Fény az alagút végén

Voltak nálunk a napokban, lecsekkolni a kérót. Volt döbbenet. 😆
Fognak segíteni és engem az sem izgat, hogy még odébb lesz, mert legalább már van remény és ez a lényeg.
A Szolgálat jelenleg két beteg srácért fogott össze, közülük az egyik szintén helyi és nagyon hasonló helyzetben is van 😮, de mondták, hogy a jótékonysági koncert és a vásár bevétele már értem fog befolyni. Szokatlan és kellemetlen, hogy ilyen nagy segítséget kapok, de hála van bennem mindenki felé, aki összefogott és akik majd bármi módon és mértékben részt fognak venni a segítségnyújtásban.

Az unokaöcsém visszaköltözött haza. Jobb is, mert a fater mindig morgott valamiért és elviselhetetlen volt. Ígyis mindig talál valamit, amin zsörtölődhet, tegnap már elszakadt a cérnám és megmondtam neki, hogy észrevehetné a pozitív dolgokat is az életben, mert vannak ám!
A Kittit megműtötték a napokban, eltávolították a rossz veséjét. Nagyon komoly a kiscsaj, a fater volt nála látogatóban és állítólag észre sem lehet rajta venni, hogy mi újság, nem igazán bőg, jókedvű, pedig csak másfél éves.

Holnap irány Pest. Jól vagyok sacc/kb. 2 hónapja, úgyhogy bírni fogom a hosszú utat. Állítólag Pesten már tombol a járvány, de úgy tűnik felénk is felütötte a fejét, szóval kénytelen leszek maszkot húzni, amit utálok, de ez van. Nem fog örülni a doki, mert fogytam, pedig jó ideje tudok enni, olyannyira, hogy a fater már mondta a "kieszel a vagyonomból!" poénját. Tényleg összezabáltam mindent az elmúlt időszakban és jó adagokat, mégis fogytam. Érzem is, mert ha fekszem, akkor viszonylag rövid idő után megfájdulnak azok a csontjaim és felettük a bőr, amikre ránehezedem, pedig időnként pozíciót váltok, hogy ne mindig ugyanazt a területet terheljem. Üléskor is viszonylag hamar megfájdul a hátsófelem. Holnap 5 órát fogok, jó lesz. 👍😃 Ezen kívül majdnem 100%-os vagyok, ami jól jön, mert szükségem lesz a szuflámra és a normális közérzetre ebben a hónapban.

Vegyes poszt

A kutyám megint alakított. 😆 Arra ébredtem tegnap éjjel, hogy nagyon ugat, azt hittem megint sünt talált (nem csípi őket, mindig hevesen ugat rájuk). Fogtam az elemlámpát és kimentem megnézni, hogy mi dühíti annyira. Nem sün volt, hanem egy macska, de nem volt ám szívbajos. 😃 Pár cm választotta csak el őket, ráadásul a kutya dühösen ugatta, de a macskát látszólag nem hatotta meg, ült tovább a kutya előtt és nézett fel a fölétornyosuló Alexre. 😃 Akkor szaladt csak el, amikor meg akartam simogatni. Elismerőn megpaskoltam azért a cimbi oldalát, amiért nem falta fel a macskát. 20.-án lett 2 éves a pajti.

Bekerült végre a konyhaajtó a helyére. 👍 Bravo...

Mozgalmas lesz a december, de kivételesen az egész év olyan volt, sokminden történt. Olyannyira, hogy a nagyrésze ki is ment a szita agyamból, csak a tény van meg, hogy fordulatos, történésekkel teli év volt az idei. Na, de most a decemberről akarok beszélni. 1.-én irány Pest a pszichodoki + házidoki kör miatt, 3.-án haza. 6.-án Mikulás műsor lesz a köl'köknek, szóval a Szolgálatnál jelenésünk lesz. 16.-án szintén mennünk kell segíteni, akkor lesz egy olyan összefogás egy srácért, amilyen majd értünk is. 24.-25.-26. ugye Karácsony, akkor megint lesz feladat, szóval nem fogunk unatkozni. Jó is lesz, mert baromira unom ezt a sivár létet.

Faterommal jól összerúgtuk a port. A Szolgálat jóvoltából segítettek volna normális helyre átköltözni, erre ő elutasította! Nem normális! Persze ezt is a hátam mögött, mert számára csak ő van, meg csak az ő szava a döntő. 😠 Elfelejti, hogy a gondnoki hatásköre véges, meg azt is, hogy ő nem a Király, akinek alattvalói vannak. Kihordtam lábon egy 'sztrókot', mikor mesélte, hogy mit ajánlottak és ő nem fogadta el. Mondom neki örülök, hogy ezt is eldöntötted egyes egyedül! Azt mondja ő nem fog lakásba költözni, kell neki a kert, meg tud spórolni a rezsivel. Mondom neki egyrészt nem csak te vagy, ne csak a saját igényeid alapján dönts és ne egyedül, másrészt ezzel a házzal rohadtul nem spórolsz meg semmit, sőt, veszteséges az egész, mivel annyira le van pusztulva, hogy kb. milliomosnak kéne ahhoz lenni, hogy élhetővé javítsuk. Mire ezt felújítjuk annyira, hogy egy alapszintű létezést tudjunk benne folytatni, megőszülünk. Meddig akarsz a putriban szenvedni? Elkezdi erre, hogy segít a Szolgálat. Ja... segít... mint a Gabi. Bármi van, az a reakció, hogy "majd a Gabi segít". Mikor hagy már fel a mások hátán felkapaszkodással?! Mondtam neki, hogy ha elfogadná a jobb állapotú lakásba való átköltözés lehetőségét, akkor egyrészt nem kellene ráterhelődnünk a Szolgálatra, másrészt sokkal hamarabb élhetnénk végre normális életet. Én nem vagyok annak a híve, hogy alám tegyenek egy lakást, de mivel esély sincs másikat venni ennyi pénzből + maguktól ajánlották, mert ők is látják, hogy a jelenlegiben méltatlanok a körülmények, ezért ezesetben talán okosabb lenne élni a lehetőséggel - ami rohadt nagy kincs, mert nem szokott mindenhol és mindenki számára szembejönni ilyesmi! Ez az okos fater meg a hülye kertjéért remeg, amit amúgy méteres gaz nőtt be, annyira törődik vele, meg a lehetetlen spórolásról beszél, miközben ő maga is naponta érzi a bőrén, hogy milyen szar itt minden és mennyire élhetetlenek így a napok, folyton morog, meg hogy zabálja a ház a pénzt és nem halad. Nem kértünk semmit, mindent maguktól ajánlottak, a cserelakást is, erre nem kell! Azt a rohadt mártír fajtáját már! Meg is mondtam neki, hogy ha mégegy mukkot mer szólni a házzal kapcsolatban, hogy szar, meg kényelmetlen, meg pénznyelő, olyan cirkuszt csinálok, hogy megemlegeti. Ígyis miatta cumizom én is, mivel nekem anno volt egy kis örökölt pénzem és ha tudott volna a sok év alatt kamatozni, talán el tudtam volna indulni a szaros életemben legalább valami egérlyukkal, de normálissal és lett volna valamim, de persze fel kellett élni a jövőmet is, mert a meló akkor is büdös volt. Ez a ház ugyan a nevemen van, de sokra megyek vele + ez is csak azért van így, hogy magát védje, mivel a hülyeségei miatt ha ráterhelnének valamit, elúszna. Én meg mivel tiszta vagyok, nincs amit rátegyenek. Az idült és gyógyíthatatlan munkaundoritisze miatt szívunk és még mindig cseszik melót keresni, pedig nyár óta megvan a vagyonőri vizsgája is. Baromira ráér kiváltani az igazolványt is. Egy rohadt fűszálat nem rak keresztbe, de azért az jó, amikor mások húzgálják ki a szarból. 👏 Szégyellem, hogy ilyen apám van!
A lakást sem szeretném elfogadni más körülmények között, de tekintve az anyagiakat + a ház állapotát, az volna okosabb, ha élnénk a lehetőséggel. Ő azzal jön, hogy a kert fontos a vetemény miatt, meg mi szabályozhatjuk a rezsiköltséget valamilyen szinten, nincs közösköltség, hülye és zajos szomszédok, hová tesszük az állatokat, stb. Sokra megyünk az előbbiekkel, ha ez a ház vizes, penészes, hideg, repedezik, mert vályog (amin az egerek és patkányok sem segítenek a járataik vájkálásával), fürdő nincs, stb.-stb.-stb. Azt mondja idővel meg lehet csinálni. Na és hány évig akarja tákolgatni? Ezzel a munkamorállal, ami errefelé dívik + kevés pénzzel + egyik dolog elkészül-bekrepál egy másik, így akár évekig is ücsöröghet a lepukkant kéróban arra várva, hogy "egyszer majd elkészül". Nem normális! Arról nem is beszélve, hogy akármelyikünk megmakkan, a másik majd leshet ki a fejéből, mert akkor aztán még ennyi pénz sem lesz és akkor hogyan folytatódna az amúgy is csigalassú tákolgatás? Megmondtam neki, hogy nem fogok egy putriban megmurdelni! Ha neki így jó, egészségére, de én is itt vagyok és illő volna számításba venni az én igényeimet is, amik mellesleg csak egy normális környezetben merülnek ki.
Ő csak fújja a kert, meg a ház előnyeit. Nem baj, hogy a kert is ott rohadt idén... Ezen a házon nem tud spórolni, mert viszi a lóvét és ígyis egy putri még mindig, de nem fogja fel. Lehet, hogy egy társasházban magasabbak a költségek, de annyit itt is szórunk bele a házba és végeredményben alig halad. 👍👏 Ott nem kellene újítgatni, pláne az alapoktól és azt a pénzt rakhatnánk a rezsibe, meg amibe még kell, plusz ha nem volna lusta kiváltani a vagyonőrit, akkor még az a meló is hozna a kasszába + én is megpróbálnék legalább valami otthonról végezhető melót találni, amitől ugyan biztos nem szakadna rám az OTP, de mégis valami kis pluszt jelentene. Végre úgy élhetnénk, mintha civilizált emberek lennénk. Undorítóan önző és igénytelen. Neki jó a szar is, nehogy meg kelljen mozdulni. Ő dolga volna, hogy hogyan keseríti meg a saját életét, de az enyémet nincs joga! Rohadtul pipa vagyok! Beszélni fogok a fejével mindaddig, amíg fel nem fogja végre, hogy ki kell szakadnunk ebből az életszínvonalból és ebből a testileg-lelkileg egészségtelen környezetből! Nem fér a fejembe a hülyesége. Az élet aranytálcán nyújtotta a mentőövet, ő meg ellökte, mert megy a maga csökönyös és önző feje után. Valaki igazán helyrerakhatná az agyát, mert idáig sem én, sem más nem járt sikerrel. Úgyis megyünk Pestre és olyankor a volt barátnőjénél szállunk meg, dumálok vele erről az egészről és a fater felelőtlenségéről is, mert rá néha hallgat, meg a csaj is le szokta cseszni rendesen. Én már megtettem, de van, hogy csak a 3.-4. fejmosás használ nála.

Mostanság is kijut az 'idegállapotból' 😃

Reggel vártuk a kőművest, hogy berakja a konyhaajtót. Volt már itt pénteken, akkor berakta a tokot, de úgy, hogy pazarolta ám rendesen a purhabot. Nyomta, mint a barom, a fele ráadásul odakerült, ahová nem is kellett, majd közölte az öregemmel, hogy fog még kelleni egy-két flakonnal. Gondoltam magamban nem csoda, miután a felét kinyomta potyára... Fater persze agyvérzést kapott egyből és mondta, hogy nem olcsó, erre a pali azt mondja nem baj, ha drága. Mondom ja, neki biztos nem baj. Kisakkozta a fater a habra a lóvét pénteken és elment, vett két flakonnal, hogy mára legyen a kőművesnek, tudja folytatni a melót. Azóta sem sikerült megérkeznie. 😆 👏 Érdekes emberek élnek errefelé, az egyik félmunkát végez, a másik neki sem fog, stb.

Kijött ma a Katasztrófavédelemtől is két ember, szemügyre venni a kéményeket. Tudtuk a múltkori előzményekből, hogy gázos a helyzet, de azt nem, hogy mennyire. Oké, az a pali nem Katasztrófavédelmis volt, nyilván nem ért annyit a dologhoz, bár ő is megmondta, hogy életveszélyes volna begyújtani a szobákban, viszont a konyhai kéményt jóváhagyta. Ma tehát felment a két szaki is és mondták ők is, hogy eszünkbe se jusson begyújtani az el nem bontott kéményekben se és az ő álláspontjuk már az volt, hogy a konyhai kémény is életveszélyes, azt sem volna szabad használni. Mondta a góré, aki a papírmunkát is végezte, hogy elvileg neki most le kéne tiltania a kéményhasználatot az egész házban, mert felgyulladhat a tető. (Király, más nem is hiányozna👍) Mivel fűtés és főzési lehetőség nélkül nem maradhatunk, nem tiltotta le, de szigorúan kikötötte, hogy kétnaponta takarítsuk a csövet, meg elvileg a kéményt is kéne valahogy, mert a korom is begyulladhat és mihamarabb csináltassuk meg legalább a konyhai kéményt. Itt jön az, hogy miből? Itt jön az is, hogy pont emiatt (is) fog segíteni a Szeretetszolgálat. Állítólag decemberre már egy másik srácért fogtak össze, aki hasonlóan fos helyzetben van, meg mozgássérült, stb., de mondták, hogy a következő támogatottak mi leszünk. Kibírjuk most már, csak a kémény is bírja ki!

Megérkezett 10 mázsa fa (pont mikor tilos volna fűtenünk 😂), természetesen segítettem behordani. Az öregem le akart állítani, meg alábecsült (amit baromira utálok), de nem hagytam magam, tudom nagyon jól, hogy meddig mehetek el. Na jó, időnként talán mégse'. 😂 Mindegy, most tudtam. Nem fogok tétlenül rohadni, ígyis csomó minden tiltva van, vagy szimplán nem bírom fizikailag, szóval nehogy már abból se vegyem ki a részemet, ami megy és amit szabad. Sokszor mondjuk olyat is csinálok, amit nem volna szabad, de az meg az én bajom úgyis, ha utána szívok. 😆 Jó volt megint egy kicsit hasznosnak lenni, mégha ilyen piti dologban is.

A lábam talán gyógyul, ami jó hír és csoda, mert a keringés továbbra sem akar javulni. Már kb. nem is fáj és sokat használt a leragasztás is, de még nem százas, szóval marad a ragasztgatás.

Az öregem mostanában megint meglehetősen bunkó és a feszkót is rajtam veri el napi szinten, de rendszeresen visszaoltom, meg emlékeztetem rá, hogy nem egy kupac 💩 vagyok, úgyhogy beszéljen velem normálisan. Persze megint lökte a felsőbbrendűségérzéséről tanúskodó szöveget, hogy ő az apám és nem fog engedélyt kérni tőlem arra, hogy hogyan beszélhet velem, meg hogy az ő önérzetét semmi sem sérti. Nem hát, azért sértődik meg és támad azonnal, amikor leoltom. 😃 Átmenetileg itt lakik nálunk az unokaöcsém és vele is szeret kekeckedni, ma megint hallottam és rászóltam, erre persze megint én kussoljak be, meg "nem vagy ügyvéd!" 😂 Szánalmas. Mindenkit cseszeget, meg lenéz, miközben magát kb. piedesztálra emeltetné és piszosul be tud lázadni, amikor lelököm a trónjáról azzal, hogy emlékeztetem a halandóságára és arra, hogy egy fikarcnyit sem több, mint mások. Mindig megkapom a magamét ezért, de engem nem érdekel a hülyesége, mindig meg fogom neki mondani ezután is. Vele mondjuk nem érdemes és lehetetlen is vitatkozni, meg rávilágítani a hibáira, mert pajzsként pattint le mindent magáról, így két út van; az ember vagy hagyja magát felhúzni agyvérzésig (amit ő baromira élvez) és szélmalomharcszerű vitába kezd vele, vagy leoltja és hagyja főni a levében. Én egy ideje az utóbbira törekszem, bár még sokat kell fejlődnöm, mert rohadtul allergiás vagyok az igazságtalanságra, meg az egymás eltaposására és amikor ilyesmit csinál velem, vagy mással, akkor egyből eldurran az agyam és nekiesem verbálisan, kell olyankor pár pillanat, hogy észhez térjek és belássam, hogy a falnak dumálok, meg az élvezetét táplálom. Mostanában sokszor kell nyelnem nagyokat, hogy ne álljak le vitatkozni vele, meg ne menjek bele a hülye manipulációiba, mert megint eléggé elviselhetetlenül viselkedik egy ideje. Apropó, manipuláció. Valamelyik este mondom neki, hogy ne rohassza már be az Anyu cuccait (van egy szatyor, amiben az utoljára használt kórházi holmija van azóta is, hogy meghalt) abba a nyirkos helyiségbe, minek rakta be oda, ahol minden penészesedik? Azt mondja az nincs ott. Mondom ne magyarázd már meg, ma láttam és ki akartam hozni, csak aztán elvonta a figyelmemet a keresgélés, de belefutottam, ott van. Állította, hogy nincs ott. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy megint totál hülyének akart nézni és belémbeszélni annak az ellenkezőjét, amit a saját szememmel láttam is és másnap mikor mentem be a holmikért, hogy kivigyem onnan, nem volt ott a szatyor. Képes volt suttyomban kivinni, csak hogy neki legyen igaza és beállíthasson idiótának. Ez már nem az első ilyen eset. Beteg ez az ember és engem akar úgy beállítani, csakhogy nem vagyok hülye, tudom mit látok, meg mit csinálok, nem tud megingatni. Undorító, ahogy belehazudik a képembe és belemondja, hogy én vagyok elmebeteg. 😃 Lassan tényleg az leszek mellette, de ezt még véletlenül sem sütöm el előtte, mert remek fogódzó a számára.
Mindegy, kár rá a szó, csak néha fogom a fejemet a dolgaitól.
Áll a bál a családban is, bár én abból kivonom magam.

Nemsokára

talán előremozdulnak a dolgok, házügyben. Csinálgatjuk, amit tudunk és amire futja anyagilag, de alig-alig halad valamit és tarthatatlanok az állapotok, amiről persze nem panaszkodunk, de aki eljön hozzánk, az látja és tapasztalja. Volt itt két Máltais tag is és úgy ledöbbentek a körülményeken, hogy mint a napokban kiderült, összebeszéltek az érdekünkben, segíteni szeretnének. Erről mi nem tudtunk, csak amikor 9.-én a szokásos gyűlésre mentünk az öregemmel, akkor a gyűlés végén mondta a csapat főnöke, hogy szeretnének nekünk segíteni a felújításban és a következő jótékonysági koncert bevételét nekünk ajánlják, valamint ő is beszáll egy bizonyos összeggel. Jól meglepődtünk, persze jóleső érzés volt tapasztalni a segítő kezeket, amik értünk nyúltak, hogy kihúzzanak bennünket ebből a végeláthatatlan szélmalomharcból. Zavarba jöttem a gesztustól, meg attól, hogy tapsoltak a többiek és helyeselték a kezdeményezést. Kettős érzés van bennem, az egyik felemben nagymértékű hála és remény van a megkönnyebbülés mellett, a másik felem viszont kellemetlenül érzi magát, amiért mások segítségére szorulunk, na meg itt van bennem, hogy ennek nem kéne így lennie, ha a fater dolgozott volna, valamint ha én munkaképes volnék és a keresetemmel hozzájárulhatnék a költségekhez. Most is beszállok nyilván, de az nem sok, főleg hogy a fogyit lenyúlták.
Van az a helyzet, amikor az embernek félre kell tennie a büszkeségét.
Azt tervezi a csapat, hogy - nyilván a befolyt összegtől függően - a legfontosabb dolgokat rendbehozatják, mint a fűtést, a villanyt és a fürdőszobát. Ezek a legfontosabbak, viszont eddig nem tudtuk használhatóvá tenni egyiket sem és nyilván ezután is tyúklépésben haladnánk csak, ami előbbiek nélkül egy örökkévalóságnak hatna. Fűtés jelenleg csak a konyhában van, a villanyvezetékeket cserélni kell, mert ezerévesek + földelés nuku + nem bírja az óra sem a terhelést és így a mosógép, meg a bojler sem köthető rá, stb., fürdőszoba meg elvileg van, gyakorlatilag nincs, szóval ja... és ezeken kívül még sok gond van, de azokkal már ráérünk, előbbiek viszont nélkülözhetetlenek az élhető mindennapokhoz. Sokszor morgunk, de aztán mindig beugrik, hogy vannak, akiknek ennél is rosszabb, meg hajléktalanok, szóval mi még mindig jobb helyzetben vagyunk. A fater persze leoltott a napokban, hogy nekem nincs jogom morogni, mert nem nekem kell megoldani a gondokat. Mondom neki ja, de ugyanúgy érint engem is minden, nem csak neki szar, ráadásul nem én kértem, hogy a semmire vállaljanak. Itt jött a következő terelése, miszerint az Anyu akart. Erre már csak annyit mondtam, hogy kezeltesse a nárcizmusát. Nem érdemes vele vitatkozni, mert úgyis mindig terel, meg te vagy a rossz, neki a legrosszabb, meg ő a király, stb.
Ha minden igaz, a jövő héten jönnek alaposan lecsekkolni a kérót és megtervezni, hogy mit-hogyan lehet/kell rendberakni.

Két hét múlva irány megint Pest, mert jelenésem van a pszichodokinál, meg a házidokinál is kontrollon + van egy-két dolog, amit meg kell neki említenem. Közérzetileg jól vagyok egy ideje, csak romlást tapasztalok valami kapcsán, meg vannak kérdéseim is.
Egyedül a fagyás és az érfájdalmak a gond, de az nem érdekel, mivel a hideg idő hozománya.
A fagyás annyiból gáz most, hogy szinte nonstop jéghideg a lábam, tehát keringés alig van benne és a rossz keringés + sérülés nem jó párosítás. A fater tegnap leamortizálta a futóművemet, ami önmagában le van 💩va, csak az izgat, hogy rendbe tud-e jönni ennyire gyér keringés mellett?
A lábujjaim végeit mintha csipesz szorítaná, meg a talpaim égnek.
Én papucsban, öregem bakancsban, plusz nagy slunggal küldte meg, így a nagyujjam körme egy részen elvált az ujjtól. Nem fájt különösebben, mivel részben zsibbasztja a lábamat a fagyás, meg nem is nagyon vérzett, szintén a rossz keringés miatt. Ragtapasz persze nuku, de megoldottam; gézdarab + szigszalag, azt' jó' van. 😂 Talán vissza tud rögzülni az elvált rész.

A kedélyállapotom mikor-milyen, de zömmel viselhető, meg vannak felpörgések is, igyekszem ígymaradni. Ettől függetlenül szükséges a pszichodokival történő eszmecsere, mert érzem, hogy megváltozott valami, rossz irányba. Az egy dolog, hogy igyekszem felülkerekedni rajta, de itt van és fel-felüti a fejét. Ettől függetlenül a napokat lehetőleg a jóra figyelve töltöm, meg kisebb célokat kitűzve lépegetek előre, sőt a nagyobbakat sem adom fel, mert sosem tudhatom, mit hoz a jövő. A hitem nem hagy cserben, valahogy nem bírom feladni.

Ma nem lazsáltam

Máskor sem igazán szoktam, mert nem bírom a tétlen üresjáratokat, de ma tényleg sokat tettem-vettem, csak aztán a fizikai korlátok behúzták a féket. Mondjuk mire is számítottam a közel egyhónapja fennálló gyulladással derék- és háttájon, meg a térdeimben? 😜
Mikor enyhébben fájnak, olyankor mindig vérszemet kapok, mert "most bírom a strapát, gyerünk, munkára!", aztán X idő után jön a satufék a szervezetemtől, hogy "állj már le, te barom!" 😃
Az eszem egy része tudja, hogy behatároltabb a terhelhetőségem, mint az egészséges fickóknak, de a másik része, meg a büszkeségem nem tudja/akarja elfogadni ezt és mindig azon kapom magam, hogy már megint messzire mentem. 😆
Egyszer a dokim azt mondta, mikor lerobbantam hosszabb időre, hogy korai volna még fekvőbeteggé válnom. Ebben egyetértünk, úgyhogy amikor és amíg csak tehetem aktív vagyok. Ma tehát adtam a formámnak, besegítettem a házon belüli és kívüli teendőkben, volt cipekedés, hetvenhárom kör ingázás a ház és udvar között, régi-rossz bútorok szétszedése, szoba nagytakarítás, kutyaház feljebbtuningolása, lomok kihordása, stb.-stb. Az eredmény egy jobb környezet (de a jótól nagyon messze van még) és egy jóadag fájdalom a fent említett tagjaimban, meg a lábam ereiben, de nem baj, hasznos lehettem és ez az, ami hiányzik. Jó lenne melózni. Valameddig bírom is, csak ugye ott nincs az, hogy ma bemegyek, holnap, vagy három nap múlva meg nem bírok, mert betett a jelentősebb fizikai aktivitás.
Elkezdtem az értágítót szedni, mert már kékülnek-lilulnak és zsibbadnak a kezem-lábam ujjai a hűvös időben.

Füstbe ment terv

Ha már kémény... 😃
Tegnap elmesélte a fater az egyik szomszédnak, hogy hogy' jártunk a kőművessel, erre mondta, hogy neki van ismerőse, aki ha azt mondja, hogy jön és megcsinálja, akkor az úgy is lesz. Fel is hívta a szomszéd és lebeszélte vele a dolgokat, hogy s.o.s.-ben húzza már fel nekünk a kéményt, az ember pedig ma 9-re ígérte, hogy jön. Jött is. Reméltük, hogy ezúttal jutunk is valamire és valóban jutottunk, csak nem abba az irányba, amerre reméltük.
Felment a padlásra felmérni a helyzetet és gáz van. Először is baromira eltájoltak minket, ugyanis nem megy az olyan könnyen, hogy jön a szaki és hipp-hopp felhúzza a kéményt. Először is mivel ez a ház egy őskövület, annak megfelelően minden elavult rajta/benne, ezért a kéményrendszer sem felel meg a mai szabványoknak, újra kell terveztetni, kell hívni egy épületgépészt, ez persze időbe és rengeteg pénzbe fog kerülni, amikből egyik sincs jelenleg. Idő azért, mert már bejött a hideg, pénz meg azért, mert ugye ~ 30 ronggyal megvágtak minket a fogyatékosságival kapcsolatos cirkusz kapcsán. Még azzal az összeggel sem volna elég a pénz, így viszont pláne nincs miből kicsengetni a kb. 300.000 forintot. A pasas szerint ennyibe fáj az egész móka. Mondta, hogy még ha mihamarabb sikerül is épületgépészt hívni és újraterveztetni a kéményt (egyelőre csak egyet csináltatunk meg, ezzel a mesés összeggel számolva több nem is menne), akkor is hetekbe telik, mire megtervezik az új rendszert, meg elbontják a veszélyes régit, megadják az engedélyt az építésre és majd csak azután kezdődhet az új kémény felhúzása. Király... Még jó, hogy legalább a konyha fűthető, mert befagynánk. Az összes többi helyiség már ígyis jégverem és még nincs is tél. Már nem érzem a lábam. (Anyám kontrázna erre a szokásos módján, hogy "szagold az enyémet!" 😂) Ami jó, hogy ez a kőműves normális volt és hajlandó visszatérni a dolgokra, ha megvan a felmérés, a tervek és az engedély. Ami viszont nem jó, hogy már most meg lehet fagyni a házban, meg hogy lila gőzünk sincs honnan a búbánatból kaparunk össze háromszázezret. Ünnepek előtt duplán jó. Még szerencse, hogy nem nagyon szoktunk ünnepelni, mivel máskor is alig jut rá. A fater megpróbál az Önkormányzattól felújítási támogatást kérni. Vagy-vagy...
Mondta a pali, hogy veszélyes az a rendszer, ami jelenleg fent van, mert egy fekvő kéményen is áthalad a füst és ahogy felhevül a kémény, begyújthatná a födémgerendákat. Még jó, hogy a 6-ból legalább 3-4 kémény vissza van bontva és nem fűtöttük be a szobákat, lehet hogy már kigyulladt volna a tető. Mesélte, hogy járt már ennél a háznál régen és volt már tűz a tetőtérben, szóval nem vicc. Mindenképpen kellene egy új, biztonságos rendszer. A konyha fűtése biztonságos, az a kémény nem kapcsolódik a fekvőhöz. Mákunk van, legalább egy használható kémény legyen már. 😆
Most tehát sakkozunk, hogy a semmiből hogyan tegyünk félre háromszáz rugót és még az sem biztos, hogy összejön az idén a dolog, mivel ha leesik a hó, meg egyebek, akkor senki nem fog kéményt építgetni. Már ígyis csak jóindulatból mozdult meg ez a kőműves is.
Megtudva a macerát, már kapisgáljuk miért húzta el a kondenzt a másik fószer, valószínűleg nem akart kínlódni ezzel a melós rendszerrel, de bakker, akkor mondja azt, meg mondja a szemünkbe. Egyébként ő már tavaly is volt fent a kéményeknél, látnia kellett a rendszert és nyilván már akkor sem volt ínyére a vele való meló, mégsem mondta, hogy nem fog semmit csinálni és inkább keressünk mást. Hitegette a fatert. Azalatt az idő alatt ennyi erővel hívhattunk volna mást, elintézhettük volna a felmérést-elbontást-terveztetést-engedélyt és felhúzhatták volna a kéményt még a jó időben, ráadásul akkor még több pénzünk volt, valamivel könnyebb lett volna félrerakosgatni a szükséges összeget. Mindegy mi lett volna, a lényeg az ami MOST van, csak ezzel a húzásával is kicseszett velünk a pali.
Mindegy, a lényeg, hogy van fény az alagút végén, csak odáig még el is kell valahogy jutni.
Már fel sem húztam magam, kezdek immunis lenni az örökös szívásra.

Éjjel arra ébredtem, hogy egy hatalmasat rúgott a ketyegőm, adrenalinfröccsel megspékelve és lihegtem, mint aki futott. Csupa izzadság is voltam, de mivel egy ideje majdnem minden éjjel úgy ébredek, így nem tudom elkülöníteni, vagy összekapcsolni a tegnapival. Nem aludtam vissza, hátha lesz folytatás, de nem volt aztán semmi baj, szóval bízom benne, hogy semmi sem készülődik a háttérben. Nem vagyok hipochonder, csak a tapasztalatok óvatosságra intenek.

Megint mozgalmas

napjaim voltak. Mozgalmas... kinek-mi az, de itt nálunk kb. minden történés annak számít, annyira sivár és unalmas a lét, amin nem segít a hely sem, ahol szintén nincs semmi inger, meg lehetőség a kikapcsolódásra.

Próbálom időrendben írni a dolgokat.
A múlt héten, talán csütörtökön, vagy pénteken (éljen az amnézia 😆) hívta a fateromat a kőműves, hogy jönne felhúzni a kéményt. Az öregem mondta, hogy nem alkalmas, mert nem volt itthon és átrakta tegnap délutánra a pali az időpontot. Azt még tudni kell, hogy egy éve jön amúgy! 😃 Aztán a nyáron is ígérte, de akkor sem sikerült ideérnie. A fater hívta többször, de sosem vette fel a mobilt, vissza sem hívta apámat. Bepipult az öreg a múltkor, mivel tudta hogy jön majd a szar idő és akkor nem lehet felhúzni a kéményt, úgyhogy szólt az ismerősének (aki ajánlotta a fickót), hogy ez a helyzet, mire az ismerős is hívogatni kezdte. Na, gondolom ennek hatására mozdult meg a pasas és hívta fel az öregemet, hogy jönne. Lényeg, hogy hihetetlen módon sikerült megérkeznie tegnap délután kocsistól-munkaeszközöstől, gondoltam végre! Már láttam lelki szemeim előtt a szobámban a kiskályhát és éreztem a melegét, ami által idén télen végre nem 8 fokban kocognak össze a fogaim a takaró alatt is. Nem írtam el, valóban annyit mért a hőmérő tavaly a szobámban.
Ebből a révedezésből a faterom emelt hangú dühöngése rántott vissza a valóságba, ugyanis a fószer úgy itthagyott minket egyetlen mukk nélkül, mint eb a 💩-át. Az okát nem tudjuk és ismét hiába hívta apám, nem vette fel a telefont. Jó nagy bunkó, az ziher.
Jött, kérdezte van-e anyag? Fater mondta, hogy csak az van, amit tavaly vásárolt meg, amikor először ígérte azt, hogy jön. Ennek adott egy kis élet, ahogy mondta és ez láthatóan feszélyezte az embert. Mondta, hogy jó lesz még az a cement, csak át kell rostálni, majd közölte, hogy el kell mennie valamiért, mindjárt visszajön.
Oké.
Én bejöttem a házba, akkor kezdtem el agyalni a fűtésen, hogy végre lesz, majd b@szdmegelve és gőzölgő fejjel csörtetett utánam a fater, hogy kinézett és akkor látta meg, hogy utánfutóstól ment el a pali. Se köszönés, se magyarázat, sőt még a szemébe is kamuzott apámnak, hogy jön mindjárt. Itt hőzöngött, hogy most azt sem tudja mi van, mondom hívd fel, ne barkochbázz! Hiába hívta.
Többször elígérkezett, aztán semmi, telefonokra nem reagált, majd egy év után - unszolásra - idejött, kamu kifogással lekoccolt, szó és köszönés nélkül, mobilt ismét fel nem véve. Tökéletes recept ez egy igazi bunkó, jellemtelen ember megformálásához.
Egyébként itt ez dívik. Alig lehet felhajtani melósokat és azok sem akarnak kimenni a helyszínre. Ez egy szar hely, minden szempontból. Ahhoz képest, hogy már majdnem lemegyünk a térképről dicséretes, hogy van sok üzlet, meg van 2 orvosi rendelő, stb., de sok téren el van maradva a hely. Na, de elkanyarodtam.
Idén tehát megint nem lett kémény a szobám felett. 😠 A fater akar venni egy hősugárzót, hogy ne fagyjak be, de az meg lezabálja a gatyánkat.

Mivel egy ideje igen jól vagyok (gondolom már dolgoznak a kapott vörösvértestek, talán a vasam is javult és a kórságom is mintha takarékon volna egy ideje, hőemelkedéseken és ízületi fájdalmon kívül nincs gondom, csak a front zavart be kicsit), így be tudtam és be is akartam szállni a teendőkbe. Nem tudok és nem is szeretek lazsálni, ezért is gáz, hogy nem dolgozhatok, viszont amikor jobban vagyok, akkor kihasználom és teszek-veszek.

Tegnap vágtam valamennyi gazt a fűkaszával, de még maradt, mert sok lett volna egyszerre. Ígyis azt hittem olyan karom lesz, mint a druszámnak, Schwarzinak, mert alig akart beindulni a kasza, ha hússzor-harmincszor nem kellett jó erősen berántani, mire beindult, akkor egyszer sem. Pedig új a masina, eddig 3× volt használva.

Némi pihenés, meg üzemanyagfelvétel (kaja+ivás) után nekiláttam egy kutyaháznak, az Alex számára. Nem tartottam biztonságosnak azt a jobb napokat látott csirkeólat, amiben eddig kénytelen volt héderelni szerencsétlen, meg jobbat érdemel. Elég egyedi konstrukció lett az a ház 😆, de nem az a lényeg, hanem az hogy a kutyámnak biztonságos és kényelmes legyen. Tettem bele neki irhát, meg ez elég zárt, hideg- és szélvédett, ellenben azzal az óllal, ami nyáron még jó volt, de most már nem volna elég és omladozni kezdett. Ősszel ellesz a tákolmányomban a kishaver, télen meg úgyis bent lakik a házban a folyosón. Úgy tűnik bejött neki a ház, némi bizalmatlanság után közel mert menni, bele mert nézni, bele is szimatolt, aztán belefeküdt. Raktam rá neki fóliát az eső ellen, aztán majd ha lesz pénz anyagra, lecserélem rendes burkolatra. Egyelőre viszont a legfontosabb funkcióit így is betölti a lak.

Később a fészkemet is kitakarítottam.

Megcsináltuk a wc-t is, mert volt vele egy kis gubanc, majd a konyhaajtó is talán a helyére kerül végre... az is mióta húzódik már. 😠 Mindegy, valami haladt legalább.

Baromira örültem, mikor megláttam, hogy újra adják a Repülj velünk Alaszkába! című repülős műsort. 😎✈

Ami a kedélyállapotomat illeti, sikerült kivakarni magam abból a letargiából. Kb. egy hete volt az a nagy zuhanás, azóta jobb lett a helyzet, mert néhány napja megint beszédes és tevékeny vagyok, megint látom merre van előre, abbamaradtak a random és visszatarthatatlan kiakadások, sőt, néhány napja még csak sírásközelbe sem kerülök, inkább átváltott a helyzet időnkénti ok nélküli és visszafojthatatlan röhögésbe (tényleg nem vagyok normális 😃), rengeteget beszélek, stb. Eléggé hullámzó ígyis a hangulatom, meg a viselkedésem, van, hogy ismét csendessé válok, de nem vagyok tartósan letargikus hangulatban. Remélem jó ideig kitart ez a szint.

Figyelemelterelésképpen

elszórakoztam ezzel a TAG-gel. Igyekszem mindennel/bármivel lekötni a figyelmemet és ezeken a hülyeségeken jókat röhögtem, szóval gondoltam berakom ide, hogy megtörje az utóbbi igen depresszív jegyzetek hangulatát.


Írd le, csukott szemmel a neved.
Srnxhx 😂 Azért az r, meg az n a helyére került. (Érintőképernyős mobilon nem megy a vakírás.)

Milyen kocsid van és mi a kedvenced?
Tolókocsim 😉
A kedvenceim: Volvo S60, Audi R8, Ford Mustang Shelby GT500, Lamborghini, Chevrolet Corvette Zr1, stb. Sok kocsit el tudnék fogadni.

Mi volt a legnagyobb sebesség amivel utaztál?
150 km/h (autópályán)

Voltál már külföldön?
Aha

Verekszel álmodban?
Már nem

Tudsz főzni?
Tanulgatok

Fogyózol?
A vasággyal együtt 20 kilómmal? 😃

Melyik az a becézés amit utálsz?
Egyszer valaki arra vetemedett, hogy az Arnoldot NOLDInak becézze! Azóta is áll tőle a szőr a hátamon.

Van hónaljkutyád?
Csak ha a hónom alá veszem a kutyámat. Leszedem, mi értelme lenne a bőr helyett a szőrt kenegetni a stifttel?

Tudsz autót vezetni?
Tudok, de már rég' nem vezethetek. Hiányzik is, mert kikapcsolt (leszámítva az agresszív, meg a szabálytalankodó sofőröket, akik feltolják az emberben a pumpát).

Csúsztál már el mások előtt?
Ja, a jégen piruetteztem, meg breakeltem párszor 😂

Ütöttél már meg valakit?
Ja

Mondj egy viccet
Ne má', nincs most kedvem

Szoktad piszkálni az orrod?
Nincs bányászengedélyem, ha erre vonatkozik a kérdés

Ki van festve a lábkörmöd?
Hogyne, nem látod?!

Miben alszol?
Nyáron boxer, télen hosszúujjú+melegítőnadrág (néha zoknit is húzok, ha már jégcsapok lógnak a lábamról), köztes időben póló+rövidgatya

Hiszel istenben?
Hiszek (Nagy I-vel írandó!)

Milyen színű zokni van rajtad?
'Mesztéláb' vagyok

Csikis a talpad?
Hajjaj! 😃

Ettél már csigát?
Nem és nem is tervezem

Mi volt a legutolsó égésed?
Passz

Kakilt már le madár?
1. osztályos évzárón az udvaron álltunk és az egész bagázs előtt fosott fejtetőn a gólya, nem kis adaggal. Elindultunk azonnal a mosdóba, hogy rendbe szedjen Anyám, de a köl'kök visítva röhögtek rajtam. 😃

Nem tudod hová tettem a távirányítót?
Keresd meg!

Mi az első szó ami most eszedbe jut? Semmi

Tudsz úszni?
Igen

Szoktál sírni?
Attól függ mennyire vagyok labilis (de sokszor lenyelem akkor is, ha már majd' megfojt). Tizenpár évig nem történt meg, aztán 1 év különbséggel halt meg a Barátnőm és az Anyám, ezért akkoriban érthető okból elég sokszor megesett és azóta sem vagyok olyan erős, mint rég'. Sok hónapig bírom a strapát, aztán telítődöm a nagyobb terhekkel és olyankor kijön minden, akaratom ellenére.

Rázott már meg az áram?
Igen és eléggé megrázó élmény volt 😃 Nyilván csak megcsípett

Tudsz kézen állni?
Nem

Kertes ház vagy panel?
Az a kérdés, hogy melyikben élek, vagy hogy melyiket preferálom? Kertesben élek, de a panelt szeretem, mert ahhoz vagyok szokva, az eddigi életem nagyobb részét panelben töltöttem és szerettem is, leszámítva néhány bunkó szomszédot, akik le sem tojták a többi lakót és zajongtak.

Ettél már gyertyát?
Tény, hogy hülye vagyok, de azért annyira még nem kettyóztam be, hogy gyertyát egyek 😆

Suliban küldtek már ki óráról?
Igen. Megesett párszor, hogy elkapott a röhögőgörcs és nem bírtam abbahagyni, aztán kiküldtek, hogy kint nyugodjak le.

Tudsz rágóbuborékot fújni?
Tudok

Járkálsz álmodban?
Már nem, most már csak fekve közlekedem. 😆 Valahogy lemászom az ágyról és reggel a szoba másik felében ébredek, vagy rosszabb esetben még éjjel ébreszt az asztal lába, amibe a fejemet csesztem be éppen. 😂

Szeretsz vásárolni?
Nem. Mindig ciklonként végigrohantam a bolton, összeszedtem ami kellett és mentem a kasszához. Most, hogy önállóan már nem tudok és a fater visz, ki kell várnom míg ezer évig keresgél, nézelődik. 😬

Van igaz barátod?
Van

Műtöttek már?
Újszülött koromban párszor, azóta nem

Részegen hogy viselkedsz?
Nem szoktam részeg lenni.
Egyszer rúgtam be nagyon, máskor csak becsíptem. Amikor gyászomban ittam, arról nem igazán van emlékem, a becsípésekkor meg sokat röhögtem és sokat beszéltem, mert belőlem a pia ezt váltja ki. Évi 1x iszom, azt is Szilveszterkor.

Mit szoktál mondani ha ideges vagy? Változó. Attól függ miért vagyok az, de általában szidom a helyzetet, vagy magamat, ha elcsesztem valamit.

Milyen színű az autótok?
Nincs autónk

Ropogtatod valamidet?
Nem. Ropog pár részem magától is, ha úgy mozdulok. 😂

Milyen az életed?
Röviden és tömören egy rakás 💩, de vannak benne jó dolgok is, szóval lehetne sokkal rosszabb, ezért inkább örülök a pozitív élményeknek és a jó, szép emlékeknek. Azokból szoktam töltekezni.

Megvédenél egy idegent?
Tettem már ilyet

Mit szólsz ha bámulnak?
„Ez az ember mi a frászt néz rajtam?” - erre gondolok és visszabámulok. Hatásos szokott lenni.

Volt már röhejes baleseted?
Mindig hülye pózban esem el 😃

Van testrészed amihez nem bírod ha hozzáérnek?
A köldököm.
A talpam meg azért, mert olyan szinten csiklandós, hogy az már abszurd. Fateré is, szóval biztos tőle örököltem.

Fáj most valamid?
Nem

Szereted a neved?
Változó ez nálam, most épp' megvagyok vele

Milyen viszonyban vagy a szüleiddel? Anyuval elég jól elvoltam, apámmal finoman fogalmazva viharos a kapcsolatom

Milyen az idő odakint?
Tavaszias, így ősszel 😃

Melyik a kedvenc társasjátékod? Twister, Ki nevet a végén?

