Ennyit a hazamenetelről

A szombat ingadozó közérzettel telt (a vasárnap is). Vissza-visszatért a hőemelkedés, meg a hányinger is. Étvágyam alig volt/van. A vérnyomásom is ingadozik. Aznap éjjel megint sokkal szarabbul voltam, valamit belémnyomtak, amitől másnap délután 1-ig aludtam. A Tesóm halálra rémült, hogy mi lehet velem, azt mondta azt hitte meghaltam. Nagyon kiborult a helyzettől, meg hogy minden bizonytalan. Minden alkalommal belebetegszik az aggodalomba, én meg semmit sem tehetek, csak nyugtatgathatom, de persze ki az, aki ilyenkor meg tudna nyugodni? Ő itt van, meg még pár ember, akik érdeklődnek időnként, de senkit sem akarok magammal rántani ebbe a rémálomba. Bebuktam a hazamenetelt ma is. Eredetileg a trafó miatt jöttem be, úgy volt, hogy ha megkapom és nem lesz gond utána, akkor másnap mehetek is haza. Aztán szarul voltam, mondták, hogy megfigyelnek és ha hétvégén jobban leszek, akkor hétfőn, vagy kedden elengednek, de a hétvégén is szarul voltam, a vesefunkcióm romlott tovább és most itt vagyok a nefrológián. Ki tudja, meddig?
A vérképem legalább jobb, de kellett is neki javulni annyi vértől. A gyulladás már nem csak a térdízületeimet ostromolja, ráment a bokaízületemre is. Reggelente mindenem merev, de ez legalább nappalra sokat enyhül. A budi, meg a zuhanyozó a kórteremből nyílik, kicsi a táv, amit meg kell tenni. Néha járkálok csak, hogy mozogjak valamennyit, meg nehogy megint felfekvésem legyen. A fekvés is érdekes. A jobboldalamra és hátamra nem tudok feküdni a vesém miatt, de a térdeimet meg alátámasztottam összetekert törölközővel, mert megfigyeltem, hogy úgy viselhetőbb a fájdalom, viszont úgy nehéz oldalt feküdni, márpedig csak a baloldalamon tudok. Így kicsit groteszk pózban nyomom, míg el nem zsibbadok. Szerencsére van, hogy enyhül a vesefájdalom, olyankor hanyatt fekszem, hogy ne mindig ugyanazt a felemet terheljem, mert így megintcsak felfekvés lehet a vége. Ma vittek veseultrahangra, gáz van, belém is nyomtak 2 vesetisztító infúziót, meg ki tudja mit. Ennyi a helyzet idáig.

Tegnap megkaptam

a vért. Előtte mindig alá kell írni egy beleegyező nyilatkozatot és van előtte vérnyomás-, pulzus-, lázmérés is, kell vizeletet is adni és levesznek 2 cső vért. 3 zacsival nyomtak belém, szóval rendesen fogytán lehetett a készletem. Mikor mind befolyt, utána is eljátszottuk a fenti ellenőrzéseket. A hőmérőzésen megbuktam, de mondták, hogy kis hőemelkedés belefér, ha elmúlik nincs baj. Figyeltek. Elmúlt, miközben szokásosan még 2 órát vesztegeltem az ágyban, azt is még sűrű ellenőrizgetések mellett. Még figyelnem kell a vizeletre, meg egyebekre egy ideig és ha gáz van, jelezni. Majd még kell egy vérképet csináltatni, hogy minden oké-e. Legalább már lesz miből lecsapolni. :-D Azzal a 72-es hemoglobinnal durva volt a vérvétel, meg már a létezés is. Már néztek labort, de azt mondták, hogy 1-2 héttel a trafó után is megmutatkozhat, ha baj van. Emiatt kell figyelnem a vizeletet is (leadtam az elsőt a trafó után, ahogy szokás, de még figyelni kell), meg egyéb tüneteket, amik szokatlanok. Elvileg ma hazamehettem volna, mert ha nincs gond a trafó után, akkor másnap elengednek, de szarul vagyok és nem akartak elengedni. Hajnalban arra keltem, hogy erős hányingerem van, meg nem jó az egész közérzetem, hőemelkedésem volt. Megnéztem az időt, 4 óra körül járt. Na, mondom 6-kor úgyis riadót fújnak, kibírom. Próbáltam visszaaludni, de sehogy nem volt jó. Csengettem. Nagynehezen jött egy ápoló, szóltam, hogy mi a gond. Hozott hánytálat, meg gyógyszert a hányingerre és a hőemelkedésre is, hogy ne legyen láz, mert aztán mindig makacsul ostromol. Nem használtam a tálat, de az inger masszívan kitartott, sőt, fokozódott. 6-kor jöttek, szóltam, hogy rosszabb. Vénásan kezdtek hányáscsillapítót adagolni, az már valamennyit használt, de nem múlt el sokáig a hányinger. Azóta egyszer-kétszer elmúlt, de a nap nagyrészében végigkísért hol gyengébben, hol erősen. A hőemelkedés is elmúlt, de kiszámíthatatlan, napi több alkalommal visszatér, csoda, hogy ma csak 3× volt. A vérnyomásom is szarakodik, magas megint, de nappal ingadozott, szédelgek. Most estére megint rosszabbul vagyok. Fél 8-kor volt a reggeli kisvizit, mondták, hogy valószínűleg még várat magára a hazamenetel. Délelőtt ez megerősítést nyert a nagyviziten. A vesémet is kezelgetni kell, ha nem javul, azt mondták nefrológiára kerülök és az majd megint ki tudja meddig tart, míg javul, szóval nagyon remélem, hogy nem romlik tovább! A vesefunkcióra azt mondta kedden a doki, hogy még nem vészes, otthon is kezelhető lesz, de mostanra rosszabb. Ma bejött az apám, persze megint hozott 'jó' hírt. Kijött a villanyszámla, 30.000 ft tartozást hagyott az előttünk lakó, amit most rajtunk akarnak behajtani. Egy hónapja lakunk a házban, kijött nekünk az első csekk, azt be is fizette apám. Mi nem tartozunk, de mivel ott az a 30 rudi, rendezni kell, mert kikapcsolják a villanyt. Ki fogja kifizetni? Apám azt mondta, ő nem. Aki tartozik, az valószínűleg szintén nem. Fasza. Apám azt mondta meg lesz oldva, de már 26.-án kikapcsolják a papír szerint. Más hanyagsága miatt szívunk. Ááá!

Pech-széria

Voltam vérvételen, ma lett eredmény. Megint alacsony a hemoglobin (72 az érték a 130-180-as tartomány helyett, nem csodálom mostmár, hogy folyton alszom, meg semmi erőm nincs), vért fogok kapni, megyek be holnap a kórházba. Magasabb a CRP (gyulladást jelez), vörösvértest sem elég a doki szerint és magasabb a bilirubin, ami azt mondta szintén a vérszegénység számlájára írható. Be van gyulladva a vesém, de a doki szerint nem vészes, ezzel nem küld be, hanem itthon gyógyszerezünk, de ha nem javul, vagy romlik, akkor be kell menni a kórházba. A vérnyomásomat az égig nyomja így is néha, mert alapból is felugrál, tegnapelőtt szerintem ez okozta a bajt, mivel amúgy is gyakran szétdurrannak az ereim. Piszkosul szédültem, aztán apám szólt, hogy véres a szemem, majd nemsokkal később a fejem egyik oldala letompult és elzsibbadt a szám, szájpadlásom. Lepihentem és lassan kezdett a világ kitisztulni, meg a zsibbadás csökkenni, apám szerint kb. 20-25 perc telt el, mire azt mondtam, hogy rendben vagyok. A térdízületeim is gyulladtak, de fásli + krém + felpolcolás + kímélet kicsit segít, meg a gyulladáscsökkentő erre is jó lesz remélem. Volt egy egyhetes, ágyban fetrengős, hőemelkedéses, medveszindrómás, 'deszarulvagyok' időszak, az most jobb, de hol ilyen, hol olyan a közérzetem. Tegnaptól hízókúrára fogtam magam (bár étvágyam nincs). Muszáj hízni, mert ha ne adj' Isten kell egy műtét (vérrög, vagy más gebasz miatt), akkor sem nyúlnak hozzám, amíg hányni, izé... hálnijár belém a lélek. Jó, nyilván ha sürgős, akkor megcsinálják, de jobb a biztonságosabb testsúly. Lehetőleg ne kelljen ilyesmire szorulnom.

Ami a függetlenedést illeti, nem jön össze. Még a melóval sem tudom, mi lesz. Kereset nélkül pedig nem mehetek sehová, nem elég a havi 54 ezrem megélni, ha nem tudok melózni.

Kórság + meló + egyebek

Tegnapra nagyon szarul lettem. Hányingerrel, szédüléssel, lázzal és erős ízületi fájdalommal-duzzanattal keltem, meg azzal a jellegzetes furcsa közérzettel, amit mindig érzek ilyenkor. Kb. mint a mosott fos, szóval mostanában az ágyban döglődés jegyében fognak telni a napok. Ma több erőm van, fel tudtam kelni kis időre az ágyból. 'Apám' persze nem segít. Megérdemelte volna, hogy én is így leszarjam, mikor szarul volt. Pihenni akartam, de ő a teraszról ordibál a kutyáknak, az itt van a szobám mellett, a fal meg vékony, faház lévén. Kértem, hogy halkabban, mert pihennék, erre ordít, hogy ne mondjam meg mit csinálhat. MEGKÉRTEM, hogy legyen tekintettel a másikra. Jó lesz elhúzni. Papolt, hogy hogy' akarok elmenni, ha el sem tudom látni magam ilyenkor rendesen. Mondom tök mindegy, mert te sem segítesz, most is mintha segítség nélkül lennék, szóval oly' mindegy. Azt mondja neki mindegy, azt csinálok, amit akarok. Tegnap megint felidegesített. Kontrollálni tudtam az agyamban fortyogó trutyit, de nehezen. Ajánlottak melót nekem, a faluban van egy kerámiaműhely, ahol megváltozott munkaképességűek dolgoznak. Ez az okos volt lent a boltban, én itthon döglődtem, aztán amikor hazajött, akkor mondta, hogy mi adódott. Kérdezem: és mit mondtál? Azt mondja megmondta, hogy köszönjük, de nem élünk a lehetőséggel, mert úgysem tudok lejárni, meg felkelni. Mondom kösz' szépen. Mondjuk az kérdéses, hogy hogyan járnék be, amikor ilyen fosul vagyok, pedig kell a pénz. Mondtam neki, hogy mondja meg a nőnek legközelebb, hogy megnézném a munkát. Nehogy már ő eldöntse a hátam mögött, hogy nem kell. Ha kell, akkor hasoncsúszva megyek dolgozni. Nem vagyok ő. Kell a pénz, gyűjtenem kell, el kell tudnom menni innen, mert begolyózom. A Jóisten látja mennyire rossz itt, azért sodorta pont most elém ezt a lehetőséget. Majd lemegyek, megnéznek, aztán ha úgy látják, hogy alkalmazhatnak, hajrá. Nekem nyolc, hogy mit kell csinálni, csak hasznos legyek, meg keressek pénzt, hogy elhúzhassak. Aki ilyen helyzetben nem ragadná meg, az hülye. Ha nem fogadom el a melót, lehet hogy több lehetőségem nem volna és akkor hogyan török ki innen? Remélem, alkalmaznak! Nem bírok itt élni még sokévig. Új élet, új lehetőségek. Ha ittmaradok, akkor kinyíratom magam + megrekedek egy unalmas, negatív vegetációban, mert 'apám' abban él és ránt magával. Még nem adtam fel mindent, meg akarok próbálni végre élni, boldognak lenni. Ez csakis úgy sikerülhet, ha innen kitörök. Ha haladni nem is tudok majd, legalább ne guruljak vissza a lejtőn, mert itt az megy. A depresszióm is egyre durvább, csoda, hogy vannak még céljaim. Talán pont azért, mert azok a mentőöveim, ha nem lennének, végleg elmerülnék a mély sötétségben. A Tesóm is segít. Egyelőre mindig csak a holnapot próbálom túlélni.

Azt álmodtam, hogy infarktust kaptam. Voltak benne valószerűtlen dolgok is, de elég valóságos volt. Sétáltam, rosszul lettem és elájultam. Nem voltam magamnál, mégis láttam-hallottam, mi folyik körülöttem. Éreztem, ahogy a földre zuhanok, aztán a csuklómon keresik a pulzust és mondja egy régi tanárom, hogy "már megint a pulzusával van baj." Hogy miért pont a tanárom volt benne, nem tudom. Éreztem, ahogy felemelnek és mindenem elnehezül, a karom és lábam élettelenül himbálódzik. Olyan volt, mintha bezártság szindrómám lett volna, mindent felfogtam, érzékeltem, de nem tudtam reagálni. A hangok visszhangosak voltak. Jöttek a mentők, fölém hajolt a doki és elkezdte a szívemet hallgatni, meg gépre kapcsolt, ami össze-vissza csipogott, a szívem majd' kirúgta a mellkasomat. Bekötött a karomba egy infúziót és ekkor magamhoz tértem, de csak ködösen, bambán lestem, azt se' tudtam mi van. Berohantunk a mentővel a kórházba, ott megint elájultam, megint jött a bezártság és megint sürgölődtek felettem. Jött a Szabina! Már nem emlékszem, miről beszélgettünk. Mikor elment, arra eszméltem, hogy a defibrillátor üt egy nagyot és magamhoz térek. Apámat behívták, ő meg elkezdett mesélni, hogy a Gabi így, meg úgy és tök vidám volt. A dokim kérdezte tőle, hogy uram, felfogta hogy a fiának infarktusa volt? Apám erre valami baromságot válaszolt, már nem tudom mit. :-D

Doki + agyf*sz

Ma voltam kontrollon a háziorvosnál. Tegnap itthon 150 volt a vérnyomásom, ma a dokinál 110. Meghallgatta a szívemet, pulzust mért, most csak 108 volt, de általában 120-130, szóval ahhoz képest nem volt vészes. Mondtam neki a gyomorfájást, meg a többit, azt mondta enyhe fekély lehet, most egy erősebb savlekötőt írt fel és napi 2× kell bevenni, meg egyet a megszokottból. Azt mondta, hogy ha enyhe, akkor ezzel a gyógyszerrel begyógyulhat pár nap alatt, mert védi és ha nincs buzerálva a nyálkahártya, akkor helyrejön. Ha nem múlik el a fájdalom, vagy romlik, vissza kell mennem és kórház. Hőemelkedésem van. A lábamat megnézte, megfogta, meg mondtam, hogy egyre nehezebb a járás, kaptam Pentoxifillin (értágító, amit vénásan szoktam kapni) receptet. Már korábban is felírta, de nem váltotta ki apám, mert "nem volt pénz". Tápszerrel ugyanez van. Gyomorvédővel szintén. Még mindig nem esik le neki, hogy nem hülyeségeket kéne venni, meg melózni kéne. Szégyenszemre a volt barátnőjétől kuncsorgott pénzt, a Gabi adott is 5.000-et, elmentünk a gyógyszertárba, ahol nem volt 50 db-os Pentoxifillin, csak 100 db-os, kb. 3.000-ért. Apám pattogott és nem váltotta ki, pedig 5.000-ből kijött volna, de "nem váltja ki, mert drága". Az, de létfontosságú gyógyszer. A dokimnak is hazudott, azt hazudta, hogy kiváltotta a tápszert, meg hogy felügyeli a gyógyszerszedést.

Here I am :-P

Próbálom nagyjából sorban leírni a dolgokat, de a csapongó fejem úgyis megy majd maga után. Nehezen álltam neki bejegyzést írni, napok óta halogattam, mert nincs kedvem semmihez.8.-án elköltöztünk. Aznap már nem álltam neki kipakolni itt, hulla voltam. Másnap újult erővel nekiálltam a nyolcvanezer dobozt kiüríteni. A végén már untam, de legalább lekötött. Ez nem egy ovis szobája :-D A maci fontos emlék, mindig ott van, a repülő meg a gyűjtemény egy tagja, csak jól nézett ki az égszínkék ágytakarón.

