Haladnak a dolgok

Tegnap megkaptuk a birtokbavételi papírt és bejegyeztek a földhivatalnál. Mehet a közműveknél is az átíratás, de ha nem fogadják el a papírt, be kell menni az ügyvédhez, kérni egy tulajdoni lapot. Ma mondtam, hogy menjünk be a net- és tv-szolgáltatóhoz, be is mentünk, ott nem volt gond a papírral, megvan a szerződés. A jövő héten bekötik a netet/tv-t, és április 12.-től kezdenek majd szolgáltatni, az pont az öregem névnapja, úgyhogy el sem lehet felejteni.

Nemsoká' költözünk át elvileg, bár már annyiszor mondta az öregem és nem lett belőle semmi. Várom, mert elegem van a méltatlan körülményekből, hogy 1,5 hónapja össze vagyunk zárva egyszobába, nem alszom a horkolásától, de leginkább hogy cseszik mosakodni, a felsője is büdös és az 1 méteres körzetében érzem. Hiába mondom, hogy cserélje le, azzal jön, hogy most lett kimosva, nem lehet büdös. Bakker, ha nem mosdik - és dezodort sem használ -, akkor hiába mossa ki, mert amint felveszi, büdös lesz! Persze én lettem leoltva és mikor mondtam, hogy szagolja csak meg, ha nem hiszi, akkor egyből terelt. A lábát illetően is ugyanilyen a reakció, ha szólok, hogy mossa meg. Azzal takarózik, hogy "te könnyen pofázol, akinek a fázós lába nem izzad". Súlyos... Mondom neki izzad az, pontosan a szar keringéstől, csak az enyém nem válik biológiai szagfegyverré, mert én nem vagyok lusta naponta megmosni és cipőt sem hordok a házban, mint ő. Folyton a kifogások, meg a terelés, a francért nem lehet belátni soha, amikor igazam van? Miért kell mocskosan élnie? Ha ilyen kellemetlen, hogy szólok, akkor miért nem tesz ellene? Ordítani tudnék ilyenkor a dühtől, hogy folyton elnyom, meg én vagyok a szar, amiért szólni merek és leszarja, hogy zavar az igénytelensége, meg hogy nem tudok lekoccolni ebből a pokolból. Az vigasztal némileg, hogy megint külön szobám lesz és ott nem kell elviselnem az ájert, meg a mocskát. Mostanra mindent kigyilkolt belőlem azzal, hogy semmibe vesz. Nem tekintem az apámnak és már nem köt hozzá semmilyen érzelem. Egyreinkább nehezen viselem a társaságát, idegesít a stílusa és ő maga is. Egyszer úgyis kitörök! A károk nem fognak megsemmisülni, de legalább nem okoz majd újabbakat. Sosem fogom tudni feldolgozni, amit kapok tőle, meg amit nem. Ez van.

Híztam 2 kg-t, 62 vagyok. Mostanság farkasétvágyam van, remélem kitart. Most kéne tolni a Nutridrinket, de rosszul vagyok tőle és nehezen veszem rá magam, hogy igyam. Mindegy, muszáj.

Az Ildi egyik macskája - a bengáli - vemhes és adni fog nekem egy kölyköt. Kicsit gyors a tempó, a Margitot egyhete altatták el, még egy ideig nem akartam másikat. Mindegy, elfogadom a kiskölyköt, mert amúgy is szerettem volna már kismacskát, meg az Ildi amúgy is meg akar tőlük szabadulni, ki tudja hová adná, úgyhogy legalább egyet szeretnék megmenteni. Melegen ajánlotta apámnak, hogy mindet odaadja szívesen, én nem is bánnám, legalább tuti nem bántanák őket, meg tuti nem kerülnének rossz helyre és amúgy is macskab#zi vagyok. Abszolút nem állatbarátok, csak tartják őket, de nem is értenek hozzájuk. Van egy immunhiányos macskája, aki már haldoklik, meg egy szembeteg kutyája, aki vak és a fél szeme vérben áll, kidülled, de egyikükkel sem törődik, csak szenvednek. Bepipultam, beolvastam neki, amivel annyit elértem legalább, hogy a macskát elaltattatja, hogy ne szenvedjen mégtovább. Jó reggelt... A kutyával nem tudom elmegy-e dokihoz, de ha nem, én ki fogom fizetni a műtétet. Azzal jött, hogy nem akarja megműttetni, mert "hogy' fog kinézni bevarrt szemekkel?" Bakker! Mi lenne, ha nem magára gondolna? Nem az a fontos, hogy neki tetszik-e, hanem hogy ne fájjon tovább a kutyának! Mondom neki, hogy rohadtul fájhat a szeme olyan szemnyomás mellett! Azt mondja nem fáj neki. Az agyam felforrt, kérdeztem tőle, hogy ezt honnan veszi, talán mondta a kutya? Azt mondja nem visít. Mondom tudod te, hogy az állatok mennyi fájdalmat viselnek némán? Attól, hogy nem nyüszít, igenis fájhat neki, nézz már rá! A testbeszéde is arról árulkodik. A gyereknevelést, meg az állattartást is jogsihoz kötném. Egyszer ellett az egyik macskája (tenyésztő) és az egyik kicsit elkapta a kutya. Az Ildi szerint "nem baj, nem sajnáltam, mert az úgyis ronda volt." Köpni-nyelni nem tudtam! Ikább nem szóltam, mert igen csúnya szavak és mondatok jöttek volna a számból. Undorító az egész famíliám. Szégyenlem, hogy ilyen a "családom" és egyedül is érzem magam, mert kinéznek, meg nem érzem magam közéjük valónak, mivel nem vagyok gonosz, meg számító és egyebek.

A vasculitis telerakott lila-kék-zöld foltokkal és helyenként centikben mérhető csíkokkal, ahogy hosszában futott alá a vér. Fájnak az erek a combomban és a vádlimban, főleg álláskor, meg járáskor. Fel kéne jutnom kontrollokra már, de nem bírok, mert itt nem alacsonypadlósak a buszok és hely sincs kialakítva a tolószéknek, végig üléssor van. Orbán gondolt a fűthető stadionokra, meg minden szarra, de olyan fontos és hétköznapi dologra, mint az akadálymentesítésre mindenhol már nem volt kapacitása. Nem fér fel a buszra a járgány, de a csomagtartóba sem teszik be, mert "foglalja a helyet". Aki Bácsalmáson él mozgáskorlátozottként, az ne is hagyja el a várost, hacsak nincs kocsija, vagy kocsival rendelkező ismerőse, mert a buszokra nem lehet felszállni tolószékkel? Vicc. Vonat is van, de az is a régi típus, magas + ha vonatozunk, akkor 2× kell átszállni Pestig. Busszal van egy kora reggeli, meg egy délutáni közvetlen járat. Az Ildiéknek már nincs meg a kocsi(m), szóval fel van adva a lecke, hogy hogy' jutok fel Pestre.

Volt már jobb napom

Ma délután altatták el a Margót. Megkapta előtte a jól megérdemelt halas konzervet, be is falta. Nem sikerült magam tartani, pedig egész délutánig higgadt voltam és úgy tűnt, menni fog. Pont akkor borult ki a bili, amikor a leginkább fegyelem kellett volna, szép volt Arnold! Hová lett a fegyelmezett oldalam? Vele akartam lenni, hogy nyugodt legyen, ehelyett amint megjött a doki, kimentem, mert éreztem, hogy zuhanni fogok. Azóta is random kap el a rinya és haragszom magamra, hogy ilyen gyenge voltam. Elköszöntem még előtte, de nem így terveztem. Kell pár nap most is, hogy viselhetőbb legyen, de annak örülök, hogy nem szenved mégtöbbet. Hiányozni fog a kis kettyós. :-D Már jó helyen van és ez a legfontosabb!

Ma voltunk a háznál az "apámmal", meg a Janival, mert a hétvégén, vagy a jövő héten megcsinálja a mosógép, meg a tusoló kiállását és meg akarta nézni, hogy mit kell megvenni. Nemsokára lehet kezdeni a kád kiszedését, a tusoló kialakítását. Üvegtégla lesz a fala és nem zuhanytálca, hanem járólap lesz az alja, abba lesz a lefolyó építve.

Megúsztam egy utat a balesetire.
Ha belépünk a kapun, egy lépésnyi beton van csak, aztán már a pinceajtóra lépünk. Nem volna ez gáz, ha nem egy ősrégi, szarrá száradt faajtó volna, az egyik szárnyán elrozsdásodott zsanérokkal. Fenntartásokkal szoktam ránehezedni. Beázott a pince, jó ~30-40 cm víz állt bent, mert az egyik szellőző az utcafelőli oldalon van és a sok eső, meg olvadt hó ott befolyik. Majd megszüntetjük és máshová kerül, ahonnan nem tud beázni a pince. Kiszivattyúzta pár napja az öregem a vizet, aztán nyitva hagyta a pinceajtót, hogy szellőzzön-száradjon. Rosszul járt volna egy éjszakai betörő, mert a kapun belépve a 2. lépéskor olyat zúgott volna a lyukba, hogy ihaj. Ügyködtek a Janival, aztán megkért "apám", hogy csukjam már vissza a pinceajtót. Visszacsuktam. Mikor indultunk vissza ide, ráléptem az ajtóra, az meg szépen beesett a pincébe és vele együtt majdnem én is. Az volt a mákom, hogy a Jani is velünk volt, mert az öregem éppen a kaput nyitotta és nem ott állt, ahol én, nem ért volna el - ez egy ~2 m hosszú, téglalap alakú lejárat, az ajtó is értelemszerűen hosszú rajta, egyik vége a kapunál van 2 lépésre, a másik nyilván odébb és én ott álltam, a Jani mellettem. Jó volt a reflexe, meg volt lélekjelenléte és utánam kapott, így megúsztam a nagy zakózást és esetleges törést csupán lehorzsolt lábszárral és megrándult karral. Próbálták visszatenni az ajtót, de az utolsó valamirevaló zsanér mondta fel a szolgálatot, attól esett be.

Kaptunk egy konyhaszekrényt, meg én egy kanapét. Már csak szekrénysor fog kelleni nekem, ha úgy lesz pénz.

Ma hoztak fát is.

Elvileg a jövő hét elején megkapjuk a birtokbavételi papírt is, azzal már intézkedhetünk. A tv-t és netet is úgy tudjuk beköttetni, azt mondta az öregem. Jó lesz már, ha át tudunk költözni, mert itt egyszobában vagyunk 1,5 hónapja és nehezen viselem az öregem igénytelenségét, meg nagyon horkol és sosem tudok rendesen aludni. A magánszféra is nagyon hiányzik. Lehet, hogy kamionnal fogunk költözni, a Jani ismerőse talán segít. A fülem kettéállt, mikor meghallottam, ugyanis az egyik vágyálmom és a bakancslistám egyik pontja a kamionon utazás. Tetszenek. Eddig kilátásban sem volt, hogy valaha is kipróbálhatok egy olyan monstrumot. Ez sem biztos, de esélyes.

Az öregem és a Gabi megint jófejek voltak. Beszélgettek telefonon, de kihallatszott a Gabi hangja és így értettem mit beszélgetnek. Szóbakerült a ház, meg hogy én vagyok a tulajdonos, a Gabi pedig a haszonélvező ("apám" így biztosította be, hogy a halála esetén a "család" ne tudja megkaparintani a házat) és kihallatszott az is, amikor a Gabi azt mondta, hogy ő nem "2 évre" tervez majd, mi lesz ha én hamar meghalok? Aztán hogy mi lesz, ha nem velem, hanem vele történik valami? Erre apám azt mondja "veled ne történjen semmi, az rosszabb volna." (Kösz', fater!)

Előtte-utána...
A bal oldali képeken még egészséges volt.

Történések

Ma volt az öregem az ügyvédünknél, megvan az adás-vételi szerződés. Az egyik tulajdonos külföldön volt, így a feleségével és a tesójával (aki a másik tulajdonos volt) intézte az ügyvéd a dolgokat, viszont a férj aláírása hiányzott, arra vártunk, addig nem tudott elkészülni a szerződés. Ügyvédi letétbe fizettük addig a pénzt, úgy megkaptuk a kulcsokat, elkezdtük a munkákat, de nem tudtunk semmit intézni a házzal kapcsolatban, amíg nem volt szerződés. Így már intézhetünk ezt-azt, pl. a tv-t és netet beköttethetjük, meg majd ha a tulajdoni lap meglesz, akkor a vizet, gázt is rendbe kell tenni, mert persze szokott módon szívunk és használat közben derültek ki a gondok. Még mindig nem tudunk zökkenőmentesen intézkedni, mert a tulajdoni lap még nincs meg. Haladnak azért a dolgok és ez a fő. A házzal nagyon sok meló lesz, több a probléma, mint gondoltuk. Még itt dekkolunk a Jani házában.
Még nem jött pénz, pedig már szeretnénk a Margót megkímélni a gyötrelmektől. Tegnapelőtt áthoztuk magunkhoz. Megmondtam "apámnak", hogy nem hagyom magányosan és egy hideg házban meghalni (mert ha nem vagyunk ott, nem megy a fűtés, pedig azt mondta nincs hideg, nincs a nagy lóf@$zt... le is csesztem, hogy ott fagyasztotta szerencsétlent, mikor már amúgy sincs zsírja-húsa, ami melegítse), mondtam hogy ha nem hozzuk át, én költözöm át, nem akarhatja, hogy magányosan menjen el. Azt mondta jár neki, hogy velünk legyen. Na, azé'! Így most nyugodtabb mindenki, a macska is, folyton rajtam pihen. Egész' jól felvérteztem magam, sikerül magam tartani. Ma mondjuk majdnem kiakadtam, mert borzalmas, hogy már felugrani sem tud sehová, meg csak halkan nyekereg, mert nyávogni már gondolom fárasztó és szerintem fél kg-nál már nem több. Nem tudom mi tartja még életben ilyen súllyal és fizikummal, csoda, hogy van ereje még járni. Már kopik ki a szőre sok helyen és evéskor csikorognak a fogai. Ma ahogy nyekergett és nézett rám könyörgően, nem győztem lenyomni a torkomban keletkezett nyomást. Muszáj, ki kell bírni, meg szüksége van a nyugimra. Ha holnap esetleg jön a pénz, hívjuk is az orvost, hogy könnyítse meg neki az elmenetelt.

A "család" zűrös, zajlik az élet. Ami most idevág: a Zoli (unokaöcsém) alakított, az öregem berágott és nem engedi hozzánk költözni. Az Ildi is pipa rá, mondjuk ezt ő cseszte el, mert nem neveli őket. Az unokahúgom is már elköltözött a zűrös palijával, terhes, ráadásul mint kiderült beteg a gyerek, de ő bagózik. (Gratula!) Az Ildi azt mondja ő nem vesz neki cigit. Ja, azt tényleg nem, csak dohányt... (Mégnagyobb gratula!) Nevelés, felelősségérzet és odafigyelés nuku. Így már érthető, hogy a Zoli is elkanászodott és az öregem szigorú (kell is hozzá), ami a kölyöknek nem tetszik, flegma, tojik arra, amit mondanak neki, "apámmal" szemben is ilyen és erre begőzölt a fater. Igaza van. Azt mondta ha szemtelen, sunyi, meg lusta, akkor nem engedi oda hozzánk. Az Ildinek ott van a másik fia, aki sokáig az apjával élt, de már az Ildiékkel él egy ideje, na most ő, meg a Zoli sülve-főve együtt vannak, de olyankor mindkettő elszáll magától és szemtelenek. A Zoli 17, az Arni (Ildi lenyúlta a nevemet :-D) 15. Arni is költözni akart, mert hogy "a Zoli is költözhet", de az Ildi nem engedte, mert mondta, hogy nem kell nálunk baromkodniuk és idegesíteni az öregemet. Most mindketten orrolnak az öregemre is, meg az Ildire is. Mondtam, hogy zajlik itt az élet. :-D

Margitka

A Margót el kell altatni. :-(( A hasmenés megmaradt és egy átmeneti javulást leszámítva folyamatosan épül le - a doki szerint a kora miatt. Az étvágya ingadozik, hullik a szőre, csont és bőr - az egykor ~ 3 kg-s macska most nincs 1 kg sem, csak a csontváza van, semmi zsír-hús nincs rajta, borzalmas. Görnyedten jár, sokat gubbaszt, nem is nagyon dorombol már, pedig nekem mindig szokott, megy a hasa, hiába a diéta, meg a szén, már semmi nem fogja meg és fogy rohamosan. Mondtam az öregemnek, hogy eljött az ideje, hogy véget vessünk a szenvedésének, mert nem ezt érdemli. Nagyon nehéz, de most sem rólam szól a dolog. 2 hónapja eszi szerencsétlen a rizst + húst, persze már undorral, szóval mielőtt az altatásra sor kerül adok Neki halas macskakonzervet, mert azt nagyon csípi, meg had egyen végre egy jót. Mire rosszul lehetne tőle, addigra már örökre alszik majd. A kutyámmal 13 évet tölthettem, a Margó is ugyan ~ 11-12 éves, de csak 8 éve lettem én a gazdája, ettől függetlenül is nehéz, nagyon kötődünk egymáshoz. Vele is ottleszek, tartozom neki is ezzel, meg a lelkiismeretem is nyugodtabb így. Ezúttal is igyekszem higgadt maradni, hogy nyugodt legyen, amíg tudatánál van. Érezhet valamit, mert már engedi, hogy ölbe vegyem és csomó ideig hagyja, hogy a karomban tartsam ("apámnak" is engedi), pedig Őt egyébként nem lehet ölbe venni, mert akkor begőzöl. A hasmenés miatt vissza lett költöztetve a házunkba - hogy szabadon lehessen és alomra tudjon sietni - de mindig átvitetem magam hozzá és viszem neki a kaját, ő meg mindig nagyon örül nekem. Azt mondta "apám", hogy neki elő sem jön az utóbbi időben, elém egyből jön nyávogva. Az a zsivány Alex ad némi erőt, mert leköti a figyelmemet, megnevettet a hülyeségeivel, kötődik hozzám, ezek adnak egy kis vigaszt. Ahogy szoktam igyekszem lenyelni a kínt, akkor talán menni fog. Azt hittem megéri a 15-16 éves kort, de örülök, hogy ennyit is megélt.

Lassan, de biztosan haladunk

Elkezdődtek a munkálatok, a legnagyobb szoba már majdnem készen van, ami a glettelést illeti. Alulra kell majd malter, mert a fal ott rossz, meg a mennyezettel is van meló. Fel lesz majd szedve a hajópadló is, mert nem t'om mi történt vele, de több helyen mély árkok vannak benne, meg amúgy is laminált parketta lesz lerakva. Ablakcsere lesz majd még ott (is), meg festés és akkor az a szoba kész' lesz.

Van egy csomó fa a kamrában, a Jani vitte a láncfűrészt és összevágott sokat, szóval fogunk tudni fűteni. Azt hittem ezen a hétfőn költözünk be, de a jövő hétre vonatkozik, mondjuk nem biztos az sem, mert kocsit kell szerezni. Azzal a balfék Péterrel hót'ziher, hogy mégegyszer egy métert sem megyünk.

Istennek hála jobban van a macskám. Imádkoztam és a Tesóm is, ami megérte, mint mindig. Pár napja is biztató volt az állapota, ami meglepett, de tegnapelőtt tök élénk volt, magyarázott, 3× is evett és ami a legjobb hír, hogy teljesen elmúlt a hasmenése, azóta is jól van. Nagyon bízom most abban, hogy megcáfolja a doki tapasztalatait és felépül! Mondta "apám", hogy mindig keresett engem, minden zugba és szobába beszaladt, aztán nyávogott neki. A hideg miatt át lett hozva a napokban és itt legalább jobban is gyógyul, mert az állatkórházban mondták, mikor a Szutyok bent volt, hogy a gazda közelsége gyorsítja a felépülést. Úgy legyen!

Kicsit furcsán érzem magam 2-3 napja, olyan mintha influenzás lennék, remélem nem a csandrázós-hasmarsos finomságba másztam bele, ugyanis az unokaöcsém szinte naponta jár ide át, de nem szólt, hogy beteg, csak a napokban mondta, hogy már kifelé megy belőle. Fasza, mert nem volt rajtam maszk. Nálam eddig hasgörcs és hányinger van 2 napja, talán megúszom.
A térdeim, forgóim totál kivannak, előbbire megy a fásli + krém minden nap. Ha reggel bejáratódnak, akkor már kicsit jobb, de pár méternél tovább így sincs menet és lábraállni sem mindig tudok. A krém jó, mert a felkenés után nemsokkal jelentősen csökken a kín, fel tudok állni és járni egy kicsit többet, a hatást kb. 3/4-1 órásra saccolom. Ez valami német kence, Algesal a neve. Semmi nem hatott, még a sportkrém sem, csak ez.

Van miről mesélnem

Kezdem ott, hogy nem is aludtunk semmit az utolsó éjjel, így én hajnali fél 4-re K.O. lettem, szóval kidőltem fél órára, aztán folytattam a pakolást. Ez is azért volt, mert az utolsó pillanatban lettek dobozok és csomó holmit éjjel kellett elrakni. Éppenhogy kész' lettünk. Az öregem odarendelte reggelre a Pistit, meg a Lalit, hogy segítsenek felpakolni a kocsira. Be voltak rúgva... Megrövidítettek minket egy tükörrel, odacsapták a hűtőt, elejtettek egy dobozt, amiben törékeny dolgok voltak, stb. Na mondom tuti, hogy a bútorokkal el fognak esni, már keresztet vetettem apám szekrénysorára, amiben üveg is van itt-ott. Csoda, de az esés csak majdnem következett be. Az is lényeges a sztoriban, hogy nem a Krisz hozott minket, hanem a Janinak az egyik ismerőse. Azt mondta fuvaros és ~75 rongyért lezongorázza az egészet, van egy bazi nagy teherautója. Bár, mikor azt mondta, hogy nincs gurtni csodálkoztam, mert ha fuvaros, kellene lennie. Ettől függetlenül örültünk, ami egészen addig tartott, míg a költözés reggelén meg nem láttuk az autót és amíg a pali elő nem vette a modorát. A nagy teherautó helyett egy kis gyufásdobozzal jött, így a szekrénysorom és ágyam szépen maradt is ott, meg az íróasztalomat is ott akarta hagyni, de mondtam, hogy felrakjuk és kész, nem fogok mindent otthagyni. A kanapé miatt is húzta a száját. Jó, hogy nem akarta a fél holmit otthagyni... Az öregem is tiszta ideg volt, hogy alig fértek be a holmik (úgy persze igen, hogy mindent behányt egymásra a fószer, tönkre is ment pár cucc emiatt), meg a hülye Józsi odacseszte a hűtőt, hogy csak nyekkent, na mondom ennek most harangoztak (de itt beüzemelve kiderült, hogy működik), "apám" szekrényeit beleállították a sártengerbe, felázott az aljuk, stb.-stb., úgyhogy joggal volt mérges, erre a Péter (a "fuvaros") beszólt neki, hogy ha valami nem tetszik, hívjon mást.
Ácsi! Jó, hogy nem tetszett, hogy a fél cuccunkat ott akarta hagyni, meg mindent barom módjára egymásra zsúfolt, leszarta, hogy nehezet tesz törékenyre. Arról volt szó, hogy bazi nagy kocsival jön. Az nem jött neki össze, de cseszett szólni, hogy kisteherautóval jön és alig fér majd fel a holmink, meg ne álmodjunk a 2 szekrénysor, ágy, stb. felrakásáról, gondolom tartott attól, hogy akkor lemondjuk és elesik a pénztől. Ami még bosszantó, hogy teljesen feleslegesen maradt ott a szekrénysorom, ágyam (persze az én cuccom nem fontos, csak "apámé"...), mert 75-öt mondott a pali + 10-10 ezer a Józsi-Lali párosnak, ez így 95 rongy és amikor az öregem felhívott egy fuvarozót, hogy mennyiért költöztetne el, 96 ezret számolt, csak akkor még azt hitte "apám", hogy a Krisz lehoz minket 50-ért, így ezt választotta, de mivel sumákolt, így ki lett iktatva és akkor mondta a Jani ezt a Pétert, először 60-ért. Gondoltuk hú, de jó, csak 10-el több és igazi fuvaros. Beszélt vele "apám", neki már 70-et mondott, gurtni nincs, nagy autó viszont van. Oké. Na, ebből végül 75 ezer lett, tönkretett holmik és a bútoraim fele ottmaradt... Tudtam, hogy valami bűzlik, mikor mondta, hogy nincs gurtni. Mondtam az öregemnek, hogy egy fuvarosnak kell legyen, meg amikor mindent egymásra dobált, akkor is mondtam, hogy egy fuvaros nem ilyen módon pakol. Ki is köpte útközben, hogy nem fuvaros, csak itt, Bácsalmáson szokott elfuvarozgatni ismerősöknek. Undorító ez a sunyiság, meg a 75 rugó legombolása, főleg ahhoz mérten, ahogy pakolt és ahogy beszélt, meg hogy otthagyta a dolgaimat. A Lali folyamatosan szidta. :-D Elkezdte az öregemnek, hogy biztos azért egyedülálló, mert senki nem viseli el (mindezt azért, mert az öregem szóvá merte tenni, hogy ne pakoljon mindent egymásra, meg ne akarja otthagyni a fél holmit és a lap tv-t ne az oldalára állítva rakja már be, meg ne a torony tetejére rakja a tolószéket, mert ha ledől, ráesik az állathordozókra.) Nem tetszett neki, hogy folyamatosan szólva volt a hanyagsága miatt, szóval beszólta ezt, az öregem meg majdnem nekiment, mondta neki, hogy meghalt az Anyu és ha valamit nem tud, ne okoskodjon. Jobban jártunk volna egy valódi fuvarossal, kemény 1.000 forinttal lett volna több a buli és legalább szakszerűen pakoltak volna, nagy kocsiba és nem maradtak volna ott a cuccaim, nem valószínű a kár sem, de ha lett is volna biztos nem ennyi, meg nem úgy viselkedtek volna, mint akik a hátsófelükből húztak elő minket. ~3 órás volt az út, mondjuk a pasas hajtotta rendesen a kocsit. Istennek hála cseppet sem voltam rosszul, pedig mindössze fél órát aludtam egyik reggeltől másikig, illetve estig, de itt most az a lényeg, hogy simán kibírtam a 3 órás ücsörgést-zötyögést fél óra alvással úgy, hogy még pakoltam is csomót. Mire közeledtünk, észrevette az öregem, hogy sötétbarna utazótáskák (mert jókorák voltak :-D) díszelegnek a szemeim alatt, de mondtam, hogy nem érdekel, az nem okoz semmi gondot. Ahogy meg volt beszélve, a Jani házába jöttünk. Úgy volt, hogy majd csinál ezt-azt a házunkon, aztán átköltözünk. Mikor az öregem elment megnézni, akkor derült ki, hogy az egész egy rom, repedt falak, leszakadt mennyezet, stb.-stb., nem lehet rendbetenni, de ha lehetne is, a gatyánk rámenne és nagyon sokáig tartana. Átéltünk egy agyvérzéssel egybekötött szívinfarktust, mivel a nagy semmiben függtünk, aztán mondta az Ildi, hogy a főnöknője árulja a házát, nagy és jóval olcsóbb, mint amennyit érne, mivel van vele sok meló, de szerkezetileg oké és most ez a legfontosabb, szóval ha gondoljuk nézzük meg. Valóban lepusztult és ezeréves konstrukció, de szerkezetileg tényleg jó, apránként majd lehet renoválni, de legalább biztonságos és a méretéhez képest ingyen volt. Szobák + konyha + fürdő + spejz (de mivel a fürdő arra nyílik, mosóhelyiség lesz, a fürdőbe amúgy sem férne be a mosógép) + nagy előszoba van. Van terasz, kert, melléképületek, pince. 19.-én voltunk az ügyvédnél, megvannak a papírok, fizettünk, megkaptuk a kulcsokat. A nevemre került, mert az öregem félt, hogy egy esetleges újabb behajtás esetén ráteszik a kezüket, ha az ő nevén van. (Erre is jó vagyok.) Persze azóta is cseszik kinyomozni, hogy mire vonnak időnként.
Lényeg, hogy elköltöztünk, ha kalandosan is és az eredetileg vásárolni kívánt ház helyett jobbat kaptunk. Kell persze vakolni, glettelni, festeni, kicserélni ezt-azt, stb., de legalább a sajátunk és kipofozva kényelmes lesz. Arról nem beszélve, hogy ekkora házat nem kaptunk volna ennyi pénzért, ha jó formában volna. Gondolom az is közrejátszik, hogy messze vagyunk Pesttől, pont a Déli határnál, a világ végi helyeken mindig olcsóbbak az ingatlanok. Most arra vártunk, hogy megkapjuk a kölcsönkályhát, addig nem költözhettünk át, amíg nem tudunk fűteni. Ma viszik át a Janiék, aztán talán hétfőn már beköltözünk. Majd aztán veszünk kályhát magunknak. Sokmindent kéne venni, de elment minden pénz. Van amúgy gázkonvektor, de az még nincs átnézetve szakival, meg drága is a gáz, ezért jobb a fa.
A hely jó, minden van, ami kell. Város, de olyan mintha vidéken lennénk, ami nekem nyomasztó, de kárpótol, hogy akár naponta is tudunk sétálni, meg van végre 20 év albérletből-albérletre, meg szükségmegoldásként szarabbnál szarabb körülmények közé vándorlás után saját otthonunk. Tök furcsa, hogy választhattam a szobák közül, mivel sokszor még saját szobám sem volt. Vehetünk nekem ágyat, szekrénysort, hála annak a "fuvarosnak".
Sokkal nyugodtabb vagyok a lakhatásunk terén, ez pedig már nagyon rámfért. A ház meg majd alakul lassan, de biztosan. A Jani fogja csinálni. A terv az volt, amikor azt a 3 szobásat akartuk megvenni, hogy mivel a Robiék (apám volt főnöke, barátja) félig már az utcán vannak, odavesszük őket, megoldottuk volna, hogy elférjünk. Ebben a házban simán elférünk, úgyhogy elvileg költöznek majd hozzánk egy időre. Ja, kitalálta az unokaöcsém, hogy ő is odaköltözik. Apám mondta oké, ha anyád belemegy. Szóval ha az Ildi engedi, akkor a Zoli is odaköltözik. :-D Apám a Gabinak is akart egy szobát, ő megkapta a kis félszobát. Mondom neki baromi kedves vagy, a Gabi fizette ki a házunkat + az ügyvédi költségbe is beszállt és akkor berakod a legkisebb lyukba? Azt mondja beszélt vele és neki mindegy melyik szobát kapja. Jó, de illett volna egy nagyobb szobát adni neki, ha már ilyen nagy dolgot tett értünk! Ezen is összevesztünk többször mostanság, hogy "apámnak" megmondtam: ha a Gabi nem segítene minket az életben nem lett volna házunk, de már nem is élnénk, mert éhenhaltunk volna. Gáz, hogy a Gabi nélkül, meg nélkülem nem maradna fent, szóval úgy ócsároljon engem, hogy ne felejtse el: az én pénzemből is él. Ez nem szemrehányás, csak ébresztő, hogy ne bánjon úgy velem, mint egy darab szarral és ne kezeljen döntésképtelen, jogok nélküli marionettbábként! Abba is beleszól(na) mekkorára vágathatom a hajamat! Álljon már meg a menet! Mondom neki mindig, hogy nem 6 éves vagyok, hanem 26, kezeljen is úgy. Attól, hogy a gondviselőm, nem jogosult MINDENBEN helyettem dönteni, meg mindig a nevemben intézkedni, beszélni, mert utóbbiakat is nagyon szereti csinálni.

Az állataink jól vannak, kivéve a Margót. Volt pár jobb napja, amibe a költözés is beleesett, így hasmars nélkül vészelte át a hosszú utat. Láza viszont továbbra is volt, adogattam Neki a gyógyszereket. Ennek hatására 1-2 nap múlva elmúlt a láza, a szeméről is visszahúzódott a hártya, igaz vissza-visszatér, de már csak alig láthatóan. Az orra is szinte mindig nedves, szóval akár örülhetnék is, csakhogy a hasmenése kiújult és nem múlik, tegnap nagyon durva volt, pedig kapja a rizst, ami az első alkalommal rendbe is hozta egyből, de már nem segít. Rajtam aludt, úgy szoktunk, aztán hajnalban felkeltem és észrevettem, hogy lefosta a lepedőt, meg engem is oldalbafosott szerencsétlen. Megevett egy rakás szenet már, de azon kívül, hogy feketére változott a termés, semmi nem változott. Elkezdett hullani a szőre is itt-ott és zörögnek a csontjai, pedig szó szerint zabál és mégis rosszabb. Lassan már 1,5 hónapja megy ez a betegeskedése. Beszéltünk a dokival, hogy ez van és mit tehetünk még, mit adjunk, ami segít? Azt mondta, hogy ha nem segít a rizs, meg a szén (külön is erősen fognak, főleg olyan adagban, amit Neki kellett adni, együtt méginkább és már jól kéne lennie), akkor nincs mit tenni, valószínűleg az öregkori leépülés kezdődött el, eldönthetjük hogy hagyjuk szenvedni, vagy altatjuk. Na, bakker! 14 hónapja altattuk el a kutyámat, most altassam el a macskámat? A jó fenébe! Nem bírom mégegyszer végigasszisztálni a folyamatot, szóval elköszönök Tőle és nem maradok ott, amikor beinjekciózza a doki. Amíg magánál lesz ottleszek, hogy nyugodtan aludjon el, de a szívet megállító szúrást és az azt követő eseményeket nem nézem végig. Most nincs pénz, minden fitying a házügybe lett fektetve, szóval el sem tudjuk vinni az orvoshoz. Át kellett vinnünk a házunkba, mert itt a Janinál sokszor be kellett őket csukni a hordozóba, mivel nem bírják egymást a Gabi macskájával és bevadulnak, viszont egyszobába vagyunk beköltöztetve velük, nem tudjuk különcsukni őket. Egy súlyos hasmenéssel küzdő macskát pedig nem szerencsés hordozóba csukni, ahol nem tud alomra menni. Ki nem engedhetjük az udvarra, mert a Janinak itt van 2 kutya, az egyik pitbull, a másik nem tom milyen, de a pitbull szeret macskát ölni, állítólag már többet szétmarcangolt, szóval felejtős, hogy az öreglányt kiengedjem. Oké, mit csináljunk? Vigyük át a házunkba, ott szabadon lehet, rájárhat az alomra, ahányszor csak kell és biztonságban lesz. Átvittük tegnap, csináltam neki meleg vackot, vittünk neki rizst, sok vizet hagytam neki. Ma is megyünk, ránézünk. Látom majd, hogy hogy' alakul, mert még pénz kell a dokira. Ha meglesz és Ő még akkor sem javul, akkor elengedem, kínozni nem fogom. Most az öregem is belátja, hogy nem szabad várni, amíg rosszabbul lesz. A kutyámnál húzta az időt.

Velem van végre az Alex is. Hú, hogy ez a köl'ök milyen égetnivalóan rossz. :-D 3 hónapos kis szarzsák, de nagyon okos, meg zsivány. Tudja mi az a nem, a gyere ide, menj a helyedre, meg a fuj, de csakazértis/csakazértsem csinálja. Nagyon szeret rágni, bármit, szóval figyelni kell mit hagyunk elérhető helyen. Valamelyik nap lelopta a tv távkapcsolóját az ágyról és jóízűen rágta, mire észrevettem. Lopja a papucsomat is. Szeret játszani, megörökölte a Szutyok labdáit, meg a macskák csörgős labdáját is ellopta, az a kedvence. Csináltam neki rongycsontot, le sem teszi. Apám csivavájával is jókat játszik és a macskákkal is próbál, csak ők nem vevők rá, megpofozzák, a Frigyes olyanokat csap a feje búbjára, hogy rendesen csattan. :-D Nem hatja meg, húzza az agyát tovább. Szeret velem is játszani, a kezemet rágja, de van hogy a lábamra csap le és jól beleharap, vagy a zoknimat próbálja lehúzni. A fülcimpámat is szereti megrágni, én kevésbé élvezem, mivel tűhegyesek a fogai. Nagyon kedves természetű kutya, közvetlen, azonnal nyalogatással üdvözölt. Idegeneket heves ugatással fogad. Van hangja ahhoz képest, hogy milyen fiatal. Kötődik már hozzám, utánfutóként követ, folyton nyalogat és jön fel az ágyra mellém, alszik velem. Ennek a jóvilágnak vége lesz, mert kint fog lakni a rezidenciájában, amit majd jól kipofozunk neki. Mindene az étel. Valószínűleg éheztették a Pistiék, mert még mindig csontos, pedig itt rendesen kap + úgy bukik rá a teli táljára, mint kígyó a zsákmányra és szó szerint zabál, nem is rág, csak nyel. Pillanatok alatt beburkolja az ennivalót és utána is nyalja az üres tálat, nonstop enne. Kipróbáltam, hogy adtam még, de kihányta, szóval nem szabad túl sokat ennie. Bánthatták is (mit lehet ütni egy állatkölykön?! meg bármekkora állaton), mert ha rosszat csinál és utánasietek, szigorú hangon kérdezve, hogy "mit csináltál?", közben hajolok le, hogy felvegyem és elvigyem onnan, akkor összehúzza magát, meg álmában szokott nyüszíteni. Remélem majd rájön, hogy nálunk nincs testi fenyítés.
Én nem láttam, mikor a költözés reggelén hozták, mert már feltették a kisteherautó platójára a boxot, itt találkoztunk először, mikor lepakoltunk. Nem láttam, mert fonott kosárból volt a szállítódoboz, nem láttam bele. A nevén szólítottam és bedugtam az ujjamat a rácson, mire megnyalogatta. Na, mondom ez biztató kezdet. Vártam kicsit, majd kinyitottam a boxot. Egy kis fekete kupac gubbasztott benne, nem mozdult. :-D Aztán lassan kimerészkedett. Láttam már fotón, de az nem adta annyira vissza. Mikor megláttam, de ja vu-m lett, majdnem olyan volt, mint a Szutyok. Ugyanaz a fehér mellény, a kunkori farok, a bundája, kicsit a pofázmánya is, a mozdulatai és ugyanaz a nyalogatós, kedves természet. Egy-két napig keserédes volt látni, simogatáskor ugyanazt a bundát érezni, de aztán sikerült azt látni benne, aki. Egy másik kutyát, akinek szintén én vagyok a gazdája és akivel nagyon fogjuk szeretni egymást. Részemről ez már erős, egyelőre a visszajelzéseiből azt látom Ő is csíp, szóval rendben vagyunk, aztán igyekszem jó gazdája lenni.

Ami az egészségemet illeti:
Volt kb. 2 hónap remisszió. Valamitől aktiválódott a vasculitis, megint foltos mindkét lábszáram és az ereim fájnak, meg a jobb combomban is tágabb lett az ér, rá kéne nézni. A térdeimre is ráhúzódott a gyulladás, nagyon fájnak. Ezek miatt mostanában kemény ~10-15 m a gyalogos hatótávom. :-D Mindegy, a fő, hogy ennyi is van, más lábra sem tud állni, meg nincs lába. Esténként megint rosszul érzem magam, de most nem úgy, ahogy pár hónapja, csak furcsa közérzet + szívtájéki szorítás + légszomj. Eltart x ideig, utána jobban leszek. Azok a rohamfélék megszűntek egy ideje, remélem sokáig békén fognak hagyni. Mostanában kevesebb a hallucináció is. A doki szerint attól van, hogy nem kap elég vért az agyam, szóval az utóbbi időben nem a mentális gond dolgozik, ami jó.
Mindezek tekintetében ideje lesz orvoshoz menni egy kis állapotfelmérésre. Amúgy is el vagyok késve laborokkal, kontrollokkal. Imádom, hogy nem tudok egyedül közlekedni. Ezzel sem volna akkora gond, ha az öregem nem volna ilyen hanyag. Elvileg márciusban felvisz az orvoshoz. Kíváncsi vagyok...

Beigazolódni látszik az is, hogy jól teszem, ha megtartom a falaimat a "család" előtt.

Főnök úr:

        

Csütörtökön...

költözünk! 9-re itt lesz a költöztető. Végül nem a Krisszel megyünk, mert át akarta vágni "apámat", csak pechére az öregem mindig észreveszi, ha valaki sumákol. Nem ússzuk meg a nagyobb kiadást.

Remélem most már tényleg egyenesbe jövünk, vége a vándorlásnak, meg a sok szar életkörülménynek, nyugalmasan, rendesen élhetünk, ahogy mindenkit megillet(ne). Biztos átjönnek majd az Ildiék is. Nem tudom mit gondoljak, vagy érezzek, hogyan kezeljem a helyzetet. Eddig nagy "öri hari" volt - az öregem részéről, mert rettentően sértődős és a haragot is tartja akár évekig is, az Ildi csak simán érdektelen volt az irányunkba, pontosan ez volt az egyik oka az öregem sértettségének - szóval volt egy kb. 2-3 éves mosolyszünet (úgy, hogy azelőtt is alig volt viszony), teljesen leírta az "apám" az Ildiéket, erre most, hogy odaköltözünk a közelükbe, mindenki bájolog mindenkivel. Elég gusztustalan. Hiányzik nekem is egy család, de arra koncentrálok, ami a felszín alatt van, mert a valóság az, nem ez a cukormáz. Próbálok nem kötődni (mert sajnos, vagy nem, de nagyon erősen tudok), ugyanis minden hamis. Kívülről teljesen úgy néz ki, mintha minden tök jó volna, egy kicsit az elején el is hittem, hogy végre mégis egyesül a maradék család egy része, aminek persze örültem, mert hiányzik, de hamar kivettem a kezemet a biliből. Ha reálisan nézem, semmi nem változott. Ami sosem volt meg és ami volt is, de a sok év távolságtartás alatt elkopott, az nem fog egy félórás telefonbeszélgetés alatt kialakulni, megszilárdulni meg főleg nem. Mindig volt, jelenleg is van és éppen ezért lesz is egy szakadék köztünk. Látom, ami volt és ami van. Meg ami nincs...
A lényeg, hogy itt van bennem valami érzés, hogy "de jó, mégis lesz valami családfélém", de ennek nem szabad átadni magam, mivel a felszín alatt ott van egy nagy semmi. Én pedig utálom a felszínességet, meg a felszínes dolgokat, szóval nem fogok beállni a sorba és úgy tenni, mintha minden oké lenne. A valóságra fókuszálok, nem fogom becsapni magamat. Legalább én ne tegyem. Nem értem, hogy nekik mire jó, de az ő döntésük, hogy mit hisznek el.

Mostanság jobban vagyok, ami jól jön, mert még volt mit pakolni, kellett az energia. Meg is hajtottam magam, szokás szerint. Sosem tudom, hol van a fék. A szervezetem behúzta helyettem is. :-D Most már majdnem készen vagyok, még 1-2 dobozt megtöltök és mindenem el lesz téve.

A Margó szerencsére lassacskán, de javul. Amint odaadtam neki a rizst először, a következő kábel már okés volt, szóval nagyon örültem. Szerencsétlen azóta már a pokolba kíván gondolom, hogy mással sem tömöm, csak rizzsel, meg főtt színhússal, de muszáj. Megsértődik ám! A napokban rávert a kezemre egy dühös hangvételű nyekergés közepette, hogy már megint rizst mertem elérakni. Beleszagolt, azt' otthagyta. Haláli! :-D Kapja a pasztát is, amit a doki felírt, azt mindig szalámiba nyomom bele neki és összehajtom, na azt fejhangon rikácsolva üti ki a mancsával a kezemből. :-)) Nem csoda, rettentő éhes szegény. A rizs + hús érthető módon már kifordul a szájából és inkább éhezteti magát. A kb. 3 kg-s macska most 1,5 lehet, ebben persze benne van a masszív hasmars, aminek szerencsére vége van, mióta kapja a rizs + hús + paszta kombót. Az antibiotikum is teszi a dolgát, a láza is megszűnt. A szeme is jobb, van amikor teljesen visszahúzódik az a hártya. Gondolom majd akkor fog eltűnni, ha vissza tudja szedni az elvesztett nyomelemeket, meg visszahízik. Olyan, mint a gazdája, nem szereti az ölelést, meg ha sokat vannak vele elfoglalva, de a napokban megengedte, hogy ölbe vegyem és még meg is ölelhettem, ő meg dorombolt. :-D Ott henyélt a karomban vagy 5 percet, én nagyon örültem ennek, de ahogy láttam, Ő is. Elvileg kedden viszi az öregem kontrollra, illetve most viszi először, mert nem lehetett hurcolni. Remélem jó híreket mond a doki.

Alexért csütörtök reggel megyünk át. Végre Ő is velünk lesz.

Nem lesz netem bizonytalan ideig, mert a leendő házunkban még van mit csinálni (kiderült, hogy ázott a fal, a tető is beázik, ezeket a Jani (Ildi férje) megcsinálja, meg kikötötték a villanyt és azt is el kell intézni, hogy visszavigyék az órát), addig a Jani házában lehetünk, mivel az üres, mióta az Ildihez költözött, viszont ott nincs tv, sem net, szóval egy darabig nem fogok itt sem garázdálkodni. Esetleg az Ildiéktől néha fel tudok jönni, majd kiderül.

Margit

Még annyit az elején: Ha minden igaz, a jövő héten költözünk. Én erre nem veszek mérget, mert nálunk soha semmi nem úgy alakul, ahogy kell, vagy ahogy terveztük. Mindenesetre most így néz ki a dolog, aztán majd kiderül, hogy összejön-e.

A macskával az van, hogy nem lehet elindulni Vele a dokihoz, mert szerencsétlennek még mindig hasmenése van és sejthető, hogy mi fogadná a dokit a hordozóban a macskán kívül, mire a rendelőbe érne vele az öregem, így macska nélkül ment ma beszélni a dokival, hogy mit tegyünk és van-e tippje a baját illetően. Azt mondta a doki, hogy sok minden okozhatja ezt az állapotot és meg kellene vizsgálni, meg infúzió sem ártana a kiszáradás megelőzése érdekében, de mivel az erős hasmenés miatt necces szállítgatni, előbb azt kell itthon csillapítani és amint alábbhagy, sürgősen be kell vinni vizsgálatra. Szigorú diétára fogta, nem kaphat alaposan átfőtt rizsen és színhúson kívül semmit, meg persze sok vizet kell neki adni. Már megfőztem neki a rizst, remélem beválik. A szeme furcsa, mintha valami hártya lenne rajta. Azt mondta, hogy ennek is több oka lehet a legyengült immunrendszertől kezdve a bélfertőzésen át a kevés folyadékig (iszik Ő sokat, csak a hasmenéssel elveszít sok folyadékot), meg még sok - akár súlyos - oka lehet, hogy ilyen a szeme, szóval mindenképp' ki kell Őt vizsgálni.
Írt fel antibiotikumot, meg székletfogót, holnap ki lesznek váltva. Ha beválik, akkor irány az orvos. A költözés miatt is jó volna, ha megállna a hasmenése, mert 3 órát fogunk kocsikázni, szerencsétlen nem feküdhet majd a saját piszkában, ha netán útközben balesetezik. Reméljük addigra rendbejön! Stramm egyébként. Ahhoz képest, hogy mennyit megy a hasa virgonc, eszik-iszik, tegnap kiszökött és mikor utánamentem, látom hogy lapul, majd fészkelődik ugrásra készen és kilőtt mint egy rakéta, felrohant a fára egy madár után. :-D Remélem a legjobbakat! Ilyen a szeme:

Ez van

Ma szar napom volt. Ez az időszak - január vége - mindig nyomaszt, mert azért 8 év után is mocorognak bennem annak a pokoli napnak az emlékei ilyenkor, csak pár éve már tudom kezelni. Ma valamiért erősebb volt a letargia, de úgy tűnt, hogy én fogok győzni, aztán hiába az erőfeszítés, mégis borult a bili. Kb. egyórás nyűglődés után megnyugodtam nagyjából, vagyis inkább azt mondanám, hogy fásult lettem és lestem ki a fejemből. Egy darabig így voltam, majd 1-2 órával később - szégyellem, de - megint bőgtem egy sort, akkor már kevesebbet, de ugyanolyan kimerítően. Azóta eltelt megint néhány óra, nyugodtabb vagyok, de a kedvem továbbra is olyan, mint az időjárás.