Mikor nevettél utoljára?
Az előbb

Mikor sírtál utoljára?
Tegnap (remélem hamarosan le bírom küzdeni a depresszió ezen szakaszát)

Hordasz karórát?
Igen

Ültél már repülőn?
Ültem, de az nem szállt fel. 😆 Remélem jövőre végre fogok repülni. Gyerekkorom óta várom.

Hajón?
Azon 4× is utaztam

Hogy hívják a párodat?
Nincs barátnőm

Mit fogsz csinálni a kérdőív kitöltése után?
Kajálok valamit

Szerinted hány kérdés volt?
Nem fogom megszámolni 😉

Bőrgyógyász

A nagynéném közbenjárásával sikerült ma 'randiznom' a bőrgyógyász ismerősével, aki tavaly nyáron is megvizsgált - akkor más okból. Arra gyanakodtam, hogy körömgombát sikerült begyűjtenem és ennek igazolására, vagy megcáfolására kellett egy szakavatott szem. A doki megerősítette a gyanúmat, de szerinte hamarabb kellett volna elkezdeni kezelni, mert így most hónapokig, vagy akár egy évig is játszhatok majd vele. Király! 👎Mondtam neki, hogy azért nem foglalkoztam a folttal, mert úgy tudtam a vitaminhiány okoz csak fehér foltot és mivel nálam az is játszik, betudtam annak. Aztán már láttam, hogy más lehet és akkor fordultam hozzá.
Gőzöm sincs hogyan nyertem meg, mert a doki szerint van pár kiváltó oka és azok közül nálam játszik a legyengült/legyengített immunrendszer, lábizzadás (ez viszonyleg rég' fennáll, mégsem volt eddig körömgondom, szóval nem hiszem, hogy ez az ok), rossz vérkeringés a lábban, meg azt mondta, hogy forrása lehet még a 'mesztélábas' járkálás uszodában és egyéb olyan helyen, ahol más is úgy grasszált végig egy gombás fertőzéssel és egyből bevillant, hogy nemrég voltam kórházban. Lehet, hogy ott szedtem össze a zuhanyzóban, bár maga a lábam nem fertőzött, szóval frász tudja.
A doki szerint fertőtleníteni kell mindent, amivel érintkezett a köröm és gombaölővel kell kezelni, a zoknikat magas hőfokon mosni, a cipőket pedig formalinnal lekezelni. A láb izzadására hintőport és egyéb, ennek gátlására kifejlesztett szereket mondott. Én már csomó mindent kipróbáltam ellene és vagy csak egy ideig, vagy egyáltalán nem használtak, szóval így jártam.

Más:

Elkezdtük az ajtócserét lebonyolítani a konyhában, ki lett szedve a régi tok és ajtó, a fal is javítva lett és a napokban elvileg a helyére kerül az új tok és ajtó. Elég furcsa látvány lesz egy zsír új ajtó egy putriban. 😆 Legalább kicsit emeli a színvonalat. 😃
Rengeteg még itt a meló...

K.O.

Fogalmam sincs minek, de írok. Talán azt remélem, hogy majd könnyít rajtam, vagy tudom is én. Elvégre ezért (is) indítottam anno a blogot.
Ez megint egy szókimondó, talán túl nyílt poszt lesz, de már ez sem érdekel.
Olyan mélyre zuhantam, ahol már rég' voltam. Eddig sem volt rózsás a helyzet, de történt tegnap valami, ami beküldött egy akkora jobbegyenest, hogy a mostanság ingatag lábaim kimentek alólam. Teljesen taccsra tett az, amire irányulóan jött egy ilyen kaliberű ütés, meg az annak eredményeképp' kialakult helyzet. Eddig egész' jól ellentartottam a depresszió negatív erejének, de az az atyai saller lerombolt és most ki kell másszak onnan, ahová beestem. Rettenetesen elkeseredtem, miközben zajlottak a dolgok és ugyan kiálltam azért, akit szeretek, meg magamért is, egy ponton elért az összeomlás, mivel ígyis csak egy hajszál tartott mostanság más dolgok miatt, ez a maflás meg több okból is jókorát csattant. Nem látta senki a széthullásomat, mert éjjel 2 körül járt már az idő - nem mintha nappal engedném, hogy lássák. Rég' volt arra példa, hogy úgy Istenigazából megríkasson valami, na ezúttal majdnem kimentem a kertbe, mielőtt a maradék önkontrollom is felmondja a szolgálatot és egy ponton hangosan is felszakad belőlem, a fater meg ne adj' Isten felébred. Nagyon nehéz volt kussban maradni, mert a mérték feletti gyeplő már ígyis kicsúszott a kezemből. Nem szokásom kiakadni, főleg ennyire, de vannak helyzetek, amik jól odab@sznak az ember fiának. Nem állítom, hogy csak ez a történés fektetett ki, mert csomó dolgot nyeltem/nyelek vissza régóta, szóval azok is vulkánként robbantak, de ez az utolsó csepp elég nagy súlyú is volt. Rengeteget gondolkodtam, miután nagyjából lecsitultam, meg Istenhez is fordultam, aztán negyed 4 körül végre el tudtam aludni. Mára is kijutott a zuhanásból, mivel már nincs erőm összetartani magam, persze a fater előtt felvettem az álarcot. Szánalmas vagyok, legszívesebben szemenköpném magam, amiért ennyire szétestem tegnap éjjel is, ma délután is. Az vigasztal, hogy nem veszett oda teljesen a tartásom, mert teljesen elborult aggyal is sikerült megvédenem a szerettemet és hogy ameddig csak tudtam, összetartottam magam.
Mára kellett volna mennem bőrgyógyászhoz, de nem érdekelt az sem. Mindig vigyorogjak, játsszam meg, hogy mindent bírok, tegyek úgy, mint aki röhögve vesz minden akadályt, meg minden pofont, stb. Bele lehet fáradni és most ez történt. Mindig félig tele van a poharam, az igaz, de időnként nem bírok jó képet vágni a folyamatos szarhoz, vagy egy nagyobb kupachoz, amí úgy rámzuhan, hogy majd' belefulladok.
Lehet, hogy ciki vagyok, amikor befordulok, vagy amiért x időnként telítődöm és robbanok (bár, ezt sosem tudja senki, mert arra vigyázok), de aki nem volt ilyen helyzetben, az ne szóljon, aki pedig volt, az meg nem fog, mivel tapasztalta, hogy milyen rohadt nehéz tud lenni.
Nem fogom elhagyni magam nyilván, de ez is én vagyok. Majd felállok megint.
A Tesómnak is segíteni akarok, ez is arra ösztönöz, hogy kapjam össze magam.