Reggel vártuk a kőművest, hogy berakja a konyhaajtót. Volt már itt pénteken, akkor berakta a tokot, de úgy, hogy pazarolta ám rendesen a purhabot. Nyomta, mint a barom, a fele ráadásul odakerült, ahová nem is kellett, majd közölte az öregemmel, hogy fog még kelleni egy-két flakonnal. Gondoltam magamban nem csoda, miután a felét kinyomta potyára... Fater persze agyvérzést kapott egyből és mondta, hogy nem olcsó, erre a pali azt mondja nem baj, ha drága. Mondom ja, neki biztos nem baj. Kisakkozta a fater a habra a lóvét pénteken és elment, vett két flakonnal, hogy mára legyen a kőművesnek, tudja folytatni a melót. Azóta sem sikerült megérkeznie. 😆 👏 Érdekes emberek élnek errefelé, az egyik félmunkát végez, a másik neki sem fog, stb.
Kijött ma a Katasztrófavédelemtől is két ember, szemügyre venni a kéményeket. Tudtuk a múltkori előzményekből, hogy gázos a helyzet, de azt nem, hogy mennyire. Oké, az a pali nem Katasztrófavédelmis volt, nyilván nem ért annyit a dologhoz, bár ő is megmondta, hogy életveszélyes volna begyújtani a szobákban, viszont a konyhai kéményt jóváhagyta. Ma tehát felment a két szaki is és mondták ők is, hogy eszünkbe se jusson begyújtani az el nem bontott kéményekben se és az ő álláspontjuk már az volt, hogy a konyhai kémény is életveszélyes, azt sem volna szabad használni. Mondta a góré, aki a papírmunkát is végezte, hogy elvileg neki most le kéne tiltania a kéményhasználatot az egész házban, mert felgyulladhat a tető. (Király, más nem is hiányozna👍) Mivel fűtés és főzési lehetőség nélkül nem maradhatunk, nem tiltotta le, de szigorúan kikötötte, hogy kétnaponta takarítsuk a csövet, meg elvileg a kéményt is kéne valahogy, mert a korom is begyulladhat és mihamarabb csináltassuk meg legalább a konyhai kéményt. Itt jön az, hogy miből? Itt jön az is, hogy pont emiatt (is) fog segíteni a Szeretetszolgálat. Állítólag decemberre már egy másik srácért fogtak össze, aki hasonlóan fos helyzetben van, meg mozgássérült, stb., de mondták, hogy a következő támogatottak mi leszünk. Kibírjuk most már, csak a kémény is bírja ki!
Megérkezett 10 mázsa fa (pont mikor tilos volna fűtenünk 😂), természetesen segítettem behordani. Az öregem le akart állítani, meg alábecsült (amit baromira utálok), de nem hagytam magam, tudom nagyon jól, hogy meddig mehetek el. Na jó, időnként talán mégse'. 😂 Mindegy, most tudtam. Nem fogok tétlenül rohadni, ígyis csomó minden tiltva van, vagy szimplán nem bírom fizikailag, szóval nehogy már abból se vegyem ki a részemet, ami megy és amit szabad. Sokszor mondjuk olyat is csinálok, amit nem volna szabad, de az meg az én bajom úgyis, ha utána szívok. 😆 Jó volt megint egy kicsit hasznosnak lenni, mégha ilyen piti dologban is.
A lábam talán gyógyul, ami jó hír és csoda, mert a keringés továbbra sem akar javulni. Már kb. nem is fáj és sokat használt a leragasztás is, de még nem százas, szóval marad a ragasztgatás.
Az öregem mostanában megint meglehetősen bunkó és a feszkót is rajtam veri el napi szinten, de rendszeresen visszaoltom, meg emlékeztetem rá, hogy nem egy kupac 💩 vagyok, úgyhogy beszéljen velem normálisan. Persze megint lökte a felsőbbrendűségérzéséről tanúskodó szöveget, hogy ő az apám és nem fog engedélyt kérni tőlem arra, hogy hogyan beszélhet velem, meg hogy az ő önérzetét semmi sem sérti. Nem hát, azért sértődik meg és támad azonnal, amikor leoltom. 😃 Átmenetileg itt lakik nálunk az unokaöcsém és vele is szeret kekeckedni, ma megint hallottam és rászóltam, erre persze megint én kussoljak be, meg "nem vagy ügyvéd!" 😂 Szánalmas. Mindenkit cseszeget, meg lenéz, miközben magát kb. piedesztálra emeltetné és piszosul be tud lázadni, amikor lelököm a trónjáról azzal, hogy emlékeztetem a halandóságára és arra, hogy egy fikarcnyit sem több, mint mások. Mindig megkapom a magamét ezért, de engem nem érdekel a hülyesége, mindig meg fogom neki mondani ezután is. Vele mondjuk nem érdemes és lehetetlen is vitatkozni, meg rávilágítani a hibáira, mert pajzsként pattint le mindent magáról, így két út van; az ember vagy hagyja magát felhúzni agyvérzésig (amit ő baromira élvez) és szélmalomharcszerű vitába kezd vele, vagy leoltja és hagyja főni a levében. Én egy ideje az utóbbira törekszem, bár még sokat kell fejlődnöm, mert rohadtul allergiás vagyok az igazságtalanságra, meg az egymás eltaposására és amikor ilyesmit csinál velem, vagy mással, akkor egyből eldurran az agyam és nekiesem verbálisan, kell olyankor pár pillanat, hogy észhez térjek és belássam, hogy a falnak dumálok, meg az élvezetét táplálom. Mostanában sokszor kell nyelnem nagyokat, hogy ne álljak le vitatkozni vele, meg ne menjek bele a hülye manipulációiba, mert megint eléggé elviselhetetlenül viselkedik egy ideje. Apropó, manipuláció. Valamelyik este mondom neki, hogy ne rohassza már be az Anyu cuccait (van egy szatyor, amiben az utoljára használt kórházi holmija van azóta is, hogy meghalt) abba a nyirkos helyiségbe, minek rakta be oda, ahol minden penészesedik? Azt mondja az nincs ott. Mondom ne magyarázd már meg, ma láttam és ki akartam hozni, csak aztán elvonta a figyelmemet a keresgélés, de belefutottam, ott van. Állította, hogy nincs ott. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy megint totál hülyének akart nézni és belémbeszélni annak az ellenkezőjét, amit a saját szememmel láttam is és másnap mikor mentem be a holmikért, hogy kivigyem onnan, nem volt ott a szatyor. Képes volt suttyomban kivinni, csak hogy neki legyen igaza és beállíthasson idiótának. Ez már nem az első ilyen eset. Beteg ez az ember és engem akar úgy beállítani, csakhogy nem vagyok hülye, tudom mit látok, meg mit csinálok, nem tud megingatni. Undorító, ahogy belehazudik a képembe és belemondja, hogy én vagyok elmebeteg. 😃 Lassan tényleg az leszek mellette, de ezt még véletlenül sem sütöm el előtte, mert remek fogódzó a számára.
Mindegy, kár rá a szó, csak néha fogom a fejemet a dolgaitól.
Áll a bál a családban is, bár én abból kivonom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése