. Ebben egyetértünk, úgyhogy amikor és amíg csak tehetem aktív vagyok. Ma tehát adtam a formámnak, besegítettem a házon belüli és kívüli teendőkben, volt cipekedés, hetvenhárom kör ingázás a ház és udvar között, régi-rossz bútorok szétszedése, szoba nagytakarítás, kutyaház feljebbtuningolása, lomok kihordása, stb.-stb. Az eredmény egy jobb környezet (de a jótól nagyon messze van még) és egy jóadag fájdalom a fent említett tagjaimban, meg a lábam ereiben, de nem baj, hasznos lehettem és ez az, ami hiányzik. Jó lenne melózni. Valameddig bírom is, csak ugye ott nincs az, hogy ma bemegyek, holnap, vagy három nap múlva meg nem bírok, mert betett a jelentősebb fizikai aktivitás.
Elkezdtem az értágítót szedni, mert már kékülnek-lilulnak és zsibbadnak a kezem-lábam ujjai a hűvös időben.