Kórság + meló + egyebek

Tegnapra nagyon szarul lettem. Hányingerrel, szédüléssel, lázzal és erős ízületi fájdalommal-duzzanattal keltem, meg azzal a jellegzetes furcsa közérzettel, amit mindig érzek ilyenkor. Kb. mint a mosott fos, szóval mostanában az ágyban döglődés jegyében fognak telni a napok. Ma több erőm van, fel tudtam kelni kis időre az ágyból. 'Apám' persze nem segít. Megérdemelte volna, hogy én is így leszarjam, mikor szarul volt. Pihenni akartam, de ő a teraszról ordibál a kutyáknak, az itt van a szobám mellett, a fal meg vékony, faház lévén. Kértem, hogy halkabban, mert pihennék, erre ordít, hogy ne mondjam meg mit csinálhat. MEGKÉRTEM, hogy legyen tekintettel a másikra. Jó lesz elhúzni. Papolt, hogy hogy' akarok elmenni, ha el sem tudom látni magam ilyenkor rendesen. Mondom tök mindegy, mert te sem segítesz, most is mintha segítség nélkül lennék, szóval oly' mindegy. Azt mondja neki mindegy, azt csinálok, amit akarok. Tegnap megint felidegesített. Kontrollálni tudtam az agyamban fortyogó trutyit, de nehezen. Ajánlottak melót nekem, a faluban van egy kerámiaműhely, ahol megváltozott munkaképességűek dolgoznak. Ez az okos volt lent a boltban, én itthon döglődtem, aztán amikor hazajött, akkor mondta, hogy mi adódott. Kérdezem: és mit mondtál? Azt mondja megmondta, hogy köszönjük, de nem élünk a lehetőséggel, mert úgysem tudok lejárni, meg felkelni. Mondom kösz' szépen. Mondjuk az kérdéses, hogy hogyan járnék be, amikor ilyen fosul vagyok, pedig kell a pénz. Mondtam neki, hogy mondja meg a nőnek legközelebb, hogy megnézném a munkát. Nehogy már ő eldöntse a hátam mögött, hogy nem kell. Ha kell, akkor hasoncsúszva megyek dolgozni. Nem vagyok ő. Kell a pénz, gyűjtenem kell, el kell tudnom menni innen, mert begolyózom. A Jóisten látja mennyire rossz itt, azért sodorta pont most elém ezt a lehetőséget. Majd lemegyek, megnéznek, aztán ha úgy látják, hogy alkalmazhatnak, hajrá. Nekem nyolc, hogy mit kell csinálni, csak hasznos legyek, meg keressek pénzt, hogy elhúzhassak. Aki ilyen helyzetben nem ragadná meg, az hülye. Ha nem fogadom el a melót, lehet hogy több lehetőségem nem volna és akkor hogyan török ki innen? Remélem, alkalmaznak! Nem bírok itt élni még sokévig. Új élet, új lehetőségek. Ha ittmaradok, akkor kinyíratom magam + megrekedek egy unalmas, negatív vegetációban, mert 'apám' abban él és ránt magával. Még nem adtam fel mindent, meg akarok próbálni végre élni, boldognak lenni. Ez csakis úgy sikerülhet, ha innen kitörök. Ha haladni nem is tudok majd, legalább ne guruljak vissza a lejtőn, mert itt az megy. A depresszióm is egyre durvább, csoda, hogy vannak még céljaim. Talán pont azért, mert azok a mentőöveim, ha nem lennének, végleg elmerülnék a mély sötétségben. A Tesóm is segít. Egyelőre mindig csak a holnapot próbálom túlélni.

Azt álmodtam, hogy infarktust kaptam. Voltak benne valószerűtlen dolgok is, de elég valóságos volt. Sétáltam, rosszul lettem és elájultam. Nem voltam magamnál, mégis láttam-hallottam, mi folyik körülöttem. Éreztem, ahogy a földre zuhanok, aztán a csuklómon keresik a pulzust és mondja egy régi tanárom, hogy "már megint a pulzusával van baj." Hogy miért pont a tanárom volt benne, nem tudom. Éreztem, ahogy felemelnek és mindenem elnehezül, a karom és lábam élettelenül himbálódzik. Olyan volt, mintha bezártság szindrómám lett volna, mindent felfogtam, érzékeltem, de nem tudtam reagálni. A hangok visszhangosak voltak. Jöttek a mentők, fölém hajolt a doki és elkezdte a szívemet hallgatni, meg gépre kapcsolt, ami össze-vissza csipogott, a szívem majd' kirúgta a mellkasomat. Bekötött a karomba egy infúziót és ekkor magamhoz tértem, de csak ködösen, bambán lestem, azt se' tudtam mi van. Berohantunk a mentővel a kórházba, ott megint elájultam, megint jött a bezártság és megint sürgölődtek felettem. Jött a Szabina! Már nem emlékszem, miről beszélgettünk. Mikor elment, arra eszméltem, hogy a defibrillátor üt egy nagyot és magamhoz térek. Apámat behívták, ő meg elkezdett mesélni, hogy a Gabi így, meg úgy és tök vidám volt. A dokim kérdezte tőle, hogy uram, felfogta hogy a fiának infarktusa volt? Apám erre valami baromságot válaszolt, már nem tudom mit. :-D