Más:

A Krisz még nem szólt, hogy sikerült-e kocsit kérnie. Nem tudom, hogy lesz-e belőle valami, mondjuk most még nem megyünk, mert hétvégén lesz feldolgozva a malacunk, addig van idő, de nem sok, főleg hogy ha mégsem tud segíteni, akkor fuvarost kell hívni és azt is le kell beszélni, meg nem mindegy, hogy 100 rugóba fáj az egész buli, vagy csak a felébe. Reméljük fog szólni, hogy mehet a menet.

A macskámat még mindig nem vitte el orvoshoz az öregem. Ilyenkor (is) szétvág az ideg, amiért nem tudok közlekedni egyedül, mert elvittem volna én már sokkal korábban is. Nem állok jót magamért, ha az időhúzása miatt lesz nagy baja. Azt mondta, holnap viszi. Na, erre befizetek...

Az unokaöcsém totál be van zsongva, hogy mikor megyünk már. Szerintem nálunk fog lógni, de nem baj az, úgyis nekünk kell majd figyelni rá, meg az öregem főz majd rá is, mivel az Ildi megy külföldre pár hét múlva, addigra mi már ott fogunk lakni. Mivel Délen van a hely, a legmelegebb régió, szóval nekem való lesz. Azt írja a Wiki róla, hogy magas ott a napsütéses órák száma, ami jó, kell a D-vitamin, meg a depressziót is talán enyhíti.

Végre felfelé ívelnek a dolgok!

Zsírkirály! :-)) 100%, hogy költözünk nemsoká'! Már zajlanak a dolgok ezerrel, felgyorsultak az események. Szervezés alatt áll a fuvar is, ha minden jól megy a Krisz levisz minket 50 rugóért, de ez még mindig jobb, mint a 100, ugyanis annyit mondtak az öregemnek, mikor felhívott egy költöztető céget. Ma fog visszaszólni - elvileg - a Krisz, hogy sikerült-e elkérnie a teherautót.
Nyugodt vagyok és ez már nagyon kellett a szervezetemnek is. Épp' időben emelte le Isten a vállunkról azt a nagy terhet, mert már kezdtünk begőzölni, az öregem is kezdett a szokottnál is elviselhetetlenebb lenni. Ahová költözünk az kisváros és mellettünk is van egy, szóval lesz minden, amire szükségünk lehet. Végre én is ki tudok mozdulni, mert nem lesznek sokfokos emelkedők/lejtők, aszfalt van mindenhol, szóval a járgánnyal simán elgurulok, meg a lábamon is járkálhatok, mert sima terepen könnyebben járok. Itt semmi inger nem ér, hányingeren kívül. :-D Ott ki tudok mozdulni és ide-oda elmenni, ez pedig megintcsak jót fog tenni a közérzetemnek. Az Ildiék negyed órára lesznek tőlünk, mondta, hogy majd rámnéz, ha az öregemnek Pestre kell menni, szóval nem leszek felügyelet nélkül.
Hirtelen sok(k) ez a felfelé ívelés a hosszantartó szívás, nélkülözés, tömény stressz, kilátástalanság, rossz körülmények után, de nagyon jót tesz a hangulatomnak. Abban bízom, hogy fizikailag is jobban leszek ezáltal és ha javulni nem is fogok, legalább stagnálni, meg visszaáll ez a mocsok a remisszióba. Mondjuk én hiszem, hogy lehetek jobban is, soha nem lehet tudni. Mi van, ha jobban leszek mégis? Sosem fogom feladni!
Jelentős mennyiségű súly került le a vállamról és innentől kezdve megint folytatom a stressz tudatos kizárását. Igaz, most aggódom a macskámért, mert még mindig nagyon megy a hasa, pedig diétáztatom, de holnap a faterom elviszi az állatorvoshoz, mert jutott rá. Vissza tudott követelni 30 rongyot és azt mondták még a jövő hónapban vonnak, aztán vége. A Bankban nem tudták az okot, az illetékest meg nem éri el az öregem. Visszatérve a macskára: Annyiból vagyok kicsit nyugodt, hogy a viselkedése nem változott, élénk, szemétkedik is a kutyával, eszik (bár kevesebbet), kunyerál mindenből, persze nem kap, diéta van. Ha nyitom a hűtőt, mászna bele. Az orra sem száraz és nem gubbaszt. Iszik is, ami jó, mert a hasmars miatt muszáj. Kíváncsi vagyok, hogy mi derül ki a dokinál.

Így élvezte a sparhelt melegét :-D

Mintha jobban lennék. Nyilván azért, mert nem esz az ideg ezerrel. Az mindenkinek betesz, de mondta a doki, hogy az autoimmun-kórokra nézve nagyon provokatív a stressz. Nem véletlenül kellene kerülnöm. Remélem mostantól meg tudom valósítani. Már jól ment, de beütött a lakhatás-gond és ki lenne nyugodt a létbizonytalanság közepette? Viselhetőbb a közérzetem.

A fagyás durva, főleg a futóműveimet illetően. Sokszor szorítanak, bizseregnek, vagy épp' külön életet élnek. Sokat fájnak, le vannak fagyva szinte folyamatosan, amin nem segít az sem, hogy a nedves zokni hűti, hiába cserélem le, x idő is ugyanaz van. Ezzel nem tudok mit tenni, majd nyáron jobb lesz, mert ha nem fázik, nem izzad. Megint vörös-fehér-szederjes, meg ha megnyomom (dokitól lestem el, ő is úgy nézi meg a keringést), fehér marad, mert nem megy vissza oda a vér, szóval megint ráférne az értágítás. A napokban pl. ilyen volt - a talpamnál azok a fehér foltok pont a nyomogatás eredményei:

Hiába melegítem, nem segít. A múltkor odatettem a sparhelthez, de semmit sem éreztem, aztán megfogtam, hogy melegíti-e egyáltalán, azt' a zoknim már tűzforró volt. :-D Beszélek majd a Dokival. A kezem is tiszta víz, a mobilom mindenbe belép, mert megzavarodik a nedvességtől. :-D