A hely csendes, jó a levegő, pár szomszéddal már megismerkedtünk. Tök zsír, itt cirkálnak a repülők sűrűn, hol permetező, hol sétarepülő, hol magán kisgép, hol utasszállító. Helikopter is jár. Maga a paradicsom nekem. :-D A neten olvastam, hogy 3500 ft a sétarepülés a szomszédos településen, 5000-ért meg már vezethetjük is a kisrepülőt. Előtte a földön elmondja a pilóta a dolgokat, meg ha kell, belenyúl a kormányzásba, de kis ideig mi vezethetjük a gépet. Erre fáj a fogam. ;-)) Most a nyáron kipróbálom. Építettünk egy kutyafuttatót apámmal, de a kutyák nem akarnak bennemaradni. Ez az - bár, elég szar a kép:

A fák direkt kerültek bele, hogy árnyékot adjanak.
Szedtünk egy vagon cseresznyét. Vicces volt, apám alacsonyabb, azt' nem érte el a magasabb ágakat, ott ugráltam, hogy lehúzzam neki. :-D
Ilyen a kilátás a kapuban állva:

Amióta itt lakunk, alig telt el olyan nap, hogy az öregem ne idegesített volna fel.

Életkedv 0, a 'dolog' is kínoz, ezen a területen is kapom az ívet. Nem baj, most már nem tagadom meg magam mások kedvéért. Én mikor fogok élni? Mikor már meghalnék? Lószart! Most már annak is kell érvényesülni, ami nekem jó. Eddig úgy éltem, hogy megfeleljek a "normáknak" (ki dönti el, mi normális és mi nem?), meg a környezetemnek. Főleg apámnak nem fogok megfelelni, ha még annyira sem tisztel, hogy ne úgy beszéljen velem, mint egy kupac kutyaszarral, mindenért ordít, hiába kérdezek, mondok valamit rendesen. Ha szólok, hogy ne ordibáljon, mert én rendesen beszélek vele, azzal jön, hogy leszarja, ő az apám, nekem kell csak tisztelni és kuss. Ilyenkor vagy legyintek, mert semmi értelme vitázni egy nárcisztikus, egoista emberrel, vagy úgy felmegy a fos az agyamba, hogy elszáll és visszaordítok. Gátlás nélkül tapos bele az emberbe és fel sem tűnik neki. Ha szólsz, megsértődik. Terel, ha szembekerül a hibájával, képtelen a belátásra. Én mindig figyelmeztetem, hogy jól terel, meg nem hagyom, hogy elnyomjon, az ápolatlansága is nagyon zavaró, persze védekezésül támad. Nem köt hozzá semmi, mindent kigyilkolt belőlem.

Az állatok nagyon jól érzik magukat. Első naptól felszabadultan viselkednek, csak a macska sokkolt pár napig, de már ő is a régi. Majd lassan jön az új családtag is, a Gabi macskája - a legutolsó képen ő van.

Jobb az étvágyam, gondolom a más levegő megteszi a hatását, de a súlyom most sem változott.

Magamhoz képest sokat mentem, sokat is tettem-vettem, kapáltam, kutyafuttatót építettünk, füvet nyírtam, gyümölcsöt szedtem, faluba járkáltam le majd' naponta - fáj a lábam, de nem tudok itthon ülni - és belobbant a kórság, a térdeim nagyon fájnak, 2× akkorák, mint kéne, a könyököm, bokám, csuklóm szintén mintha kalapáccsal lenne szétverve. Most le kell állnom, ami nehéz, mert az a fajta vagyok, aki nem tud megülni. Most nem mászkálok majd, fék behúz, mert ha tovább hajtom magam, tovább gerjed a fos és nincs kedvem kórházlátogatáshoz valami szervi gyulladás miatt. Így is átterjedhet, de ha provokálom, nagyobb az esély. Ha szerencsém van, akkor megállapodik az ízületeimnél, meg a mellhártyámon, azon már rajta van jó ideje és nem tágít.

28.-án megyek a havi kontrollra a háziorvoshoz.

Úgy látom szürkehályog van a kutyám mindkét szemén. Nekimegy ennek-annak, meg van hogy az ételt, vizet meg kell neki mutatnom, a székre is felugrik, de leugrani nem mer, szólongat, hogy vegyem le. Majd visszük dokihoz, ha lesz pénz. 13 éves, persze hogy előjönnek már neki gondok.

Kakukktojás az autópályán :-D

Tegnap gurulunk az M1-esen, mentünk a házhoz pár holmival, erre mit látunk? Egy Cessna kóválygott a kocsik között :-D

Állítólag bekrepált a motor és azé' tette a pilóta az útra, s.o.s-ben kellett valahol landolnia.
Oktatórepülésen volt egy pilóta, azt' az oktató észrevette, hogy a motor nem bírja a strapát. Mákjuk volt, hogy egyben leértek.

Lementünk, kipakoltunk és jöttünk vissza. Nemsoká' költözünk.

Voltam 25.-én a kontrollon. Akkor viselkedett a szívem, de elmondtam a dokinak, miket csinál. Tegnap és azelőtt viszont tette a dolgát, csupán egyetlen ritmuszavarral.

Apám idegesít. A francért nem lehet mosakodni? Főleg ebben a döglesztő melegben. Dezodor is kéne és a felsőit sem 4 naponta kellene cserélni.
A lába is kicseszettül büdös.
Ha nyíltan szólok, hogy mosdjon le, meg használjon dezodort, szerinte bunkó vagyok. Ha finoman célzok, akkor meg sunyi.
Na de bakker, nem fogom szagolni. Addig örüljön, amíg csak én szólok.

Megnéztem magamnak

Tegnap leutaztam én is, megnézni a házat.
Az állapota ránézésre jó, csak nagyon kicsi és egyelőre még börtönnek érzem, bár a konyha nagy, meg a terasz. Megkaptam a nagyobbik szobát, ami kb. akkora, mint itt a panelben a kicsi. Kárpótlásul tiszta levegő, viszonylagos csend (a traktorok, szomszéd fűnyírója, motoros fűrész, szomszéd kutyája, permetező repülőgép, elhaladó utasszállító gép zaja hallatszik időnként (utóbbi kettőt még élvezem is) és elég modern berendezés, festői kilátás van. A kert kicseszettül nagy elöl-hátul, vannak gyümölcsfák is.
Még szoknom kell a változást, meg a helyet. Talán ha már berendezkedem és körbevesznek az ismerős tárgyak, komfortosabb lesz. Egy nőismerősünk a tulajdonos, de ő külföldön él és megengedi, hogy karbantartás fejében benne lakjunk.

Íme pár kép:

Hátsókert egy kis része:

Ház előtti kert egy része:

Kilátás a kertből:

Konyhabútor egy része:

Étkezőasztal:

Kicsi szoba:

Fürdőszoba egy kis része - bár nem mintha nagy volna alapból. Minek is, zuhanyozni, wc-re menni elég:

Leendő ágyam - de fogadjunk, még erről is le fogok vándorolni :-P

Szekrényem - igaz, kölcsön van a házzal együtt, de faszán néz ki:

Nagyon szarul vagyok, ma majdnem folyamatos a ritmuszavar. Fekszem, nyugis vagyok, mégis kb. 8-10 percenként érzem, ahogy remegve ugrál a szívem és izzadok. Vettem be bogyót, remélem helyrebillenti. Iszonyatosan szédülök, gondolom ez a hirtelen jött meleg a baj.
Alszom egyet.
Apám holnap is le akar rángatni a házba, hogy vigyünk cuccokat, de biztos nem cipekedek, ha ilyen fosul leszek. Akkor nem megyek le.

Visszaszámlálás

Ma megkötötte 'apám' a bérleti szerződést, hétfőn kapjuk a kulcsot és miénk a ház, határozatlan időre. Még nem megyünk, mert előbb ezt-azt rendbe kell tenni, de csak apróságok. Mostanra lehiggadtam, kezdem rendbetenni idebent a káoszt, amit a változás generált. Végre nem kell majd hallgatni a hülyegyereket felettem, meg az alattam lévő sem zajong. Már annyit költöztünk, hogy a két kezemen, de még a lábujjaimat belevéve sem tudnám megszámolni, úgyhogy remélem utoljára megyünk albérletbe és legközelebb már egy saját házba mehetünk.

Ma megint ~8 órás érgörcs volt a lábaimban, azt hittem levágom már őket. Vasárnap megyünk Istentiszteletre, remélem addig javulnak a futóműveim.

Viszlát, Budapest! :-/

Felpörögtek felénk az események, költözünk hamarosan, talán már a jövőhéten. Az egyik szemem sír, a másik üveg. Persze 'apám' megint a hátam mögött szervezkedett, én már csak azt tudtam meg, hogy költözünk mindjárt. Értem, hogy az életben vannak változások, de szólhatott volna, hogy mi van készülőben. Tegnapelőtt szólt csak, hogy ez a helyzet. Mondom kösz', hogy beavattál. Tegnapelőtt közölte, hogy költözni fogunk és hogy tegnap reggel 8-ra van megbeszélve találkozó a pasassal, aki meg van bízva a ház felügyeletével, meg a bérlők dolgaival, bár 'apám' ismeri a tulajt. Csak kapkodtam a fejemet, hogy mi van?! Tegnap reggel odamentünk a találkozóra, persze 'apám' alakított, égett is a képem rendesen. Egyrészt igénytelen volt (itthon figyelmeztettem, hogy ne úgy induljon, ahogy, de leb@szott, hogy ne mondjam meg mit tegyen, mondom amíg velem jelensz meg, addig megmondom, ne égessél már engem is!), persze szart rá, gondolom meg is van a véleménye a palinak, másrészt mint utóbb elmondta, azért kellett mennem, hogy lássa; beteg vagyok. Bakker, ott láttam meg, hogy orvosi papírjaimat is vitt, hogy "így majd biztos beköltözhetünk". Okádnom kell! Tök gáz volt, elkezdte ecsetelni a bajaimat és láttam a palin, hogy unja, mondtam is 'apámnak', hogy elég lesz, mert nem ez a lényeg. Persze tudtam, hogy miért csinálja, érzelmileg akart hatni rá, hátha megsajnál és odaenged minket. Pfejj! Végül bejött a manipulációja úgy tűnik, mert megírt valami papírt és most várunk. Már nagyon biztos benne, hogy nyert ügye van, mert elkezdte összepakolni a cuccait. Önző alak, velem semmit nem osztott meg, menetközben is rohant, mondom fogd már fel, hogy nem tudok rohanni! Nem érdekelte, nem vesz tudomást semmiről, őt csak az érdekli, hogy neki kényelmes legyen, meg a saját céljait elérje. Utálom, hogy rá vagyok utalva, mindenbe ránt magával. Mondom neki nem költözöm, erre elkezdi, hogy akkor neki nem lesz pénze, muszáj vele mennem, meg senki nem segít akkor nekem semmiben. Hihetetlen, hogy egész életünkben belőlem szándékozik élni és szerintem a barátnőjéről sem fog leszállni. Most hajtja, hogy ott több pénz marad majd és "nem szorul a Gabira" (eddig sem kellett volna...), de tuti, hogy ugyanúgy fog kérni/elfogadni, főleg hogy szégyenszemre ő gyűjt nekünk házra + az én pénzemből is gyűlik hozzá. Ő nem szándékozik melózni és pénzt keresni. Minek azt, amikor kényelmesebb 2 másik ember hátán élősködni? Okádnom kell. Nehéz itthagyni ezt a helyet, akármilyen szar a lakóközösség. Emlékszem az első napra, amikor ideköltöztünk. A Gergőék felettünk laktak, mindig átjártunk egymáshoz. Sok emlék köt ide.