2016. május 22., vasárnap

Megnéztem magamnak

Tegnap leutaztam én is, megnézni a házat.
Az állapota ránézésre jó, csak nagyon kicsi és egyelőre még börtönnek érzem, bár a konyha nagy, meg a terasz. Megkaptam a nagyobbik szobát, ami kb. akkora, mint itt a panelben a kicsi. Kárpótlásul tiszta levegő, viszonylagos csend (a traktorok, szomszéd fűnyírója, motoros fűrész, szomszéd kutyája, permetező repülőgép, elhaladó utasszállító gép zaja hallatszik időnként (utóbbi kettőt még élvezem is) és elég modern berendezés, festői kilátás van. A kert kicseszettül nagy elöl-hátul, vannak gyümölcsfák is.
Még szoknom kell a változást, meg a helyet. Talán ha már berendezkedem és körbevesznek az ismerős tárgyak, komfortosabb lesz. Egy nőismerősünk a tulajdonos, de ő külföldön él és megengedi, hogy karbantartás fejében benne lakjunk.

Íme pár kép:

Hátsókert egy kis része:

Ház előtti kert egy része:

Kilátás a kertből:

Konyhabútor egy része:

Étkezőasztal:

Kicsi szoba:


Fürdőszoba egy kis része - bár nem mintha nagy volna alapból. Minek is, zuhanyozni, wc-re menni elég:


Leendő ágyam - de fogadjunk, még erről is le fogok vándorolni :-P

Szekrényem - igaz, kölcsön van a házzal együtt, de faszán néz ki:


Nagyon szarul vagyok, ma majdnem folyamatos a ritmuszavar. Fekszem, nyugis vagyok, mégis kb. 8-10 percenként érzem, ahogy remegve ugrál a szívem és izzadok. Vettem be bogyót, remélem helyrebillenti. Iszonyatosan szédülök, gondolom ez a hirtelen jött meleg a baj.
Alszom egyet.
Apám holnap is le akar rángatni a házba, hogy vigyünk cuccokat, de biztos nem cipekedek, ha ilyen fosul leszek. Akkor nem megyek le.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése