Ma is tartalmas napom volt

Gyakrabban is lehetnének ilyen mozgalmas napjaim.

Voltunk ma az Ildiéknél. Én általában csak ülök és figyelem a társalgást, de úgy voltam vele, hogy ennek ellenére átmegyek, addig is levegőn vagyok, mert már december óta a házban rohadtam. A Doki novemberben, mikor kiderült a romlás, mégszigorúbb hideg elleni védelemre hívta fel a figyelmemet (bár anélkül is vigyáznék), de mivel ma valamivel enyhébb is volt az idő és úgy felöltöztem, mint aki Szibériába készül + takaró is került rám, így megkíséreltük a dolgot és ugyan ígyis jöttek a tünetek, nem volt olyan durva. Mire durvult volna, odaértünk és a házban kiolvadtam. Csodák csodájára most nem voltam levegőnek nézve. Az Ildi kutyája egyből betámadott, szarrá nyalta a fejemet nyüszítve. 😃 Csípjük egymást nagyon. Nagy lehetett a gravitációs erő az ölemben, mert le sem szállt rólam, úgy kellett letennem, míg elmentem slagolni. Az Ildi kezelésbe vett, mert szóbakerült a közelgő értágítókúra és a lábfagyás, aztán mivel anno megcsinált egy talpmasszőrit, mondta, hogy megmasszíroz, hátha felpezsdül a keringésem. Nem rajongtam érte, mert utálom, meg nagyon durván csiklandós is a lábam, bár most úgy le volt fagyva, hogy alig éreztem szerencsére a matatást. Csak annyit értünk el vele, hogy az Ildinek átfagyott a keze. 😂 Csinálhatott akármit, maradt a mirelit-hőmérséklet, meg a bizarr szín, szóval tényleg az infúzió az utolsó reményem, illetve az utolsó előtti, mert a nyár is segíteni szokott, csak az még odébb van. Lecsekkoltam a Maine Coonokat is, ha nem lenne 7 macskám, tuti hogy az egyikük nálam kötne ki. 😉 Az Ildi csinálja a jogsit és az elindulást gyakorolgatja otthon is, mert azzal van gondja és beültetett maga mellé (csak az udvarban furikázik). Ott rontja el, hogy amikor a motor felpörög és megmozdul a kocsi, megijed és lekapja a lábát a kuplungról, lefullasztva a motort. Magyaráztam neki és egész' jól kezdte csinálni, bár néha 'kockás' volt a benzin (rángatott a kocsi 😃), szóval van mit gyakorolnia. Egy fasza kis 3 ajtós Fiat Stiloja van. Mielőtt elindultunk, itt húzott el majdnem felettünk egy mentőhelikopter. Útközben láttuk az úton leszállva, meg rendőr- és mentőautó állt keresztben, nem engedték be a forgalmat egy jó nagy darabon, szóval kerülni kellett. Elég durva csatt lehetett, ha helikopter kellett a sérültnek. Remélhetőleg az Ildi belejön a vezetésbe, mert egyelőre nagyon bizonytalan és ez veszélyes lenne magára és másokranézve is. Nem szeretném, ha így járna egyszer. Anno az övé lett a kocsim, de mivel nem merte megcsinálni a jogsit, eladták.

Itthon megint játszhattam a fűrésszel, de jót röhögtem a 'diagnózison'.
Fater kiment (volna) fát vágni, de a masina kb. 3-4 mp-enként lefulladt. Azt mondja biztos a karburátorral van baj, vagy túl sok benzint szív. Oké, nézzük meg. Szétszedem, erre a tank kb. üres. 😂 Ő töltötte fel ugye néhány napja, mikor először használta és szerintem benézte a szintet. Gondoltam ha mégsem, akkor folyik valahol, mert annyit nem lett használva, meg erőltetve sem lett, amitől nyilván zabálná az üzemanyagot. Ráraktam egy kartonlapra és kivártunk. Nem lett szutykos a karton, szóval nem szivárog sehol, hanem tényleg keveset rakott bele a fater. Ma teletöltöttem és működött is. Az élezés olyan jól sikerült tegnap, hogy elvágta az ujjamat a lánc, pedig csak hozzáértem. 😃 Vitte a fákat, mint kés a vajat. 👍

Márciusban ugye nem jutok el a kardiológiára, de azt mondta a fater, hogy attól még menjek fel vele Pestre, ha gondolom. Meglátom. Kedvem az volna, csak a szervezetem is legyen benne partner, meg ne legyen túl hideg az idő. Az ~5 órás zötyögés nem igazán vonz, viszont Pest igen, nagyon hiányzik és amikor csak lehet, szeretnék feljutni. Ha nagyon hideg lesz, akkor az állatok miatt sem megyek, mivel 2 napig nem lehetnek a fűtetlen házban. A szobák ígyis hidegek, de mégsem annyira durván, mint teljesen fűtetlen konyha mellett.
Holnap kollektív karomvágás a siserehadnak, kíváncsi vagyok mennyi hegtetkóval fogok gazdagodni. 😉

Mindenféle

Legoztam ma, kicsit másképp'. 😆 Fater nemrég vette a láncfűrészt, de máris többedszer kellett szerelni. Mivel szeretek 'Legozni', mondtam, hogy majd én szétszedem és megnézem, hogy mi a gond. Először az volt a baja, hogy nehezen indult be, akkor az derült ki, hogy csúszik a berántó zsinórja, szóval kellett bele másik. Azzal már könnyebben beindult, viszont utána valami kotyogott benne, gondoltam egy csavar. Megint szétszedtem, valóban az volt és ahogy keringett benne, szarrá törte a ventilátorlapátot. 👏 Került bele fém, azzal tovább is fog tartani. Tegnap felakadt a gáz és nem lehetett leállítani, csak a főkapcsolóval. Ma pedig láncot kellett élezni.

A másik 'páciens' a mobilom volt, az a fűrésszel ellentétben majdnem a sírba tett, mert 4 órát csesztethettem, mire életre kelt. 😃 Nem akart bekapcsolni és hiába tudtam mi lehet a gond, nem vagyok telefonszerviz mindenféle szükséges kellékkel, így szívatós volt a dolog, amit megspékelt a kezem szarakodása is. Nem vette a telefon az adást, akárhogy' nyomogattam a bekapcsoló gombot, szóval gondoltam, hogy már szutykos lehet belül és nem érintkezik. Egy ideig próbáltam a nyomogatással elmozdítani az akadályt, de ahogy a vérnyomásom nőtt, úgy csökkent a türelmem. Sebaj, szétszedem, kidzsuvázom, azt' jó lesz - gondoltam én. A hátlap leszedése után elémtárultak a hangyaf@$znyi csillagcsavarok, amik nyilván nem leptek meg, csak nincs műszerészcsavarhúzóm. Nem baj, van ezerféle kés, valamelyiknek a hegye csak passzol. A sokadik végre megmozdította az első csavart, viszont addigra a kezem szart be, bemerevedett és kezdett érzéketlenné válni. Kiolvasztottam, aztán folyt. köv. Nagynehezen kicsavartam az elsőt, aztán a másodikat, majd megint kézmelegítés, hogy érezzem is mit csinálok, erre a harmadik kis szar nem moccant és a többi sem. Jól ráhúzták, amit spéci csavarhúzóval ki lehetett volna erőszakolni, de késheggyel nem. Azok kicsavarodni nem akartak, én meg becsavarodni készültem, mégegy sor nénikézés közepette megpróbáltam hozzáférni a gomb érintkezőjéhez egy vékony ecsettel, de alig sikerült, miután a csavarok ugye fogták a lapot. Ekkor jött nagyon jól a kis modellezőecset. 😉 Nagynehezen előkerült és bingo, befért! A kezem persze ekkorra intett be megint... Mondom ez nem igaz. 😃 Tökig benyomtam a szálakat, gondoltam vagy ez, vagy semmi, de Istennek hála kilökött egy adag szutykot. Hiába buzeráltam tovább, több nem jött ki, ahhoz tényleg szét kéne kapni az egészet, az meg csak szervizben megy, mivel nekem nincsenek hozzá szerszámok, de itt meg nincs szerviz. 👏 Baján van csak, plusz nincs most lóvé sem a munkadíjra. Visszalegoztam a csavarokat, meg mindent és egyből vette az adást a telefon, szóval tényleg a dzsuva volt a gond, ami a jobbik eset. Remélhetőleg bírja addig, míg el tudom vitetni egy alapos tisztításra, mert ez a késes megoldás elég merész dolog volt, mégegy ilyen kört nem bírnak ki a csavarok, szóval remélem nem kell megint szétszednem.

Alex megint szenved, szóval elkiabáltam a dolgokat. Fog kapni gyógyszert, remélhetőleg használ majd megint. Ha nem, akkor nincs több eszköz, amivel segíthetnénk, úgyhogy bízom a gyógyszerben.

Szarul vagyok, de már meg sem lep. Gondolom megint változik az idő. Nem izgat, csak a roham kerüljön el.

Változott a program

Terápia lefújva, legalábbis a következő hétre. Majd csak azután megyek, már lezsíroztam a mókussal, ugyanis jövő hétfőn megyek be 5 napra a kórházba, értágító infúziókúrára. Nem örült a Dokim, mikor felvázoltam a helyzetet. Múltkor beszéltem a Kardiológiával is, márciusra nem férek be, "örüljek, ha áprilisra igen." Biztató. 😆 Tegnap végül estére jobb lett a keringés a futóműveimben is, szóval nem kellett a zokni éjjelre (felvettem, de aztán kifejezetten melege lett a lábamnak, ennyit a keringésemről 😃) és reggelre sem voltak lefagyva. 👍 Elég szarul voltam, olyan volt, mintha roham készülődne, de mákom volt és belealudtam a rosszullétbe. Nem lep meg, miután az időjárás ilyen kusza. Remélem az infúziós értágítás hatásosabb lesz, mert hiába szedegetem a bogyót, nem igazán használ.

Jövő hétfőtől

folytatom a terápiát a mókussal. Még októberben maradtak abba az ülések, aztán ugye lerobbantam és akkor meg azért nem tudtam menni. Mostmár mobilis vagyok és időszerű is a terápia, mert egy ideje megint nagyon libikókázik a hangulatom és folytatni is kell, amit elkezdtünk. A szorongásom is elég durva, nem tudok sem személyesen, sem telefonon beszélgetést folytatni idegenekkel, ismerősökkel is csak feszengve, kezdeményezni meg pláne nem. Ahhoz, hogy pl. a házi-, vagy a pszichodokit felhívjam, meg kell magam erőltetni és közben lever a víz, meg alig tudok megszólalni. Maszkban fogad a pszichodoki, mióta van ez az őrület és ez nekem jól jön, mert kevésbé feszengek, ahogy a maszk takar. Persze ez neki biztos nehezítő körülmény, mert a mimika nagyrésze így rejtve marad. A családtémánál, konkrétabban a fateromnál hagytuk abba a diskurzust, szóval gondolom ott fogjuk folytatni.

Alex állapota most egész' elfogadható, hízott is és akkora kabátja lett, hogy nem egy snauzernek, hanem medvének néz ki. Nagyon jól néz ki, most olyan mint egy egészséges kutya. Majd ha társ lesz a fotózásban, lekattintom. Van panasza, de enyhe. Remélem még kapunk sok időt!

A Raynaud nagyon durva. Be-beszorongat a lábszáram-combom rövidebb-hosszabb időkre, de a leggázabb a lábfejem - szokás szerint. A két nagylábujjam utolsó percét le is vághatnák, kb. nem is érezném és sokszor a többi is szét van fagyva, de azok még érzékelnek, amikor épp' nem zsibbasztja őket a fagyás. Előbbi kettő alapból is egyre nagyobb területen érzéketlen, mert az idegek itt-ott kinyiffantak az évek alatt. Legalább nem fáj, ha belerúgok valamibe. 😉 Van, hogy az egész lábfejem fagyos, meg persze mindenféle színben játszik. Hiába veszek fel irhával bélelt zoknit, nem indul meg a keringés órákig sem. Tök merevek az ujjaim, legalábbis eléggé be van szűkülve a mozgástartományuk, ami bal lábon eleve olyan a RA-tól, viszont a fagyás mindkettővel ezt teszi és csak akkor működik rendesen a másik oldal, amikor 'kiolvad'. Ennek a merev-érzéketlen állapotnak köszönhetően bukdácsolok, mert rontja az alapból is szar egyensúlyomat, meg nem érzem a talajt és hogy mennyire emeltem fel a lábam, ha nem eléggé, akkor megbotlom a saját lábamban, ahogy a leérő ujjaim alámgörbülnek (mondom, hogy jól jön az érzéketlenség 😆). Csak azért nem törtem még el a lábamat, mert eddig még jó volt a reflexem és nem nehezedtem rá. Éjjel fel szoktak melegedni, de mára virradóan reggelre le voltak fagyva, szóval ma zokniban alszom, hátha segít. Utálom, pedig csak egy kis textildarab, mégis idegesít és nem tudok aludni, ha rajtam van, de most nincs apelláta.
A kezeim is hasonlóan gázak, bár azért azokban még mindenhol él az érzékelés és hamarabb észhez is térnek, de ugyanúgy fagyosak-merevek-színesek és száguld fel a bal karomba az érgörcs, onnan meg a szíverembe és jönnek a finomságok, szóval nem oké ez így. Ha véletlenül túl hideg a cucc, amit fogyasztok (kerülöm a hideg dolgokat, de van, aminél kivédhetetlen), lezsibbad az egész szájberendezésem pofazacskóstól, nyelvestől, szájpadlásostól és elkékül a szám. Szólok a dokinak, mert ilyenfokú tomboláskor szokott jönni az infúzió.

A frontnak hála

tegnap este rohamoztam.
Szokásos dokumentációs rizsa:
A vérnyomásom állandóan felmászik az utóbbi időben, így a fejem is sokat fáj, szóval tegnap is azt hittem csak az a gond. Már úgy keltem, hogy fájt a fejem és az ágy is húzott, aztán a nap előrehaladtával erősödött a fájdalom, meg aluszékony lettem; kétszer is elaludtam délután, de egyik ébredés után sem lett jobb és akkor már átfutott az agyamon, hogy gyanús, ez roham lesz. Este próbáltam chaten beszélgetni, de nem ment, mert gondolkodni sem tudtam egyrészt a fájdalomtól, másrészt tompa volt az agyam, aztán éreztem, hogy tényleg roham lesz, jött az a jellegzetes furcsa közérzet. Olyan gyorsan jött rám a cucc, hogy amint elköszöntem a beszélgetésből, már alig volt erőm kikapcsolni a mobilt.
Kiment az erőm, aztán jött a rángásos merevgörcs a szokásos finomságokkal. Azon túl, hogy a fejem szét akart robbanni, kiszáradt a szám, hányingerem volt, erősen izzadtam, a ketyegőm ezerrel vert és jöttek az adrenalinfröccsök, meg nyomott a mellkasom, a bal karom-vállam majd' leszakadt, de közben a nyakamba is sugárzott, közben székelési ingerem lett (mindig elfelejtettem feljegyezni, de van ilyen is közben), na mondom fasza lesz, ha nem állapodik meg az ingernél a dolog, a végtagjaimban is megint éreztem a hideg-meleg cirkulálást és persze nem tudtam beszélni, meg irányítani semmit. Van, hogy elkap közben a halálfélelem (mint tegnap), de próbálom elhessegetni. Nem a kontrollvesztettség rémít meg és nem is a pokoli közérzet, hanem az, hogy a keringésösszeomlás óta sosem tudhatom mikor fordulnak rosszabbra a dolgok, mert érzem és hallom a dübörgő és gyors pulzusomat, meg ahogy a keringésem nem tudja mit akar; futkos a hideg-meleg a végtagjaimban, van hogy a koponyámban. Az adrenalin meg a szívtájékomon. Hajmeresztő. A fő, hogy túl vagyok rajta megint és ma jobban is voltam olyan szempontból, hogy volt erőm, meg a fejem is alig fájt, szóval kihasználtam az üzemképes állapotot és végre kidzsuváztam a szobát. A fater még magánál sem takarít, szóval meg sem lep, hogy amíg én másfél hónapig szimbiózisban voltam az ággyal, addig sem segített ki és takarított nálam. Valamennyire takarítgattam nyilván, de közel sem tudtam egy alapos takarítást megejteni. Megehetne a retek, ha tőle függene.
Most is kellettek a pihenők a ketyegőm miatt, de ez már nem akadályozott meg, mert van erőm és tudok tenni-venni, ha épp' a front nem fektet ki. Megint erősödik a fejfájás, de remélem ma megúszom a bulit. Hajat kell már vágatnom, meg borotválkozni, mert lassan úgy nézek ki, mint Rumcájsz. 😃

Fater vett egy kisebb láncfűrészt, tegnap hozta a futár. Ma vett benzint és vágott fát. Van egy csomó fánk, akkor minek rendelt volna?

Végre fent!

Nem bízom el magam, ismerve a libikókára hajazó kedélyállapotomat, de most csakazértis' merek örülni a jónak, ennyi jár! Nem történt semmi extra, csak átkattant az agyam és most van életkedvem, magammal is majdnem jóban vagyok, ami nagy csoda, mivel amúgy ki nem állhatom magamat, sokat beszélek, tevékeny vagyok, megint vannak terveim és hiszem, hogy be fognak jönni, időnként kirobbanó jó kedvem van, megint hallgatok zenét, persze hangosan, stb., szóval hirtelen bepörögtem, ami elég durva élesváltás az eddigi reményvesztett, letargikus, lassult, szótlan, morcos, magát gyűlölő, befejezést fontolgató, vergődő fazonhoz képest. Nem is gondolok most arra, hogy milyen kényes egyensúlya van ennek a pörgésnek és bármelyik pillanatban átbillenhet megint minden, mert élvezni akarom, hogy most van kedvem élni, meg muszáj is fent lenni, ígyis a lent vezet gyakrabban. A múltkor úgyis zuhantam egy nagyot, mert a fentieket megspékelve kishíján elvesztettem a Tesómat is, szóval nagyon kell már a napfény a hosszú ideje tartó sötétség után. Legalább neki is tudok segíteni reményeim szerint, mert nem az az üres, hasznavehetetlen váz vagyok, ami jóideje voltam és bár minden nap igyekeztem kicsikarni magamból egy kis erőt, amit átadhatok, alig sikerült. Ő azt mondta adtam, de maximalista vagyok, szóval ja... főleg ha arról van szó, aki közel áll hozzám. Most, hogy érzek magamban motivációt, meg erőt, kihasználom és igyekszem Őt is felkarolni, mert igencsak ráfér. Legalább ez a tudat is húz, mondjuk eddig is húzott, csak éppen mintha bénultan akartam volna mozogni; a szándék megvolt, de erő nem volt a cselekvésre. Remélem kitart ez a felfokozott kedélyállapot minél tovább (hahaha, ez egy borderline-ostól viccesen hangzik...).

Más téma, de le akarom jegyezni, hogy megmaradjon, mert ugye az agyam mint a szita és hiába írna fel a dokim memóriaserkentőt, fogadjunk azt is elfelejteném bevenni. 😉
December közepén robbantam le, azonban mostanra remisszióba álltak a dolgok, újra a régi vagyok. Oké, ez így erős túlzás, de szarból nem lehet várat építeni. 😆
+ Van erőm
+ Van étvágyam (de még milyen!) 

+ Nem alszom át a napokat, vagy alszom el napközben, olyannyira nem vagyok aluszékony, hogy éjjel is alig tudok elaludni, pedig álmos vagyok
+ Tudok tenni-venni, bár ezt pihenőkkel és egyelőre ülve, mert állva jobban pörög a szívem meg fújtatok
Ami panaszok vannak, azok a front számlájára írhatóak, ilyen az ízületi fájdalom (azok amúgy is folyamatos gyulladásban vannak, csak a mérték változó), meg a vérnyomásomat és a szívemet is buzerálja a változékony időjárás. A szindróma is aktív. Még hőemelkedés és ezzel együtt csatakos verejtékezés is van megint naponta, de szerintem az az ízületeimtől.
Ezeken kívül viszont nincs bajom, szóval nagyon sokat javultam és ez a lényeg! Remélem megint lesz pár hónap nyugi, úgyis jön majd a tavasz, meg a nyár, szóval jó volna üzemképes állapotban létezni, hogy a fasza időkben ne idebent rohadjak.
Hétfőn beszélek a Dokimmal, jó volna, ha márciusra lenne szabad időpont a Kardiológiára, egyrészt mert már rám kéne nézni, másrészt a fater akkor amúgy is menne Pestre, szóval nem kéne kétszer fordulnia, azért mégiscsak majdnem 10 óra egy út oda-vissza. Ráadásul márciusban elvileg jön le az Öcsém (eddig biztosnak tűnik, pár napja hívta a fatert és akkor is azt mondta, hogy jön), szóval akár össze is koccanhatnánk hazafelé jövet valahol Pesten és együtt utazhatnánk haza a távolsági buszon, dumálhatnánk addig is egy csomót. Ez még csak az én fejemben született meg, most. Előbb tudnom kell, hogy lesz-e valami a Kardiológiából és ha lesz, mikor? Akkor aszerint dumálom meg a Gabival a lejövetelt, hogy együtt tudjunk hazafelé jönni, neki is jobb lenne, mert nem unatkozna az úton. Na, majd kiderül. Vagy beborul. 😉
Meglett időközben a Nitromint tapaszom is. Még nem tudok beszámolni róla, mert nem raktam még fel belőle, de remélem nem lesz semmi gubanc. Azt mondta a Doki, hogy ha szarul vagyok tőle, akkor levehetem rögtön, de amúgy egész nap is lehet viselni, ha kell, szóval ebből kiindulva csak nem olyan veszélyes. Anginázom elég gyakran és annak minden kellemes velejáróját élvezem, de egyelőre akkora nem jött, hogy kellett volna a tapasz. Nem baj, biztonságot ad, hogy van mihez nyúlni, ha megint bedurvul a helyzet. 2-3 hete közelített a novemberi szinthez, csak épp' még akkor nem volt tapasz, de mint látszik, élek még. 😆 Most pedig már itt a gyógyszer, ha gond lenne, aztán majd a Kardiológus is megmondja a tutit.

Az a helyesírás a dobozon odacsesz... 😃

Javulok 👍

Egyértelműen jobb a helyzet, szóval hamarosan újra aktív leszek végre. Ideje, mert kicsit több, mint másfél hónapja vagyok parkolópályán és ez egy magamfajta örökmozgónak gáz. Már nagyon tennék-vennék.

+ Visszatért az étvágyam (olyannyira, hogy nem tudom mi az elég, de kell is nyomatni a kaját, mivel 2,5 kg leugrott és emiatt megint csak 61,5 vagyok), bár a szag- és ízérzékelésem még mindig csal, viszont ez nem érdekel, ha éhes vagyok 😆
+ Több erőm van, ágyon kívül tudok tölteni kb. félórát
+ Az ízületi gyuszi sokat enyhült
+ Az aluszékonyság is
+ A szívtájéki bulik is enyhültek és ezzel együtt az erős fulladás is, mostmár vannak olyan napok, amikor kevésbé fújtatok beszéd, meg mozgás közben
+ Éberebb vagyok, bár a vérnyomásom még mindig gyakran felmászik és ezzel együtt a fejfájás is megvan, ezektől pedig időnként még kábult leszek, de sokkal több az élénk időszak
+ Még a hőemelkedés is visszalátogat, de legalább már vannak attól mentes napok is
+ A közérzetem is viselhető, időnként majdnem teljesen jó is - a frontok persze bezavarnak, de ezt leszámítva tényleg sokkal jobban vagyok

11

Ma tizenegy éve történt a baleset, de még mindig sajog néha egy részem. Ez így korrekt, különben nem lett volna valódi a kötelékünk, ha már nem hatna rám. Amit lehetett, kihoztam magamból és az új, Nélküle megtapasztalt életemből, ezért jóideje helyben vagyok. Helyben vagyok, mert már sokévvel ezelőtt elértem azt a szintet, ami egészséges és ez a lényeg. Mi az egészséges szint? Véleményem szerint az, ahol az ember már tud a jelenben élni, tud nevetni és képes elengedni, aki elment, ugyanakkor szerintem belefér, amikor néhanapján még összeugrik a gyomor egy emléktől, vagy egy dátumtól. Nem vagyok a híve a dátumhoz kötött nosztalgiázásnak, mert azt bármikor tud az ember, viszont az tuti, hogy amikor távozik egy szeretett személy, az a dátum akarva-akaratlanul is beleég az emberbe és onnantól kezdve azokon a jeles napokon be fog villanni, hogy mi újság, megborítva kicsit a lelki békét. A hétköznapokban én sem agyalok a megváltoztathatatlanon, mert nem vagyok mazochista és értelme sem volna, plusz - ami megintcsak a fejlődést igazolja - nem jut eszembe, mert már a jelenben élek, de mint mondtam, AZ a dátum megmozgatja a mélyre eltemetett emlékeket, gondolatokat és ez szerintem tök oké. Már nincsenek intenzív dolgok, mint pl. intenzív düh, vagy kibírhatatlan keserűség és nincs önvád, ezeken túljutottam, mondjuk 11 év alatt bőven volt időm. Hiány van, egy űr és a szép emlékek, meg azt valahogy még mindig nehezen rakom a helyére, hogy az egyik percben még Mi voltunk, aztán hirtelen már csak én lettem. Félbe lett vágva minden; az Ő élete, a kapcsolatunk és kb. én is, szóval ez a váratlan és lezárásokat nem hagyó vég valahogy bennem sem engedi lezárni a dolgokat. Nyilván megtettem, amennyire tudtam és amennyire ahhoz kellett, hogy ne az a zombi legyek a hátralévő életemben, amivé kezdetben váltam, szóval mondhatom, hogy már legalább 7 éve jól vagyok, de mint a mellékelt ábra is mutatja, egy kis részem nem tud napirendre térni a történtek felett és néha annak a sajgását érzem, minden év január 31.-én mindenképp'. Ez már nem az, ami anno volt, mert rengeteget szelídült, de van azért ereje. Ilyenkor mindig felkavarodnak dolgok, amik amúgy jól el vannak zárva a pszichém és tudatom egy olyan szegletébe, ahonnan nem érnek el a felszínre, bezavarva a jelenbe és a viszonylagos nyugimba. Próbálkoztam egy ideig azzal, hogy az évfordulókon is elnyomtam mindent, de hiába, mert ott motoszkáltak a dolgok mindig, szóval már nem küzdök ellenük, elfogadom, hogy ilyenkor bombázzák az agyamat és a pszichémet dolgok. Egyben vagyok ilyenkor is, maximum csendesebb, merengőbb. Már nem ingatnak meg ezek az emlékezések, nem kell megkeresnem a stabil önmagamat és a nyugodt napokat, mert el sem vesznek, azonnal tudom folytatni a jelenben való létezést. Így lesz ez holnap is, mert így kell lennie.

Tesóm készített pár emléket, köztük ezeket:

Ezt pedig én hoztam, mert amúgy is csípem, de a találó szöveg miatt pláne ide illik:

https://m.youtube.com/watch?v=xphz_p6t_ew

Helyzetjelentés

Ez megint a szokásos dokumentáció magamnak, hogy lássam hol tartok egy hónap után. Azóta vagyok parkolópályán, de látom már a fényt az alagút végén, persze lehet, hogy nem ártana kimászni onnan, mielőtt elcsesz a közeledő InterCity. 😆 Viccet félretéve tényleg látok némi javulást, abbamaradt a majdnem folyamatos hőemelkedés és a csatakos izzadás, mondjuk ideje is volt. 😆
Már téli álmot sem alszom, bár még vannak napok, mikor aluszékony vagyok, viszont akkor sem az van, hogy este lefekszem és csak másnap este kelek fel. Legrosszabb esetben is délután, de volt már jópár olyan nap, hogy rendes időben ébredtem, szóval ez is halad.
Az étvágyam még mindig nem jó, mondjuk nincs is sok kedvem kajálni, miután mindennek tök más íze van, vagy pedig nagyjából stimmel, de az utóíz ocsmány. Hogy ne legyen olyan unalmas, a mosogatószeríz után jött a szappan, majd pár napig a keserű volt terítéken és volt egy-két olyan nap, amikor alig voltak ízek. Visszatértek már, de a szar utóízek még boldogítanak és a szaglásom is csal még mindig. Volt egy vicces jelenet; gondolatban kommentáltam valamit, erre a fater pont akkor halluzta azt, hogy szóltam és megszólalt, hogy "mondjad!" Mondom ejha, annyit fogytam, hogy kihallatszik, amikor magamban beszélek? Erről beugrott, hogy mérlegre kéne már állni, meg is tettem és aszerint 2 kg leugrott, így 62 vagyok, de jobb, mint a 60, az 57-nél meg főleg. Jöttem vissza az ágyba, erre az meg reccsent egy jókorát alattam, na mondom fogyok és akkor esik szét? 😃
Színes egyéniséggé tesz megint a Raynaud:

Az értágító és a melegvizes áztatgatás sem sokat segít. Sokszor nem érzem a lábamat sem (hallom magamban, ahogy Anyám kontrázna: akkor szagold az enyémet!) és az is ilyen színes, meg olyan fagyos, hogy valamelyik este ahogy forgolódtam (mert mostanra befigyel a felfekvést megelőző égés-fájdalom, szóval szorgalmasan mocorgok, hogy ne mindig ugyanoda nehezedjek és egyelőre nincs gáz) hozzáért a talpam a lábszáramhoz és olyan jeges volt, hogy ugrottam egyet. 😃
A szíverem továbbra sem bírja a terhelést, így a röhögést sem és mikor már sokadszorra szólt be a faterom valami röhejeset, mondtam neki, hogy én tényleg halálra fogom röhögni magam. 😃
Itt van megint a mozgáskoordinációs gond is a kézremegéssel, rángásokkal és az ágyneműn mozogni láttam a mintákat. Nem vagyok betépve. 😆
Múltkor jött roham, de csak egy és elég enyhe volt.
A vérnyomásom is javult. Zúg ugyan a fülem hol jobban, hol kevésbé és szédülök, meg a fejem is változó intenzitással fáj, viszont már nem folyamatosan magas a nyomás, nem érzi magát kirobbanó formában az agyam és az orrom-fülem sem akar lerobbanni a fejemről, meg a szemem sem akar kiugrani. Egyre jobban tudok gondolkodni is, nem vagyok kábult, lassult.

Lassacskán tehát javulgatok. 👍

Kukucs

Továbbra is csökkentett módban működöm, de már vannak jobb napjaim és ágyon kívül tudok tölteni akár egyórát is. Már nem alszom egész nap, max. rosszabb napokon, de zömmel ébren vagyok. A hőemelkedés azóta is naponta boldogít és nagyon durván izzadok, gyakran akkor is kiver a csatakos verejték, mikor épp' oké a hőmérsékletem. Fejemtől a lábam ujjáig csurom víz leszek, már kimarta a bőrt itt-ott és nem győzök mosakodni, dezodort használni, meg göncöt cserélni.

A ketyegőm mikor-hogy' van, valamelyik este nagyon szúrkált-nyomkodott ott valami, aztán éjjel is arra keltem, meg szarul voltam. Kíváncsi vagyok, mit mond majd a kardiológus bővebben, bár hogy kicsit képben legyek, addig is 'lefordíttattam' a leletemen lévő latin - nekem inkább kínai - cuccot. Az egyik kifejezés kórosan alacsony hullámfeszültséget takar, a másik szerint ingerületvezetési zavar van a szívemben. Állítólag a pitvar-kamrai 'kommunikációban' van valami gebasz, a bal oldalon lassan jut át az impulzus egyikből a másikba, vagy valami ilyesmi volt a magyarázat és valami két szár közül a bal szár van bekrepálva, az izom károsodott, ha jól értettem. Na, ez ilyen eredeti Arnoldféle zagyvaság, szóval ha hozzáértő téved ide és nagy ökörséget olvas, tudja be a laikus mivoltomnak, meg annak, hogy sosem tudom visszamondani rendesen a dolgokat. 😆 Lényeg a lényeg, hogy kicsit többet tudtam meg; innen ered a ritmuszavar és a szívizom károsodva van, aztán majd a kardiológus is elmondja a véleményét, meg hogy hogyan tovább. Az ok kismillió lehet a dokim szerint, kezdve az alapbetegségből fakadó akadozó vérellátástól a gyakran magas vérnyomásomon át a szervezetemben vándorló gyulladások miatt a szívizomgyusziig, stb.-ig, szóval erre nem tudott konkrétumot mondani. Nem gáz, valamivel ígyis többet tudok. 👍
Az étvágyam nem az igazi, de tudok enni, ma pl. jóadag babgulyás landolt a bélésemben. A kedvencem lévén nem is volt nehéz betermelni. 😉

Hívott minket tegnap az Öcsém, ha minden jól megy, akkor tavasszal lejön. Királyság! 👍😎 Csak legyen is úgy. 😆 Azt mondta jól van, szóval örülök.