Ennyit a hazamenetelről

A szombat ingadozó közérzettel telt (a vasárnap is). Vissza-visszatért a hőemelkedés, meg a hányinger is. Étvágyam alig volt/van. A vérnyomásom is ingadozik. Aznap éjjel megint sokkal szarabbul voltam, valamit belémnyomtak, amitől másnap délután 1-ig aludtam. A Tesóm halálra rémült, hogy mi lehet velem, azt mondta azt hitte meghaltam. Nagyon kiborult a helyzettől, meg hogy minden bizonytalan. Minden alkalommal belebetegszik az aggodalomba, én meg semmit sem tehetek, csak nyugtatgathatom, de persze ki az, aki ilyenkor meg tudna nyugodni? Ő itt van, meg még pár ember, akik érdeklődnek időnként, de senkit sem akarok magammal rántani ebbe a rémálomba. Bebuktam a hazamenetelt ma is. Eredetileg a trafó miatt jöttem be, úgy volt, hogy ha megkapom és nem lesz gond utána, akkor másnap mehetek is haza. Aztán szarul voltam, mondták, hogy megfigyelnek és ha hétvégén jobban leszek, akkor hétfőn, vagy kedden elengednek, de a hétvégén is szarul voltam, a vesefunkcióm romlott tovább és most itt vagyok a nefrológián. Ki tudja, meddig?
A vérképem legalább jobb, de kellett is neki javulni annyi vértől. A gyulladás már nem csak a térdízületeimet ostromolja, ráment a bokaízületemre is. Reggelente mindenem merev, de ez legalább nappalra sokat enyhül. A budi, meg a zuhanyozó a kórteremből nyílik, kicsi a táv, amit meg kell tenni. Néha járkálok csak, hogy mozogjak valamennyit, meg nehogy megint felfekvésem legyen. A fekvés is érdekes. A jobboldalamra és hátamra nem tudok feküdni a vesém miatt, de a térdeimet meg alátámasztottam összetekert törölközővel, mert megfigyeltem, hogy úgy viselhetőbb a fájdalom, viszont úgy nehéz oldalt feküdni, márpedig csak a baloldalamon tudok. Így kicsit groteszk pózban nyomom, míg el nem zsibbadok. Szerencsére van, hogy enyhül a vesefájdalom, olyankor hanyatt fekszem, hogy ne mindig ugyanazt a felemet terheljem, mert így megintcsak felfekvés lehet a vége. Ma vittek veseultrahangra, gáz van, belém is nyomtak 2 vesetisztító infúziót, meg ki tudja mit. Ennyi a helyzet idáig.