A szokásos balhé megvolt a fater és a Gabi között, naponta többször. Szólóban folytatta tegnap az öregem a hazafelé úton, de rászóltam, hogy fejezze már be az örökös puffogást, meg elégedetlenkedést. Nyugágy kéne hozzá...
Aztán egy csecsemő üvöltött a buszon, ahogy a csövön kifért, én meg kb. allergiás vagyok a gyereksírásra, főleg a hevesre, szóval az sem simitotta ki az idegeimet.
Ezt leszámítva jó volt Pesten lenni, mert én ott érzem otthon magam.
Voltam a házidokinál tegnap, mondtam neki a remissziót, aminek örült. Megejtette a szokásos ellenőrzéseket is és most minden oké volt. 👍
Szóltam neki arról, ami bekrepált és azt mondta, hogy az izmokkal van ott probléma.
Felírattam a gyógyszereket is.
Megjártam a pszichodokit is hétfőn. Nem gondoltam, hogy egy s más úgy fog érinteni, ahogy érintett. A doki pont belenyúlt egy-két gyenge pontomba és mivel látta, hogy nem érint jól, kicsit megfeszegette a dolgokat. Az sem használt a kedélyállapotomnak. A nap további részében rajtam volt valami nyomottság. Tegnap már jobb volt, de várom, hogy leülepedjen a felkutyult szutyok és tisztábban lássak, meg el tudjam kezdeni a dolgok helyrerakását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése